A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - Valami a hazai javitó - intézetekről

U6 A JO Gr. 1891-ben 0*10 és 086 apadást mutattak fel; a városi szülöttek aránya változatlan maradt, a lakhelyre nézve pedig 0*43%-kal szaporodtak. Az életkorra nézve legkevesebb a 60 évet meghaladottak (1*57) és a 20 éven aluliak (3-74) száma; legtöbb a 20—30 év közöttiek száma, t. i. 45*51°/o. Az anyanyelv tekintetében a magyar elem túlnyomó számához aránylag legtöbbet szolgáltatnak a magyar ajkúak, t. i. 48'30%-ot; és a románok 18-480/o-ot, mig a tótok 11-44 s a többi népelemek 1—5°/o-ot. A nemre nézve az a különbség, hogy 1891. évben 91-49%-ot (6,531 egyént) a férfiak és 8*60%>-ot (614) a nők állítottak elő. 1890-ben 91*88% — 812% volt az arány a fegyintézetek s a ker. börtönben. A fegyintézetekben 1886 ban 5,024 férfi s 600 nő volt letartóztatva; 1890-ben 5,837 és 583; 1891-ben férfi 5,777 s nő 614A családi viszonyok tekintetében feltűnő nagy számban vannak a nőtelenek s hajadonok; 1891-ben a fegyházakban 49- 28%, a házasok 42% s özvegyek 7°/o, szülők nélküliek 48%. 1890-ben jóformán ugyanezen arány forgott fenn ; 1886. évben 2,779 nőtelen s hajadon volt a fegyházakban és 2,384 házas személy; szülők nélküliek 2,911. A foglalkozás s hivatás szempontjából legtöbb jut a fegyházakba s a ker. börtönbe a napszámosok s cselédek közül; a kik a fegyházakban 1891-ben 56-86 és 1890-ben 56-93%-ot képviseltek; a szegedi börtönben pedig 50*94 s 50- 92%-ot. 1886. évben a fegyintézetek lakói közt 3,047-en voltak. Ezek után jönnek a földmívesek. 1886. évben 1,123 és az iparmunkások 835 számban; 1890-ben 19*24 s 13-50%kal, 1891-ben 19*07 s 13-59%-kal. A többi osztályok képviselete alig terjed 1—2%-ig. Az iparos kereskedő osztályok 1890-ben 2.39, a szellemi foglalkozásúak 0,39, tisztviselők 0*73, földbirtokosok s tőkepénzesek 0*04%-kal. 1891. évben 1-98, 0-37, 0-77 és 0*05"/o-kal képviseltettek. 1886-ban iparos, kereskedő 82 volt a fegyintézetekben; tudománynyal s művészettel foglalkozó 21, tisztviselő 52 és földbirtokos vagy tőkepénzes 4. A vagyoni s műveltségi állapot, illetőleg annak nélkülözése is nagy befolyással van a fegyházak benépesítésére. 1886-ban vagyonos ember csak 237 jelent meg; némi vagyonnal biró már 674; vagyontalan szegény pedig 4,713. 1890-ben a vagyonos osztály 5*8l°/o-ban képviseltetett; a némi vagyonnal birók 10 83 és a vagyontalanok 83*86%-ban ; 1891. évben pedig csekély különbséggel ugyanazon arányban, t. i. 5-26, 10 86 és 83*88%-ban. A műveltség szempontjából következő különbözetek emelendők ki. Mig magasb műveltségű egyén 1886. évben csak 58 jelent meg, addig minden oktatás nélküli 3,223; irni-olvasni tudó 2,097 s csak olvasni tudó 246. Hiányos vallásismeretekkel biró 3,283 és kielégítő vallásképzettségű 2,341 került a fegyházakba. 1890-ben az oktatás nélküliek 54-69%, csak olvasni tudók 3-36 s irni-olvasni tudók 41, a magasb műveltségűdé pedig 0*67°/o-ot képviseltek. 1891-ben ugyanazon százalékok a töredék némi változásával. A hiányos vallási ismerettel birók 1890-ben 52-48 és 1891-ben 52-35" o-ot képeztek, a kielégítő ismeretűek pedig 47*52 és 47*65%-ot. Nagy érdekú'ek minden büntetőjogi statistikában azon adatok, melyek ama kérdés megoldására vonatkoznak, hogy valamely népnél mily bűnösségi hajlamok s mily nemű bűncselekmények vannak túlnyomóságban ; az itt fen forgó különbözésekre mily befolyásuk van a családi s társadalmi viszonynak ; és ezekkel kapcsolatban a visszaesések mily tért foglalnak el a nép életében ? Kzekre nézve a fegyházak s ker. börtön forgalma — legalább részben — következő felvilágosítást nyújt azoknak egész évi fegyencforgalmát s nem csupán az évi szaporulatot véve. Mind 1890-ben, mind 1891. évben túlnyomó volt a vagyon elleni bűntettek száma, szemben különösen az élet s testépség elleni bűncselekményekkel. Amazok 57'96%-ot, az élet s testépség elleniek pedig 34*98o/o-ot képeztek: 3°/o a közrend és erkölcsiség megtámadásaira jutván. A vagyoni bűntettekért, t. i. lopás, rablás, sikkasztások, orgazdaság, csalás, hamisítások s gyújtogatás miatt 1,052 elitélt szállíttatott 1891-ben a fegyházakba s ker. börtönbe. Magok a tolvajok 853 számot, tehát 49-30%i-ot képviseltek. A gyujtogatásért 43. A közönséges gyilkosság, emberölés s kísérletért elitélt egyén 292 volt; — külön gyermekölésért 18. — A halált okozó és súlyos testi sértésért 289 szállíttatott be. 1886. évben is ily nagyok voltak az eltérések. A fegyintézetekben letartóztatva volt 5,624 fegyenc között a vagyoni bűntettekért elitéltek 3,272-en voltak; mig a gyilkosság, emberölés s testi sértések 2,177 által képviseltettek. Lopásért 2,383, gyilkosságért 511, emberölésért 1,150. A nők természetszerűleg nagyobb részt vesznek a vagyon elleni bűncselekményekben, mint az élet s testépség elleniekben. Ezeknek 7 százalékát követték el az utolsó évek nőfegyencei, a férfiak 90%-át. A vagyoniaknak pedig a nők 10%, a férfiak pedig 90%-át. A 20—30 évesek túlnyomólag az élet s testépség elleni bűntettek elkövetésében tűnnek ki, t. i. 50%-kal, mig az idősebbek 45%-kal, az utóbbiak pedig a vagyon elleni bűntetteknél vannak túlszámban, t. i. 55%-kal; ellenben a J.0—30 évesek csak 40%-kai. A 20 éven aluliak szintén több vagyon elleni bűntettet követtek el 4%-ban, szemben a 3%-ot képező élet s testépség elleni bűntettekkel. A házasoknak kiválóbb részük van (40*49%) az erkölcsiség elleni vétségekben, ugy a lopásban (40*35%). A különböző életpályát s foglalkozást tekintve, a napszámosok s cselédek nagyon feltűnnek a gyermekkor elleni TÁRCA. Valami a hazai javitó^intézetekről. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : LATZKOVSZKY LAJOS, az aszódi kir. orsz. javitó-intézet igazgatója. Ép most kaptam meg dr Nagyiván yi Fekete Gyula, aranyos-maróthi kir. törvényszéki biró urnák »Az elhagyatott gyermekek és a fiatalkorú bűntettesek gondozása« című értekezését, a melyet a t. biró ur a »Magyar jogászegylet« börtönügyi bizottságának felhívására irt meg. Nekem ezen, máskülönben igen tanulságos, de szerintem túlságosan elméleti értekezésre sok megjegyzésem volna; de hát: »ne szólj szám, nem fáj fejem !<< Azt azonban már csak az igazság érdekében sem hagyhatom szó nélkül, a mit a t. biró ur az aszódi, kolozsvári és rákos-palotai kir. javitó-intézetekröl értekezésének 22 ik és 23-ik oldalain mond. Szerinte »ez intézetek tiszteletreméltó munkát teljesítenek ugyan, de még távol állanak eszményünktől. Elvileg ügyünk e formában való megoldása elégtelen. Egyik lényeges elvünk az által van megsértve, hogy rövid időn át (a zöm két éven át!) tartatnak itt a növendékek s igy a különben derék vezetők legnagyobb erőmegfeszitése dacára, j a v i 11 a 11 a n u 1 hagyják el az intézetet. Aztán a megfelelő külföldi intézetek által adott élelmezéssel szemben elégtelen az ellátás, mert sült húst nem adnak. Leányok' nak szánt javitó-intézet feje nem nő! A vallásosság emelésére kevés gond fordittatik. A segélyre szoruló gyermekek alig '/2o része vétetik oltalom alá, mert 1891-ben összesen 257 (!) növendéket vettek fel.« Nem tudom, vájjon a »Magyar jogászegylet« börtönügyi bizottságában — a melynek különben magam is tagja vagyok — akadt-e valaki, ki az idézett állításokat helyesbítette, illetve meg cáfolta volna ; de hogy a t. biró ur a hazai javitó-intézetekrö mondott fentebbi dolgokban alaposan téved, ezt a következőkben vélem kimutathatni : A kir. javitó intézetek — nem törekedvén realisálhatlan eszmék valósítására — szervezete és működési rendszere olyan, hogy azok jelenlegi formájukban is igen alkalmasak az állami kényszerneveltetés ügyének gyakorlati megoldására. Bizonyítja ezt a teljesen megbízható adatok nyomán egybeállított alábbi statisztika: Az aszódi és a kolozsvári kir. fiujavitó-intézetekből az 1891. év végéig kihelyezett 272 növendék közül a ma: napig folytatott tüzetes megfigyelések szerint volt: 164 jó (dicséretes) magaviseletű 29 rossz » 18 ingadozó (kétes) » 4 minősithetlen » 45 ismeretlen lakhelyű 11 meghalt 1 tébolydában 272 60.30% 10.156 » rj.62 » 1.47 » 16.55 » 4.04 » 0.36 » loo.ooo/o A hazai fiujavitó-intézetekböl a mondott év végéig kikerült növendékeknek tehát több mint 6()°/o-a határozottan jó magaviseletű, szorgalmas s igy társadalmunknak hasznos és mindenütt szívesen látott tagjai. Ez oly erkölcsi és bizonyosan nemzetgazdasági eredmény is, a milyennel a már megizmosodott külföldi hasonló intézetek is — hol pedig a társadalom sokkal jobb szemmel nézi az ügyet, mint nálunk — csak elvétve dicsekedhetnek. S ha azt mondom, hogy javitó intézeteinknek áh alános fejlődésével a megjavultak száma is mindinkább növekedni fog : akkor a t. biró urnák azon állítása, hogy a növendékek j a v i tt a 11 a n u 1 hagyják el az intézetet, legalább is merész.