A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 16. szám - Bolgár igazságügy. Folytatás

A JOG. 63 határozat helybenhagyatott, azt hozván fel indokul: hogy a választmány a közgyűlés által helybenhagyott intézkedések tételekor, a mennyiben az ülésre a vidéki választmányi tagok nem hivattak meg, nem volt az alapszabályoknak megfelelöleg összehiva, ás hogy a pénztárnok fizetésének megállapítása, a közgyűlés tárgysorozatába a keresk. törv. 177., illetve az alapszabályok 57. §-uak megfelelöleg felvéve nem volt. Minthogy a közgyűlési határozat a keresk. törv. 174. §-a értelmében csak akkor támadható meg, ha az a törvény vagy az alapszabályok által elöszabott alakszerűségek mellőzésével hozatott, vagy maga a határozat a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik; minthogy egyfelől a 2. •/. alatti alapszabályok 91. §. szerint alperes részvénvtársaság pénztárnokának megválasztása a választmány hatáskörébe, másfelöl pedig az alapszabályok 63. §-nak C) pontja szerint a választmány intézkedéseinek megváltoztatása a közgyűlés teendői közé tartozik; minthogy a választmány által alapszabályilag meghatározott hatáskörében eszközölt pénztárnok választás ellen és pedig részben a miatt, hogy a választás céljából tartott választmányi ülésre nem valamennyi választmányi tag hivatott meg, 2. rendíí felperes által felebbezés adatott be a közgyűléshez és a 2-rendü felperes felebbezése a közgyűlésre szóló meghívással közölt tárgysorozat 3. pontjába felvétetett (5.-/.) azt pedig, hogy a közgyűlés összehívásánál és megtartásánál a törvény vagy alapszabályok által előirt alakszerűségek egyébként meg nem tartattak, felperesek nem is állítják ; minthogy a pénztárnok választását heiybenhagyó közgyűlési határozat maga sem a törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik, annak bírálása pedig, hogy a választmány a pénztárnok választása céljából tartott ülésen alapszabályszerűen volt-e alakítva és összehiva, a közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított jelen per keretébe nem tartozik; az első bíróság felpere. seket keresetüknek a pénztárnok választását helybenhagyó közgyűlési határozat megsemmisítésére irányzott részével helyesen utasította el, miért is ítéletének e része, az itt felhozott indokokból helyben volt hagyandó. Egyebekben azonban az első biróság ítéletét meg kellett változtatni, a pénztárnok fizetésének megállapítására vonatkozó közgyűlési határozatot meg kellett semmisíteni, mert a 2-/. alatti alapszabályok 63. §. g) pontja alperes részvénytársaság tisztviselői és igy pénztárnoka fizetésének megállapítását is a közgyűlés teendői közé, nem pedig a választmány hatáskörébe sorozza ; mert az erre vonatkozó megtámadott közgyűlési határozat az 5-/. alatti meghívásban közölt tárgysorozat 3-ik pontja alapján hozatott, ebben a pontban pedig 2-rendű felperes felebbezése a választmánynak véleményes jelentése van a közgyűlés tárgyául kitüntetve a nélkül, hogy az, hogy 2-rendü felperes felebbezése és a választmány véleményes jelentése mily tárgyra, jelesül a pénztárnok fizetésének megállapítására is irányul, megjelölve volna, mert ekként a közgyűlésre szóló meghívásban az, hogy a pénztárnok fizetésének — a választmány hatásköréhez nem tartozó — megállapítása is a közgyűlés tárgyát fogja képezni, kifejezetten megjelölve nem lévén, a közgyűlés a pénztárnok fizetésének megállapítása tárgyában a keresk. törv. 177. §-a értelmében érvényesen nem határozhatott. A m. kir. Curia ítélt: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (Kir. Curia 1893. febr. 21. 627/92. V. sz. a.) Gőzmalomban alkalmazott fömolnár, mint fontosabb teendőkkel megbízott segéd, három havi felmondásra tarthat igényt. Ha a főnök segédjét oly munkára akarja kényszeríteni, a melyre szerződésileg kötelezve nincsen, jogosítva Tan a segéd felmondás nélkül azonnal kilépni és a felmondási határidőre járó díjazását követelni. Az ipartdrrény 89. §-ának az az értelme, hogy más egyezkedés hiányában az iparos a segédtől csak az ipariizlethez tartozó munkát kívánhatja, nem egyszersmind azon kiviil eső más munkát, de ez nem jelenti azt, hogy az iparos az üzletkörébe eső mindennemű mnnkát kívánhatja meg a segédtől, mert különben nem volna értelme a 88. §-nak, mely szerint az iparos és segéde közti viszony szabad egyezkedés tárgya. ÍM. kir. Curia 1893. január 27. 4,708. sz. a.) Bűnügyekben. Tekintettel az elsikkasztottnak állított összegek csekélységére, kétes lévén, vájjon azok hiánya a hivatal-kezelés rendetlenségével vagy szándékos eltulajdonítással áll-e okviszonyban, vádlott felmentendő volt. A szombathelyi kir. törvényszék mint büntető biróság (1891. dec ll. 4,065/B. sz.): Hatrendbeli hivatali sikkasztás és közokirat-hamisítás bűntettével vádolt M. Ferenc elleni bűnügyben a következőleg itélt: Vádlott M. Ferenc a btk. 462. §-áb?ütköző hatrendbeli hivatali sikkasztás és a btk. 394. §-ába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében bűnösnek mondatik ki s ezért a btk. 393. és 399. §§. alapján és a btk. 96. és 92. §§. alkalmazásával, egy (1, évi börtönre és három (3) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Köteles N. Mihály részére 14 frt 80 krt kártérítés címén jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt megfizetni. Indokok: Vádlott ellenében azon vád emeltetett, hogy N. Mihály nagyzsenyei község helyettes bírójától Sz. Mihály illeték tartozása fejében 14 frt 80 krt, M. Györgytől adó fejében 92 krt, Sz. Istvántól ugyancsak adó fejében 4 frt 04 krt. özv. G. Ferencnétől ápolási díj fejében 6 frt 49 krt, H. Istvánné szül. T. Annától adó fejében 1 frt 97 krt és P. Józseftől bűnvádi eljárási költség címen 13 frtot a n. 105. A), n. 59. B), n. 60. C), n. 30. •/.•/., n. 61. D) és a-/. 654/86. alatti nyugták szerint felvett, de az összegeket rendeltetési helyükre nem szállította, hanem azokat elsikkasztotta. A N. Mihálytól felvett összegre nézve a vádlott beismeri, hogy egy alkalommal ily összeget nevezett egyéntől, mint helyettes birótól fizetése fejében felvett, de tagadja, hogy a n. 105. A) alatti nyugtában irt összeget, a mely Sz. Mihály illetéktartozásaként van megjelelve, ő vette fel N. Mihálytól ; a nyugtát ugyan ő állított:' ki, de az összeget K. Vilmos hajtotta be és tartotta mug. N. Mihály hit alatt kínálgatott tanú vádlott ezen vallomására nézve határozottan azt állítja, hogy a kérdéses nyugtában irt összeget vádlott vette fel tőle és pedig nem fizetés, hanem Sz. Mihály illetéktartozása fejében, M. György és Sz. István 92 kr., illetve 4 frt 04 kr. adótartozásaira nézve vádlott szintén azt állítja, hogy a nyugtákat ő állította ki, de a pénzt K. vette fel; káros felek pedig hit alatt vallották, hogy a pénzösszeget adótartozásuk lerovása fejében M. Ferencnek adták át. A G. Ferencnétől felveit (5 frt 49 krra nézve vádlott elismeri, hogy ily összeget betegápolási költség címen felvett és ezt rendeltetési helyére be is szállította; de a becsatolt nyugtában irt 6 frt 49 krt nem ő, hanem egy T. nevű rendőr vette fel, a ki az összeget elsikkasztotta; de G. Imréné vallomása szerint ez tényleg kétszer fizetett 6 frt 49 krt, de mindkétszer vádlott kezéhez és mindkét összeg átvételét vádlott ugyanazon a nyugtán ismerte el, melynek másolata n. 30'/."/. alatt fekszik. H. Istvánné szül. T. Anna 1 frt 97 kr. adójára nézve vádlott beismeri, hogy az összeget ő vette fel, a nyugtát ő állította ki, de azt az adókönyvecskével együtt átadta K. Vilmosnak, a ki a pénzt elsikkasztotta ; ezen vallomással szemben áll káros vallomása, a mely szerint az összeget M. az adókönyvecskével együtt az irodában vette át és midőn az adókönyvecskét káros később visszakérte, M. mindig avval biztatta, hogy »majd meglesz«. Végül P. Józsefnek 13 frtot tevő bűnvádi eljárási költségeire nézve vádlott szintén azt állítja, hogy a nyugtát ő állította ki, de az összeget K. vette fel, mig ellenben P. József határozottan azt vallja, hogy az összeget M.-nak saját kezéhez fizette le. Miután K. Vilmos a tárgyalás során határozottan tagadta, hogy őt M. hivatalos pénzek behajtásával általában, de különösen a fenforgó esetekben megbízta volna, vagy hogy neki hivatalos pénzeket bármikor átadott volna és miután a vádlott saját állítását K. Vilmossal szemben mivel sem tudta bebizonyítani, sőt még valószínűvé sem tudta tenni és az utolsó tárgyaláson már maga is azt állította, hogy K. sok kárt tett neki, »de megcsípni nem tudta« ; ennélfogva részint vádlott önbeismerése, részint a károsok hit alatti vallomása alapján bebizonyitottnak kellett venni, hogy a pénzösszeget vádlott a sajátkezűleg kiállított nyugták alapján maga vette át és azokat jogtalanul eltulajdonította s miután vádlott ezen bűntett elkövetésekor még körjegyző s igy közhivatalnok volt, a kezéhez lefizetett összegek elsikkasztása által, habár nem is volt ezek felvételére hivatalánál fogva jogosítva, a felsőbb bírósági gyakorlat szerint is (48. sz. döntv.) a btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntényét követte el. Vádlott ellen még azon vád is emeltetett, hogy az 1881. évi adófőkönyvben 149. alatt saját adóját, a mely még fizetetten volt, lerovottnak tüntette fel s igy az adófőkönyvbe egy hamis tételt vezetett be. M. Ferenc ezen váddal szemben tagadta, hogy ezen tételt ő vezette be és azt állította, hogy mivel ö ellene K. Vilmos bosszút forralt, a hamis tétel azon idő alatt, mig ő A. György számvizsgáló mellett dolgozott, az vezette; de minthogy vádlott ezen állítását semmivel sem tudta K. tagadásával szemben bizonyítani és A. György számvizsgáló vallomása szerint a főkönyvek az ő őrizete alatt lévén, nem is valószínű, hogy K. a hamisításra alkalmas körülmények közé juthatott; ennélfogva arra való tekintettel, hogy a főkönyvbe K.-n kivül csak M. irt, tekintve továbbá, hogy a 149. meghamisítása csak vádlottnak állott érdekében, mert saját adójáról van szó; tekintve, hogy a bevezetés tévedésen nem alapulhat, mert ez esetben a hibát észrevéve, a hátralékot az 1882., illetve az 1883. évi főkönyvben bizonyára kimutatta volna; a kir. törvényszék bebizonyitottnak vette, hogy M. Ferenc az általa hivatali minőségben vezetett főkönyvbe lényeges tételt hamisan vezetett be, mi által a btk. 394. §-ába ütköző közokirat-hamisitás bűntettét követte el. S miután a vádlott által elkövetett sikkasztások mindegyike önálló bűncselekményt képez, a btk. 462. §-ába ütköző hatrendbeli hivatali sikkasztás és a btk. 394. §-ába ütköző közokirat-hamisitás bűntettében volt bűnösnek kimondandó, stb. stb. A győri kir. itélö tábla (1892. febr. 16. 219/B. sz.): A kir. törvényszék Ítéletét részben s akként változtatja meg, hogy vádlott a terhére megállapított hatrendbeli hivatali sikkasztás bűntette helyett csak kétrendbeli és pedig a G. Ferencné és P. József kárára elkövetett s a btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettében és ezen felül négy rendbeli és pedig a M. I György, Sz. István, H. Istvánné és N. Mihály kárára elkövetett s a