A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 17. szám - Adalék házassági jogunk rendezetlenségéhez. Kérdés - Önkormányzatunk mint alkotmányos garancia

A JOG. 67 rabatt összegnek, mely alatt a biztositások tényleg hatályban fennállottak és a mely két év alatt felperes a kockázatot tényleg viselte is ? ez a kérdés pedig igenlőleg oldandó meg; mert a törvényből folyó ezen kártérítési kötelezettségről, ennek mérvéről, terjedelméről a biztosítási szerződésben egyáltalán mi intézkedés sem foglaltatván, arra nézve, hogy mi tekintessék kárnak, az általános szempontok az irányadók ; ezek szerint pedig felperes alperes emiitett ténye folytán annyiban mindenesetre károsodott, hogy alperestől a két évre is csak a 20°/° levonásával kapta meg a biztosításoknak már lejárt diját, a mi abban az esetben, ha alperes nem 10 évi időtartamra köti meg az ügyletet, meg nem történik, mert a 20°/o rabatt alperesnek csak a 10 évre kötött biztositások fejében engedtetett és okszerűen fel sem tehető, hogy ez azon esetre is engedtetett volna, ha alperes a biztosítási ügyleteket csupán azon két évre köti meg, a mely két évig azok hatályukban fennállottak. (Magy. kir. Curia 1893. március 14-én 311/82. v. sz.) Ha vevő a vételár fedezésére kikötött váltók aláírását megtagadta, eladót a váltóhitel természetéből folyólag azon jog illeti meg. hogy követelését azonnal érvényesítse. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét árúk vételára iránt indította, alperes beismerte a követelés fennállását, de időelőttinek kérte felperes keresetét kimondani, miután ő mindig 6 havi hitelre vásárolt s ennek megfelelőleg az A) alatti 1. tételében foglalt 165 frtot már kifizette, mely összeggel felperes keresetét le is szállította. Felperes beismerte ugyan, hogy a vásárlás hitelre történt, de azt állitá, hogy nem nyilt hitelre, hanem ellenértékül alperes ama váltót lett volna köteles elfogadni, melyet felperes hozzá küldött. De tekintve, hogy nem igazolta felperes, hogy alperes megtagadta volna a váltó aláírását s továbbá nem tagadta, hogy megbízottja, ki a váltót alpereshez vitte, alperes ajánlatát meghallgatva, egyszerűen eltávozott, a mint azt alperes állította, tekintve továbbá, hogy ezen körülmények folytán felperesnek kellett volna az állandó üzleti összeköttetésnél fogva a váltó aláírására alperest újból felhívni s kijelenteni, hogy alperes ajánlatát el nem fogadja s a váltó aláírását kívánja, ennélfogva felperesnek még nem volt joga 1890. évi október 13-án perelni s ezért keresete mint időelőtti volt elutasítandó. A budapesti kir. itélő tábla ítélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperes kereseti követelését már most érvényesíthetőnek kimondja s az elsőbiróságot utasítja, hogy jelen Ítélet jogerőre emelkedése után hozzon a per érdemére vonatkozó új Ítéletet. Indokok: Alperes saját előadása szerint felperesnél hat havi váltóhitelre, nem pedig nyílt hitelre vásárolt. Minthogy pedig a váltóhitel fogalmából önkényt következik, hogy az adósnak engedélyezett fizetési határidő attól a feltételtől függ, hogy az adós a hitelezőnek az engedélyezett fizetési határidőnek megfelelő lejárati váltót adjon, ennélfogva kétségtelen, hogy az említett feltétel nem teljesítése esetében a hitelező jogosítva van követelését, a mennyiben az a törvény értelmében különben lejárt, tekintet nélkül a feltételesen engedett fizetési haladékra azonnal érvényesíteni. Tekintve már most, hogy a kt. 345. §-a szerint a vételár, más megállapodás vagy kereskedelmi szokás nem létében az árú átadásakor fizetendő, tekintve, hogy alperes maga is beismeri, hogy azok az árúk, melyeknek vételárát felperes keresetében követeli, a kereset beadásakor neki már átadva voltak s hogy felperes az azok vételáráról kiállított váltót neki elfogadás végett be is mutatta, de ő a váltót azért, mert abba a kereseti követelésen kivül még más követelést is befoglaltatni kivánt, alá nem irta: tekintve, hogy alperes, ki maga sem vitatja azt, hogy a bemutatott váltó a létrejött megállapodásnak bármely tekintetben nem felelt volna meg, annak aláirását attól függővé tenni, hogy abba más követelés is foglaltassák, jogosítva nem volt, felperes pedig, ki a váltó bemutatásával a maga részéről kötelezettségének megfelelt, többé arra, vájjon az alperes által kivánt és felperes küldöncéve! közölt feltételt elfogadja-e vagy sem, nyilatkozni nem tartozott, hanem alperes ellen, ki a váltó feltétlen aláirását megtagadta s ekként a vételárról felperesnek váltót nem adva, a hitelezés feltételét nem teljesítette, követelését lejártnak tekinteni s azt per utján érvényesíteni jogosítva lett, keresete tehát nem időelőtti: az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a kereseti követelést már most érvényesíthetőnek kimondani s ennek következtében az elsőbiróságot, mely a keresetet érdemileg el nem bírálta, hanem felperest azzal csak időelőttiség okából utasította el, a per érdemében törvényszerű Ítélet hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Curia i t é 11: A budapesti kir. itélő táblának ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. (M. kir. Curia 1893. márc. 14. 248/93. v. sz.) Bün-ü gyekben. A kir. törvényszék hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyekben hozott megszüntető határozatok ellen azon esetben, ha a kir. Ügyész nem felebbezett, csupán a közvetlenül sértett vagy károsított magánfél élhet és csakis abban az esetben felebbezéssel, ha a magánjogi elégtétel iránti igényét tényleg bejelentette, vagyis szenvedett kárát kitünteti. Oly cselekményeket, melyek nem közvetlenül a följelentő panaszost, hanem magát a részvénytársaságot érinthetik, nem a feljelentő, mint egyes részvényes, hanem a részvénytársaság igazgatósága, esetleg a közgyűlés van hivatva képviselni és adott esetekben mint közvetlenül sértett fél eljárni. A kir. itélő tábla szabályellenesen járt el, midőn a kir. törvényszéknek megszüntető határozata ellen a feljelentő részvényes által beadott felebbezést elfogadva, az ügyet érdemlegesen felülvizsgálta, ugyanazért a kir. ítélő tábla végzése megsemmisíttetett és a felebbezés visszautaslttatott. A budapesti kir. törvényszók mint büntető bíróság (1893. január hó 16-án 654/1893. b. sz. alatt) hűtlen kezelés és sikkasztás miatt terhelt B. S. elleni bűnügyben a kir. ügyészségnek 1892. évi 30,598. sz. indítványa folytán következőleg végzett: R. M.-nek B. S. ellen tett feljelentése tárgyában a további bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok. R. M. budapesti lakos a »K. g. t.« részvényese és volt hivatalnoka ezen társulat vezérigazgatója B. S. ellen 11 pontban hűtlen kezelés és sikkasztás miatt feljelentést tett. A megindított előnyomozat során a társulat igazgatóságának felvilágosításaiból a következők derültek ki: 1. Az igazgatóság tudtával és beleegyezésével történt, hogy a vezérigazgató a társulat tulajdonát képoző néhány holdnyi földön nyert takarmányt részben saját céljaira, nevezetesen tehenei tartására fordította, a takarmány másik része pedig a társulat lovainak eltartására lett felhasználva ; a bortermést vezérigazgató nem saját céljaira, hanem az igazgatóság felhatalmazása alapján a gyártelepen nagy számban megfordulni szokott üzletbarátok megvendégelésére fordította, és így ha a bor ellátására szükséges hordókat a társulat pénztárából fizette volna is ki, ezt jogosan tehette. 2. Az való, hogy a vezérigazgató, illetve neje a rákosi gyártelepen nem ugyan 12—13, hanem 8 tehénből álló tehénállományt a társulat költségén tart, sőt egyideig a tejet is a társulat fogatán szállította a fővárosba, ez azonban igazgatósági határozaton alapult, mely a vezérigazgatónak a társulat terhére 8 tehén tartását engedte meg, különben a tejnek a városba szállítása a társulat kiadásaival nem is járt, mert az üzlet berendezésénél fogva a társulat ama fogatának a fővárosba mindennap üresen ugy is be kellett mennie. 3. A társulat üzleti érdeke követelte, hogy a vezérigazgató a VI —VIII. ker. körnek, a ferencvárosi körnek és a kőbányai clubnak tagjává legyen és a vezérigazgatónak e körökbe a társulat költségén való belépése az igazgatóság tudtával és beleegyezésével történt. 4. A társulat főkönyvelőjének és a felügyelő bizottságának a társulati könyvek alapján tett jelentése szerint valótlan az, hogy a vezérigazgató választási célokra és különösen arra, hogy ö fővárosi bizottsági taggá megválasztassék, a társulat pénztárából költekezett volna, mert ily kiadási tétel 1888. január l-ig visszamenőleg a társulat könyveiben nem fordul elő. 5. Ugyanezen jelentés szerint a társulati könyvek tartalma azt is megcáfolja, hogy a vezérigazgató hitközségi adóját a társulat pénztárából fizette volna. 6. Valónak bizonyult ugyan, hogy a vezérigazgató a társulat pénztárából jótékony célokra adakozásokat tett, de ehhez joga is volt, mivel az igazgatóság ezen adakozásokat egyenesen az ő hatáskörébe utalta. 7. Az előbb emiitett jelentés alaptalannak mutatja azt a vádat is, mintha a vezérigazgató a magán céljaira megrendelt bútorokat a társulat pénztárából fizette volna ki, miután a társulati pénztárból a könyvek igazolása szerint csak azon bútorok ára elégíttetett ki, melyek a társulat céljaira rendeltettek és a társulat tulajdonaként a társulat leltárába felvéve is lettek. 8. Az igazgatóság felvilágosításaiból kitűnik, hogy a gyári munkásoknak beteg-alapjuk nem volt, s hogy azon 2°/o> mely a társulattal e tekintetben megegyezett munkásoknak béréből levonatott, a társulat tulajdonába ment át, és ennek fejében a társulat köteles volt az illető munkásokat megbetegedésök esetén gyógykezeltetni, minden tekintet nélkül arra, hogy a 2°/o-os levonásokból befolyt pénzösszeg elégséges-e a gyógyköltségek fedezésére. Ily tényállás mellett a sohasem létezett beteg-alap kezelése körül hűtlen kezelést elkövetni egyáltalában nem tehetett és nem képezhetett hűtlen kezelést a levont munkabér-részekből esetleg fenmaradt összegnek a társulat vagyonához történt írása. 9. Az igazgatóság által beszolgáltatott hiteles könyvkivonat szerint a vezérigazgató magánlakásának bére egyenesen a vezérigazgató terhére lett a társulat könyveibe irva, következőleg mi alapja sincs annak a vádnak, hogy a vezérigazgató saját magánlakását a társulat pénzén fizeti. 10. A beszolgáltatott adatok kértségtelenné teszik, hogy azon 403 frt 62 krnyi (nem 500 frtnyi) vételár, mely a társulat tulajdonát képezett daramalom alkatrészeinek eladásából befolyt, a vezérigazgató kezén soha sem fordult meg, de nem is tulajdoníttatott el senki által sem, hanem egy darabig a gondnok által kezeltetett, utóbb a társulat pénztárába beszolgáltatott.