A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A berni nemzetközi vasuti egyezmény. Folytatás

US A J O Gr. minthogy továbbá a meghatalmazás tárgyát, vagyis a pert, a melyre vonatkozik, nem emiitette és minthogy 1891. évi dec hó 10-én, tehát a per folyamatba tétele után majdnem két hóval később kelt, a bíróság még két izben felhívta felperest, hogy a birói végzésnek tegyen eleget, mert különben az eljárást megszüntetni és a keresetet felperesnek visszaadni fogja, mely jogkövetkezmények, mivel felperes a szabályszerű képviselő testületi, vagy az ennek helyébe lépő felsőbb megyehatósági határozatot mindezek után sem proilucálta, beállottak és azokat a kir járásbíróság részletesebben indokolt végzéssel sanctionálta. Ennek a végzésnek lényege a következő volt: A községek az 1886. évi XXII. t. c. 32-ik §-ának első bekezdése értelmében az önkormányzatot a községi képviselő-testület által gyakorolják. Midőn a község valamely követelése érvényesítése céljából pert tesz folyamatba, kétségtelenül a saját belügyében határoz és a saját vagyona felett rendelkezik — mert a községnek ép ugy lehet activ követelése, mint valamely privát személynek, a mi tehát szintén »vagyon« — (1886. évi XXII. t.-c. 21. §-ának a) és c) pontjai), vagyis a hatáskörébe utalt önkormányzatot részben gyakorolja. A községi elöljáróság ugyanazon t.-c. 62-ik §-a értelmében végrehajtja a felsőbb közigazgatási hatóságok rendeleteit s a képviselő-testület határozatait és teljesíti azon teendőket, melyek a képviselő-testületi közgyűlésnek fentartva, vagy az egyes közegek hatáskörébe utalva nincsenek. A község elöljárósága, annál kevésbé egymagában annak birája és jegyzője tehát nem birnak jogkörrel arra nézve, hogy felperes község vagyona felett a községi képviselő-testület mellőzésével rendelkezzenek és hogy perek vitelére ügyvédet meghatalmazzanak, ha mindjárt azon meghatalmazott maga a megyei tiszti főügyész is, mert a megyei főügyész (tiszti ügyész) meghatalmazása a kizárólag rendelkező képviselő-testület előleges határozata és hozzájárulása nélkül a községek önkormányzati ! jogába ütközik s mint ilyen, a bíróságok által el nem fogadható. 1 Utalás történt a végzésben még arra is, hogy a kérdésben ' forgó hiányok pótlására felperes önmaga ajánlkozott, minélfogva j azt a biróság — eltekintve egyéb okoktól — szükségkép el kellett, hogy rendelje, már csak azért is. mert ha következetes akart maradni, a saját intézkedését és korábbi jogerős végzéseit nem desavouálhatta. A felsőbb biróság azonban más véleményben volt és az elsőbirósági végzést megváltoztatta abból az indokból, hogy »az 1868. évi LIV. t.-c. 84-ik §-a szerint a községet biróság előtt az előljáró képviseli és hogy a felebbvitt ügyben a község nevében beadott kereset indítása körül a község törvényes képviselője nem mellőztetett.« Az elsőbiróság felfogását azonban a felhozottakon kivül a következő érvek is támogatják: Az 1868. évi LIV. t.-c. alaki, mig az 1886. évi XXII. t.-c. anyagi törvény, utóbbi az elsőt lerontja, mert lex posterior derogat priori. De tegyük fel, hogy a prdts a bírót köti: mi következik ebből ? Az, hogy az 1886. évi XXII. t.-c. rendelkezései előtt a biró még sem hunyhat szemet, a fenforgó esetben annál kevésbé, mert nem arról van szó s az elsőbiróság sem állította, hogy a községet az előljáró nem képviselheti, hanem arról, hogy egymagában az előljáró képviseleti meghatalmazást nem adhat, illetve, hogy a községi képviselő-testület hozzájárulását ahhoz, hogy joghatálylyal perbe álljon, kieszközölni köteles. Ha ez nem igy állana, akkor legalább a prdtsnál sokkal később keletkezett 1886. évi XXII. t.-c.-ben provideálni kellett volna e részben olyanformán, hogy kivétel alá esik a községi biró, a ki a községi képviselő-testület megkérdezése nélkül a község nevében pert indíthat és perbe állhat, már pedig a községi biró ily korlátlan, önálló hatásköre az 1886- évi XXII. t.-c. egyetlenegy §-ából sem olvasható ki. Igaz, hogy a biró a prdts 84-ik §-át respectálni köteles, mert annak hatályát eddigelé semmiféle törvény meg nem szüntette, de csak az 1886. é v i XXII. t.-c. alkotta korlátok közt, azaz más szóval: igenis el kell fogadnia a perbíróságnak a községi birót, mint a község képviselőjét, de viszont köteleznie kell arra, hogy meghatalmazásának sarkalatos kellékét és forrását, a községi képviselő-testületi elhatározást igazolja. A kis községek elöljáróinak mai műveltségi színvonala nagyon sok kívánni valót hagy fenn s nagyon messze vagyunk még attól, hogy a községi bírák, mint a self governement-nek angol mintájú közegei, a saját lábukon megálljanak ; okvetlenül szükséges tehát, hogy különösen a községek gazdasági és vagyoni ügyeiben a községi képviselő-testület járszalagához kötve legyenek és annak útmutatásait kövessék. S kérdem : hova jutnánk, ha a kis községek biráit és elöljáróit kellő garantiák nélkül feljogositanók, hogy a községek nevében kényük-kedvük szerint pereket folytassanak, perektől elálljanak, peregyezségeket kössenek, stb. ? Oda, hogy a családapai gondosságról ex offo legtöbb esetben fogalommal sem biró községi elöljáróba vetett bizalmunknak a község adná meg az árát. Kérdem továbbá, mi történnék, ha egy, esetleg irni és olvasni sem tudó s vékonyka vagyoni viszonyokkal rendelkező községi előljáró malitiából s tegyük hozzá, jártasság és tájékozottság hiányából pert veszítene ? Az, hogy nem volna, a ki az 1886. évi XXII. t.-c. VII. fejezetében körülirt vagyoni felelősséget viselje s a következményekért helyt álljon. A perbirosági, még oly lelkiismeretes »kitanitás« ily eshetőségek ellenében viszonyaink kozt, midőn a községi bírák laza kötelességtudásának csaknem naponként tanúi vagyunk, vajmi csekély biztosságot nyújtana! A községi képviselő-testületnek a perindításra vonatkozó exclusiv initiattváját ennélfogva fontos vagyonjogi okok is involválják, mert a képviselő-testület egyetemleges felelőssége sokkal nagyobb biztosíték, mint az elöljáróság egyes tagjáé. A törvény világos rendelkezéseitől eltekintve, ezek az opportunitási okok is arra engednek következtetést, hogy a törvényhozónak nem lehetett intentiója a községeket oly nagymérvű bizonytalanságnak tenni ki. Az 1886. évi XXII. t-c. ép ugy praecisirozza a községek, községi elöljárók, községi képviselő-testületek feladatát és hatáskörét, mint az 1886. évi XXI. t.-c a többi között a megyei tiszti ügyészekét. Nevezetesen az utóbb emiitett törvény 70-ik §-a körülírva a tiszti ügyészek szerepét s hivatását, egy szóval sem emliti, hogy a községek peres ügyeiben hivatali állásuknál fogva eljárhatnak, a mi a régebbi magyar jog szellemével sem egyeznék, miután a régi magyar jog szerint ők szintén csupán a törvényhatóságot képviselik (Suhayda »Magyar magánjog rendszere«, 59. §.), de a községek önkormányzati jogára nézve is sérelmes volna. Az 1886. évi XXI. t.-c. 70-ik §-áuak negyedik bekezdéséből sem lehet argumentálni ugy, hogy a megyei tiszti ügyész a törvényhatóságot képviselvén, implicite képviseli a községet is, mert a törvényhatóság és község két, egymástól élesen elválasztott szervezet, a melyek összezavarása egyedül a törvényhozó akaratának s a törvény szellemének félremagyarázásából származhat. Az állam közigazgatási ágában is a fokozatos felelősség elve érvényesül. Ezen elvből kifolyólag van felruházva a megyei alispán azzal a joggal, hogy adandó esetekben a megyei ügyészt megbízással lássa el. (1886. évi XXII. t.-c. 115 — 116. §-ai.) S ezzel eljutottam fejtegetésemnek, a mely a maga igénytelenségében az ellenkező felfogást természetesen nemcsak ki nem zárja, hanem mindenkor szivesen veszi s meggyőző ereje előtt készséggel meghajlik, végkövetkeztetésére, vagyis arra, hogy valamint a megyei tiszti ügyész (főügyész) nincs jogosítva direct képviselő-testületi vagy indirect alispáni megbízás hiányában a községet peres ügyben képviselni, ép ugy nem, sőt még kevésbé jogosult a községi biró — a ki egymagában a községi képviselő-testületet, de még csak a községi elöljáróságot sem representálhatja — a tiszti ügyész részére meghatalmazást adni, vagy a maga személyében a községet végérvényesen képviselni s ha mégis ezt teszik, a bíróságra hárul a kötelesség, correctionalisálni a mulasztásokat és kellő mederbe terelni a per nagy súlylyal biró alakiságát, a község képviselésének kérdését. Ennek a nézetnek helyességét bizonyítja a budapesti kir. itélő tábla praxisa s az adott esetben különösen az is, hogy a felsőbb biróság igen szép és tárgyilagos okokkal kisért megváltoztató határozata alapján megtartott póttárgyalásuál a tiszti főügyész minden további birói capacitatio nélkül mégis csak megadta magát é s az 1888. évi márc. hó 30-án kelt megyei alispáni megbízást szépen becsatolta. A berni nemzetközi vasúti egyezmény. Irta: Dr. HIRSCHLER HENRIK, budapesti ügyvéd. (Folytatás.) Kétségtelen, hogy ugy az értekezletek helyének megválasztása — Svájc mint semleges állam mindig alkalmas terület volt a nemzetközi jog kísérletei számára — valamint a leirt ezen taktika, mely a tanácskozások folytatólagos voltát biztosította és az alkudozások elposványosodását meggátolta, nagyban hozzájárult a siker eléréséhez. így készült el a végleges szerződés, mely a tulajdonképeni nemzetközi egyezményen kivül (ehhez mint annak kiegészítő alkatrésze az I. cikk szerint tartozik azon vasúti vonalak jegyzéke, melyeken az egyezmény alkalmazandó) a végrehajtási határozmányokból a központi hivatal felállítására vonatkozó szabályzatból és egy jegyzőkönyvből áll, melyek mindegyike különkülön a résztvevő államok képviselői által aláíratott. Ezenfelül tartalmaz az egyezmény négy ugyancsak az összes szerződő államok képviselői által aláirt mellékletet a végrehajtási határozmányokhoz (melyek közül három okiratmintákat tartalmaz, a negyedik pedig a vasúti szállításra feltételesen felvehető tárgyakra vonatkozó határozmányokat). így azon egységes és sovány tartalmú szerződésből, melyet Seigneux és Christ akartak volt létrehozni egy soktagú és nagy jelentőségű nemzetközi egyezmény lett. Ugy a szerződés részei, valamint a zárjegyzőkönyv az 1890. október 13-án és 14-éu Bernben tartott zárkonferencián a résztvevő államok meghatalmazottjai által aláírattak és azután az egyes államok törvényhozásai által törvénybe iktattattak. Életbelépett az egyezmény 189.3. január 1-én.