A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása a képviselőházban

10S A JOG. látszanak ; a birálat tárgyát képező határozatok elseje szerint, a bíróságnak a háztól engedélyt kellene kérnie arra is, hogy miután ugy találja, hogy a feljelentett ellen a bűnvádi eljárás megindithatásának előfeltételei hiányzanak, ellene el ne járjon. A mi épen olyan, mintha abból, hogy útlevélre szüksége van annak, a ki útra kél, valaki azt akarná következtetni, hogy útlevélre szüksége van annak is, a ki otthon marad. A tételes források tehát mindkét esetben a m. kir. curiai határozatokkal ép ellenkező eredményekre vezetnek. De ugyanily eredményre vezet a mentelmi jognak fogalma, célja és természete. A mentelmi jog a bűnvádi eljárásnak akadálya ; felfüggesztése a bűnvádi eljárásnak feltétele. A mentelmi jog tehát csak akkor lép előtérbe, felfüggesztésének szüksége csak akkor merül fel, midőn a bíróság az országgyűlési tag ellen bűnvádi uton eljárni akar. Midőn a bíróság a bűnvádi eljárásnak helyét maga sem találja, ez a mentelmi jogot nem érinti s a mentelmi jog felfüggesztésének alapfeltétele, mert szüksége hiányzik. Az a mentelmi jog az országgyűlési tagokat nem az ellen védi, hogy bűnvádi eljárás alá ne vonassanak, hanem ép megfordítva, az ellen, hogy bűnvádi eljárás alá vonassanak, akkor a mentelmi jog felfüggesztése csak ez utóbbi esetben szükséges, az előbbi esetben a felfüggesztésnek egyszerűen uincs értelme. A mentelmi jog a ház engedélyéhez köti az országgyűlési tag elleni eljáiást. Ha tehát eljárásról nincs szó, nem lehet szó az eljáráshoz kérendő engedélyről sem. Ha igy ismét arra az eredményre jövünk, hogy ha a bíróságnak csak ahhoz van engedélyre szüksége, hogy az országgyűlési tag ellen eljárjon, ebből a contrario argumentumkép szükségszerűen következik az, hogy nincs szüksége engedélyre ahhoz, hogy el ne járjon A mentelmi jog körülbelül a következő három tekinteten alapszik. Először: az országgyűlés tagjainak védelme esetleges alaptalan zaklatások és tendentiosus üldözések ellen. Másodszor: a háznak érdeke, hogy tagjai a tanácskozásoktól s törvényhozási teendőiktől el ne vonassanak s törvényhozói tevékenységükben ne akadályoztassanak. Végül annak tekintetbevétele, hogy az országgyűlésnek ez az érdeke nagyobb, mint a hátrány, mely az igazságszolgáltatásra a mentelmi jogból esetleg származhatik. így helyesen s kimerítően a Reichs Gericht (1892. évi juu.24-én Entscheidungen 23 k., 192 1.) Világos, hogy a törvényhozó-testületet érdeklő ezen érdekek csak abban az irányban igényelnek védelmet, ha arról van szó, hogy az országgyűlési tag ellen a bűnvádi eljárás megindittassék, illetve — a mennyiben az illető csak a bűnvádi eljárás megindítása után lett az országgyűlés tagjává — folytattassék. Csak a bűnvádi eljárásnak megindítása, illetve folytatása veszélyeztetheti ezeket az érdekeket, rejthet magában esetleg zaklatást, üldözést, akadályozhatja az országgyűlési tagot törvényhozói tevékenységében. De sohasem járhat ily eredménynyel a bűnvádi eljárásnak mellőzése, megindításának birói megtagadása, a feljelentésnek ex primo decreto elvetése, félretétele. Az ellen kell a törvényhozás tagjait védeni, hogy bűnvádi eljárás ellenük a háznak engedélye nélkül ne indittassék, ne folytattassék; az ellen, hogy az mellőztessék, hogy a feljelentés félretétessék, védelemre nem szorulnak, védelemre szükség nincs. De megfordítva, a védelemre szükség van akkor is, ha nem az első-, hanem a felsőbíróság előtti eljárásról van szó, mert ez is bűnvádi eljárás s a mentelmi jog természete nem engedi, hogy a bűnvádi eljárás tekintetében alsó és felsőfokú bíróságok között különbséget tegyünk. Midőn az itt megbeszélt döntvényeknek másodika határozatát azzal indokolja, hogy a zaklatásnak, a mely ellen való védelem a mentelmi jognak alapja, lehetősége is feltétlenül kizárva van, ebben á concret esetben igaza lehet, de ez az indok a határozatot nem salválhatja egyszerűen azért, mert a zaklatás lehetőségének elbírálása által a bíróság túllépte hatáskörét; annak, fenforoghat-e zaklatás vagy sem, egyedüli illetékes birája a ház. A megbeszélés tárgyává tett mindkét döntvény ennélfogva sem tételes jogforrásainknak, sem a mentelmi jog természetének meg nem felel s mindkettőnek mindkét esetben ép annak ellenkezője felel meg, mint a mit a döntvények kimondottak. Hogy különösen a második döntvény a közvetlenül érdekelt körökben felszólamlás tárgyát nem képezte, azt — tekintve a féltékenységet, mely a magyar képviselőház tagjainak mentelmi jogát őrzi — csak annak tulajdonithatjuk, hogy a döntvény eddig tudomására nem jutott. Belföld. Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása a képviselőházban március hó 24-én egészen be lett fejezve. Mindenki erős támadásokat várt az igazságügyi kormányzat ellen. Azonban az elmaradt. Mindenesetre érdekes jelenség. Az ülés lefolyása következő volt: V e s z t e r Imre : Mióta Szilágyi Dezső áll e kabinet élén, az állapotok az igazságszolgáltatásban nem javultak, de elismeri, nem is rosszabbodtak. A justicia ma is költséges és nehézkes. Tagadhatatlan, hogy a kodifikálás terén nagy volt utóbb a tevékenység, de kérdés, vájjon mi lett mindennek a láttatja. Ep ezen szempontból, bár régóta várakoznak, még továbbra is várakozó álláspontot foglal el a miniszterrel szemben. Hogy több nem történhetett az igazságügy érdekében, annak okát nem annyira Szilágyiban, a ki javaslataival készen van, hanem a parlamenti helyzetben keresi és találja. Felvilágosítást kér a minisztertől a családjog kodifikációjára nézve, melyről azt beszélik, hogy a miniszter megváltoztatta álláspontját; felvilágosítást kér azután a katonai büntetőtörvényről, a melynek reformja elodázhatatlan, mert ma már nem zsoldosokból áll a hadsereg. A katonai bűnvádi eljárásra nézve mit fog mondani a miniszter, előre is tudja . . . Egyebekben a költségvetést politikai bizalom híjából nem szavazza meg. . V á r a d y Károly különösen a bíróságok miatt panaszkodik. Oyakorlalból tudja, hogy megbocsáthatatlan hibák történnek egyszerűen azért, mert a kinevezéseket kegyetlenül lassan intézik el a minisztériumban. Latkóczy dicshymnust zengett Szilágyinak, de ebben aligha akad partnere. A bíróságok mellett az ügyvédi kamarák és a jogkereső közönség körében legalább nem. A kodifikáció tekintetében, ugy látszik, azt az elvet követi, hogy az alapvető organikus törvények előkészítésétől fázik. Az igazságügyininiszter kibocsátott 150—200 rendeletet, megalkotott egy-két kisebb törvényt, de a polgári és a büntető perjogot máig sem terjesztette be, az általános polgári törvénykönyv kötelmi és dologi jogról pedig még csak jelentésében emlékezik meg. A csőd és hagyatéki gondnokságok kiosztását rendelettel kívánja szabályozni és szóvá teszi az értesítései rendszertelenségét. Kérdi, hogy mikor fogja a miniszter keresztülvinni a budapesti bíróságok egyesítését; mikor terjeszti be az ügyvédi rendtartásról szóló törvényt és meg van-e oldva az ügyvédi és birói egységes képesítés kérdése ? Végül sürgeti a bélyeghiány miatti leletezés előterjesztését. A költségvetést nem fogadja el. Kovács József a miniszter igazságügyi programmjának legnagyobb részét feladta, a minthogy elvei feladásával lett miniszterré is. A miniszter ur többször védekezett az ellen, midőn a házban szóba hozatott, hogy elveit föladta és mindannyiszor kijelentette, hogy nem adla fel, hanem magával vitte. Ezt elhiszi, de ezen elvekből kifolyólag alkotásának legnagyobb részét, már csak meg fogja engedni a t. miniszter ur, túlnyomó részben tárcájában rejtegeti. Programmbeszédében a t. igazságügyminiszter ur kijelentette, hogy egy percig sem maradna helyén, ha a justicia továbbra is ilyen állapotban maradna. A miniszter tulszigorú s még nagyobb nemzeti ünnepek alkalmával sem gyakorolja a kegyelmezést. Azután áttér a hiányokra, melyeket az igazságügy terén tapasztalt s azt kérdezte, hogy ezeket mikor hajlandó pótolni ? Kijelenti, hogy a curiai bíráskodást uem fogja megszavazni, mert a curia, mint az elkeresztelési rendeletnél, itt is presszionáltatni fogja magát. Nézzük a választásoknál előfordult visszaéléseket. Az igazságügyminiszter felelős mindenről, a mi történik. A költségvetést nem fogadja el. Elnök az általános vitát berekeszti. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, nem tévedek, ha a t. ház magatartásából azon óhajtására következtetek, hogy ezt a vitát lehetőleg ne húzzuk, ezért magam is a legszükségesebbre szorítkozom ; de azt meg fogják nekem engedni, hogy ezen legszükségesebbek száma sem csekély. Ha igazságok azok, a miket mondok, a mesebeli aranytojásoknak megfelelnek. Mindenesetre röviden akarok végezni egygyel s ezek a kodifikációra vonatkozó észrevételek. A t. képviselők urak közt kétféle vélemény nyilvánult ez iránt. Várady Károly képviselő ur azt mondta, hogy ő elismeri rendkivül nagy seregét a rendeleteknek, szabályrendeleteknek, — mert gondolom ezt értette — tehát elismeri a serénységet a rendeletek körében, de nem ismeri el a seréuységet a törvényjavaslatok kidolgozása körül. Veszter képviselő ur viszont ez utóbbi téren ismeri el a tevékenységet. Hát, t. ház, én itt vitába nem ereszkedem, hogy sokat, hogy keveset dolgoztam-e ; erre csak azt jegyzem meg, hogy ma a t. ház előtt 5 törvényjavaslat van. ugyanannyi forog künn a közönség előtt, melynek egyikéről sem mondta senki, hogy nincs gonddal kidolgozva, niucs kellőleg indokolva, hogy technice elhamarkodott, vagy felületes volna, azt is elismeri, hogy a benyújtottak közül négy nagyobb s organikus természetű. Az egyik a sommás eljárás, a másik az öröklési eljárás, a harmadik a büntető törvénykönyvben való módosítások, a negyedik a curiai bíráskodások, az ötödik a fizetési meghagyásról szóló törvényjavaslat. Ennyi fekszik a ház előtt ma. És jó lesz sietni e panaszokkal, jó lesz sietni a iamentálással, hogy nincs bűnvádi eljárás benyújtva s még a teljes tervezet a civilis eljárásra vonatkozólag nem fekszik a publikum előtt ; mondom, jó lesz ezzel sietni, mert biztositom a képviselő urakat, hogy igen kevés idő van már rá és miből fognak élni a/után ? miről fognak azután panaszkodni ? A kidifikációkfa vonatkozólag kifejtette ezután a miniszter, hogy épen a törvényhozás munkájának megkönnyítése érdekében halasztja az egyes nagyfontosságú javaslatok beterjesztését inkább még néhány hónapra el, semhogy kellően elő nem készi ett munkálatokkal járuljon a ház elé. Az ilyenek hónapokig foglalkoztatnák a törvényhozást, mig valahogy nyélbe volnának üthetök, az elhalasztás néhány hónapjában tökéletesen kidolgozott javaslatokat ellenben hamar és igen könnyen el lehet intézni. A halasztás használ a törvényhozásnak és használ az országnak. S ö ezután is megmarad abban a megátalkodottságban, hogy javaslatainak rendbehozását nem bizza a ház jogügyi bizottságára, hanem maga késziti elő. Ott van például az ügyvédi rendtartás. Hogy miért nincs az ügyvédrendtartás már a háznak benyújtva? Ha Várady képviselő ur többet foglali kozott volna vele, tudná, hogy még a kamaráktól, a melyeknek a javaslatot megküldte, nem kapta meg mindennün a véleményeket, peeig az az ügyvédi kar közreműködésével akarja megcsinálni s akarja az ö véleményüket hallani, mielőtt véglegesen formulázott javaslattal a törvényhozás elé lép. Várady Károly : A jelentésben nincs szó ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha azt hiszi Várady, hogy ezen másfél év előtt készült jelentésben befejezett sora van a tényeknek, akkor elaludta másfél év alatt az időt ; másfél év alatt egy serege a dolgoknak történt, a mit méltóztatott ignorálni, mert nincs benne a jelentésben. Arra a kérdésre, hogy meddig haladt a családjog kodifikácziójával, kijelenti, hogy a családjog tervezete a házasságjogi részen kívül publikálva van. A házassági jogra vonatkozó részről pedig most a következőket árulhatja el : a házassági jogot általánosan, minden állampolgárra nézve kötelezőleg fogják szabályozni s igy az felekezeti természetű házassági akadályokat nem fog ismerni; a házassági jog rendjében egy bizonyos szilárd állandóságot és ethikai biztosságot akar behozni ; a jogérvény fölött a házasságoknál tisztán és kizárótag állami bíróságok fognak Ítélni, azonban az egyházaknak szabadon lesz hagyva a tér, hogy civilis érvény nélkül saját eszközeikkel a hitélet és a lelkiismeret terén saját híveikre hathassanak. Az erre vonatkozó teljes javaslattal az igazságügyminiszter oly időben lesz kész, hogy a háznak még ez év végén prezentálható lesz. Hogy többet nem mondhat, ennek az oka : . . . Ugrón Gábor : Hogy nem szabad ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : De szabad, hanem ezt a helyet ugy nézi, hogy a mi nyilatkozat innen tétetik, igaz, hogy nem állhat jót róla az ember, hogy minden körülmények között, a mennyiben más