A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

149 Az ügyes vezetés és a követett taktika nagy előnyére vál- | tak a tanácskozásoknak. Természetes azonbaD, hogy ezek egyedül I még nem vezethettek volna a tényleg elért eredményre a fenforgó nehézségekkel szemben, ha magában az egyes államok vonatkozó jogszabályaiban hatályos segélyt nem találtak volna. E hatályos segély azonban megvolt. A résztvevő államok (Belgium, Franciaország, Lichteustein hercegség, Luxemburg, Németalföld, a német birodalom, Olaszország, Oroszország, az osztrák-magyar monarch'a, Svájc) fuvarozási jogszabályai egy közös tőnek voltak hajtásai, t. i. a francia kereskedelmi törvény 103-108. §-ainak, melyek a fuvarozási ügyletet szabályozzák. Jóllehet ezen törvény jóval a vasutak létesítése előtt hozatott, mindazonáltal elvei bámulatra méltóan alkalmazhatók maradtak, sőt a legcélszerűbbeknek bizonyultak még ama nagy általános forradalom után is, melyet a fuvarozás terén az európai vasúthálózat előidézett. Innen van, hogy az ujabb európai törvénvek is ugyanezen elveket fogadták el és hogy a code de commercen alapuló francia jogállapot csaknem azonos a többi kontinentális államok jogállapotával. A közös törzsből fakadt és nagyjából egyező fuvarozási ioggal az egyezmény jogszabályainak tartalma kevés vitás kérdéstől eltekintve adva lévén, a konferenciának inkább ezen tartalom számára az alkalmas alakot és az alaki jog terén a megfelelő szabályokat kellett megtalálni, mintsem új szabályokat alkotni. A feladat még így is elég nehéz volt. Ama leküzdendő nehézségek, melyeket fentebb vázoltunk, legnagyobbrészt épen itt találkoztak. Epen nem kell tehát kicsinyelnünk azt az ügyességet, mely a berni egyezmény létrehozására szükséges volt. Az olyan vállalkozások, mini a berni egyezmény, legnagyobb akadálya a nemzetek féltékenysége egymással szemben és a teljes souverainitás gondos óvása szokott lenni. És épen ezen akadályokat sikerült a berni szerződésben szerencsésen legyőzni. Itt mindenekelőtt a nyelvkülönbség kérdése merült fel, mely azonban az adott körülmények között a leggyakorlatiasabb megoldást nyerte oly módon, hogy tekintettel a francia és német nyelv elterjedtségére és a politikai viszonyokra, az egyezmény két nyelven, t. i. francia és német nyelven készüljöu el; mindkét szöveg eredeti szövegnek tekintendő. Nem kevésbé bö'cs intézkedés volt a szerződést lehetőleg kis térre szorítani, a mi a souverainitásukat féltő államok aggodalmait szintén alkalmas volt esilapitani. A bizalmatlansággal fogadott első kísérlet aligha mutatott volna fel eredményt ezen önmegtartóztatás nélkül. E szempon;ból helyeselnünk kell a szerződés azon intézkedését, hogy szabályait csakis azon árúküldeményekre rendeli alkalmazni, melyek a szerződő államok egyikének területérő! valamely másik szerződő állam területére közvetlen fuvarlevél alapján a taxatíve felsorolt vonalakou szállíttatnak , (I. cikk). Ellenben a belföldi forgalomban egyik állam sem köte- J les a szerződésben foglalt jogelveket alkalmazni, jóllehet kétség- l telén, hogy ez a forgalom érdekében felette kívánatos volna és j ép azért tényleg valószínűleg mindenütt meg fog történni. Mégis aiig hihető, hogy ma ezen megszorítás nélkül a szerződést bármily állam törvényhozása elfogadta volna és azon j kritika, mely azt mégis a berni szerződésnek hibául róvja fel, rövidlátó, mert nem látja be, hogy túlságos sokat akarva, már | az első kísérletnél annak sikerét veszélyeztette volna. Dr. Eger j Györgynek* nézete, hogy ugy a nemzetközi valamint a belföldi j fuvarozásnak egységes szabályozása keresztülvihető volna, mert I szerinte az európai kereskedelmi jogok hasonlatossága mellett j legyőzhetlen akadályok nem várhatók, teljesen félreismeri a valódi nehézségeket, a nemzetek egymás iránti féltékenységének ; legyőzését. Ugyanezen célt tartja szem előtt azon másik korlátozás, ! hogy a szerződés érvénye annak hatályba léptétől számított három ! évre terjedjen ^60. cikk), de a mely állam egy évvel annak lejárta j előtt visszalépési s/.ándékát be nem jelenti, arra nézve az egyez- j mény további három évre meghosszabbítottnak tekintetik. Az csak { természetes, hogy a szerződés, mely nagyrészben alkotmányos államok között köttetik, csak azután léphet életbe, miután az egves államok törvényhozásai által becikkelyeztetik. Mindezen korlátozásoknak eredménye az, hogy az egyes államok szabad törvényhozási joga csak a legszükségesebb mértékben lett csorbítva. Ha ezekben a könnyebben elhárítható nehézségekben már mutatkozott a szerződés megalkotóinak óvatos előrelátása, ugy még nagyobb elismerést érdemel egyrészt azon mód, melylyel a szerződés határozatainak végrehajtását biztosították a nélkül, hogy ! az egyes államoknak okuk volna souverainitásuk lényeges csorbulásáról panaszkodni és másrészt azon szervezet, mely a szerződés tovább fejlesztését célozza. Ertem itt egyrészt a berni szerződésben elfogadott szerencsés megoldását a nemzetközi bíráskodásnak, melyről alább behatóan fogok szólani; itt csak annyit emelek ki, hogy tulajdonképen nemzetközi bíróság oly értelemben, mint ma bíróságról beszélni szoktunk, nincs felállítva, hanem a tulajdonképeni igazságszolgáltatás teljesen az egyes államok bíróságaira van bizva. Ertem azonban másrészt azon szerencsés hatáskört, melyet a szerződés a benne felállított egyetlen központi szervnek t. i. a * Die Einführung eines internationalen Eisenbahnfrachtrechtes. Breslau 1877; 47. és köv. 11. központi hivatalnak (Office central ; Central-Amt.) adott, mely a svájci szövetségtanács által Bernben szervezendő és ellenőrizendő. A központi hivatal eszméje Németország részéről pendittetett meg. Már a német tervezetet magában foglaló emlékirat felveti a kérdést, nem volna-e célszerű az egység megóvása végett egy nemzetközi bíróságot állítani fel; ugyanez hozta javaslatba a nemzetközi fuvarozási jogot érdeklő közlemények közös közzétételét, valamint külön egy nemzetközi bizottság felállítását, melynek teladata lett volna ügyelni arra, hogy az egyezmény határozatai a helyzet követelményeinek mindenkor megfeleljenek és szükség esetén javaslatokkal lépni elő. Lényegileg ugyanezen feladatok megoldására határoztatott el az első berni konferencián a nemzetközi bizottság felállítása ; ennek feladataihoz tartozott volna többek közt a nemzetközi bíróságot saját kebeléből megválasztani és a kötelezettségeiknek teljesítésére képtelen vasutakat az egyezményből kizárni. Ezen igen tág hatáskörű bizottság helyébe a második berni értekezlet a francia megbízott kezdeményezése folytán az 1874. október 9-én és 1878. juuius 1-én kötött (nálunk az 1875 : VIII. és 1879: XIV. tvc. becikkelyezett) nemzetközi postaegyesületi szerződésben foglalt uemzetközi iroda mintájára a szerződés 57. cikkében egy nemzetközi irodát állított fel és annak hatáskörét ugyanott körvonalozta és egy külön szabályzatban közelebb meghatározta. A végleges egyezméuybe ezen a második berni értekezleten megállapított szöveg módosítás nélkül ment át. A szerződés 57-ik cikke értelmében az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása végett a nemzetközi forgalom számára közpouti hivatal állíttatik fel, melynek feladata: 1. Minden egyes szerződő állam és minden egyes részes vasúti igazgatás (nem lett volna jobb az »administration« szót itt is igazgatóságnak fordítani mint az 5. pontban?) közleményét elfogadni és a többi államoknak és igazgatásoknak tudomására juttatni. 2. Minden oly tudósítást, mely a nemzetközi fuvarozási ügyre fontossággal bír, gyűjteni, összeállítani és közzétenni. 3. A felek kérelmére dönteni a vasutak közt felmerülő vitás ügyekben. 4. A jelen egyezmény módosítására irányuló javaslatok hivatalos tárgyalását folyamatba tenni, valamint mindazon esetekben, midőn annak helye van, a szerződő államoknak új értekezlet összejövetelét javaslatba hozni. 5. A részes vasutigazgatóságoknak a nemzetközi fuvarozási szolgálattal kapcsolatos pénzügyi összeköttetéseit, valamint a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni és e tekiutetben a vasutak egymásközti viszonyának biztosságát előmozdítani. Annyit ezen felsorolásból is láthatunk, hogy a központi hivatal — eltekintve a 3. pontban említett bíráskodástól — pusztán előkészítő, tanácsadó, közvetítő szerv. Még inkább kidomborodik ezen hivatása előttünk, ha a központi hivatal felállítására vonatkozó szabályzatot olvassuk. Ezen szabályzat szerint — mely mellesleg megjegyezve minden ok nélkül alkottatott meg mint különálló rész ; sokkal helyesebb lett volna azt az egyezménybe befoglalni — hatásköre lényegében ugyan ugy van megállapítva, mint az egyetemes postaegyesület nemzetközi irodájának hatásköre az 1878. június 1-én kötött postaegyesületi szerződésben. De ha újság nélkül szűkölködik is ezen szervezet, szerencsés gondolatnak kell tekintenünk azt a berni egyezményben alkalmazni, mi által a szerződést fenyegető egyik legnagyobb veszély elhárittatott. A központi hivatal hatásköre sehol sem érinti az államok souverainitását, az egy központi szerv a nyilvántartás, az előkészítés és a kölcsönös felvilágosítás közvetítése végett. Valóságos végrehajtó hatalma nincs, de szervezése biztosítja, hogy az illetékes államok végrehajtó szervei kellő időben fognak a szükségessé válandó intézkedésekre figyelmeztetve lenni és módjukban lesz azokat kellő időben meg is tenni. Úgyszintén valódi bíráskodást nem gyakorol, mégis alkalmas segédeszköz az egyezmény betartásának kikényszerítésénél. Ha komolyan akarják a szerződő államok a berni szerződést fentartani és fejleszteni — és alig kételkedhetünk abban, hogy ez igy van — ugy a mai viszonyok között alkalmasabb szervezetet aligha találhattak volna a központi hivatalnál. Ha tehát a fővonásaiban közös joganyag biztos alapját képezte a berni nemzetközi szerződésnek, ugy másrészt a nyelvkérdésnek szerencsés megoldása, a lehetőleg szűk korlátok, melyek közé a szerződés szorítkozik és a központi hivatal szerencsés szervezetével és főkép az alant tárgyalandó Ítélkezés kérdésének megoldásával elkerültettek azon veszedelmes sziklák, melyeken a mű létrehozása hajótörést szenvedhetett volna. Es hogy ezen kényes kérdésekben az alkalmas megoldást megtalálták, ez a berlini egyezmény alkotóinak mindenkor érdeme marad. (Folyt, köv.) Belföld. A kassai ügyvédi kamara jelentése az 1892-ik évről az igazságügyministerhez. I. Kamaránkhoz érkezett az 1892-ik évben 618 ügyszám, mely 12 választmányi és 8 fegyelmi ülés alatt mind elintéztetett s igy hátralék nem maradt. Az 1892. évben egy rendes közgyűlést tartottunk.