A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - A bagatell-eljárás és a birói önkény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ,Jog« 20. számához. Budapest, 1893. május hó 14-én. Köztörvényi ügyekben. A maros-vásárhelyi kir. itélő tábra 3-ik számú polgári határozata. A végrehajtási törvény 161., 156. §-ához. Dr. M. Lászlónak A'.. Idám ellen a csik-szent-mártoni kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság előtt folyamatban levő végrehajtási ügyében azt a kérdést illetőleg, hogy abban az esetben, ka a végrehajtási törvény rjó. f. értelmeben a társtulajdonos jutaléka is árverés alá bocsátandó, a társtulajdonos jutalékára feljegyzett s jogerejüleg még el nem döntött törlési per, mint a tulajdoni igény-feljegyzésnek egyik neme megakadályozza-e az árverésnek az egész ingatlanra való elrendelését f A marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1893. április 19-én TJ20/892. sz. a. hozott és a határozattárba felvett Határozatával kimondotta, hogy abban az esetben, ha a végrehajtási törvény 156, §. értelmében a társtulajdonos jntaléka is árverés alá bocsátandó, a tar>tuIajdonos jutalékára feljegyzett s jogerejüleg még el nem döntött törlési per. mint a tulajdoni igény-feljegyzés egyik neme az árverésnek az egész ingatlanra elrendelését nem akadályozza. Indokok: A végrehajtási törvény 161. §. első bekezdésében foglalt rendelkezésnek az a célja, hogy abban az esetben, ha végrehajtató követelésének bejegyzését megelőzőleg van tulajdoni igény feljegyezve, az árverés abból az okból ne rendeltessék el, hogy az igénynek jogerejüleg az igénylő javára eldöntése esetén, az igény biztositható, maga az ingatlan állaga az igénylő javára megóvható s a tulajdonjog az ő javára bekeblezhető legyen, mely utóbbival egyidejűleg az erdélyi telekrdts. 75. §. szabványa szerint az igény feljegyzését követő az eddigi tulajdonos ellen foganatosított bejegyzések törlendők lesznek. Ezen cél abban az esetben, ha az igéoy nem a végrehajtást szenvedő jutalékára, hanem a végrehajtási törvény 156. §. szerint szintén árverés alá bocsátandó társtulajdonosi jutalékra van feljegyezve, az árverés elrendelésének megtagadása által el nem érhető, mert az igénynek igénylő javára kedvező eldöntése s annak folytán a társtulajdonosi jutalék tulajdonjogának igénylő javára való bekeblezése esetében is az igér.ylő új tulajdonos, az egész ingatlan csekélyebb kikiáltási árát tekintve, a végrehajtási törvény 156. §. rendelkezése folytán előállandó azt a kényszerhelyzetet, hogy t. i. saját jutaléka is árverés alá bocsáttassék, tűrni leend köteles, ennélfogva mi értelemmel sem birna oly intézkedés, mely szerint az árverés az igény eldöntéséig elrendelhető ne legyen, akkor, a midőn annak az igénylőre kedvező eldöntése esetében is az egész ingatlan amúgy is árverés alá lenne bocsátandó. Tekintve pedig, hogy a végrehajtási törvény 156. §-ában irt esetek fenforgása mellett csupán a végrehajtást szenvedett jutaléka magára árverés alá nem bocsátható, mert az idézett törvényszakasz parancsolólag irja elő az egész birtoknak árverés alá bocsátását és tekintve, hogy az árverésnek az igény eldöntéséig való el nem rendelése, mint fentebb felfejtetett, céltalan lenne s végrehajtatónak okozna egyrészről oknélküli hátrányt, egyúttal pedig végrehajtást szenvedőt terhelő tartozást is annak tovább folyó kamataival indokolatlanul növelné, ennélfogva a kérdésben forgó esetre nézve ki kellett mondani, hogy abban az esetben, ha a végrehajtási törvény 156. §. értelmében a társtulajdonos jutaléka is árverés alá bocsátandó, a társtulajdonos jutalékára feljegyzett s jogerejüleg még el nem döntött törlési per, mint a tulajdoni igény-feljegyzés egyik neme, az árverésnek az egész ingatlanra való elrendelését nem akadályozza. A maros-vásárhelyi kir. itélő táblának 1893. április 19-én tartott üléséből. (Hitelesíttetett az 1893. április hó 26-án tartott ülésében.) ' I A zsidótemplomi székek a magánforgalom tárgyait képezik s mint ilyenekre, minden magánjogi igény érvényesíthető. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatok, alperes köteleztetik felperesnek a pápai orth. izr. hitközség imaházában levő 337. sz. férfi [és 351. sz. női imaszékhez való 1 tulajdonjogát elismerni, a kérdéses imaszékeket felperes birtokába bocsátani s ebből kifolyólag a hitközség szabályainak megfelelőleg azoknak felperes nevére való átíratása iránt intézkedni. Ellenben a szűnő haszon iránt támasztott követelésével felperes elutasi- I tandó volt. I Indokok: Tekintve, hogy az izr. imaházbeli imaszékek magánforgalom tárgyát képezik, a keresethez A) alatt eredetben mellékelt imaszékjegyre »Betsitzschein« az arra hivatott bírósági közeg által rávezetett záradékból pedig kitűnik, hogy felperes a pápai orth. izr. imaházban levő 337. sz. férfi és 351. sz. női imaszékeket a vagyonbukott G. Sámuel csődtömegének birói elárverezése alkalmával jogérvényesen megvette és azok felperes tulajdonának kimondattak, ezen ténynyel szemben pedig azt, hogy az eredetileg G. Dániel nevére kiállított A) alatti jegy miként jutott G. Sámuel birtokába, alperes hitközség kutatni és felperes törvényesen szerzett tulajdonjogát megtagadni nem jogosult, ugyanazért a kérdéses imaszékek tulajdonjogát és birtokát illetőleg, valamint a perköltségre nézve alperest a fentebbi értelemben marasztalni kellett. Az imaszékek nem használása címén támasztott szűnő haszon iránti követelésével azonban felperest el kellett utasítani, mert alperes tagadásával szemben be nem bizonyította, hogy a kérdéses imaszékek használatában alperes által akadályoztatott volna, vagy hogy azok használatát felperes akár bérbeadás, akár más módon gyakorolta volna. (1893. márc. 23. 5,507/P. 1892. sz.) Az apa gyermekei vagyonának jövedelme felett számadás nélkül intézkedni jogosítva lévén, a gyermekeit illető töke után járó kamatokról le is mondhat. A szegedi kir. itélő tábla: a kir. törvényszék ítélete a II. r. alperes felebbezése folytán az 1881 : LIX. t.-c. 35. §-ához képest az I. r. alperes nevében is felebbezettnek vétetik és az Ítélet megváltoztatik, felperesek ez 1,300 frt tőke után az 1888. évi január 9 tői 1891. évi január 26-ig járó 6°/o kamat követelésükkel elutasittatnak, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Néhai P. Jakabné szül. K. A. kk. örökösei részére alperesek által lefizetett 1,300 frt tőke után járó kamat követelésről a nevezett kiskorúak atyja P. Jakab a 2. •/. alatt mellékelt elismervény szerint lemondott. Minthogy pedig az 1877-ik évi XX. törvénycikk 15. §-a szerint az apa, mint kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője a kiskorú gyermekei vagyonának jövedelme felett számadás nélkül intézkedni jogosítva van és az idézett törvény 17. §-a szerint az atya haszonvételi joga abban az esetben sem szenved változást, ha a kiskorúakat illető kötelezvény az utóbb idézett törvényszakasz szerint a gyámhatóságnak adatott is át s minthogy ezek szerint az atya a kiskorú gyermekeit illető tőke után járó kamatok élvezetében van, a minek következtében mindaddig, a mig ebbeli jogában a gyámhatóság által máskép korlátozva nem lett, a kiskorúakat illető tőkék után járó kamatokról lemondani is jogosultnak tekintendő: mindezeknél fogva akkor, a mikor a nevezett kiskorúakat illető 1300 frt tőke után járó kamatok fizetése alól ezek atyja, P. Jakab alpereseket a 2-/. alatti elismervény szerint felmentette, alpereseknek kamatfizetési kötelezettsége megszűnt, miért is felpereseket a kamatok iránti követelésükkel elutasítani kellett, stb. (1893. január 17. 2,905 sz.) Végrehajtási jognak megszüntetése iránti eljárásnak biztosítási végrehajtás esetében is van helye. A m. kir. Curia: A rnásodbiróság Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért, mert: az 1881 : LX. t.-c. 30. §-a a végrehajtási jognak megszüntetése iránti eljárásra nézve nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy ennek csupán a kielégítési végrehajtás esetében van helye. A törvény szelleméből pedig szintén nem magyarázható ki azon értelmezés, hogy biztosítási végrehajtás folytán a végrehajtási jog megszüntetése nem lenne követelhető, mert a kielégítési végrehajtás, a mikor ezt a biztosítás megelőzte, ennek következménye, a biztosítás képezvén a végrehajtás megkezdésének tényét és minthogy az idézett 30. §. csak a végrehajtási jogról szól, ez pedig mint általános jogi fogalom mind a biztositási, mind a kielégítési végre; hajtási jogot magában foglalja. Ezeknél fogva a rnásodbiróság végzésének indokaiban foglalt értelmezés annál kevésbé fogadható el, mert a pernek bármily szakában egyezséggel lehető befejezése ezzel gátoltatnék s a bíróság hivatásával ellenkezően lenne kénytelen eljárni. (1893. febr. 21. 8,964/92. sz.) A választott bíróság elnöke vagy valamelyik tagja ellen a felek által emelt érdekességi kifogás a választott bíróság által döntendő el. — A polg. rdts a rendes bíróságoknak a választott I bíróságok ügyeire való befolyását önállóan szabályozza s mig az ' 1868. évi LIV. t.-c. illető fejezetében az ügyek e nemére nézve