A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

151 Kzen törvényjavaslat tartalma a következő: 1. §. Ha a vevőnek átadott ingó dolog eladásánál, melynek árát az jogosítva vau részletenkint fizetni, az eladó fentártotta magának azon jogot, hogy a vevő által teljesítendő kötelezettségek elmulasztása esetén a szerződéstől visszaléphet, ezen visszalépés esetén a vevő jogosult, az eladott dolog visszaadása ellenében, az általa teljesített részletfizetések visszaszolgáltatását követelni. — Ellenkező megegyezés érvénytelen. A visszalépési jog fentartásával egyenlő hatályú, ha az eladó a vevő által teljesítendő kötelezettségek elmulasztása esetén a törvény szerint a felbontását követelheti. 2. §. Az 1. §, esetén, a dolog olynemü rongálásainak meg­térítésén kivül, melyek az eladó által elhárítandó körülmény által okoztattak, az eladó csak megfelelő kárpótlást követelhet a vevő­nek átengedett dolog használatáért. Az ellenkező megegyezés, valamint a visszalépés jogának gyakorlása előtt keletkezett szerződésszerű megállapítása a kár­pótlás nagyságának, érvénytelen. A kárpótlás nagyságának megállapításánál a polgári per­rendtartás 260. sj. 1. bekezdésének szabályai nyernek megfelelő alkalmazást. 3. §. A vevő által teljesítendő kötelezettségek elmulasztása miatt megállapított büntetés, ha az aránytalanul magas, a vevő kívánatára Ítélet által megfelelő összegre leszállítható. Azon megegyezés, hogy vevő által teljesítendő kötelezett­ségek elmulasztása az adósság rögtöni lejáratát vonja maga után, akkor lehet jogérvényes, ha a vevő két egymásután következő részletfizetéssel egészben vagy részben hátralékban van s az összeg, melyet kifizetnie kellene, a vételárnak legalább tizedrészét teszi ki. 4. §. Ha az eladó a neki fentartott tulajdonjog alapján az eladott dolgot ismét visszaveszi, az csak úgy történhetik, mint a visszalépési jognak gyakorlása az 1. §. értelmében. 5. §. Azon ügyletekre, melyek arra céloznak, hogy a kielé­gítési ügylet célját más jogi formában, különösen a dolog bérleti átengedése által elérjék, alkalmazást nyernek e törvény határozatai, akár megadatik, akár nem a jog arra nézve, hogy a dolog át­vevője később a tulajdonjogot megszerezheti. 6. §. Ezen törvény határozatai nem nyernek alkalmazást, ha a dolog átvevője, mint kereskedő a kereskedői jegyzékbe be van véve. 7. §. Azon szerződések, melyek ezen törvény életbelépése előtt köttettek, nem esnek ezen törvény rendelkezései alá. Ezen javaslat még egy másikkal is kiegészíttetik, mely uzsoravétséget állapit meg : 1. (302. §. a), ba valaki más szorult helyzetének, könnyel­műségének vagy tapasztalatlanságának kihasználásával, kölcsönre, pénzkövetelés elhalasztására vagy más olyan kétoldalú jogügyletre vonatkozóan, mely ugyanazon gazdasági célt szolgálja, magának vagy egy harmadiknak oly vagyoni előnyöket Ígértet, melyek annyira felülmúlják a szokásos kamatlábat, hogy a vagyoni előnyök feltűnő aránvtalanságban állanak a szolgáltatással szemben. 2 (302. §. c), ha valaki hasonlót, a 302. §-ban megálla­pított módon mások jogügyleteire vonatkozólag ipar- és szokás­szerűleg űz. A cautio judicatum solvi. A belga bíróságok többségének gyakorlata szerint a référé-eljárásban a külföldi felperes nem tar tozik cautiot adni Lüttichi tsz. 1892. márc. 31.). Kereskedelmi ügyekben állandó e gyakorlat a Code civil 16. és a polg. per­rendtartás 453. §-a alapján íBrüsseli tsz. 1890. okt. 31.; monsi tsz. 189ű. nov. 29.). Ha azonban az ügylet csak a külföldi fel­peresre nézve kereskedelmi, ellenben a belga alperesre nézve polgári kötelem, ez utóbbi követelheti a cautiot. - Franciaország­ban az a külföldi, a ki tulajdoni keresettel követel egy tárgyat a lepecsételt hagyatékból, cautio adására szorítható (1890. dec. 23. nizzai tsz.), hasonlóképpen az a külföldi, a ki lefoglalt ingókat igényel. — Németalföldön a belföldi ellen külföldi részéről kért csődeljárás megindításához c. j. solvi nem kívántatik meg. (Az amsterdami ker. tsz. 1890. okt. 23- határozata). — Ausztriában, a legf. tsz. 1892. dec. 6. 14.369. sz. a. hozott határozata szerint lakás bérletének felmondása esetében, tekintettel ez ügyek le­bonyolításának kívánatos gyorsaságára, felperes nem kényszerít­hető biztositék letételére. A resumé kérdése. Az olasz képviselőházban a minap élénk vita tárgyát képezte az esküdtszéki elnök resuméjének kér­dése. A közhangulat az elnöki resumé ellen nyilatkozott, mert a tapasztalat szerint a resumé vagy már mondottak ismétlését tar­talmazza, tehát fölösleges és fárasztó, vagy pedig személyi színe­zetű, tehát veszedelmes. Az igazságügyminister maga sem szólt a resumé megszüntetése ellen (Franciaországban ez már régebben megtörtént) s igy valószínű, hogy nemsokára eltűnik majd az olasz büntető eljárásból is. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kör e hét végén az elnöki állások be­töltése tárgyában Konkoly T h e g e József elnöklete alatt ülést tartott. Ez alkalommal Hódos 8 y Imre leköszönt elnök és clr. Szedenics János tiszteletbeli tagokká, ez utóbbi a kör elnökévé, Bernát h Béla alelnökévé megválasztatvár,, az ekként megürült titkári tisztség dr. Márkus Dezsővel töltetett be. Mind e választások titkos szavazással lettek megejtve. Uj igazságügyminiszteri palota. Az igazságügyminiszter a képviselőház keddi ülésében a következő törvényjavaslatot nyúj­totta be : Törvényjavaslat az igazságügyi palotáról és költségeinek fedezéséről. 1. §. Az igazságügyi magyar kir. miniszter felhatal­maztatik, hogy Budapesten az V-dik kerületben fekvő nádor-, alkotmány-, honvéd- és Szalay utczák által határolt 1,810 négyszögöl telken igazságügyi palotát emelhessen s az e célból szükséges építési költségek fedezésére a telekátvétellel és belső berendezéssel együtt a pénzügyminiszter kezelése alatt álló »magyar készpénz biztosítéki alap«-ból 2.183,000 frt kölcsönt vehessen fel. 2. §. Az 1. §. szerint emelendő palota a m. kir. Curia, a budapesti kir. itélő tábla, a korona ügyészség és a budapesti kir. főügyészség elhelyezésére szolgál. 3. §. A három és félévi időtartamán belül a mutatkozó szükséghez képest részletekben igénybe vehető kölcsön tőkéje és kamatai évenkint 110,136 frt 45.4 krt meg nem haladó s 1896. évi január 1-től kezdve utólagos félévi részletekben fize­tendő járulék által 50 év alatt teljesen törlesztendők és az évi szükséglet az igazságügyi tárca költségvetésében a rendes kiadások közé veendő fel. 4. §. A kölcsönösszeg az igazságügyi tárca át­meneti kezelésben átfutó tételkint számolandó el. Az 1896. évi július l-ig felmerülő és legfölebb 4°/o-kal számítandó időközi kamatok az igazságügyi tárca 1894., 1895., 1896. évi költség­vetésben irányozandók elő. 5. §. Az 1. §-ban emiitett telek meg­vételére, valamint a jelen kölcsönügyletre vonatkozó összes iratok illeték- és bélyegmentesek. 6. §. Ezen törvény kihirdetésekor azonnal hatályba lép és végrehajtásával az igazság- és pénzügy­miniszter bízatnak meg. A borbély és fodrász-üzlet kereskedelmi üzletnek tekint­hető-e ? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a budapesti kir. itélő tábla, 1,366/93. számú végzésével a következőkép határozván : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest keres­kedelmi birói hatáskör hiánya miatt keresetével elutasítja. Indo­kok : Peres felek az A) alatti szerződés szerint egy borbély- és fodrász-üzletnek közös folytatására egyesültek. Ez az egyesülés azonban közkereseti társaságot nem képez, mert közkereseti társa­ság csak akkor keletkezik, ha két vagy több személy a célból egyesül, hogy közös cég alatt kereskedelmi üzletet folytasson, vagyis, hogy az üzlet kereskedelmi ügyletek iparszerű folytatásá­ból álljon (keresk. törv. 64. §.), de a borbély- és fodrász-üzlet, még ha iparszerűleg folytattatik is, sem kereskedelmi üzletnek, sem alkalmi egyesülésnek nem tekinthető, mert alapcélja szerint nem irányul kereskedelmi ügyleteknek iparszerű folytatására, avagy egy vagy több, már az egyesülés létesülése alkalmával előre meg­határozott kereskedelmi ügylet foganatosítására (keresk. törv. 62. §.), hanem csak a borbély- és fodrász-ipar körébe tartozó bizo­nyos személyes szolgálatnak díj fizetése ellenében esetről-esetre teljesítésére. De a fenforgó esetben a peres felek közt létesült egyesülés már azért sem képez közkereseti társaságot, mert a szerződésből nem tűnik ki, hogy az üzlet közös cég alatt volt volna folytatandó, már pedig a kereskedelmi törvény 64. §-ára való tekintettel a közös cég nélküli üzletfolytatás csak magánjog szerinti, de nem közkereseti társaság. Minthogy ezek szerint a keresk. eljárási rendelet 6. §-ának 3-ik pontja a fenforgó esetre alkalmazást nem nyerhet, a jelen per tehát a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság hatáskörébe nem tartozik, az elsőbiró­ság végzését megváltoztatni, felperest keresk. birói hatáskör hiánya miatt keresetével elutasítani kellett. Tömeggondnokságok Ausztriában. A bécsi ügyvédek már 1884-ben állást foglaltak azon eljárás ellen, melyet a tör­vényszéki elnökök és birák a tömeggondnokságok és egyéb gond­nokságok osztogatásánál követnek. Az alsó-asztriai ügyvédi kamara választmánya az utóbbi időben az érintett kérdéssel behatóan foglalkozott és ez ügyben a jövő hó 4-én megtartandó kamarai közgyűlés elé a következő indítványt fogja terjeszteni: Mondja ki az ügyvédi kamara, hogy meggyőződése szerint a kizárólag a törvényszéki elnök vagy bíró tetszésétől függő tömeggondnoki és egyéb gondnoki kinevezések sem az igazsággal, sem az ügyvédi állás függetlenségével össze nem egyeztethetők. Szükségesnek tartja az ügyvédi kamara, hogy a bíróságok a gondnoki kineve­zéseknél bizonyos turnus szerint járjanak el s hogy a Bécs város részére elkészítendő alphabetikus turnusból mindenkor soronként '• azon bécsi ügyvédek neveztessenek ki gondnokokká, kiknek csa­ládneve egy az időnként sorshúzás utján megállapítandó betűvel kezdődik. A választmány a közgyűlés elé terjesztendő elaboratu­mában utal arra, hogy a bécsi kereskedelmi törvényszék 1884— 1892-iki években 5 ügyvédet egyenként 3 izben, 51 ügyvédet egyenként 2 izben nevezett ki tömeggondnokká, mig 469 ügyvé­det ugyanazon időben egyszer sem. Az országos törvényszék által pedig 2 ügyvéd 8 gondnoksággal, 3 ügyvéd 7-el, 2 ügyvéd 6-al, 4 ügyvéd 5-tel, harminc 4-el, 44 ügyvéd 3-al, 143 ügyvéd 2-vel, 310 ügyvéd 1 -el és 232 ügyvéd egyetlenegy gondnoksággal sem lett megbízva. Nyilvánvaló ezen számadatokból, hogy a tömeg­gondnokságok kiosztásánál követett eljárás önkényes. S hogy egyéb gondnokságokra majdnem állandóan egy s ugyanazon ügyvédek lesznek kinevezve, ezt a bíróságok maguk is nyíltan J beismerik. Az ügyvéd ily körülmények között egy az existenciá­| jára nézve igen fontos kérdésben a törvényszéki elnök vagy elő­' adó kegyének van kiszolgáltatva, a mi alkalmas arra, bogy egy-

Next

/
Thumbnails
Contents