A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - Jogosult-e a községi biró a megyei tiszti ügyészt peres ügyben a képviselő testület hozzájárulása nélkül a község nevében meghatalmazni?

A bűntettek elkövetésénél (83" o-kal), továbbá gyujtogatásnál (66" o) és lopásnál 60°/o-kal, az élet s testépség elleniekben 55° o-kal részesülnek. A tisztviselők leginkább sikkasztásokat követnek el (56'92°/o). Az iparosok s kereskedők legtöbb sikkasztást, hamisítást s csalárd bukást követnek el. A földmivelök az élet s testépség elleni bűntettekkel (29"/o-ban) terheltetnek. A lakhelyeket illetőleg az erkölcsiség elleni bűntettek nagyobb számban (28'7o) a városiaknál fordulnak elő. A mi a visszaeséseket — a büntetőjognak ezen nagy jelentőségű mozzanatát — illeti, a visszaeső bűntettesek száma 1890-ben a fegyházak s a ker. börtönben volt összesen 2,157 = 30" o, ebből a fegyintézetekre esett 1,990, 1891-ben 1'59",o-kal emelkedett; a fegyházakban levén 2,085 s a ker. börtönben 176. Ebből a vidékiekre 74 s a városiakra 24°/o esett, a születés helyét tekintve; az utolsó lakhelyet vévén mindig kiinduló pontul 1891-ben a városiak 31 s a vidékiek 64°/o-ot foglaltak el; tehát legnagyobb emelkedés itt azoknál volt, a kiknek utolsó 1 akhelyük a városban volt. Legtöbb visszaeső a 20 — 30 évesekből került ki, t. i. 1890-ben 34-86"/o, 1891-ben 33-08" o. Ezt megközelítették a 30—40 évesek 32" o-kal. mig a többiek 20° o-on alul voltak. Legtöbb visszaeső került ki szintén a vagyontalanokból. 1890-ben 89' o, s 1891-ben 90"/o, továbbá kiképzettségre nézve minden oktatást nélkülözőkből: 53 és 52"/o s a hiányos vallásismeretekkel birók közül 51 és 50"/o. Es a veszélyesebb természetű visszaesők 1891. évben megszaporodtak, t. i. a mái- kétszer s többször is büntetve volt visszaesők l*35"/o-kal ; és azok, kiknek előbbi büntetésük 3 évnél hosszabb volt: 0,64°/o-kal. Es a visszaesések legnagyobb arányban rövid időközökre esnek ; az előbbi büntetés kiálltától csak 6 hó 3 évig terjedő időköz volt 1890-ben 39 s 1891-ben 44" o-nál. 3—5 évi időköz volt 25"/o-nál és 5—10 évi 35 és 30°/o-nál. Áttérve a fegyházak s ker. börtön mozzanatainak ismertetéséről a többi büntetőjogi intézeteinkre: a közvetítő, nagyon is kis terjemű intézetekről megjegyzendő, hogy azokban a forgalmi szám 1890-ben 381 és 1891-ben 462 volt. A tényleges létszám mindkét évben 177 főből állt, de 1891-ben 2S3 esrvén, tehát 57-tel több fogadtatott be és bocsáttatott el, mint 1890-ben. Ezek közt elitélt volt élet s testépség elleni bűntettért 322 (71-85°/o), vagyoni bűntettekért 109 (23°/o), más cselekményekért 21 (4*55 °/o). — Legtöbb volt az 5—10 évre elitélt fogoly, t. i. 238; öt évnél rövidebb idejű volt 114 és 10—15 évi 104. A j a v i t ó intézetek (2 fiú, 1 leány) mozzanatairól kiemelendok a következő adatok. Az sem áll, hogy nálunk a megfelelő külföldi intézetek által adott élelmezéssel szemben elégtelen az ellátás; mert növendékeink 4-szer étkeznek naponkint az intézeti orvos meghallgatásával és javaslala alapján megállapított étlap szerint. Sült húst szintén nemcsak a külföldi, hanem a mi növendékeink is kapnak. Továbbá, az iránt is megnyugtathatom a t. biró urat, hogy a rákos-palotai leányjavitó-intézetet nem férfi, hanem nő igazgatja (özv. Jónás [ózsefné) s általában az intézeti személyzet itt — a lelkészeknek s az orvosnak kivételével — kizárólag nőkből áll. A mi pedig azt illeti, hogy nálunk a vallásosság emelésére kevés gond fordittatik: erre nézve megjegyzem, hogy növendékeink mindennap reggel és este, étkezés előtt és után, úgyszintén az iskolai tanitás megkezdésekor és befejezésekor imádkoznak. Ezen kivül hetenkint három órán át hitoktatásban részesülnek saját felekezetben lelkészeik által. Vasár- és ünnepnapokon (az izraelitáknál minden szombaton) istentiszteletek tartatnak, a növendékeknek értelmi fejlettségéhez és erkölcsi állapotához mért szent beszédekkel kapcsolatosan. S a mi a fő, a lelkészek külön-külön is foglalkoznak növendékeikkel az u. n. magánerkölcsi oktatások és beszélgetések alakjában! Hát, kérem, én ugy hiszem, hogy ez teljesen elegendő a vallás-erkölcsi érzés ápolására, ha csak azt nem akarjuk elérni, hogy növendékeink kizökkentessenek azon rendes kerékvágásból, melyben a kihelyezésük után reájuk várakozó társadalmi rétegben haladniok kell. Egyben azonban a legnagyobb készséggel csatlakozom a t. biró urnák véleményéhez, t. i. abban, hogy nálunk az állami kényszerneveltetésre szoruló gyermekeknek csak jelentéktelen része vétetik oltalom alá. 1891-ben pl. mindössze 334 (és nem, a mint a t. biró ur irja, 257) növendék neveltetett az állami javitó-intézetekben, mely forgalmi létszámból fiu 317, leány pedig csak 17 volt. Első sorban tehát az irányban van szükségünk összetartásra és egyetértésre, hogy hazánkban az állami kényszerneveltetés ügye az eddiginél nagyobb mértékben öleltessék fel s hogy buzgólkodásunk ne legyen az ismeretes szalmaláng; mert: />Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur.« JOG. 147 Az aszódi fiú-intézet 180-ra s kolozsvári 60 fiúra volt berendezve. Az egész 1891. év folyamán Aszódon 231 és Kolozsváron 86 növendék volt elhelyezve. Mindkét intézetben a befogadásra legszámosabb okot a lopás szolgáltatott. Aszódon 93 és Kolozsváron — sikkasztással vegyesen — 32. Aszódon hozzájok járult még lopással párosult csavargás, orgazdaság, csalás s más vagyoni megtámadások 53 esetben és egyéb kihágásokkal 12 eseíben ; magában csavargás 30-szor; azután okul szolgált a csavargás párosulva iszákossággal, engedetlenséggel s koldulással 4—5—6 esetben, gyújtogatás 5. Sikkasztás s halált okozó súlyos testi sértés 3—2. — Kolozsvárott is a csavargás a lopáson kivül legtöbb alkalmul szolgált, t. i. 15 esetben s a fékezhetlen magaviselet 22 s a kicsapongó élet 8 esetben. A javitó intézetbe beadottak közt legtöbb volt a 15—20 éves; Aszódon 168: Kolozsvárott 69; a 10—15 éves 61 és 17 volt; 10 éven aluli Kolozsvárott egy sem volt. Aszódon pedig 2. Legtöbb szállíttatott be mindkét helyen a hatóságok s bíróságok rendeletére. Aszódon bíróságok részéről 117 — Kolozsvárott 36 ; a hatóságok által ott 82 s itt 29. A magánosok — szülők, gyámok — legkevesebbet adtak be; Aszódon 32-tőt, Kolozsvárott 18-at. Az értelmiség 22 s 19 által volt képviselve; legtöbb a földmíves osztály részéről adatott be; Aszódon 99, Kolozsvárott 18, iparos s kereskedő 62 és 34; napszámos, szolga, cseléd 46 — 15. A rákospalotai intézet 25 leányra szerveztetett s 1891-ben 29-re emelkedett a számuk. Befogadási okul itt is túlnyomólag a lopás szolgált 1890—1891-ben 17 esetben; mig csavargás miatt 5, kicsapongásért 3, vétkes gondatlanságbóli emberölés miatt, ugy méregkeverésért, gyujtogatásért s fékezhetlen viseletért egy-egy. Magánosok részéről csak egy leány adatott be, 10 éven alóli egy sem; 15—20 éves hat volt; legtöbb a 10 — 15 korbeli: 23. Napszámosoktól 7 jött be; hivatalszolgáktól 5; iparos s földmívesektől 4—4. Ezen intézet működése alig haladván meg a két évet s 1891. végéig kísérleti kihelyezés abból még nem történvén — eredmény felmutatásáról még szó nem lehet. Ellenben a fiú-intézetek működésének szép eredményei már is ismeretesek. Nevezetesen abban, hogy Ászódon a kihelyezettek s elbocsátottak közül 117—55°/o jó viseletű, 16 ingadozó maradt; ismeretlen viseletű 43, rossz viseletű 24—11%>, 1 tébolydába jutott, 11 meghalt. A kolozsvári intézet kihelyezett 60 növendékéből jóviseletíi 47 s ingadozó 2: minősithetlen s kipuhatolhatlan 6, rossz viseletű pedig 5 maradt. Jogosult-e a községi biró a megyei tiszti ügyészt peres ügyben a képviselő testület hozzájárulása nélkül a község nevében meghatalmazni ? Irta: KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. N. község sommás keresetet indit N. N. ellen lőO frt és járulékai megfizetése iránt. A kereset a megyei tiszti főügyész által lévén ellenjegyezve és benyújtva, a bíróság azon feltevésben, hogy a tiszti főügyész szabályszerű meghatalmazással bir s ezt a tárgyalás alkalmával majd kimutatja, a tárgyalásra, a meghatalmazás fennlétének további kutatása nélkül, annál inkább határidőt tűzött ki, mert a kereset kifejezetten azt is magában foglalta, hogy a megyei tiszti főügyész felperesnek meghatalmazott ügyésze »meg hatalmazott ügyészünk által esedezünk« stb.) Az 1891. évi okt. hó 17-én beadott keresetnek, a biró közbejött szabadságideje miatt 1891. évi dec. hó 2-án történt tárgyalása alkalmával a tiszti ügyész helyett ügyvéd jelent meg egy, 1891. évi n o v. hó 27-én a tiszti ügyész által részére kiállított meghatalmazással, a ki a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint a kereseti kötvénynek és a per folyamatba tételére feljogosító felperesi községi képviselő-testületi határozatnak bemutatása végett újabb határidőt kért. Megjegyzendő, hogy a per pusztán N. község nevében lett folyamatba téve, a községi biró személyének, mint felperesi képviselőnek és nevének megemlítése nélkül. A bíróság a kérelemnek — nemcsak azért, mert a tiszti ügyész helyettese maga ajánlkozott a hiányok pótlására, hanem azért is, mert azt egyáltalában szükségesnek tartotta — helyt adott s a tiszti ügyészt felhívta, hogy a jelzett hiányokat záros határidő és jogkövetkezmények terhe alatt pótolja. Erre felperes kérvény utján bemutatott egy meghatalmazást; minthogy azonban ez a meghatalmazás nem a felperesi községi képviselő-testület meir felelő határozatát, hanem a tiszti ügyésznek a felperesi községi biró és jegyző által való meghatalmazását foglalta magában,