A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 17. szám - A telekkönyvi rendtartás 55. é s 56. § - ainak rendelkezései a gyakorlatban

130 Dacára ezen bűnvádi túlemelkedettségnek, a bűnügyi hátralékok összegét rendesen túlhaladták a polgári hátralékok, vagy nagyon megközelítették. 1883-ban 2 155 volt a polgári hátralékos a bűnvádi 2,172; 1885-ben 2,099 polgári s 2,225 bűnvádi; 1886-ban 0,420 polgári s 3,683 bűnvádi. Ellenben 1884-ben 2,282 volt a polgári hátralék s a bűnvádi 1,117; 1^80-bcn polgári volt 3,872 s bűnvádi 2,985; 1890 ben már 4 ezerén felül állt a polgári hátralék, mig a bűnvádi csak 3,088 volt; ugy 1891-ben is a polgári 4,392 számra emel kedett s i bűnvádi majdnem csak fele volt, t. i. 2,296. A váltó-kereskedelmi ügyek bejövetele a Curián szintén folytonos emelkedőben volt és pedig mig a lefolyt évtized első öt évében csak két százat tett az emelkedés, az utolsó öt év alatt 6 —800-zal szaporodott a bejövetel. 1882-ben ezen ügybejövetel még csak 1,000 volt és 1886-ban 1,200. - Ellenben 1887. évben bejött 1,199, 1889-ben 1,530, 1890-ben 1,806 és 1891-ben 1,603. A helyzetet azonban csak az teszi súlyossá, hogy a váltó-kereskedelmi hátralékok nagyon felszaporodtak, különösen az utolsó öt év alatt — 1882- 1886. — ezen hátralék a Curián 135-ről csak 30ő-re emelkedett; a másik öt év alatt azonban felment majd egészen 1,000-ig — 1888 ban volt 24 i, 1889-ben 521, 1890-ben 804 és 1891. évben 980. Még a fegyelmi ügyekről kell megemlékeznünk. A kir. táblánál 1887 ben 1,006 fegyelmi ügy fordult meg, mi 1888-ban leszállt 8b8-ra, 18U0-ben ismét emelkedett 8y0-ig; 1891 ben az új táblákhoz 584 jött be. A Curián a fegyelmi beérkezés 1882-ben 444 volt, de ez öt év alatt 760-ig (1886-ban) felszaporodott; még 18--7-ben is 690 volt, de ezután kissé megfogyott. 1888-ban tett a beérkezés 620, 1889-ben 460, 1890-ben 490 s 1891-ben 540. Túlnyomó számban jelentek meg mindig az ügyvédek elleni panaszok. Mig 1883-ban biró s ügyészek ellen 108 panasz fordult elő, ar. ügyvédek ellen 382; 1885-ben előbbiek ellen 155, ügyvédek ellen 433; 1887-ben 191 és 489, 1888-ban 81 és 494, 1889-ben 52 és 364, 1890. évben 129 és 352, 1891-ben birák-ügyészek ellen 114 s ügyvédek ellen 389. A közjegyzők elleni fegyelmi panaszok 20—34-ig terjedtek. A telekkönyvi rendtartás 55. és 56. §-ainak rendelkezései a gyakorlatban. Irta: Csikjenöfalvi GYENGE MIHÁLY kir. aljárásbiró, Felső-Visón. Ezen jogi szaklap 4-ik számában közölt s a tkvi rdts 55. és 56. §-ainak rendelkezéseire vonatkozó eritica azt mondja, hogy »tel j e s e n indokolatlan és gyakorlati értékkel nem bir, a tkvi rdts 56. §. d) pontjának az a rendelkezése«, ha a telekkönyvi jószágtest, melyből lejegyzésnek kell történnie, terhelve van, e végre a nyilváukönyvi hitelezők beleegyezése igazolandó; kivévén, ha a lejegyzés azok biztosságára nézve sérelemmel nincs egybekapcsolva, mi fölött a bíróság, a hitelezők előleges meghallgatása mellett saját belátása szerint határoz ; úgyszintén az a bíróságok által követett gyakorlat, hogy : »arra nézve, mikép a több egyén közös tulajdonát képező s a telekkönyvben A) I. vagy II. alatt felvett több birtokrészletből álló jószágtfestnek egyes birtokrészletéből az egyik tulajdonostárs jutalékaira a tulajdonjog vevő nevére bekebeleztessék: valamennyi tulajdonostárs beleegyezése kívántatik. Éu, mint már néhány év óta telekkvi előadó biró, határozottan merem áílitani azt, hogy a fentebb előadott eritica téves; mert a tkvi rdts 56. §. d) pontjának rendelkezése és az imént előadott bírói gyakorlat, az alább kifejtendő jogi szempontokból, igen helyesek és üdvösek, tehát azok az alkotandó tkvi törvényben érvényökben fentartandók. A jogi szempontok, melyek a tkvi rdts 56. §-ának és az előadott birói gyakorlatnak továbbra is fentartását indokolják, nem a telekkvi rendtartásban, hanem a magánjogban és az 1881. évi LX. t.-c. 156. §-ának rendelkezésében keresendők. A tkvi rdts 56. §. d) pontjára vonatkozó jogi szempont az, hogy abban az esetben, ha a telekjkvben A) I. vagy II. alatt felvett több birtokrészletből álló jószágtesten zálogjogok vannak bekebelezve és ezen jószágtestből egy birtokrészlet lejegyzés folytán újonnan nyitott telekkönyvbe a zálogjogoknak mellékjelzálogokkénti átvitele mellett vevő javára átjegyeztetett: a jelzálogos hitelezőknek arra nézve, hogy magukat követeléseikre nézve ezen ingatlanból is kielégíthessék : az új telekkvi tulajdonos ellen jelzálogi pert kell inditaniok, melyben ez Ítélettel köteleztessék a bíróság által annak tűrésére, hogy a hitelezők a bekeblezett követeléseikre nézve a jelzálog tárgyát képező ingatlanból kielégítést nyerjenek. Ezen jelzálogi per pedig — eltekintve a sok utánjárástól és fáradságtól — a jelzálogos hitelezőknek gyakran az ingatlan értékével aránybau nem álló szükségtelen költségeket okoz és követeléseiknek teljes kielégítését kockás tatja. A fentebb előadott birói gyakorlat helyességének jogi szempontja pedig az 1881. évi LX. t.-c. 155. és 156. §-ainak alkalmazásában rejlik. A most idézett végrehajtási torvény 156. §-a azt rendeli hogy : »ha valamely ingatlan jószágra tobb tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás, rendszerint csak a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés. Ezen szabálytól eltérőleg az egész ingatlanra rendeltetik el az árverés: a) ha annak kikiáltási ára a 200 frtot meg nem haladja; % ha' más községben olyan ház és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltása ára az 500 frtot meg nem haladja«. A telekkönyvekben többek közös tulajdonául bekeblezett A) 1. alatt felvett több birtokrészletből álló legtöbb birtokrészletből álló legtöbb jószágtestnek az állami adó alapján kiszámított becsértéke, illetve kikiáltási ára még az ország északi és északkeleti roegyé.ben is, a hol pedig a kataszteri becslések szerint legtöbb VIII. osztályú földbirtok van, meghaladja a végr. törvény 156 § ában a) és d) pont alatt megállapított összegeket és így a most hivatolt törvényszakasz rendelkezése szerint az egyik tulajdonostársnak adóssága miatt az árverés csak az ingatlannak az adós tulajdonostársat illető hányadára rendeltetik el; úgyde ha az ilyen több birtokrészletből álló jószágtestnek egy vagy több birtokrészletből egyik tulajdonostársnak illetőségére valaki tulajdonjogot szerez és ezen birtokrészletek a tulajdonjognak vevő nevére bekebelezési céljából a tkvi rdts 55. §. c) pontjának rendelkezéséhez képest újonnan nyitott telekjkvben jegyeztetnek át; a lejegyezett birtokrészleteknek és a régi telekjkönyvben vis-zamaradt birtokrészleteknek az állami adón alapuló becsértéke, kikiáltási ára rendszerint már nem haladja meg a végr. törvény 156. §. a) és d) pontjaiban megállapított összegeket és ekkor beáll az az eset, hogy az egyik tulajdonostársnak adóssága miatt elárvereztetik a többi tulajdonostársnak illetősége is, vagyis az egész ingatlan. Ha az ilyen közös ingatlannak egy vagy több birtokrészlete az összes tulajdonostársak beleegyezésével jegyeztetik át új telekkönyvbe és az újonnan keletkezett jószágtest avagy a régi telekkönyvben maradt ingatlan a végr. törvény 156. § a értelmében egészben elárvereztetik; a nem adós tulajdonostársak jogsérelemről nem panaszkodhatnak, mert hát a jószágtest értékcsökkenése és ennek folytán az egész ingatlan elárvereztetése saját téuyök következménye : úgyde akkor, ha a telekkvben A) I. vagy II. alatt több birtokrészletből álló közös tulajdont képező jószágtestnek egy vagy több birtokrészletét vevő kérelmére a telekkvi hatóság a tulajdonostársak tudta és beleegyezése nélkül jegyeztet be új tkvbe és ha akár a régi, akár az újonnan keletkezett ingatlan a beállott értékcsökkenés folytán a végr. törv. 156. §-a értelmében egészben árvereztetik el, már a nem adós tulajdonostársak jogsérelme eminenssé, világossá lesz. A telekkvi hatóságnak most emiitett eljárása a tulajdonostársaknak tulajdonjogára határozottan sérelmes volna. Igaz ugyan az, hogy a végrehajtás alatt nem álló tulajdonostársaknak jogukban áll a végr. törv. 158. §-aiban foglalt jogkedvezményeket igénybe venni; joguk van többek közt a végrehajtató követelését magukhoz váltani s ha e jogukkal élnek, ingatlan illetőségeiket az árveréstől megmenthetik; de — miként birói gyakorlatomban tapasztaltam — a még nagy részben Írástudatlan és a műveltségnek alsó fokán álló népünk a végr. törv. említett szakaszának kedvezményéről tudomással sem bir; sőt abban a jogi meggyőződésben van, hogy a tulajdonostársának adóssága miatt az ő birtokjutalékát el nem árverezhetik. Sokszor volt alkalmam tapasztalni, hogy népünk a most említett jogi meggyőződéséhez makacsul ragaszkodik. Gyakran megtörtént, hogy a sorrendi tárgyalásokon a megjelent nem adós tulajdonostársak a birtokilletőségeikuek törvényes elárvereztetése miatt szóval kifogást tettek és követelték, hogy birtokilletőségüket a bíróság adja ki uekiek természetben, kijelentvén azt, hogy a — rendszerint csekély — vételárból illetőségeikre eső rész nekiek nem kell, azt el nem fogadják. Hasztalan igyekeztem őket felvilágosítani a végr. törv. 156. §-ának rendelkezéséről, mert ők csökönösen megmaradtak azon meggyőződésük mellett, hogy nem létezhet olyan törvény, mely az ő birtokilletőségüknek elárvereztetését is elrendelhetné akkor, midőn ők senkinek sem adósai s ők kénytelenek legyenek megelégedni a birtokilletőségeikre eső csekély vételárrészlettel. Az ilyen jogi meggyőződésben lévő, helyesebben törvényt nem tudo tulajdonostárs az ingatlan illetőségére is kitűzött árveresre el se megyén; a törvényadta jogával nem él, a minek aztán a leg'obb esetben a következménye az, hogy a tetemes értékű birtokilletősége fejében az árverésen beígért csekély vételárból csak egy pár forintot kap, mely pénzen magának más ingatlant nem vásárolhat s igy földbirtok nélkül marad. Kérdem tehát: indokolatlané a telekkönyvi hatóságnak a szigora, melylyel a tulajdonjog bekeblezése végett a tulajdonostársaknak a birtokreszlet lejegyzésébe és új tkvbe vitelébe való beleegyezése is megkövetek- erre a fent előadott jogi szempontok alapján határozottan merem állítani, hogy ezen szigor teljesen indokolt és nemcsak a telekkönyvben A + alatt felvett joszagtestek egyes részeinek lejegyzésénél, hanem az A I. II alatt felvett tobb birtokrészletekből álló jószágtestek egyes részeinek illetve bjrtokrészleteinek lejegyzése esetében is ugy^a tula donos társaknak, mtnt a jelzálogos hitelezőknek beleegyezése „fflö -