A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - A bagatell-eljárás és a birói önkény

A JOG. Azon körülmény elhallgatása, kogj a biztosítót! tett-e már m;is biztosítónak biztosítási ajanlatot és valótlan előadása azon okoknak, mebek miatt ajanlatát a biztosító el nem Fogadta, a biztosítási szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszók ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. A budapesti kir. itélő tábla itélt: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A keresk. törvény 475. §-a szerint a biztosítási szerződés érvényessége megtámadható, ha a biztosított a biztosító előtt tudva nem levő fontos ténykörülményeket elhallgatott, vagy ha fontos körülményeket valótlanul adott elö, ha tehát életbiztosításnál a biztosított a hozzá intézett kérdésre valótlanul felelt oly körülményekre nézve, melyek a biztosítási ajáulat el vagy el nem fogadására befolyással lehettek. Alperes az A. a. biztosítási szerződés érvényét ezen az alapon támadván meg, jelen perben a döntő körülményt az a kérdés képezi, való-e, hogy felperes jogelőde az alperes bíróságnál benyújtott ajánlatát megelőzőleg már két másik biztosító-társaságnál is jelentkezett életbiztosításra, és hogy ajánlata mindkét társaság részéről elutasittatott ? Felperes jogelőde az 1885. június 1-én kelt 2. sz. alatti ajánlatban foglalt kérdések 13. tételére azt felelte ugyan, hogy 3 év előtt (tehát 1882 évben) felvétel végett jelentkezett a Generáli biztosító társaságnál, azonban rqgtön visszalépett, de ugyanazon kérdésnél elhallgatta a B. J. József és F. Vilmos tanuk egybehangzó vallomásával igazolt azt a tényt, hogy a nevezett biztosító-társaságnál 1884. évben is tett életbiztosítási ajánlatot, és hogy ajánlata azért, inert abban elhallgatta azt, hogy egy másik, nevezetesen az első magyar általános biztosító társaságnál korábban tett ajánlata el nem fogadtatott, visszautasittatott. Tekintve pedig, hogy más biztosító társaságnál eredménytelenül történt jelentkezés az életbiztosítás elvállalására lényeges befolyást gyakorolható körülméuyt képez, mert okszerüleg feltehető, hogy alperes társaság abban az esetben, ha a korábban lett elutasításról és az elutasítás alapját képező körülményről tudomással bir, a szerződést vagy épen nem, vagy legalább lényegileg más feltételek alatt kötötte volna meg; tekintve e szerint, hogy a szóban forgó életbiztosítási szerződést alperes társaság irányában érvényesen kötöttnek elismerni már csak ez oknál fogva sem lehet; az elsőbiróság Ítéletét az itt s egyébként az abban felhozott indokoknál fogva annyival inkább helyben kellett hagyni, mert O. Vilmos, A. Károly Pál, B. J. József és F. Vilmos tanuknak — habár csak a társaság iratain alapuló az a vallomása, hogy a Szárcsán lakó L. Ferenc gazdatiszt által az első magyar általános biztosító-társaságnál 1882. évben, a trieszti cs. kir. szab. Assecurazioni Generáli biztosító-társaságnál pedig 188-1. évben tett életbiztosítási ajánlat visszautasittatott, a visszautasításra nézve kétségtelen bizonyítékot képez; minthogy pedig felperes nem is állította, hogy a visszautasított ajánlatok a jogelődétől különböző, más oly L. Ferenctől származtak avagy származhattak, a ki akkoriban szintén Szácsán lakott és szintén gazdatiszt volt, bizonyítottnak kell tekinteni azt is, hogy a visszautaskor ajánlatokat felperes jogelőde tette. A magy. kir. Curia itélt: A kir. táblának Ítélete a benne felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenbagyatik. (1893. febr. 17. 197/92. v. sz.) BürMigyekben. Adalék a csalás fogaloin-niegállapitásálioz. (BTK. 379, 386. §-ai.) A szolnoki kir. törvényszék (1892 április 12-én 554.): A B. Béla panasza folytán H. István és neje ellen a btk. 379. § ába ütköző, s a 389. §. szerint minősülő csalás büntette és a H. István és neje által B. Béla ellen a btk. 379. §-ba ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás bűntette miatt megindult bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: B. Béla azon panaszt tette, hogy az 1889. január 28-án Jászberényben az ottani kir. közjegyző előtt kelt közjegyzői okiratban Joglalt adásvételi szerződés alapján Jászberény városban levő az »Orangyalhoz« címzett gyógyszertárát kölcsönösen megállapított 16,000 frt vételárért örökösen eladta H. István és nejének oly feltétel alatt, hogy a vételárból 7,000 frtot készpénzben vevők azonnal lefizetnek, ezer forintot az 1890. március 10-én, 8,000 frtot pedig ugyanez évi szeptember havában kötelesek lesznek megfizetni. Ha pedig vevők időközben a gyógyszertárt eladnák, kötelesek a hátralékos vételárt B. Béla eladónak azonnal megfizetni. H. István és neje a fenti feltételek alatt megvett és B. Bélától átvett gyógyszertárt az 1889. év október 16-án eladták B. János gyógyszerésznek 9,500 írtért, a vételárt felvették és a vevőt a gyógyszertár birtokába bocsátották, a befolyt vételárból azonban B. Bélának egy krajcárt sem fizettek, hanem a pénzt elrejtették és saját céljaikra fordították, — következőleg B. Bélát megcsalták, ki őket ezen körülményük miatt csalás bűntettéért fenyitetni kéri. Vádlottak H. István és ueje a vizsgálat során lett kihall gattatásuk alkalmával beismerték, nogy igaz ugyan, miszerint a B. Bélátál 16 ezer frtért megvett gyógyszertárt B. János gyógyszerésznek 9,500 frt általuk felvett vételárért eladták, tagadják azonban, hogy a gyógyszertárt hitelezőjük B. Béla megkárosítása s kijátszása céljából adták volna el, az eladás indokául azt hozván fel, miszerint kényszerhelyzetbe jöttek, mert a gyógyszertárnak — nem mint B. Béla — midőn ezt nekik eladta, állította 4—5 ezer frt évi forgalma volt, hanem a mint ezt tanukkal igazolják, alig kétezer forirtnyi forgalma volt, melyből megélni és tartozásukat fizetni absolut lehetetlen volt, következőleg midőn B. Béla nagyobb forgalmat állított, mintsem az valóban volt, tévedésbe ejtette és megcsalta őket, miért is ellene a vizsgálatot megindítani kérték Annak előre bocsátása mellett, hogy maga B. Béla beismervén, miszerint a fenyítő feljelentést csalás büntette miatt csak az okból tette H. István és neje ellen, mert a nevezettek ellen hátralékos követelése érvényesítése végett folyamatba tett végrehajtás — terheltek vagyontalansága miatt — siker nélkül maradt, tehát a végrehajtási kérvény benyújtásával maga is beismerte, hogy keresete a polgári perutra tartozik ; a csalás büntette H. István és neje ellenében azért nem állapitható meg, hogy első sorban az ejtessék tévedésbe, a kinek kár okoztatott, már pedig ezen kellék terheltek cselekményéből hiányzik, mivel az alkut nyíltan, hosszabb levelezés és számitgatások alapján kötötték meg, s a szerződés megkötésekor módjában állott B. Bélának hátralékos követelését biztosítani. Azon ténye tehát H. István és nejének, hogy a gyógyszertárt más vevőnek ismét eladták, a csalást megállapító ravasz fondorlatot nem képez, de különösen nélkülözi terheltek cselekménye a Btk. 38(3. §-ában jelölt csalás kellékeit, mert ezen bűntett felsőbb biróságaiuk állandó gyakorlata szerint csak akkor forog fenn, ha a hitelező követelését már beperesitette, cz pedig a gyógyszertárnak általa eladása alkalmával még nem történt meg s így vádlottak csak a közjegyzői okiratban foglalt eladási jogukkal éltek, minthogy pedig a szerződésben kikötött fizetési kötelezettségüket nem teljesítették, ez csupán polgári nem pedig bűnügyi uton orvosolható, miért is ellenükben a további eljárás megszüntetendő volt. De meg volt szüntetendő a vádlottak részéről B. Béla ellen csalás bűntettének vádja miatt emelt feljelentés folytán indított eljárás is azért, mert B. Bélának azon eljárása, melyet gyógyszertára eladásakor H. István és nejével szemben tanúsított, midőn azt állította, hogy gyógyszertára 4—5 ezer frt évi forgalmat mutat fel, oly ravasz fondorlatot vagy tévedésbe ejtést, mely a csalás tényálladékát megállapítaná, nem képez, mert a vevőknek módjában állott meggyőződést szerezni arról, hogy B. Bélának a gyógyszertár évi forgalmát illetőleg tett állítása megfelel-e a valóságnak vagy sem, és megkérdezhették volna azon tanukat, kikké; a vizsgálat során azt akarták igazolni, hogy a gyógyszertár évi forgalma legfelebb 2000 irtot tett ki. A budapesti kir. itélő tábla (1892. nov. 7-én 8661. sz.) : Az első bíróság végzésének a B. Béla ellen emelt vádra vonatkozólag nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, ugyanannak a végzésnek a H István és neje terheltekre vonatkozó felebbezett részét pedig megváltoztatja, a nevezetteket a btk. 386. §-ába ütköző és a 338. §. szerint minősülő csalás bűntette miatt vád alá helyezi s a királyi törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: H. István és neje vádlottaknak saját előadása és a 30.> n, sz. alatti közjegyzői okirat szerintök a Jászberényben fekvő »Orangyalhoz« címzett gyógyszertárt B. Bélától 1889. évi február 28-án 16 ezer frt vételárért megvették, 7,000 forintot és a hátralékban maradt 9,000 frt után a fenti kelettől 1889. szept. 15-ig számított 6°/o kamatot ki is fizettek, a hátralékos 9,000 frtnak törlesztésére nézve pedig akként egyeztek meg, hogy 1890. március 15-én a vevők fizetnek 1,000 frtot és az esedékes kamatot s igy tovább hasonló módon és kamatok mellett kötelesek minden következő év március 15-én 1,000 frtot fizetni mindaddig, míg a hátralékos vételár teljesen törlesztve lesz, ha pedig a vevők a gyógytárt időközben eladnák, az az időszerint még fennálló hátralékos vételárt egészben kötelesek az eladónak megfizetni. H. István és neje azonban már 1889. szeptember 19-én Szatmárnémetiben a kir. közjegyző előtt kötött adásvételi szerződés szerint ugyanezt a gyógytárt eladták B. Jánosnak 9500 frtért. A vételárt fel is vették, de B. Bélának ebből az összegből az irányában hátralékos vételár törlesztésére semmit sem fizettek, hanem vallomásuk és a becsatolt nyugták szerint özv. Cs. Imrénének, t. i. H. István anyósa illetve H. Istvánné édesanyjának 5 ezer forintot, mint a nevezettől régebben kölcsönvett összeget, és özv. P.-nénak 1000 frt váltóadósságot fizettek ki, a többit pedig egyéb adósság törlesztésére és fentartásukra fordították. B. Bélának ezen eladás tudomására jutván, a mint a beszerzett s a 23—27. sz. a. fekvő végrehajtási iratokból kitűnik, az 1889. febr. 28-iki végrehajtás kir. közjegyzői okirat alapján ugyanezen évi október 30 án kielégítési végrehajtást kért, azaz ugyanazon év november 4-én a már ekkor Szegedre költözött H. István és neje ellen foganatosíttatván 454 frt 20 krra becsült ingók lefoglaltattak és utóbb el is árvereztettek 125 frt 30 krért, a miből B. Béla részére 60 frt 30 kr. fizettetett ki, a 9000 frt és