A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A berni nemzetközi vasúti egyezmény

138 43 volt; a marosvásárhelyi területen pedig fegyelmi panasz 40, végtárgyalás 13 és 2 felebbezés. 1890. évben ezek tetemesen kevesbültek a budapesti területen; ugyanis meginditási indítvány 292, vádinditvány 124, ebbeli végtárgyalás 94 és felebbezés 32 jött elő; az erdélyi részen azonban szaporodtak a fegyelmi panaszok 59-re, végtárgyalások 22-re s a felebbezések 25-re. 1891. évben a kir. ügyészség fegyelmi teendői nem növekedtek; az állam egész területén a megindításra szóló indítvány 338, vádinditvány 167, végtárgyalás 100 s feleb bezés 42 volt; mikből a kolozsvári főügyészségre 47 s 19 inditvány; 18 fegyelmi tárgyalás és 9 felebbezés esett. Az újonan szervezett kir. főügyészségek működését 1891. évről következő adatok tüntetik fel: Körrendeleti utasításokat adtak ki 79 esetben, melyek közt a szolgálati viszonyokra vonatkozók (51) a iegszámosabbak s azután a bünügyekbeniek (19). Az igazságügyi minisztériumhoz intézett fontosb jelentéseik, indítványaik s véleményezésük száma 553. melyek közt van törvényhozási 12 ; kegyelmi 174 ; szolgálati viszonyra vonatkozó 132 s a letartóztatási intézetektől 136. A kir. ügyészeknek adott utasítások által a főügyészek részt vettek 348 bűn-, sajtó- s fegyelmi ügyben. Azon fegyelmi ügyeknek száma, melyekben a főügyészek a kir. tábláknál részt vettek, 80 volt. Az előző években következő ténykedési adatok merültek fel és pedig a budapesti területen 1887. évben a főügyészség felterjesztései a minisztériumhoz 1,333, ezek között kegyelmi 563, fegyelmi 124, sajtó 28, bűnügyi 182, fogházi ügyben 426. 1890. évben jóval kevesbedtek ; fogházi ügyben 385, kegyelmiben 377, bűnügyiben 58, sajtó 8, fegyelmiben 32. A kir. táblánál fegyelmi ügyekben 1887-ben 79-szer s 1890-ben 36-szor vettek részt a főügyészek; a kir. Curiánál pedig 1887-ben 23 és 1890-ben 18 esetben. Elsúbiróságoknál sajtó-ügyekben csak 1887. s 1888. években 3 -3-szor és 1890-ben egyszer vettek részt. A kir. ügyészeknek adott fontosb utasítások száma 1887. (olyamán bűnügyekben 456, fegyelmiben 174, sajtó 26. 1890-ben 4(53, 27 és sajtó 9-et; marosvásárhelyi területen fontosb utasítások bűnügyekben 1887-ben 486; 1890-ben 493; kegyelmi ügyekben véleményezés 46 és 34; fontosb jelentések 68 és 1890-ben 9,739. A berni nemzetközi vasúti egyezmény. Irta: Dr. HIRSCHLER HENRIK, budapesti ügyvéd. A berni nemzetközi vasúti egyezmény magánjogi jelentőség tekintetében lényegesen különbözik az összes eddig létesült nemzetközi szerződéseinktől. A havi szövetségeseinkkel kötött politikai jellegű szerződéseknek, valamint másrészt a kereskedelmi vagy consulsági, vám, posta stb. szerződéseknek (a minők pl. az 1879 : XIV. és 1886: XII. tvcikkekben a postaegyesületekről, az 1875: L1I. tvcikkben a távirdaügyről, számos consulsági és kereskedelmi szerződéseinkben becikkelyezve vannak) alig van, vagy épen nincs magánjogi oldaluk, ezekről itt tehát beszélni nem is lehet. A berni nemzetközi egyezmény ellenben valóságos magánjogi szabályokat állit fel a résztvevő államok alattvalói számára és ennélfogva teljesen a magánjog terén mozog ama fentérintett szerződésektől elütően. Vannak ugyan korábbi időkből is valóságos nemzetközi magánjogi szerződéseink és még nagyobb számmal oly szerződéscink, melyek részben a nemzetközi magánjog terére tartoznak. Ilyenek pl. a kereskedelmi társaságok kölcsönös bebocsátása iránt Ausztriával (1878: XXII. tvc.); az 1866. december 11-kén Franciaországgal kötött szerződésnek az örökségekre és a szellemi tulajtionra vonatkozó része (1879: III. tvc. meghosszabbítva); a szellemi tulajdonjog tekintetében Ausztriával (1887 : IX. tvc.) a védjegyek tekintetében Németországgal, Belgiummal, Svájccal, Németalfölddel stb. kötött, úgyszintén számos a letelepedés, szegényjog és viszonosságra vonatkozó szerződéseink, melyeknek kétségen kívül meg van a magánjogi oldaluk. De mindezen szerződések csak azt célozzák, hogy az egyik állam alattvalói a másik részé röl bizonyos jogviszonyok tekintetében épen azon magánjogi oltalomban részesüljenek, mint a belföldiek ; egyébként azonban teljesen az egyes államokra bizzák meghatározni, hogy ezen oltalom tartalma miből álljon. A belföldiekkel egyenlő elbánást biztosítanak ezek, de nem biztosítanak egyetlenegy meghatározott anyagi jogot sem. Ezen oldalukat tekintve tehát e szerződések tisztán nemzetközi magánjogi határozatokat tartalmaznak, megállapítván, hogy a szerződő államokban a másik szerződő fél alattvalóinak, tehát külföldieknek magánjogai mely szabályok szerint birálandók meg. A berni nemzetközi egyezmény épen ugy lényegesen különbözik ezen csoportjától a szerződéseknek, a mint különbözött az elöl érintett közjogi és a tisztán privát szerződésektől, sőt mondhatjuk legnagyobbrészt kívül esik a nemzetközi magánjog eddigi kerületén is. A nemzetközi magánjog anyagi jogszabályokat egyáltalán nem tartalmaz, magánjogviszonyokat nern szabályoz, hanem csak azt határozza meg, hogy melyik állam anyag, jogszabályai irányadók valamelv jogviszonyra nézve. A mint a nagyhírű Bar mondja : „a nemzetközi magánjog meghatározza az epés államok torvényhozásainak és azok orgánumainak (bírósagok, hatóságok) illetékességét a magánjogviszonyokra.« (L. v. Bar 1 heorie u. Praxis d iuternat. Privatrechtes. Zweite Auflage 1889. 1. 4. 1.) A berni nemzetközi vasúti egyezmény nem ezt teszi, hanem valóságos anvagi jogszabályokat állit fel és kötelezi a résztvevő államokat, hogy területeiken a jogviszonyok egyik csoportjára nézve azonos és a szerződésben tartalmazott anyagi jogszabályokat léptessenek életbe. Evvel már nemzetközileg azonos anyagi magánjog van teremtve és nem nemzetközi magánjog. Ebben rejlik szerény nézetem szerint a berni szerződés kiváló fontossága. Valósággal első lépés az a világjog felé, mely bizonyára minden jogfejlődésnek eszménye. Most már van a jogviszonyoknak egyik csoportjára úgyszólván nemzetközileg azonos, a civilisált államok nagyrésze között közös magánjogunk. Ez a berni nemzetközi szerződés legfőbb jelentősége a magánjogász szemeiben. Téved a m. kir. kereskedelmi minisztérium, midőn azt irja a magyar képviselőház elé terjesztett javaslalának indokolásában (163. lap), hogy a »nemzetközi magánjog terén az első jelentékeny eredményt a berni egyezmény képviseli.« Ez az egyezmény sokkal több eredmény a nemzetközi magánjog terén; első lépés a világjog felé és irányt jelöl, melyben a jogfejlődésnek ezen végső eszménye felé közeledhetünk. A midőn évtizedekkel ezelőtt a berni szerződés megalkotásához hozzáfogtak, az ilyen jog megvalósítása még lehetetlennek látszott és maguk a résztvevők is alig mertek gyakorlati eredményt reményleni vállalkozásukból. Ez a bizalmatlanság épen nem csodálatra méltó; a nyelv különbségét és az ebből folyó versengéseket egészen mellőzve, lehetetlennek látszott annyi jogvidéket egységes törvény alá vonni és még inkább lehetetlennek rábírni annyi államot, hogy szabad törvényalkotási jogáról saját területén I és saját alattvalói tekintetében az anyagi magánjog terén lemondjon, úgyszólván souverainitásának egy részét lekösse. Ezen nehézség annyival komolyabb volt, mert senki sem kételkedhetett abban, hogy előbb-utóbb a szerződő államok a belföldi fuvarozásban is kénytelenek lesznek alkalmazni a nemzetközi forgalomra előirt jogszabályokat, a kétféle forgalomra megkívánt egyöntetűségnél fogva és igy ha nem is formailag nyíltan bevallva, mégis közvetve tényleg a törvényhozások kezei a belföldi árúfuvarozás tekintetében is meg lesznek kötve. Már pedig annyi nemzeti féltékenységet legyőzni, és a mi főkép nehéz volt, formát és módot találni, mely a szerződés szabályainak alkalmazását biztosítsa a nélkül, hogy egy valódi nemzetközi bíróság felállíttatnék, mindez méltán tekintetett kevéssé kecsegtető vállalkozásnak. Fokozta és tetőpontra emelte pedig a bizalmatlanságot a praecek dens teljes hiánya. Ha mégis sikerült mindezen nehézségek dacára a berni egyezményt létesíteni, ugy ez egyrészt az általa szabályozott jogvidék természetében, másrészt a bölcs korlátozásokban leli magyarázatát, melylyel ezen első kísérletet alkotóik lehető szűk határok közé iparkodtak szorítani. Hozzájárult még az őszinte akarat az egyezmény megkötésére és az alkotásnál követett ügyes taktika, melyek együttvéve a nehézségeket legyőzni segítettek ; Seigneuxés Christ svájci ügyvédeké az érdem, hogy a vasúti fuvarozási forgalom nemzetközi szabályozásának eszméjét megpendítették, 1874. június 11-én a svájci szövetségtanács elé ily irányú kérelmet terjesztvén* A svájci szövetségkormány felkarolta az eszmét és a német birodalom és az osztrák-magyar monarchia kívánságára egy előleges tervezetet készitett, melyet azután (Törökország, Svéd és Norvégország kivételével) az európai kontinentális államoknak megküldött. A svájci tervezet természetszerűleg honi jogon alapult, de rnár a nemzetközi konferencia megkérdezésekor készeu volt. Ezenkivül a német birodalmi vasúti hivatalnak egy ellentervezete, mely a svájci tervezet beható átvizsgálása után és nagyjában annak alapulvétele mellett több körülményesen indokolt módosítást ajánlott, melyek közül az alakiságoktól eltekintve, különösen a vasutak felelősségére és a nemzetközi bíróság felállítására vouatkozók voltak fontosak. A svájci szövetségtanács egy tagjáuak indítványára mindkét javaslat együtt vétetett azután azon értekezleteken a tanácskozás alapjául, melyek Svájc meghívása folytán Bernben üléseztek és melyeknek a berni nemzetközi szerződés volt gyümölcse és melyeken 10 állam vett részt. Az első értekezlet lh>78-ban (május 13., június 4.), a második 1881-ben (szeptember 21-től október 10-ig), a harmadik pedig 1886-ban (július ."j-től július 17-ig) tartatott. Mindegyik értekezlet az előzőnek eredményekép megállapított tervezetet vette tanácskozási alapjául és már a második értekezlet elvileg kimondta, hogy ezenfelül csakis a jelenlevők által kifejezetten előterjesztett ujabb javaslatokat veszi tekintetbe, ellenben az egyes államok kormányainak, vagy az értekezleten * L. a berni egyezmény keletkezésének részletes történetét. Dr. Alfréd v. L e y e n. »Das Bemer internalionale Ubereinkommen über Kisenbahnfrachtveikehr* Goldschmidt »Zeitschrift für das ges. Handelsrecht I XXXIX. 2-13.t