A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A végrehajtási költségek reformjához - Az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat

A joa 139 ki\ul álló szeinélyt-k kívánságaira nem lesz tekintettel A zárértekezlet pedig kimondotta, hogy az előtte fekvő tervezeten kivül csakis azon módosító javaslatok fognak figyelembe vétetni, melyek már előzőleg Írásban beadattak. Ezeket 'a javaslatokat, melyek nagyrészt csak irálymódositásokat céloztak, a svájci szövetség előzőleg nyomtatásban közölte a résztvevő államok kormányaival. Eteken felül csak Oroszországnak és Ausztriának tartattak fenn ujabb javaslatok; a többi szakaszok ellenben már megállapítottaknak tekintettek és azok felett ujabb vita meg nem engedtetett. (Folyt, köv) A végrehajtási költségek reformjához. Irta : BORSOS ZSIGMOND, brassói kir. bírósági végrehajtó. W i n k 1 e r András, brassói járásbirósági irnok urnák a » | o g« II-ik számában fenti cím alatt közölt cikkben a bírósági végre hajtó intézmény fölött cikkíró részéről nyilvánított vélemény arra kényszerit, hogy mint egyike azon végrehajtókuak, kik cikkíróval ugyanazon bíróságnál működnek, a végrehajtási költségek javasolt reformjára néhány szerény megjegyzést legyek. A költségek kérdése a végrehajtási eljárás módosításánál oly alá rendelt dolog, hogy azoknak a végrehajtásilag felhajtandó összeggel való összhangba hozatala kedvéért a bírósági végrehajtói intézmény alá máglyát gyújtani talán fölösl"ges, különösen akkor, mikor maga a cikkíró sem képes a végrehajtók helyettesítésére alkalmas, elfogadható javaslatot tenni. Hogy a végrehajtások hány százalékánál múlja felül a költség a végrehajtás tárgyát, mely végrehajtások bízassanak községi, mely törvszéki jegyzőkre vagy fontosságukhoz képest cikkíró űr értelmezése szerint talán törvényszéki elnökökre : ebbeli elmeluttatásábai! cikkírót nem követem, én csakis a végrehajtói intézmény megszüntetésére nézve felhozott indokaival és a végrehajtók javaslatba hozott helyettesítés módjával kívánok foglalkozni. Eltörlendő a végrehajtói intézmény, mert a végrehajtók helyzetükkel amugv sincsenek megelégedve. Ezt valószínűleg azon jelenségből következteti cikkíró, mert különösen az utóbbi időben helyzetünk javítása s a végrehajtói intézmény fejlesztése érdekében talán élénkebb mozgalmat vett köztünk észre: ne feledje el a tisztviselői fizetések szabályozása alkalmából a bírósági Írnokoknak s más tisztviselőknek még alig lezajlott mozgalmát, mely a mellett tanúskodik, hogy az igazságügyi kormányzatnak a végrehajtókon kivül más elégületlenjei is vannak, mégis egyiknek eltörlése sem lehetséges, mert mindenikre szükség van s ha az elégületlenség egy intézmény eltörlésének indokául szolgálhatna, a végrehajtók az eltörlendök sorában nem állanának legelöl. Ezen indoka tehát együgyűség. Eltörlendő az intézmény, mert a közönség előtt nem kedvelt ; ez ismét csak cikkíró előtt lehet indok a megszüntetésre, ott van például a >>finánc« intézmény, az már csakugyan nem birja a közönség kegyét, de eltörlésére senki sem gondol, mert a pénzügyi kormányzatnak ép ugy szüksége van reá, mint az igazságügynek a miénkre. Egyébb iránt nem a végrehajtói intézmény a nem kedvelt, hanem a végrehajtói hivatás cselekményei azok, melyek a közönség érdekelt részének nem tetszenek s legyen cikkiró ur meggyőződve, hogy irnok vagy biró legyen az ki végrehajtás szenvedett talán becses ingóságainak a foglalás alóli elvonásában megakadályozza, az is csak olyan rokonszenvre számíthat, milyenben a végrehajtói intézmény tagjai részesülnek. Ezt az eltörlés indokául felhozni csak írnoki látkörü ember képes. (Tisztelet a kivételnek.) Eltörlendő a végrehajtói intézmény, mert hiszen a végrehajtók állása ugy is ingatag; ne feledje el cikkiró, hogy a végrehajtókat ép ugy, mint a bírósági segéd- és kezelő személyzetet, a minister ur nevezi ki; az 1871. évi VIII. t.-c. szerint biráltatik el a mi botlásunk is, így tehát állásunk ugyanazon szilárd alapon nyugszik, mint más bírósági hivatalnoké : s hogy ezen alap rceny nyíre nem ingatag, a cikkiró onnan tudhatná, hogy tagja volt pár év előtt egy éppen az én csekélységem megbuktatására létesült alkalmi egyesületnek, mely — természetesen nem cikkiró tollával — a »Kolozsvári Ellenzéke-ben ellenem s a végrehajtói intézmény ellen vezércikkezett, a helyi sajlóban, a ministeriumnál, az ügyészségnél denuntiált s a nagy zajnak állásom ingatagsága dacára nem az óhajtott eredmény, hanem pusztán egy oly kezelési hibának kiderítése lett, a minőért cikkírót egy napon húszszor meg lehet fenyíttetni. A végrehajtók jövedelem szerzéséről és megbizhatatlausá gukról mondottakra észrevételt tenni nem akarok, mert nem vagyok hajlandó a végrehajtói testület védői szerepének egy járásbirósági Írnokkal szemben elvállalására ; e lap művelt olvasó közönségének ízlésére bízom azt, a beszámithatóság vagy a szerénység hiányának hajlandó e betudni cikkírónak azon merészségét, hogy ő az igazságügyi szolgálat legalsóbb fokáról egy egész testület erkölcsi birájának a nagyközönség elé kiállani képes volt. Egy tanácsot azonban adok cikkírónak és ez az: ne a végrehajtók megélhetési módjával s azok bajaival foglalkozzék, hanem szűkölködő 500 frtos kartársai érdekében hozza nyilvánosságra azon rejtélynek megfejtését, hogyan volt képes nem tiltott uton minden magánvagyon nélkül, tehát 500 frt fizetéséből akkora összegű vagyonra szert tenni, mely talán a kineveztetése óta j kapott fizetésének összességét is túlhaladja? Ez sokkal báládato, sabb tárgy lenne, nagyon természetes annak, a ki ezt elfogadná. Azon sivár gondolkozásról tanúskodó érveléseire, hogy a végrehajtó állásának elvesztésével nem sokat reszkíroz, arra azon j megjegyzésem van, hogy a végrehajtókat hivatásuk teljesítésében a törvény és letett esküjök vezérlik, nem pedig a gescháftvilágba tartozó reszkirozás. A végrehajtói intézmény eltörlésére felhozott okai tehát nem válnak be s azon állítás, hogy az intézmény eltörlése általános helyesléssel találkoznék, csak cikkírónak képzelődése. Ezzel a tisztelt szerkesztőség sem osztozott. De lássam, mi lesz eltöröltetésünk után? Minden bíróság maga foganatositandja az általa elrendelt végrehajtásokat s az ügy fontosságához képest Írnokot, bírót, utóbbit természetesen tollnokkal. En nem hiszem, hogy évek hosszú során át cikkiró nem szerzett volna tapasztalatokat arról, hogy a bírónak megbízása a végrehajtás foganatosításával lehetetlenség, nemcsak azért, mert I a bírói állás a »marodeur«-ekkel való érintkezés veszélyének nem tehető ki, de különösen azért, mert a birói kar egy ily vad eszme megvalósulásának még a lehetőségére is undorral gondol. Ugyanaz áll a birói munkakört betöltő segéd személyzetről is. Marad tehát a kezelő személyzet s cikkiró is tulajdonkép ' csakis ennek számára óhajtaná a végrehajtási kiküldetéseket lefoglalni. Ezt lehetetlennek tartom három okból, ugyanis: a kezelő személyzetnek ehhez nincs meg a kellő képesítése, nem megbízhatóbb a végrehajtóknál és hivatásos munkájától elvonatnék. Hogy az írnoki állás a végrehajtói tiszt betöltésére még nem minősít, onnan tudhatná cikkiró ur, hogy végrehajtói vizsgára jelentkező Írnokok azon gyakran megbuknak, nem állítom, hogy az írnokok között nincsenek képesített egyének, de azt igen, hogy nem megbízhatóbbak a végrehajtóknál, miről a végrehajtási kiküldetésekből eredő számtalan fegyelmi vizsgálatok tanúskodnak, sőt cikkiró is csak a közelmúltban egy kiküldetése alkalmából csalás vagy nem tudom mi címen, bünvizsgálat alatt állott. Hogy ily tapasztalatok mellett hol rejlenek cikkiró ur új i rendszerének megbízhatósági garantiái, igazán nem tudom elképzelni. Azon minísteri rendeletek, melyek a kezelő hivatalnokok kiküldetéseit korlátozzák, nemcsak a végrehajtói jövedelem elvonásának meggátlása céljából adattak ki, hanem azért is, mert a kezelő személyzetnek különösen a végrehajtási kiküldetések körül kínálkozik az alkalom a zugirászat tiltott cselekményére. Végül, hogy a személyzet hivatásos munkájától elvonatnék, azt ismét cikkíróval bizonyítom, ki az ügyviteli szabályokban az irattári kezelő számára előirt teendőket már most sem birja vagy nem akarja végezni. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, különösen azért, nehogy sértett kartársaim közül valamelyik a fellépett cikkíróval meg nem érdemlett vitába keveredjék. Belföld. Az örökösödési eljárásról szól.) törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt tartott ápril hó 21-iki ülésében folytatta az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 24-ik §-t (a végrendelet kihirdetése) változatlanul elfogadta a bizottság. A 25-ik §-ban a »hagyatéki biróság« kifejezés »a hagyatéki eljárásra illetékes járásbiróság« kifejezéssel cseréltetett fel. A 25. §. azon rendelkezésénél, mely szerint »a járás! bíróság az általa felvett vagy nála letett végrendeletet maga hirdeti ki«, idézendönek határozta a bizottság a közjegyzői törvény ! megfelelő szakaszát. A 27-ik §. második bekezdését ekként állapította meg a bizottság: »Az ellen, a ki a nála lévő végrendeletet I a hagyatéki bíróság utasítása dacára nem mutatja be, az érdekel lek igényeiket a törvény rendes utján érvényesíthetik.« A 28. §. lárgyalása alkalmából felveendőnek határozta a bizottság azon rendelkezést, hogy a közjegyző) a hagyatéki tárgyalás folyamán előtte felmutatott végrendeletet kihirdetés végett azonnal bemutatni tartozik az illetékes járásbíróságnak. A 29 — 30 ik §-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. A 31. §. ehö pontját akként állapította meg a bizoUság, hogy a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatására megidézendők a jelen törvény hatályának területén lakó érdekeltek, a mennyiben tartózkodási helyük a bíróság előtt ismeretes. A 32-ik §. érdemleges módosítás nélkül fogadtatott el. A 33-ik §. első pontját következőleg állapította meg a bizottság: a szóbeli végrendelet tanúinak eskü alatti kihallgatását a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárás folyamán elrendeli, ha azt az érdekeltek valamelyike kéri. A 31. és 35. §. I érdemleges módositás nélkül elfogadtattak. A 33. §. azon rendelkezésénél, mely szerint a hagyaték leltározásának elrendelését kérheti az örökhagyó hitelezője, ha követelését szabályszerű kereskedelmi könyvkivonattal igazolja: kimondatott, hogy a kivonatnak a magyar szent korona területén bejegyzett kereskedő hitelesített könyvkivonatáuak kell lennie s külföldi kereskedőé csak akkor vehető figyelembe, ha e tekintetben az illető állam területén teljes reciprocitás áll fenn. Kimond'a továbbá a bizottság, hogy a leltároztatás jogával nem élhet azou hitelező vagy hagyományos,