A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezete - A harmadik nemzetközi criminalanthropologiai congressus

114 A joa alább látni fogjuk, a törvényszékek ügyforgalmában is nyilvánult. Ezen adatok szerint a bejövetel emelkedése 1882- 1891. évtizedben legnagyobb volt a közpolgári ügyeknél, t. i. 577,172; ezt követte a telekkönyvi beérkezés többlete, mi 360,501 ügyszámot tett ki. Legkisebb az emelkedés a bűnvádiaknál, t. i. 233,851. Ily arányban fejlődtek ki az elintézendők összegei is. 1882-ben az elintézendő ügyszám polgári ügyeknél volt ] 1.684,155 s 1891-ben 2.248,533 A telekkönyvi beadványoknál 1882-ben 678,051 s 1891-ben 1 millió s 19; bűnvádiaknál pedig 1882-ben 1.000,843 s 1891-ben 1.227,581. Az elintézendők összege tehát ezen tiz év alatt polgáriaknál 564 ezerrel és 377-tel szaporodott ; telekkönyvieknél 322 ezerrel és bűnvádiaknál 227 ezerrel s 262-vel. A polgáriak szaporodása tehát még egyszer annyi volt. A hátralékok összege mégis mindenik szakban kevesbedett ezen 10 év alatt. A közpolgáriaknál 1882. végén fenmaradt 35,399 s 1891 ben egyharmaddal kevesebb 24,915, tehát 10,484-gyel kevesbült. A telekkönyvi beadványoknál 1882-ben 50,267 s 1891-ben 27,475; a kevesbülés 23 ezer. A bűnvádiak hátraléka 1882-ben 22,119 s 1891-ben 15,433; fogyás 6,686. A polgári ügyek még néhány egyes nemeinek fogalmát kell megismertetnünk. A sommás perek folyama a tiz év alatt járásbíróságainknál következő volt: 1882-ben bejött hozzájuk 177 ezer, az előbbi év hátralékával elintézendő lett 206 ezer s hátralékul maradt belőle 32 ezer. 1887. évben a beérkezés volt 186 ezer, az elintézendők összege 224 ezer, a hátralék 34 ezer. 1891-ben még tovább emelkedett; a bejövetel lett 205 ezer, az elintézendők összege 244 ezer s hátralékul maradt tiz ezerrel több, t. i. 43,276, mi a bejövetelnek egyötödét^ meghaladja. Örökösödési per érkezett 1882-ben 59V2 ezer; elintézendő lett 91 ezer s elintézetlenül fenmaradt az elinté.zendőknek majdnem fele, t. i. 40,672. 1887 évben a bejövetel már 68 ezer s az elintézendők összege 105 ezer, hátralékul a bejövetelnek több mint a fele maradván 36 ezer. 1891-ben még nagyobb volt mind a bejövetel, mind az elintézendők összege; amaz 82 ezer és emez 115 ezer, maradván hátralékul 3673 ezer. Kisebb polgári peres ügy beérkezett 1882. évben 170 ezer, 1886-ban 184 ezer és 1891-ben 198 ezer, miből hátralék 341/2 ezer. A telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok ügyforgalmáról — a fentieken kívül — még különösen megjegyzendők a következők: A telekkönyvi perek száma az utolsó évtized második felében érezhetőleg kevesbedett. Az 1878 — 1881. évekbeni 2 ezer bejövetelt meghaladó összegek a jelen évtized elején 1 599-re szálltak le; az 1,500-at meghaladta az 1883. s 1887. evi perbejovetel is, de 1887-ben már 1,464-re, 1888-ban 1,470-re, 1890 évben 1 238-ra végre 1891-ben 1,177-re szállt le. A hátralékok is újabb években tetemesen kevesbültek ezen peres ügyeknél. Mio- az 1878—1881. évi időszakban jóval meghaladtak az ezret 1878-ban 1,401) s 1879-ben 1,200 on felül voltak, később 1882-ben 785-re, 188.-ban 630-ra szálltak le, 1887— 1889. években 500-at alig haladták meg, 1890-ben pedig 410-et és 1891-ben 482-tőt tettek ki a hátralékok. Szép kevesbülés, csakhogy sajnos az, miszerint utóbbiak is majdnem felét képezték az évi bejövetelnek. A bűnvádi ügyforgalmáról megjegyzendő, hogy vétségi eset előfordult 1887-ben 196,729, 1888-ban 191,442. 1891-ben 172,394. Ezekhez ezen évben 15,195 kihágási bűneset járult. Az eljárás megszüntettetett 1887-ben 104,278 esetben, 1888-ban 103,651 és 1889 — 1890. években ÍOO1/* ezer esetben; 1891-ben 92,924-ben. Felmentő ítélet hozatott 1887-ben és 1888-ban 96 ezer, 1889-ben 971/* ezer, 1890-ben 95 ezer és 1891-ben 39,186, a mely évben 5P/a marasztaló ítélet keletkezett. Felterjesztetett a törvényszékekhez, mint felebbviteli bíróságokhoz 1887-ben 30,283, 1889-ben 31 ezer, 1890-ben 29,916 és 1891-ben 14,775. Ezen évben a kir. táblákhoz, mint elsőfokú felebbviteli bírósághoz 10,199 és mint 2-od fokúhoz 3,603 lett felterjesztve. (Folyt, köv.j A magyar polgári perrendtartás tervezete. Hát azok, a kik szeretik bizonyos célzatossággal és azért tárgyilagosság mellőzésével az igazságügyminisztert tétlenréggel vádolni, ismét kudarcot vallottak. És azok, kik örökkön örökké hangoztatták a perrend részleges rendezése ellenébeD, hogy az célravezető nem lehet, mert ismerni kell az egész alkotást előbb, mintsem hogy Ítéletet lehessen mondani az egyes részletek felett, mint minő a sommás eljárásról szóló tervezet volt, már azon szerencsés helyzetben vannak, hogy aggályaik eloszolhatnak. Az egész polgári perrendtartás előadói tervezete elkészült és pedig Plósz Sándor egyetemi tanár által, kit ezzel az igazságügyminiszter megbízott. A tervezet egyik külföldi eljárást sem vette mintául, hanem a tiszta szóbeliség és közvetlenség elveinek alapul vétele mellett önállóan alakítja meg a per szerkezetét oly módon, hogy az az alaposság mellett a gyorsaság és olcsóság követelményeit a lehető legnagyobb mértékben hozza érvényre. Lesz alkalmunk ezen nagyfontosságú törvényalkotási munkára criticailag visszatérni. Egyelőre röviden ismertetjük tartalmát a »J. Sz.« után. A tervezet 674. §-ból áll és 10 címre oszlik. Az első cím a bíróságokról szól. A bírósági szervezet mai alakjában van fentartva Csakis a különös kereskedelmi bíróságokat szünteti meg a tervezet, hogy ez által a hatásköri vitáknak elejét vegye. Ez azonban nem zárja ki, hogy oly bíróságoknál, melyek sok kereskedelmi ügyet intéznek el, ezen ügyekre külön TÁRCA. A harmadik nemzetközi criminalanthropologiai congressus. — A »Jog« eredeti tárcája. Az olasz Lombrosot illeti meg az az örök dicsőség, hogy a bűntett vizsgálásának tudományos alapot teremtett. Genialitása, melylyel ugy tekinté a büntettet, mint az életnek egy eseményét, mint egy jelenséget, melynek kell. hogy számos oka legyen : megalkotta a bűntett tudományát. Mert nevezhető-e tudománynak az eddigi büntetőjogelméletek tömkelege, mely mindenütt a metaphisica ingadozó, selejtes ösvényein tévelygett; mely évszázadokon át azon tépelődött és disputált, vájjon van-e joga az államnak büntetni és jogos-e a halálbüntetés avagy sem; mely a bűntettben nem látott egyebet, mint a rossz és makacs ember egy önkényes, szeszélyes cselekedetét; mely a büntetésben a megsértett világrend helyreállítására szolgáló eszközt üdvözölt ? ! A bűntett tudománya Lombrosoval kezdődik. Az orvos, a természetvizsgáló nem elégedhetett meg azzal, hogy ilyen és ilyen tiltott cselekvény büntettet képez. Az ő szemeiben más valami a bűntett, mint egy fogalmi abstractio, melyben néhány tényálladéki kellék találkozik. És a természetiudós jól érzi és tudja, hogy minden jelenségnek okainak kell lenni; vizsgálja hát a bűntett jelenségének okait, a bűntettnek természettörvényeit. Vizsgálatainak főeredménye, tanainak főfőtétele az, hogy az egyén phisicai alkatával, organismusával szoros kapcsolatban állanak bizonyos bűntettes hajlamok, impulsusok: a bűntett egyik főelőidézö oka a bűntettes szervezetében rejlő abnormitások. Lombroso csakhamar követökre talál és megalakul az olasznak vagy anthropologusnak nevezett büntetőjogi iskola. Legkiemelkedőbb alakja az iskolának Garofalo. O is kutatja a bűntett okait, fürkészi az okok kölcsönhatását. Felállítja ajiűntetteseknek lelki sajátságokon alapuló különböző osztályait. 0 a bűntettes egyéniségén kívül már vizsgálja a gazdasági körülmények hatását is. Garofalo jogász és jól ismeri a létező büntetőjogot. Látja, mily sok célszerűtlen intézkedés van benne, mely ellenkezik tudományos vizsgálódásának eredményével. Kíméletlenül critisálja a fennálló büntetőjogot, feltárja hiányait, félszegségeit és ajánl helyébe megfelelőbb, helyesebb intézkedéseket; nem egy kész jogrendszert, hanem csak egy felépítendő jogrendszer alapelveit. Az olasz anthropologusok nyomában nagy mozgalom támad. A jogászok egy része hallani sem akar az új tanokról. Féltékenyen őrzi raeggyökeresedett, régóta fennálló jogtételeit és mereven elutasít magától minden tudományos kutatást. Ezek a conservativek, a milyenek mindig voltak és lesznek, az úgynevezett »classicus« büntetőjogászok. De viszont megindul mindenfelé a bűntettel való tudományos foglalkozás. Résztvesznek benne jogászok, orvosok, természettudósok egyaránt. Létrejő a nemzetközi criminalanthropologiai congressus és Liszt, a hallei jogtanár megalapítja többekkel együtt az »Internationale criminalistische Vereinigung«-ot. Mult év aug. havában tartatott meg Brüsselben a harmadik nemzetközi ciminalanthropologiai congressus, melyről a »Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaft« közöl jelentést utolsó kötetében.* A jelentés szerint a congressus tárgyalásainak főeredménye következőkben foglalható össze : A Lombroso féle tanok lejárták magukat (»abgewirtschaftet«). Criminalanthropologia az a tudomány, mely a bűntettest és a bűntettet exact, természettudományi módszer segélyével vizsgálja. A bűntett a causalitas törvénye szerint társadalmi természetű okokra vezetendő vissza. A bűntettel, * Der dritte iuternationale Criminalanthropologen Congress (Brüssel, 7. bis 14. August 1892) Bericht von dr. Ernst R o se n f e 1 d. Zeitschrift für die gesamm-e Strafrechtswissenschaft; Dreizehnter Band, zweites Heft. (162—205.