A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

Kamaránk ügyvédi lajstroma magában foglalja a kassai és a s. - a. -újhelyi kir. törvényszékek területén működő ügyvédeket s ezeknek száma az 1892. év végével 159 volt; tekintve pedig, hogy a megelőző év végével a létszám 163-at tett ki, a létszám négygyei csökkent. Felfüggesztés az 1892-ik évben nem mondatolt ki. A bíróságok megkeresései alapján 11 pártfogó ügyvéd, a lajstromból történt kitörléssel kapcsolatosan pedig 4 gondnok neveztetett ki. Bűnügyekben védő ügyvédet egyet sem rendelt ki, mert ezeket úgy a kassai, mint a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék — évek óta — önmaga szokta esetről-esetre kinevezni. Az 1892-ik évben két ügyvédi könyvet hitelesítettünk. Az ügyvédjelöltek száma a mult évben kettővel apadt, mert az 1891. év végével 23 ügyvédjelölt volt bejegyezve, az 1892-ik évben pedig 21. A fegyelmi ügyek állását és a fegyelmi bíróság működését a következő adatok tüntetik fel: A mult évben érkezett 20 ügyvéd ellen 24 panasz. Az 1891. év végével folyamatban maradt 11 panasz, elintézésre várt tehát 35 panasz. Vádhatározat a mult évben 2 lett hozva, ebből egy megfelebbeztetvén, jóváhagyólag érkezett vissza a nagyméltóságú m. kir. Curiától. Kamaránk kezelése alatt két segélyalap létezik: a) a volt kassai ügyvédi egylet alapítványa, mely az 1892-ik év végével tett 3,486 frt 95 krt. Ezen alapból, egy elhalt kassai ügyvédnek árván maradt kiskorú gyermekét — ezen évben is — mint már megelőzőleg több éven keresztül 60 frttal segélyeztük. Ö) A kassai ügyvédi kamara segélyalapja. Ez a mult év végén tett 1,785 frt 20 krt, melyből egy vidéken elhalt ügyvédnek szegénysorban maradt özvegye 20 frt segélyt kapott. Az ügyvédség és a jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalatainkról ezúttal keveset szólhatunk. Mert az 1892. évi XII. és XXIX. t.-c.-től eltekintve, a törvényhozás ez évben igazságügyi törvények alkotásával egyáltalában nem foglalkozott. Az igazságügyi politika nem változott, a jogszolgáltatás és törvénykezés helyzete az maradt, a mely a megelőző években volt. De teljes figyelemmel, érdeklődéssel és mondhatjuk reménynyel tekintünk a jövő elé. Mert részint a nagyméltóságod által kamaránkhoz is leküldött törvényjavaslatokból, részint pedig magánúton értesüléseinkből tudjuk, hogy az igazságügyi reformtörvényeknek egész sorozata várja a megoldást; tudjuk, hogy ezek közül több, már mint törvényjavaslat, a törvényhozó testületnek is bemutattatott, nagyobb része pedig munkában van. E helyütt csak arra kérjük nagyméltóságodat, miszerint a gyakorlati életből merített, a közérdeket szem előtt tartó, a magyar igazságügy általános fellendülését célzó és jelzett jelentéseinkben körvonalozott irányelveket figyelmére méltatni s a törvényjavaslatokban érvényesíteni méltóztassék. Mert általános tapasztalat az, hogy az újabb alkotású törvényeknél inkább a doctrinár befolyás, mintsem a gyakorlati élet követelményei az irányadók. De habár számos igazságügyi törvényjavaslat várja is már a törvényhozó testület által leendő tárgyalást és megalkotást, nagyon sok még az, mit e téren tenni és alkotni szükséges. Épen ezért ürömmel üdvözöljük a magas kormány azon kijelentését, hogy a házassági jogot egységes alapon rendezni s a kötelező polgári házasságot behozni szándékozik. A közérdek szempontjából elodázhatlanul szükségesnek tartjuk, hogy a pénzügyi törvények és szabályok h a s o n 1 a g egységes alapra fektetett törvény által végre valahára szabályoztassanak. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a jelenleg érvényben lévő pénzügyi szabályok oly zavarosak, hogy azokból a legkiválóbb szakember sem tud eligazodni. Ebből kifolyólag nagyon sérelmesnek tartjuk a törvény azon intézkedését, hogy a leletezéseknél az egyszeres összegen felül 3-szoros, sőt gyakran 5-szörös birság is kivethető, mely aztán kérlelhetlen szigorral behajtatik, behajthatlanság esetében pedig az illető ügyvéd szabadságvesztéssel is fenyíttethetik. Pedig a bélyeghiány legtöbb esetben puszta elnézésből, nagyon sokszor pedig a pénzügyi szabályok határozatlan s igy érthetlen rendelkezéséből származik. Ily körülmények között tehát sem nem méltányos, sem nem igazságos, hogy az egyszerű illetéken felül még többszörös birsággal is sujtassék az, a kinél a kárositási szándék teljesen hiányzott. Kérjük tehát Nagyméltóságodat, hogy az ez irányban tapasztalt sérelmektől és zaklatásoktól az állampolgárokat egyáltalján. de különösen az ügyvédi kart - saját hatáskörében leendő intézkedés által — megóvni méltóztassék. \ mult évre vonatkozó általános jelentésünket ezzel bezárjuk. Teljes reménynyel tekintünk a jövőbe s várjuk a törvényhozó testületnek üdvös működését. A szegedi ügyvédi kamara jelentéséből a »Szegedi Jogász Lapok« nyomán átvesszük a következő részletet: Az a gyakorlat, hogy a járásbíróságoktól a kiválóbb albirák a kir. táblákhoz tanácsjegyzői szolgálattételre berendeltetnek, a kir. járásbíróságokat a jelesebb munkaerőktől megfosztja : a minek hatása a kir. járásbíróságok ügymenetére annál visszásabb, mert az albirák ezen folytouos mozgósítása a hátralékok felszaporodásával jár és mert az 1890 : XXV. t.-c. 6. §-ának az a szerintünk helytelen alkalmazása foglalt helyet, hogy a kir. táblához berendelt albirák a kir. járásbíróságokhoz többé nem helyeztetnek vissza, holott a képzett bírákra legalább is annyi szükség van a kir. járásbíróságoknál, mint a törvényszékeknél és az albiráknak a kir. járásbíróságoknál előléptetés mellett való alkalmazását az 1891 : XVII. t.-c. 34. § a is célozta. Helyesnek ismerjük el azon törekvést is, hogy a bírói pályára készülők az igazságszolgáltatás minden ágában kiképeztetést nyerjenek. Ezt a célt azonban nem látjuk elérhetőnek a. most követett azon rendszer által, hogy az aljegyzők és jegyzők egyik szakmából a másikba igen rövid időközben helyeztetnek át, mert igy egyik szakmában sem nyerhetnek alapos gyakorlati kiképzést és nem nyerhetnek módot arra, hogy önmaguk is felismerjék és érvényesíthessék bizonyos szakhoz való különös hajlamukat. Az itélő bíráknak az ily szakok szerint való gyakori mozgósítása meg épen károsan hat az igazságszolgáltatás menetére, mert az ítélkezéseknél való kísérletezés csak kárral járhat és mert kiváló birák csak azokból válhatnak, kik magukat egy bizonyos szakmának szentelik, az a cél pedig, hogy egy biró az igazságszolgáltatás minden ágában egyaránt kiváló szakképzettséget sajátítson el, semmi módon el nem érhető. Ehhez járul az általánosan dívó azon hagyományos szokás, hogy bagatell- és a fenyítő ügyekhez a bíráknak a kinevezésük sorrendjében legfiatalabb tagjai, tehát még ki nem próbált erők osztatnak be, holott épen ezen ügyeknél a gyakorlatlansággal járó elhamarkodás helyrehozhatlan következményekkel jár. Ugyanitt nem hagyhatjuk felemlités nélkül, hogy az igazságszolgáltatás menetére bénitólag hat azon túlzott takarékoskodás, mely a segéd- és kezelő-személyzet alkalmazásában nyilvánul. Még ott is, a hol az itélő birák buzgalma teljes megelégedésünket vivja ki, az azok által célbavett eredményt a botrányosan lassú kiadmányozás sokban meghiusítja. Kamaránk egész területén, különösen pedig a telekkönyvi ügyek körül e tekintetben a panaszok általánosok és gyors intézkedésre várnak. Es mert lehetetlennek tartjuk, hogy az elégtelen számban nyomorult napidíjak mellett alkalmazott ideiglenes munkaerőkkel akár mennyiségileg, akár minőségileg, megfelelő eredményt elérni lehessen, kérnünk kell nagyméltóságodat, hogy e bajt kellő számú és megfelelőbben díjazandó, képzettebb munkaerők alkalmazásának engedélyezésével orvosolni méltóztassék. Ausztria és külföld. Az osztrák igazságügy in in ister a végtárgyalások és az elővizsgálat ügyében fontos rendeletet adott ki, melynek főbb pontjai következőkben foglalhatók össze: 1. Az elővizsgálat ne legyen nagyon hosszadalmas, minthogy a per anyagának kimerítése csak a végtárgyalás feladata. Az elővizsgálatban a biró tevékenysége csak előkészítő legyen, minthogy a túlságosan bő és kimerítő elővizsgálati anyaghalmaz a végtárgyalás vezetőjét könnyen összezavarhatja ama körülménynél fogva, hogy az irreleváns mozzanatok és a mellékes részletek elvonják figyelmét az ügy lényegétől. 2) A biró tartsa szem előtt, hogy az előtte állott vádlott még nem elitélt, ennélfogva részesítse őt tisztességes bánásmódban, különösen pedig ne tegyen reá nézve gúnyos megjegyzéseket ; tartózkodjék minden politikai és napi kérdések érintésétől. 3. A biró a védelemben ne lásson idegen elemet, hanem ismerje el, hogy a védelem a jogszolgáltatásnak épen oly kiegészítő része, mint a vád. Ezért a védő fejtegetéseit épen olyan mértékkel mérje, mint a védlóéit. Ezen nagyfontosságú rendeletet beszéli meg egy megjelent füzet következő cimen : »ZurLeitung der Strafverhandlungen« von D r. Ottó R e i n a 1. (Wien, bei Carl Könegen 1893.) A tanulmány védelmezi a birói kart ama feltevés ellen, mintha a rendeletben foglalt intelmeknek ellenére cselekednék. A fejtegetések legnagyobb részét annak bemutatása képezi, hogy a rendeletnek amaz álláspontja, mely a védelemnek a vádhatósággal egyenrangú helyzetet vindikál, nem helyes. Szerző szerint az egész rendelet indokolatlan, és eredete csak a napilapok állásfoglalásának tulajdonitható ; végre erős szavakban kel ki ama általános felfogás ellen, mely a vádlottban az ügyészség áldozatát látja és nem tekinti az ügyészt olyannak, mint a ki életét csekély jutalmazásért az emberiség szolgálatába bocsátja, és a ki feladatát gyakran csak nehéz szivvel teljesítheti. Ezen felfogást a nép nevelésével általánossá kell tenni. ííémet törvényjavaslat a ré*zletügyletről. A német szövetségi tanács törvényjavaslatot terjesztett a birodalmi gyűlés elé »a részletügyről*.