A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 16. szám - Bolgár igazságügy. Folytatás

62 A JOG. 523. §. c) pontja alapján holttányilvánitani és elhalálozása napjául az 1881: LIX. t.-c. 90. §. szerint a halálveszélyt követő napot vagyis 1873: július 17. napját megállapítani kellett. Adalék a házasságban szulelett gyermek törvénytelen voltának bizonyítási módjához. Az eperjesi kir. törvényszék (1891. szept. 9. 7,264. sz.): Mendics Ede ügyvéd által képviselt O. György felperesnek O., sz. X. Mária és ennek Sárosmegye tiszti ügyésze által képviselt Mihály nevü kisk. fia alperesek ellen ezen kiskorú törvénytelen származásának kimondása s jár. iránti perében felperest keresetével elutasitja. Indokok: Habár alperesnö a per folyamában be is ismerte, hogy a felperesként szereplő férjének Amerikában való idözése alkalmával nemzette s a gyermek törvénytelenségének beismerése mellett annak törvénytelen születésűnek való kimondásába beleegyezett s habár az eskü alatt kihallgatott M. András és F. jános községi elöljárók vallomásaikban igazolták azon körülményt, hogy felperes 1885. augusztus havában kivándorolt, onnét csak 1890. szeptember havában tért vissza s hogy ezen idő alatt sem felperes Szedlicén, sem pedig neje a vármegye határán tul nem volt, mindazonáltal a mennyiben a nem teljes bizonyítás ellenére annak lehetősége, hogy a házasfelek ezen időn belül mégis érintkeztek, feltétlenül s minden kétséget kizárólag nincsen kizárva s a mennyiben alperesnőnek beismerése a törvényesen megkötött s fennálló házasság tartama alatt született kiskorú gyermeknek törvény által biztosított törvényességét meg nem döntheti, kellett felperest keresetével elutasítani. A kassai kir. ítélő tábla (1892. május 9-én, 4,950.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s az O. Györgyné által 1889. aug. 17-én szült és a következő napon Mihály névre megkeresztelt fiúgyermekét törvénytelen születésűnek kimondja stb. Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz NB. alatl mellékelt és az azt aláirt községi elöljáróknak a per során hit alatt tett vallomásával is megerősített községi bizonyitványnyal igazolva van az a kereseti alperes által kétségbe vont állítás, hogy felperes 1885. augusztus havától 1890. szeptember haváig Amerikában volt távol s hogy ez idő alatt a községben meg nem fordult, neje — alperes — pedig a vármegye határát el nem hagyta. Az igazolt körülménynyel kétségtelenül igazolva van az is, hogy felperes alperessel az időtartam alatt nemileg nem közösülhettek és igy nyilvánvaló, hogy az 1889. évi aug. 17-én született Mihály nevű fiúgyermekét alperes nemj felperessel nemzette, mihez képest nevezett gyermeket törvénytelen születésűnek kellett kimondani. A m. kir. Curia (1893. március 14-én, 9,060.): Mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával az esetre, ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy az 1889. évi aug. 17-én Z. Mária által szült s Mihály névre keresztelt gyermeknek 1888. október 17-től 1889. évi február 17-ig terjedő fogamzási időszakában felperes megszakítás nélkül folyvást Amerikában tartózkodott és otthon nem volt, a most nevezett gyermek törvénytelen származásúnak kimondatik. Az esetben azonban, ha felperes a pótesküt le nem tenné, ugy tekintetik, mintha nem bizonyított volna s keresetével elutasittatik. Indokok: A csatolt és eskü által is megerősített helyhatósági bizonyítványból, valamint a gondnok által képviselt kiskorú Mihály nevű gyermek keresztelőkönyvi kivonatának észrevételi rovatából kitűnik, hogy felperes a gyermek fogamzási időszakában otthon nem volt, egyszersmind ezen okiratokban az is mondatik, hogy az emiitett időszakban felperes Amerikában tartózkodott, ezek által felperes kereseti állításai mellett a részbizonyiték helyreállítottnak találtatván, annak kiegészítésére felperesnek a pótesküt megítélni s a per eldöntését ettől feltételezni kellett, mert az eskü letétele esetében bizonyítva lesz az, hogy a gyermek fogamzási időszakában felperes folyton Amerikában tartózkodott s hogy ennélfogva a fent hivatkozott bizonyítékok útmutatása szerint ez idő alatt az otthon tartózkodó nejével való érintkezés is kizártnak volt tekintendő. Kereskedelmi, csőd" és váltó^ügyekben. Váltóóvásnál az óvást felvevő közjegyző, ha a telep helyén csak a telepes bank képviselőjét találja, ehhez mint egyik főhivatalnokhoz helyesen intézi a váltótörvény előírta felszólítást. A szatmárnémetii kir törvényszék (1891. május 11-én, 5,338.): Dr. Csetényi Sándor ügyvéd által képviselt S. Ignác felperesnek dr. Pataky Károly ügyvéd által képviselt V. János és neje alperesek ellen 18 frt töke s jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Az 1891. március 19-én 33,830. sz. a. sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Szatmárit 1890. november 5-én 18 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó s kibocsátó a kereseti 18 frtot és járulékait felperesnek megfizetni, Indokok: Alperesek nem vonták kétségbe a beperesitett váltón látható a^irásuk valódiságát. Minthogy pedig a kérdéses váltó telepitett s telepesként szatmári keresk. és iparbauk lett megnevezve s az óvást eszközlő kir. közjegyző a váltótörvény 43. §-nak megfelelőleg járt el akkor, midőn a váltót fizetés végett a telepesnél mutatta be s helyesen járt el akkor is, midőn a tudakozódást a telepes bank könyvvezetőjéhez intézte, mivel a könyvvezető a nevezett bank tisztviselője levén, hozzá a kértlések jogosan voltak intézve s ő azokra jogosan adott választ. De nem lehett figyelembe venni alperesek azon kifogását sem, hogy fizetés végett nem az eredeti váltó lett volna bemutatva, í mivel az óvás levél tartalma alperesek ezen állítását határozottan megcáfolja. Épen ugy nem lehetett figyelembe venni az óvás szabálytalanságára alapitott többi kifogását sem alpereseknek, mert a bemutatott óvás levél mindazokat magában foglalja, miket az 1876: XXVII. t.-c. 99. §-a elősorol. Felperes a beperesitett váltón forgató levén s azt mint ilyen váltván magához, a váltótörvény 81. §. szerint visszkereseti jogát, a további forgató, a kibocsátó és elfogadótól váltói uton érvényesítheti s igy nincs alapja alperesek ama kifogásának sem mintha felperes ellenük kereseti jogát csak polgári uton érvényesíthetné. Alperesek egyéb kifogása sem az anyagi váltójogból szárI mázván s azokat a váltótörvény 92. §. értelmében mellőzni s őket a különben is minden lényeges kellékkel ellátott váltóra tett elfogadói, illetve kibocsátói aláirás alapján kifogásolt sommás végzés hatályának fentartása mellett a követelésbe vett tőkében s járulékaiban marasztalni kellett. A debreceni kir. ítélő tábla (1891. december 7-én, 3,743.) : Az első bíróság ítélete megváltoztatik s az 5,363. számú sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresjtével elutasittatik, stb. Indokok: A keresethez A) a. csatolt v;'#tón az intézvényezett lakhelyéből különböző fizetési hely és az a személy, ki a fizetéssel megbízatott, kijelölve levén, az a telepitett váltó minőségével bir, miután tehát az 1876 : XXVII. t.-c. 44. §-uak második bekezdésében megjelölt esetek egyike sem forog fenn, felperesnek az alperesek elleni ugy visszkereseti, mint kereseti joga a váltónak a telepesnél a telep helyén való bemutatásától és ugyanott az óvás felvételétől feltételeztetik, a C) alatt csatolt óvás azonban a visszkereseti és kereseti jog megállapítására nem alkalmas, mert az idézett t.-c. 43. értelmében a váltó a telepesnél, a jelen esetben tehát a szatmári keresk. és iparbank igazgatóságánál, vagy a társaság képviseletére jogosított személynél lett volna bemutatandó, az óvás levél szerint pedig a bemutatás A. Gáspár könyvvezetőnél történt és felperes alperes tagadása ellenére nem bizonyította, hogy nevezett könyvvezető jogosított a társaság képviseletére, könyvvezetői minőségénél fogva pedig oly alkalmazottnak, ki a fizetés megtörténtéről vagy elmaradásáról már a lejáratkor azonnal és közvetlen tudomással bírhatna, nem tekinthető. Ily körülmények közt, habár alpereseknek az óvás ellen tett többi kifogásuk az első bíróság által felhozott megfelelő indoknál fogva törvényes alappal nem bir, az első bíróság Ítéletét megváltoztatni s a sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1892. március 2-án, 220/92.): A debreceni kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A másod bíróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság marasztaló ítéletét helyben kellett hagyni, mert az óvást felvett kir. közjegyző a telep helyén csak a bank könyvelőjét találván, helyesen intézte ehhez, miüt egyik főhivatalnokhoz a váltótörvény 99. §-áuak 3. pontjában előirt felszólítást és mert az elfogadóval szemben a váltókereset fentartásához óvás felvétele a váltótörvény 44. §-a értelmében különben sem kellett, minthogy az A) alatti váltó lejáratkor a telepes birtokában volt, miért is az első bíróság ítéletét ezekből az indokokból és a benne felhozott egyéb indokoknál fogva helyben kellett hagyni és az alpereseket a sikeres felebbezés költségeiben egyetemlegesen el kellett marasztalni. A részvényeseknek küldött közgyűlési meghívóban kitűzött tárgyakat határozottan ki kell tenni, különben a közgyűlés az elhallgatott tárgy felett még akkor sem határozhat, ha a tárgysorozat egyik pontjával összefüggésben van. A budapesti kir. itélő-tábla itélt: A kir. itélő-tábla az első bíróság ítéletének azt a részét, mely által felperesek az alperes részvénytársaság 1890. február 9-én tartott- közgyűlésének, a pénztárnoknak a választmány által történt megválasztását helybenhagyó határozata megsemmisítésére irányult keresetükkel elutasittattak. helybenhagyja; egyebekben azonban megváltoztatja, felperesek keresetének részben helyt ád és alperes részvénytársaság jelzett közgyűlésének a pénztárnok fizetése megállapítására vonatkozó választmányi határozatot helybenhagyó határozatát semmisnek nyilvánítja. Indokok: Felperes részvényesek az alperes részvénytársaság 1890. február 9-én tartott közgyűlésen, a tárgysorozat 3. pontjára hozott határozatnak azt a részét támadják meg és kérik megsemmisíteni, mely által a választmánynak 1889. szept. 26-án tartott ülésében eszközölt pénztárnok-választás és a pénztárnok fizetésének 800 frtban megállapítására vonatkozó választmányi