A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása a képviselőházban

109 tényezőktől is lügg, egészen és kizárólag ugy lesz megva'ósitva, de mégis .ura sorakozik, hogy a mit egy bizonyos stádiumban mond, ne legyen csu­pán az ojneggyózödése és az ö szubjektív véleménye, hanem egyszersmind .1 kabinet nézete, süt olyan nézete és iránya, a melyek remélünk, hogy aka­umk, a felett semmi kétely, hogy reméljük és pedig nem könnyelmű illúziók alapján, mint méltóztatik gondolni, hogy meg is tudjuk valósítani Talán Ugronnak sincs kifogása az ellen, hogy ugy igyekszik beszélni, hogy minden szavát egész komolyan vegyék ; hogy tehát a mit állit és igér, azt egész kategorice, de csak. addig a mértékig tegye, a mennyire tőle függ .1 megvalósítás . . . Ugrón Gábor közbeszól. S z i 1 á g y i Dezső igazságügyminisztei: Kéri, ne jövendölgessünk. Uabakuk volt az utolsó próféta s igen rosszul ment a dolga, mert ha a varjuk el nem tartják, éhen halt volna. Igen természetes, hogy az az apodiktikus Ígéret, a melyet tesz, csak saját személyére és tevékenységire vonatkozhatik. Tehát arra a minek ura és miért ö és csakis ö felel. Még a katonai javaslatról kiván szólani! Engedelmet kér, ha szavai egymásutánjában nincs valami nagy rendszer. Hoitsy Pál: Csendet kérünk, vágy egy kissé hangosabban ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Kéri, ne tartson tőle, han­gosan fog beszélni. A katonai büntető eljárásra nézve előadhatja, hogy a reformhoz szükséges egyezség még mindig nem jött létre. Ő nem követelt sokat a katonai kormányzattól, de akkora közönyt a büntető igazságszolgál­tatás nélkülözhetetlen garantiái tránt sohasem fog tanúsítani, hogy a Bol azoknak föltétlenül szükséges mértékét nem látja, javaslat az ö hozzájárulá sával legyen a háznak benyújtható. Az igazságügyminiszter furcsa helyzetben van a katonai igazságszolgáltatás kérdésével szemben ; öt nem illeti kezde­ményezés, sem a felügyelet, ö úgyszólván csak jogi tanácsos e kérdésben. Annyit azonban erre nézve is kijelenthetett, hogy a hadügyminiszter utolsó iratában sokban közeledett a magyar kormány álláspontjához. P o 1 ó n y i Géza : Már megint ? Nagyon régen közeledik már ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Kétségkívül, ha Polónyi kép­viselő ur volna itt, már megegyeztek volna ! (,Egy hang a szélsőbalon : Ki­vált ha hadügyminiszter volna !) az nagyon valószínű. Egy közös konferen­cia összehivását fogja kérni, mely döntsön a kérdésben s akkor aztán viselje kiki a felelősséget azért, a mi történni, vagy nem történni fog. A mi a kegyelmezést illeti, szemére hányták, hogy a kegyelmezés sokkal kisebb mérvben gyakoroltatik, mint az eddig történt. Hogy épen sok­kal kisebb mérvben gyakoroltatik, nem akarom vitatni, hogy kisebb mérv­ben, elismeri az érvelés kedveért, de ha a t. képviselő urak az igazságügy­minisztei nek a politikája ellen akarnának valami nyomósat felhozni, akkor kellene esetet felhozni, midőn a kegyelmezés helyén lett volna. Polónyi Géza: A 25 éves jubileum alkalmával helyén lett volna! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha azt mondották volna, hogy ezen és ezen konkrét esetekben az igazságügyminiszter kegyelmezést nem ajánlott, pedig mindenki átlátja, hogy itt kegyelmezésnek helye lett volna, akkor a kritikát elfogadja azért, a mit tett, vagy nem tett. Horváth Gyula : A Vidacs esete ! Szilágyi Dezső annak a véleménynek ad kifejezést, hogy novellá­ris uton kell inkább arról gondoskodni, hogy a szigorú büntétésszabások módosíttassanak. Kéri a házat, hogy fogadják el költségvetését. A ház nagy többsége a költségvetést elfogadja. Részletes vita. A »kir. curia« tételénél : Ugrón Gábor tiltakozik a miniszternek ama nyilatkozata ellen, mintha a katonai büntető törvénykönyv reformálására vonatkozó tanácsko­zásaiban a magyar miniszter csak mint szakértő szerepelne. Magyarországnak souverain joga, hogy katonai állampolgárainak biztonságáról gondoskodjék. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : T. ház ! Nagyon felesleges volt itt Magyarország méltóságát és jogait védeni, mert azok meg nem támadtattak. Én egyszerűen csak azt mondtam, hogy az összes katonai igazság­szolgáltatás sem felügyelet, sem kezdeményezés tekintetében az én resszor­tomhoz nem tartozik. Ha tehát a képviselő urak sürgetik a katonai igazság­szolgáltatásra vonatkozó intézkedéseket, nem hozzám kell első sorban for­dulniok, a kinek resszortjához nem tartozik, hanem ahhoz, a ki a katonai igazságszolgáltatás tekintetében az alkotmányos testületeknek felelős, mert az ő adminisztrációja és felügyelete alatt áll. Egyszerűen ez az, a mit mondtam. De igenis, a dolog természete magával hozza, hogy a mint a törvényjavaslat megállapíttatik és a ház fel­hivatik arra, hogy törvényt alkosson, akkor előáll az én felelősségem, mert ilyen törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni csak az én hozzájárulásommal lehet. Nem azt mondtam tehát, hogy Magyarországnak nincs e tekintetben törvényhozási joga, vagy a magyar kormánynak nincs beleszólása, hanem egyszerűen arra figyelmeztettem, hogyha sürgetéssel állanak elő, első sorban és mindig ahhoz forduljanak, a ki a katonai büntető igazságszolgáltatásra felügyel és azért felelős, nem pedig ahhoz, a kinek ez sem felügyelete, sem ellenőrzése alatt nem áll. Horváth Gyula a katonai büntető eljárás reformját sürgeti. A pár­baj a hadseregnél nem hogy tiltott, de tisztelettel honorált cselekmény. Ez a polgári társadalommal szemben jogtalanság. Hivatkozik arra, hogy ezek­ben az ügyekben nem járnak el egyöntetűen. Némely esetben túlszigorúan járnak el, máskor pedig egyáltalán nem tesznek semmit a párbajok meg­torlására. Felhoz esetet, melyben túlszigorral jártak el. Szilágyi Dezső igazságügyminisztei' : A fenforgó esetre csak any­nyit mondok, hogy az meglehetősen csekély, merem mondani, frivol okból keletkezett, halállal végződött, igen súlyos eset volt és a bíróság három évi szokatlanul sulyos büntetést épen e körülményeknél fogva szabott ki. De mint jártam el én ? Én az igazsággal nem tarthattam megegyeztethelőnek, hogy itt beavatkozzam és negyedik fórumul toljam fel magamat és ő felsé­gének más büntetés kimérését ajánljam ; hanem alkalmazva az általános tör­vényt, t. i. a főltételes szabadonbocsátás jogszokását, mikor elérkezett a büntetés ideje, háromnegyed részének kiállá-a és még 9 hónap volt hátra, az illető feltételesen szabadon bocsáttatott. Sőt tovább mentem. Miután ré­szint az illetőtől, részint a hivatalos uton arról értesültem, hogy újra alkal­maztatásának az ő elitéltetése akadályát képezi, a föltételes szabadonbocsátás mellett a hátralevő időre kegyelmet ajánlottam ő felségénél, a ki propozi­ciómat a legkegyelmesebben helyben hagyni méltóztatott. Es igy a humani­tásnak is eleget tettem, mert az illetőre nézve lehetővé tétetett, hogy hiva­talos állásába bejusson és uj életet kezdjen. Ez volt eljárásom és ma is azt tartom, hogy az teljesen igazságos volt. Igaz, hogy a párbaj-törvényekkel — méltóztassék elhinni, az igazságügyminiszter tudja legjobban — lehetetlen helyzetben vagyunk. Igaz, összes miniszterkedésem alatt nemcsak párbajok tekintetében, de egyáltalában volt egyetlen eset, melyben ő felségének pertörlést propo­náltam. Az sem volt súlyos eset és azt hiszem abban az esetben teljesen igazolva voltam részben politikai tekintelek által is. Párbaj-eset volt, melyet tán a t. ház ismer, de axért az egy esetért a felelősséget bátran elvállalha­tom. Ez a lölvilágositás, a mit adhatok. A tételt elfogadják. A telekkönyvi betétek télelénél Bernát Béla kéri, hogy a (elekkönyvi betétek szerkesztését a sze­gényebb vidékeken kezdjék. A királyi táblák tételénél Szilágyi Dezső igazságügyminiszter bejelenti, hogy legközelebb ideiglenes rendszabályokra fogja a ház jóváhagyását kérni oly célból, hogy a tábláknál a restanciák ijesztő szaporodását meg lehessen akadályozni. Az átmeneti kiadások tételénél Pázmándy Dénes a végrehajtók sorsának javítását ajánlja a mi­niszter figyelmébe. Szilágyi Dezső igazságüjyniiniszter Előadja, hogy ott, hol a végrehajtóknak elég keresetük nincsen, Írnokul is engedi őket alkalmaztatni Várady Károly arra kéri a minisztert, hivja föl a bíróságokat, hogy különösen a vidéken a végrehajtókat jobban ellenőrizzék, mert sokszor az ingó mellőzésével, mindjárt az ingatlant árverelik. A »beruházások, átalakítások és felszerelések« 300,000 frlnyi tételénél L a t k ó c z y Imre előadó jelenti, hogy a pénzügyi bizottság a mi­niszter tüzetes indokolása alapján az észlelt és az általa ecsetelt bajokat gyökeresen orvosolni óhajtván, másrészt az igazságszolgáltatásnak minden akadályát elhárítani kívánván, a miniszter által kért felhatalmazás megadását javasolja. A ház e tételt vita nélkül megszavazza. Elnök: Konstatálja, kogy a költségvetés le van tárgyalva s igy a mai napirend ki van merítve. A budapesti ügyvédi kamarának márc. 26-án volt az évi közgyűlése, a mely a szokottnál sokkal mozgalmasabban folyt le. A közgyűlést a vármegyeháza tanácstermében tíz órakor nyitotta meg H o cl o s s y Imre, ki első sorban felolvastatta Kossuth Lajos levelét, mint a ki kamarai dísztaggá választat­ván, őszinte köszönetet mond a felettébb megtisztelő határozatért. Kossuth levelét, melyet nagy ovációval fogad­tak, a kamara levéltárában fogják megőrizni. Miután az évi jelentést felolvasottnak tekiutették, dr. L ö­wenfeld Albert, a reform-párt hive tett több szemrehányást a választmánynak, mint a mely nem tett eleget kötelességének. Sértőnek találja, hogy a fizetési meghagyásokról szóló javaslat alacsouy skálája ellen, mely valósággal lealázó az ügyvédségre, a kamara nem szólalt fel. Sürgeti a nyugdíj kérdésének meg­oldását és hibáztatja, hogy a budapesti ügyvédi kamara a leg­utóbbi országos ügyvédgyülésen nem képviseltette magát. Sajnálja, hogy a választmány nem érez együtt az ügyvédség zömével és azt a szűkkeblű elvet hangoztatja, hogy mindenki érvényesüljön, a hogy tud. Itt tehát gyökeres regeuerációra van szükség és a reform párt éppen ez irányban kezdett méltó küzdelmet, hogy az ügyvédség szellemi nivója emeltessék, anyagi függetlensége biz­tosittassék és hogy Magyarország ügyvédeit országos szervezetbe egyesítsék. Kern Tivadar megjegyzi, hogy a választmány a fizetési meghagyásokról szóló javaslat skálája ellen felszólalt. Robitsek József a választmány védelmében fejtett ki nagy buzgalmat. Saját tapasztalatai alapján állíthatja, hogy a vá­lasztmány igen terhes munkát végzett a legnagyobb odaadással. A nyugdíj kérdésének megoldása nagy nehézségbe ütközik, midőn a kamarának száznál több tagja olyan helyzetben van, hogy még a tagdíj elengedését is kérelmeznie kell. A kamarának különben már mintegy 150,000 forintot tevő tartalékalapja van és ő éppen­séggel nem találná szerencsésnek a nyugdíj-alapnak országossá tételét. Dr. H e r z Mór nem lát semmi konkrét eredményt a vá­lasztmány állítólagos tevékenységéből. R á c z Géza magasztaló szavakkal nyilatkozik a kátói jel­lemű elnökről és az évi jelentés tudomásul vételét ajánlja. A reform-párt részéről ezután dr. Huszár Kálmán szó­lalt fel. Az ügyvédség egész szervezetének megváltoztatását óh íjtja és az ügyvédjelöltek önállósítását megszoritandónak véli, mert a három évi gyakorlati idő igen kevés. Igen fontos teendő továbbá a kartársi szellem fejlesztése. Dr. Virava József, a reform-párt elnöke igen figyelemre­méltó beszédben foglalkozott az ügyvédség bajaival. A kamarai intézmény 18 évi fennállás után igen szomorú eredményt mutat fel. Az ügyvédi tekintély csökkent, a nyomott auyagi viszonyok kényszerhelyzetbe hozták az ügyvédséget. Midőn konstatálja, hogy az elmúlt évben a budapesti ügyvédek száma ismét 52-vel szaporodott, abbeli nézetének ad kifejezést, hogy az ügyvédkedés nem lehet szabad ipar és az bizonyos korlátozásra szorul. Hibáztatja azt az eljárást, hogy a jövedelmezőbb gondnokságokat az ügyvédeknek csak egy bizonyos kiváltságolt része nyerheti el. Az önérdek nem a reform párt, hanem a választmány elve és ez az elv abban áll, hogy a már jólétben levők jóléte továbbra is fentartandó. A választmáuy egyes ügyvédek rovására elhanyagolta az ügyvédek zömének érdekeit.

Next

/
Thumbnails
Contents