A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - A bagatell-eljárás és a birói önkény

felebbviteli bíróságul n fennállóit ni. kir. semmitöszéket állapította meg', az 1881. évi LIX. t.-r. 77. §-a e hatósággal egyedül a másodfokú bíróságot ruházta fel, minek következtében a kir. itélö tábla az ügyek e nemében végérvényesen határoz. (M. kir. Cmia 1893. febr. 21. 100. sz,) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Tiiköriiveg-biztositásnál a népzavargások által okozott károkat a biztosító-társaság megtéríteni nem tartozik. A megmaradt üviiídarabok értéke a kártérítési összegből levonásba nem hozható. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A kir. törvényszék felperest kái követelésének 290 frtuyi részével elutasítja, ellenben kötelezi alperest, hogy felperesnek 60 frt kárösszeget stb. fizessen meg. Indokok: Alperes a károsodás tényét elismeri, tagadja azonban kártérítési kötelezettségének fennállását, mert felperes a kötvényfeltételek 5. §-a ellenére kárát a kereset beálltától számított 24 óra alalt be nem jelentette és mert a károsodást népcsődület (Volkstumult) okozta, már pedig a kötvényfeltételek 1. §-a értelmében ily esetben kártérítéssel nem tartozik. Az első sorban emelt kifogás figyelmet nem érdemel, mert a K. T. 485. §-ban fel vannak sorolva a kárbiztositási szerződés hatályait megszüntető esetek és azok közt a kár megtörténtének bizonyos határidő alatt kötelező bejelentése, mint a szerződést hatálytalanító ok elő nem fordul, sőt a K. T. 476. §-a érteiméber, a kár bejelentésének elmulasztása csak azt a következtetést vonja maga után, hogy a biztosított az ebből eredő hátrányokért a biztositónak felelős. Nyilvánvaló tehát, hogy a kötvényfeltételek 5. §-ában foglalt kikötés a K. T. 472. §-áuak rendelkezése alapján érvénynyel nem bir. Ellenben nyomatékos alperesnek a másodsorban emelt kifogása, mivel a biztosítási szerződés 1. §-ára való tekintettel a fenforgó pereset elbírálásánál döntő súlylyal biró kérdést képez az, hogy a keresetben említett kár, a köztudomás szerint 1889. január 29-ike esti óráiban végződött nagymérvű zavargásokkal oki összefüggésben van-e? A bizonyítás erre a körülményre alperest terhelte, mert kártéritési kötelezettségének megszűnését ezen az alapon vitatta. Azt, hogy a biztosított cégtáblának a váci-körútra eső oldalán szenvedett sérülést az említett zavargások alkalmával a néptömeg kihágása okozta, alperes a részéről felhívott Sz. József és G. Sándor tanuk vallomásával és a szakértői bizoivyitással igazolta ; mert Sz. József szemtanú volt, minőn a felperesi üzlet előtt elhaladó tömegből az üveg-cégtábla váci-körútra néző oldalát kőhajitás érte s annak hatása alatt az összetört; továbbá mert G.. Sándor tanúvallomása szerint is a kőhajitás és ennek ereményeként a zúzódás akkor esett, a mikor a zajgó tömeg a váci-körútról a Deák-tér felé vonult: végül mert a szakértők egybehangzó vallomása szerint a cég tábla kérdéses oldalán több helyen észlelt zúzódásokat erőművi hatás okozta, sőt annak a váci-körútra eső keretében tégladarab is találtatott. De nem sikerült alperesnek a perrendszerű bizonyítás arra nézve, hogy a cégtábla Deák-térre néző oldalán észlelt repedés ugyanakkor, tehát a népcsődület kihágása által idéztetett elő ; mert F. Jakab tanú általánosságban csak azt a tényt erősiti, hogy a kérdéses alkalommal a cégtábla bezúzatott, Sch. Ármin tanú pedig, a ki a zavargást a Deák-tér és király-utca sarkán levő 6. számú ház emeleti ablakából nézte, csak azt adta elő, hooy a cégtábla a Deák-téren tüntető tömeg által veretett be, azonban arra nézve, hogy a rombolás a cégtábla melyik oldalát érte, ezek az utóbbi tanuk határozott adatot nem nyújtanak, ellenben a szakértők véleménye megegyezik abban, hogy a cégtábla Deáktérre néző oldalán észlelt repedést nem közvetlenül ható erő idézte elő, sőt a szakértők többsége szerint a Deák-téri oldalon levő repedés régibb, mint a váci-körúti oldalon észlelt zuzó dások. A bizonyitás vázolt eredményéhez képest tehát felperest kárkövetelésének azzal a részével, a mely a cégtáblájának a vácikörútra néző oldalát érte és a mit a szakértők 290 frtra becsültek, el kellett utasítani, mert a célbavett ellenbizonyítás az általa felhívott tanukkal nem sikerült és mert a kinált föeskü, hogy kárát már 1889. január 29. reggelén bejelentette, következőleg°a szenvedett kár nem az az nap esti zavargások alkalmával idéztettek elő, mint a fentebb kifejtettek szerint megcáfolt tényekre irányuló alkalmazásba nem volt vehető. ' Ellenben elmarasztalandó volt alperes a cégtáblának a Deáktérre szolgáló oldalán észlelt és a szakértők által 60 frtra becsült kárösszeg megfizetésében, valamint ennek nem kifogásolt kamatában azért, mert a fentebbiek szerint nem sikerült neki igazolni azt, hogy ezt a sérülést is az említet*- alkalommal a népcsődület okozta. Nem jöhetett figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy a megmentett maradványok értéke (11 frt 20 kr.) a kárösszegből levonandó, mert ez a kérése a kötvényfeltételek 6. §-ának intézkedésén dől meg és mert nem is állitja, hogy a megmentett maradványok átadását felperes megtagadta. És végül el volt marasztalandó alperes _ az 1889 évi 15 894 sz. jkv. szerint foganatosított előleges biro. szemle 57 frt 80 krt tevő költségében is, mert alperes a K T. 481 §. «. hálvnak io-át nem gyakorolván, felperesnek jogában állott a kárt zté íő szemle utjfn alperes költségeire megállíttatni, minthogy a szemlére a kár valódiságának és mennyisegének megállapítása végett szükség volt és az a körülmény, hogy felperes ^követelésének nagyobb részével pervesztes lett, a peresnek a K T. 481. 8-án alapuló ebbeli kötelezettséget annál kevésbe szünteti meg, mivel a szemle költsége azért, hogy annak tárgyat az egész cégtábla megvizsgálása képezte, nem nagyobbodott A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itelo tábla az elsobiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján s azért, mert ama zavargások, melyek a per adatai szerint felperes kárósodását részben okozták, a kötvényen foglalt biztosítási feltételek 1 §-ának eme kifejezései közül »Burgerhche Unruhen<vagy »Volkstumulte« bármelyikének fogalma alá sorozhatok, már pedig az azok által okozott kárért alperes társaság nem vállalt felelősséget; • mert alperes beismerése szerint a karnak felvételét a Deák-tér felüli cégtábla tekintetében is megtagadván, az e miatt felmerült előleges szakértői szemle költségét viselni tartozik. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne felhozott és az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892. szept. 6. 1,471/91. i Hogyha az elfogadó váltótartozását a lejáratkor a váltó igazolt birtokosának kifogástalanul kifizette, utóbb ettől a neki fizetett összeget azon az alapon, hogy a váltón levő elfogadmánya hamis és így tartozatlanul fizetett, vissza nem követelheti, és csak a hitelező dolusa esetében léphet fel ez ellen. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete nem felebbezett abban a részében, a melylyel felperes kereseti követelésével 4 frt erejéig elutasittatott, érintetlenül maradván, felebbezett egyéb részében helybenhagyatik. Indokok: Felebbezett részében helyben kellett hagyni a másodfokú bíróság ítéletét, mert miként ennek indokaiban helyesen kifejtetett, a váltóbirtokos, a váltóösszeg kifizetésére jelentkező fél aláírásának valódiságát megállapítani nem köteles és a fizetés elfogadásának megtagadása vagy a fizetés követelésének elmulasztása által azt kockáztatná, hogy a többi váltókötelezettek ellenében esetleg fennálló visszkereseti jogától elesnék. Az alperes takarékpénztár tehát, melylyel szemben rosszhiszeműség, illetve összejátszás nem is állíttatik, törvényadta jogával élt csak akkor, a mikor a felperest fizetésre felhívta és az eszközölt fizetési elfogadta; a felperesnek pedig, kinek módjában állott aláírásának valódiságáról a fizetés előtt meggyőződni, nincs joga a teljesített fizetést megtámadni, illetve az igy fizetett összeget visszakövetelni. El kellett tehát a felperest utasítani keresetével. (189'-dec. 20-án, 1891. évi 1,465. váltószám.) A megtámadási keresetek illetékességét törvényes intézkedés kifejezetten nem szabályozván, a közadós cselekményét helyettesítő végrehajtási jogcselekmény hatálytalanítására irányuló keresetekre, az állandó birói gyakorlat a törvénykezési rendtartás általános szabályait tekintvén irányadóul, a prdts. 35. §-a intézkedésének joghasonlatosságánál fogva illetékesnek tartja azt a bíróságot is, a mely a hatálytalaníttatni kérelmezett végrehajtást elrendelte, miután a dolog természetéből folyólag is a végrehajtást elrendelő bíróságot illetékesnek kell tekinteni az általa elrendelt végrehajtásnak hatálytalanítására is. Yáltóbirósági utón elrendelt végrehajtások megtámadása iránti keresetek elbírálására tehát a váltóbiróság is illetékes. A m. kir. Curia: A kolozsvári kir. ítélőtáblának végzése mcgváltoztattatik, az elsőfokú bíróság ítélete és az azt megelőző eljárás megsemmisítésének a váltóbirósági hatáskör hiányából helye nem találtatik s annak mint váltóbiróságnak hatásköre a jelen keresetre megállapittatván, a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének érdemleges felülvizsgálására utasittatik. Indokok: A megtámadási keresetek illetékességét törvényes intézkedés kifejezetten nem szabályozván, a közadós cselekményét helyettesítő végrehajtási jogcselekmény hatálytalanítására irányuló keresetekre, az állandó birói gyakorlat, a törvénykezési rendtartás általános szabályait tekintvén irányadóul, a prdts. 35. §. intézkedésének joghasonlóságánál fogva illetékesnek tartja azt a bíróságot is, a mely a hatálytalaníttatni kérelmezett végrehajtást elrendelte, miután a dolog természetéből kifolyólag is a végrehajtást elrendelő bíróságot illetékesnek kell tekinteni az általa elí endelt végrehajtásnak hatálytalanítására is. Minthogy pedig a feníorgó esetben az eljáró kir. törvényszék mint váltóbiróság által elrendelt végrehajtás alapján bekebelezett zálogjognak a csődtömeggel szemben való hatálytalanítása kérelmeztetett, az eljáró kir. törvényszék mint váltóbiróság a keresetre illetékesnek tartandó, annálfogva Ítéletének és az azt megelőző eljárásnak a váltóeljárás 4. §-a alapján való megsemmisítésének alapja nem lévén, a másodfokú bíróság érdemleges határozat hozatalára volt utasítandó. (1893. márc. 1. 4/832.")