A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezete - A harmadik nemzetközi criminalanthropologiai congressus

115 szaktanácsokat alakítsanak. A bíróságok hatásköre majdnem ugyanaz marad, mint a jelenlegi perrendtartás szerint. A járásbirósági hatáskör értékhatára 1,000 korona. Ezen értékhatáron belül az ingatlanokra vonatkozó, valamint az örökösödési perek is a járásbíróságokhoz tartoznak. A járásbirósági hatáskör kikötése az 1,000 koronát felülhaladó ügyekben is meg van engedve. A második cím a felekről szól. Az ügyvédi képviselet tekintetében a mai jog fenn van tartva. A járásbirósági eljárásban a felek személyesen járhatnak el és bárkit meghatalmazhatnak; a törvényszékek és a felsőbíróságok előtt azonban az ügyvédi képviselet kötelező. A tervezet szerint a fél ügyvédjének perek vitelére adott általános meghatalmazását a kir. törvényszékeknél előre is bejelentheti és ezen esetben az ügyvéd nem tartozik az egyes ügyekben meghatalmazását igazolni. Ha nem magyar állampolgár lép fel, mint felperes, akkor alperes kívánatára a perköltség fedezéséül biztosítékot tartozik adni. A tervezet harmadik és legterjedelmesebb címe a törvényszéki eljárást foglalja magában. A törvényszéki eljárás a keresettel kezdődik; a keresetre az elnök rövid (8—15 napos) perfelvételi határidőt tííz ki. A perfelvételi tárgyalásnak tárgyát csakis a pergátló kifogások, továbbá a pernek mulasztás, egyezség, elismerés vagy joglemondás alapján elintézése képezheti. Ha a per ily módon nem szűnik meg, az érdemleges tárgyalásra határnapot tűznek ki. A perfelvételi és az érdemleges tárgyalás közti időközben a felek előkészítő iratokkal és az okiratok közlésével előkészítik a szóbeli tárgyalást. A pernek ezen szerkezete, a perfelvételi caesura által ketté osztása képezi a tervezetnek eredeti vonását. Ezen ketté osztás által lehetővé van téve, hogy a bíróság munkaidejét célszerűen berendezze, hogy rövid perfelvételi határidőt tűzzön ki és végül hogy a pernek írásbeli előkészítése oly esetekben, midőn arra szükség nincs, elmaradhasson. A perfelvételi caesurának hiánya okozza azt, hogy a német birodalmi perrend szerint a per végtelenül elnyúlik és nagyon költséges. Plósz már 1885. évi tervezetében a per szerkezete alapjául a caesurát fogadta el, a mi által a német perrend ezen nagy hibái kikerülhetők. Ezóta ezen eszme külföldön is méltánylásra talált. Az osztrák perrendtartási javaslatba, melyet az osztrák igazságügyminiszter néhány nappal ezelőtt beterjesztett, a perfelvételi caesura szintén fel van már véve, azonban kivitelében hátramarad a Plósz-féle kivitel mögött. Az osztrák javaslat szerint a perfelvételi tárgyalás nem a törvényszéki tanács, hanem a tanácselnök, vagy a tanács egyik tagja előtt történik és ennélfogva a pergátló kifogások a perfelvételi tárgyaláson nem intézhetők el azonnal. A Plósz-féle perfelvételi caesurának egyik nagy előnye ezzel szemben, hogy a pergátló kifogások nyomban a perfelvételi tárgyaláson lesznek elintézve. Az idézés és kézbesítés tekintetében a tervezet szintén eltér a német birodalmi perrendtől. A tervezet szerint nem a fél maga idéz és nem az ő szorgalmazására történik a kézbesítés, hanem ezen teendőket a bíróság végzi. Hogy a bíróság a kézbesítésekkel ne legyen túlterhelve, azokat a bíróság jegyzője hivatalból kézbesiti. Postaállomás székhelyén a kir. posta képezi a kézbesítési közeget. Az érdemleges szóbeli tárgyalás képezi a törvényszéki eljárásnak súlypontját. A nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség elvei érvényesülnek itt a maguk teljességében. A tárgyalás és a határozatok kihirdetése nyilvános, a bíróság azonban kivételes esetekben elrendelheti a közönség kizárását. A tárgyalás szóbeli. Szóbeli előadás helyett iratok tartalmára hivatkozni nem szabad. A felek a szóbeli tárgyaláson az előkészítő iratok tartalmához nincsenek kötve és e tartalom az ügy eldöntésében csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben szóval elő volt adva. A fél azonban, a ki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelességének nem tett eleget, az okozott költségben elmarasztalandó, ha e mulasztása folytán a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé. A szóbeli tárgyalást az elnök vezeti, a ki gondoskodni tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részüljön. E célból ugy 8, mint a bíróság minden egyes tagja, a felekhez kérdéseket intézhet. A bíróság a tényállás felderítése végett az egyik vagy mindkét fél személyes megjelenését is elrendelheti és szabadon mérlegeli azon körülménynek befolyását, ha a fél vagy képviselője a hozzá intézett kérdésekre nem felel, vagy a személyes megjelenésre idézett fél elegendő ok nélkül meg nem jelenik. A tárgyalásnál jegyzőkönyvvezetőt kell alkalmazni. A tárgyalás menetét a jegyzőkönyvben csak általánosságban kell feltüntetni. Az előkészítő iratokban nem foglalt fontos előterjesztések és kérelmek az elnök rendeletére írásban benyújtandók és a jegyzőkönyvhez melléklendők. A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyző írják alá. Számadási, vagyon-elkülönitési és hasonló viszonyokat tárgyazó perekben a bíróság kiküldött bíró előtt előkészítő eljárást rendelhet, ha ez a vitás követelések vagy ellenkövetelések nagy száma miatt szükségesnek mutatkozik. A bizonyítás tekintetében a tervezet a bizonyítás szabadságának és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét fogadja el. A bíróság valamely tényállás valódiságát vagy valótlanságát a szóbeli tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítéli meg. Ez azonban nem vezethet önkényre, mert a bíróság az okokat, melyek meggyőződését előidézték, vagy a melyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tart, vagy a féltől ajánlott bizonyítást mellőzendőnek ítéli, az ítéletben tüzetesen előadni köteles. A bizonyítást a perbíróság a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel és csak kivételes esetekben bizhatja valamely kiküldött tagjára vagy megkeresett bíróra. Ha a bizonyítás felvétele végett a tárgyalás elhalasztása szükséges, a bíróság a bizonyítás felvételét elrendelő végzésben megjelöli a bizonyítandó tényeket és a bizonyító eszközöket. A bíróság azonban ezen végzéséhez nincs kö ve. Az egyes bizonyító eszközök felvételét, nevezetesen tanuk kihallgatását, okirat általi bizonyítást, birói szemlét, szakértők meghallgatását és a félnek eskü alatt kihallgatását a bíróság hivatalból is elrendelheti. A tervezet e tekintetben következetesebb, mint a német birodalmi perrend, a mely szerint a tanúkihallgatás hivatalból nem rendelhető el. A fél, a ki tanúval akar bizonyítani, tartozik a tanúval bizonyítandó tényeket megjelölni és a tanút ugy megnevezni, hogy meg lehessen idézni. Ha az előkészítő iratokból az tüuik ki, hogy tanú kihallgatása lesz szükséges, az elnök a fél kérelmére a tanút mindjárt az első szóbeli tárgyalásra megidézheti. A fél tanuját a szóbeli tárgyalásra magával is hozhatja. A perbíróság a tanúkihallgatás elrendelésekor megállapíthatja a kihallgatás körül felmint társadalmi jelenséggel való foglalkozás képezi a sociologia feladatát. Ez a criminalsociologia túlnyomóan fontos része a bűntett tudományának. Mellette csekély jelentőségű, mintegy csak segédtudomány a szűkebb értelemben vett criminalanthropologia, azaz a bűntettes biológiai vizsgálata : a bűntettes phisicai szervezetének taglalása. Két nagy szembeszökő mozzanat emelkedik ki első látszatra is a jelentésből. Az egyik a jogászok ellenszenve Lombroso és követői iránt, mely a congressuson többször szenvedélyes támadásokban tör ki és melynek tenorja: »Noli turbare circulos meos !« A másik pedig a congressus tagjainak az a törekvése, m;nden áron új iskola alapításának babérait megszerezni. Lássuk csak, mennyire járták le magukat Lombroso tanai a congressus tárgyalásaival! Mindenekelőtt az orvosok munkálatait tekintve, tapasztalhatjuk, hogy egy-kettőnek kivételével, mind hangsúlyozzák azt, hogy a bűntettesben vagy pathologiai processus, vagy más valami abnormitás megy végbe. A pétervári Tarnowski Paula orvosnő szerint a phisicai kép megfelel az erkölcsinek. H e g e r brüsseli tanár szerint a hiba nem az érzékszervekben, hanem az agyban van. I! e n e d i c t hangsúlyozza a bűntettesek csekélyebb sensibilitását. Jelgersma meerenbergi elmegyógyász nem tud határvonalat vonni az elmezavar és a bűntett között és a bűntettest betegnek mondja. Dr. C u y 1 i t s everei tébolydai főorvos megkülönbözteti az őrültet a bűntettestől, de elismeri a bűntettes hajlamok átörökölhetését; ugyancsak ezt hangsúlyozza Garnier párisi prefectusi főorvos. Houzé, az anthropologia tanára Párisban, azt állítja, hogy némely bűntettes pathologiai individuum: a degeneráltak átöröklés utján keletkezett származékai fajuknak, a kik ellen, ha veszedelmesek, annál inkább kell védekeznie a társadalomnak, mennél kevésbé lehet őket büntetőjogi felelősség alá vonni. Manouvrier párisi tanár, kinek vizsgálódása a jelentés szerint romba dönti Lombroso tételeit, azt állítja, hogy annak az agydynamismusnak, melynek egy bűntett felel meg, megfelelhet oly cselekvény is, melyet a társadalom nem taksál bűntettnek. De ezzel elismeri azt, hogy egy bizonyos agydynamismusnak bűntett felel meg. D e 11 emagne kiemeli a j hisicum vizsgálatának szükségességét; szerinte is minden szükségletnek és képességnek megfelel az agyban és a hátgerincben bizonyos centrum. E centtumokkal függenek egybe a különböző bűntettek. Ennyit az orvosok kutatásaiból. Egy sincs közöttük, a ki tagadná, hogy az organismussal kapcsolatban áll bizonyos bűntettes hajlam. És a jelentés szerint mégis : »hat die Anthropologie ím Sinne Lombroso's abgewirtsehaftet!« De menjünk csak tovább a jogászokhoz és látni fogjuk, mennyire tette tönkre a congressus az olasz iskolát és mennyi újat teremtett meg. A criminalanthropologiai iskola tételeit az orosz Drill, a ki azt állítja magáról, hogy nem híve Lombrosonak, Garofalonak, Perrinek következőkben foglalja össze : »A büntetőjog lemond a megtorlás elvéről; a büntetés célja a társadalom megvédelmezése ; nem azért fogunk ezután büntetni, hogy megbosszuljunk. Az iskola az életet vizsgálja. A bűntettest természettudományi megfigyelés alá veszi. A bűntettesben egy szerencsétlen elkorcsosult organismust látunk, mely nem tud alkalmazkodni a társadalmi környezethez. Az előre megszabott büntetési tételek nem helyesek, mert a büntetést a bűntett egyéniségéhez mérten iudividualisálni kell.« Es Drill azt állitj i magáról, hogy nem hive az olaszoknak! Meri-e e tételek bármelyikét magáénak vallani? Van-e egy is közöttük, a mit Garofalo már legalább egy évtized előtt ne proclamált volna? Vagy azt hiszi talán Drill ur, hogy senki sem olvasta Garofalo »Criminologiá«-ját, ama tételeknek közös ősforrását? Hasonlókép járnak el a javíthatatlanok és a velük való elbánás kérdésében Van Hamel, Thiry, Morei, a kik csupa már ismert bánásmódot javasolnak, mint deportatiót lakatlan szigetekre, kíméletlen szigort, életfogytiglani elszigetelést és a