A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A mentelmi jog kérdéséhez. Döntvénycritica

A ,1 OGL 107 A mentelmi jog tartamát illetőleg nincs törvényhozó testületünknek oly határozata, mely tüzetesen ezzel a kérdéssel foglalkoznék. Minthogy azonban az 1867. évi nov. hó 18-iki képviselőházi határozat »országgyülési tagok«-ról beszél s az országgyűlési tagokat részesiti a mentelmi jogban, ebből kétségtelen, hogy az országgyűlési tagoknak biztosított mentelmi jog addig tart, mig ez a minőségűk, tehát országgyűlési tagságuk tart. Képviselőnél tehát addig, a mig a képviselő képviselő, a mig a képviselői mandátum az idő lejártával vagy más oknál fogva meg rem szűnt A főrendiház tagjainál addig, a mig főrendiházi tagságuk tart. Hogy különösen ebben az utolsó esetben a mentelmi jog tartama oly terjedelmet nyer, melyre az európai államok alkotmánytörvényeiben, statútumaiban példa alig ta'álható; az kétségtelen, de a képviselőház határozatának ez az értelme hasonlag kétségtelen. Valamint kétségtelen az is, hogy annak törvény által való szabályozásáig a mentelmi jognak tartamát a törvényhozó testület maga határozván meg, az idézett képviselőházi határozatot minden következményeivel együtt irányadónak kell tekinteni. A tanuzási kényszert illetőleg a képviselőháznak 1889. évi ápr. hó 10-én kelt határozata szerint: »Az országgyűlési képviselőnek tanúságtétel végett megidéztetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges. A tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kényszereszközök azonban csakis a mentelmi jog felfüggesztésének előzetes kieszközlése után alkalmazhatók.« A határozat a mentelmi jog tartalmának meghatározására vonatkozván, erre pedig törvény hiányában a már kifejtettek szerint, a törvényhozótestület egyedül lévén illetékes, a határozat irányadónak tekintendő s a bíróságokat kötelezi. A határozatban kimondott elv természetesen a főrendiház tagjaival szemben is alkalmazandó : mert az országgyűlési tagok mentelmi jogának tartalma és terjedelme egyforma. A képviselőház határozatát, az annak kapcsán kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletet, mely a tanuzási kényszernek ezt a korlátozását a főrendiház tagjaival szemben is szemelőtt tartandónak rendeli: 1. B. J. T. 18 k., 112. 1. Az esetet, mely e határozatra alkalmat adott. U. o. 40 1. A mentelmi jognak közhivatalnok általi megsértését illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottságának a ház által 1884. évi máj. hó 8-án elfogadott jelentése annak kijelentését tartalmazza, hogy : »Azon közhivatalnok, a ki a mentelmi jognak megsértésével, tehát hivatali hatalmával visszaélve, valamely képviselőt, mielőtt ennek mentelmi joga felfüggesztetett volna, törvényellenesen elfogat vagy letartóztat, a büutetőtörvénykönyv 193 s következő §-aiban meghatározott személyes szabadság megsértése elleni vétséget vagy büntettet követi el és a 193., illetve 195. §-ok szerint büntetendő.* Az igazságügymin'szter. a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottság véleményét osztja; ellentétben a ház mentelmi bizottságának állításával, hogy a mentelmi jogot sértő közhivatalnok csupán fegyelmileg büntethető. A háznak ez a határozata, minthogy nem a mentelmi jog tartalmának meghatározására, hanem törvénymagyarázatra, a btkvnek magyarázatára vonatkozik, a bíróságokra kötelező erővel nem bir. A tudományban »authentica interpretatio« alatt ismeretes fogalom alá sem eshetik. Érdemben, habár a mentelmi jog elég fontos arra, hogy büntetőjogi védelemben részesüljön s el lehet fogadni, hogy a fegyelmi törvény által nyújtható védelem talán nem áll kellő arányban a jognak fontosságával, de lege lata az igazságügyi bizottságnak véleménye határozottan téves. A btkv. 193. §-ának tárgya a »személyes szabadság.« A mentelmi jog és a személyes szabadság nem azonos fogalmak. A személyes szabadságot védő törvény nem alkalmazható az attól fogalmilag különböző mentelmi jog megsértésére. A. Hermán Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából hozott határozatnak szövegét 1. B. J. T. 8 k., 113 i. A mentelmi .jognak magánszemélyek általi megsértését illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottságának az előbbi pontban közölt jelentése azt a helyes álláspontot fogadta el, hogy az országgyűlési tagnak a ház engedélyéhez kötött feleletre vonása alatt, csakis a hatóság ál al történendő feleletrevonást kell érteni. Az országgyűlési tagnak a házban mondottakért, p. o. testi bántalmazása vagy párbajra kihívása ehhezképest nem esik a mentelmi jog megsértésének fogalma alá, hanem az általános büntető törvények szerint Ítélendő meg. S ugyanazért nem járul Mocsári Lajosnak indítványához, »hogy a képviselő ellen egyesek által elkövetett jogsértő büntetendő cselekmények a mentelmi jog megsértése szempontjából külön intézkedés tárgyává tétessenek. A képviselőház mentelmi bizottsága azonban 1891. évi aug. hó 10-én kelt s a ház által elfogadott jelentésében, annak elismerése után, hogy »a ház ezeket a cselekményeket mindig ugy tekintette, a melyeknek megtodása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy a cselekményeket a mentelmi jog megsérté sének fogalma alá vonta volna«, annak a nézetnek adott kifejezést, hogy: »minden cselekmény, a mely oda irányul, hogy a képviselőtől hivatása gyakorlatában mondottakért a házon kivül elégtételt követeljen, a képviselőnek mentelmi jogát érinti« s hogy | ebből a szempontból kívánatos, -hogy a ház tagjait megillető j mentelmi jog fokozottabb büntetőjogi oltalomban részesüljön.« Ez a határozat csak óhajtást fejezvén ki a mentelmi jog tartalmának I meghatározásánál, minthogy rendelkezést nem tartalmaz, jelentőI séggel nem bir. A közösügyi bizottság (delegatio) tagjainak mentelmi jogáról az 1867. évi XII. t.-c. 47. §-a intézkedik, a mely ép ugy, mint az I8(i7. évi nov. hó 18-iki képviselőházi határozat, különbséget tesz az immunitás (a határozatnak első pontja) és a mentelmi jog (a határozatnak második pontja) között s a határozatnak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz, azzal a kiegészítéssel, hogy a mentelmi jognak felfüggesztésére az illető országgyűlésnek együtt nem létében a közösügyi bizottság illetékes. II. Ujabban a mentelmi jog tárgyában a m. kir. Curia két határozatot hozott. A határozatok mindegyike elvi jelentőségű ki jelentést tartalmaz. Az első 1891. évi dec. hó 30-án kelt, teljes szövegét 1. B. J. T. 24 k., 52 1. s a feljelentésnek, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlannak félretételét rendelő alsóbirósági határozatoknak megsemmisitésével kimondja, hogy: »országgyülési tag ellen beadott bűnvádi feljelentés tárgyában a bíróság félretételi határozatot nem hozhat, mielőtt a feljelentett országgyűlési tag mentelmi jogának felfüggesztését ki nem eszközölte.« A második 1892. évi nov. hó 20-án kelt, teljes szövegét 1. B. J. T. 24 k., 397 1. s kimondja, hogy: »a törvényhozás tagjainak mentelmi joga nem értelmezhető akként, hogy ez a jog megakadályozhatná a felsőbb fokú bíróságokat az alsóbb fokú bíróságok bűnvádi ítéletének az országgyűlés, illetve a ház engedelme nélküli felülvizsgálásában, azokban az esetekben, a melyekben a vádlott a bűnvádi eljárás megindításakor nem volt tagja a törvényhozásnak és azzá csakis a felülvizsgálat tárgyát képező Ítélet meghozatala után lett.« A két határozatnak egyikét sem fogadhatjuk el s azt hiszszük, hogy mindkét kérdést épen megfordított, a m. kir. Curia által elfogadottal ellenkező értelembea kell eldönteni. Azt hiszszük, hogy: a feljelentés félretételéhez a feljelentett országgyü'ési tag | mentelmi jogának felfüggesztése nem szükséges s a felfüggesztésnek nincs is értelme, de viszont: ha a vádlott csak az alsóbirósági ítéletnek meghozatala után lesz országgyűlési taggá, a felsőbíróság a jogorvoslattal megtámadott Ítéletet a mentelmi jognak felfüggesztése nélkül felül nem vizsgálhatja. A közölt határozatok szerint a mentelmi jogi ak felfüggeszj tése az első esetben szükséges, a másik esetben nem szükséges. Nézetünk szerint épen megfordítva, nem szükséges az első esetben, j de feltétlenül szükséges a második esetben. Feltűnő a két határozatban észlelhető benső ellenmondás. 1 Mert ha a feljelentés félretételéhez, tehát a bűnvádi eljárás meg j nem indításához a mentelmi jog felfüggesztése szükséges, akkor | annál inkább szükséges a bűnvádi eljárásnak folytatásához. A mentelmi jognak fennebb ismertetett tételes forrásain kivül, forrása a mentelmi jognak célja, a melyből annak természetes tanalmát meghatározni lehet. A közölt két határozatban érvényesült felfogás sem a tételes forrásokban, sem a mentelmi jognak természetében igazolást nem talál. A tételes források közül ide tartozik az 18(37. évi nov. hó 18-iki képviselőházi határozatnák második pontja. E szerint a mentelmi jognak felfüggesztése az országgyűlési tagnak közkereset alá vonásához szükséges. De a feljelentésnek félretétele a közkereset alá vonásáuak épen ellen téte s a feljelentés félretételével a biróság épen azt mondja ki, hogy a feljelentettnek köxkereset alá vonásának helye nincs. Az tehát, a mi szükséges akkor és csakis akkor, midőn a biróság valakit közkereset alá vonni akar, nem lehet szükséges akkor, midőn a biróság épen annak ellenkezőjét s azt jelenti ki, hogy a feljelentettet közkereset alá vonni nem akarja. Az, hogy az országgyűlési tag közkereset alá nem vonható, más szavakban azt jelenti, hogy ellene bűnvádi eljárásuak helye nincs, hogy az országgyűlési tag mentelmi jogának felfüggesztése nélkül bűnvádi eljárás alatt nem állhat. Az iránt nincs és soha sem volt kétség, hogy ez alatt nemcsak a bűnvádi eljárásnak megindítása, hanem annak folytatása is értendő, valahányszor az illető már a bűnvádi eljárás megindítása után lesz országgyűlési taggá s válik a mentelmi jognak alanyává. Az országgyűlési tagságnak megszerzése tehát azzal a jelentőséggel bir, hogy a máv megindított s folyamatban lévő bűnvádi eljárást a mentelmi jog felfüggesztésének kieszközlése előtt folytatni nem lehet és nem szabad. Ez különben »Communis opinio« s vita tárgyát nem képezi. Ehhezképest a kérdés csak az, vájjon a felsőbiró előtti eljárás a bűnvádi eljárás fogalma alá tartozik-e vagy nem ; minthogy pedig ebben komolyan kételkedni nem lehet, nem lehet kétséges az sem, hogy a felsőbiró előtti eljáráshoz az időközben országgyűlési taggá lett vádlott mentelmi jogának felfüggesztése szükséges. Ep ugy, a mint nem szükséges s nem bir értelemmel a mentelmi joguak felfüggesztése a feljelentés félretétele esetében ; a miről különben már az által meggyőződhetünk, ha a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresésnek tartalmát veszszük tekintetbe. A mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresésben a biróság a háznak engedélyét kéri arra, hogy az illető tagja ellen eljárhasson, miutáu a bűnvádi eljárás megindításának feltételei fenforognak, vagy fenforogni