A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Bolgár igazságügy

A JOG*. 51 270 frtos váltó a K. S. m.-szigeti cég kezei közt lévő 300 frtos váltó prolongálása, illetve részbeni megújítása céljából kicserélés végett küldetett be általa s azzal nem egy, a 300 frtos váltóügylettől független s annak folyományát nem képező önálló másik váltói ügylet létesítése eéloztatott, a kir. törvényszék felperes keresetének helyt adva, a csödleltár 1,499. t. sz.' a. leltározott 270 frtos váltót felperes tulajdonának kimondja, azt a csődleltárból töröltetni rendeli, kötelezvén alperes tömeggondnokot, hogy azt felperesnek adja ki. Az eskü le nem tétele esetében felperes keresetével elutaMttatik. Indokok' Felemlitésével annak, hogy a csődtömeget szenvedőleg illető minden perekre nézve általában a csődbíróság illetékes és hogy az 1883: XVII. t.-c. 152. §-a értelmében, az ilyen visszakövetelési perek rendszerint a csődbíróság előtt inditandók, ebből következik, hogy a csődtömeghez leltározott idegen tárgyak, vagyoni értékek visszakövetelésének, a vitatott tulajdonjog az általános magánjogi elvek szerint bírálandó el, ezt támogatja a felhívott törvény 42. §-a is, mig a következő szakaszokban foglalt különleges intézkedések jelen esetnél helyt nem foghatnak. Felperes keresetében azt adja elő, hogy az itt visszakövetelt 270 frtos váltót közadósnak egy korábbi' 300 frtos elíogadványa meghosszabbítására adta s miután sem az előbbi 300 frtos váltót vissza nem kapta, sem a jelenbeu követelt 270 frtos váltóra külön értéket nem nyert, ezt a csődtömeg jogtalan gazdálkodás terhe nélkül vissza nem tarthatván, annak kiadására köteleztessék. Alperes határozottan és kifejezetten tagadja azt, miszerint a visszakövetelt 270 frtos váltó a K. S. m.-szigeti cégnél lévő 300 frtos váltó prolongálása céljából küldetett volna be felperes által, ezenkívül tagadja azt, mintha felperes közadóstól a jelzett 1890. szeptember 7-ig csak 270 frt értékű ecetet vásárolt volna, sőt a mennyiben a esödleltárt 777. t. sz. a. még egy 80 frt 30 kros számlabeli tartozás is szerepel, ki van zárva azon felperesi állítás valószínűsége is, hogy ezen visszakövetelt 270 frtos váltóra, melynél a csődtömeg jogszerű váltóbirtokosként tekintendő, ellenértéket felperes ne kapott volna. Eltekintve azonban attól, hogy felj eresnek az F) és G) a'attival támogatott abbeli állításait, hogy a közadósnál 300 frt erejéig nyitott hitelt ez alapon csakis 245 frtig vette igénybe és hogy az ezenfelüli 131 frt 11 krnyi értékű árúnak váltóval való fedezése ki nem köttetett, alperes meg nem cáfolta, de miután felperes a kereseti váltónak az eredeti 300 frtos váltóvali azonosságát illetőleg felhozott alperes kifejezett tagadásával rzemben F. István tanú vallomásaival csak részbizonyitékot szolgáltatott, az ügy érdemét s a felperes részére megítélt póteskü le- vagy le nem tételétől függöleg eldönteni kellett. Közadós W. Leopold tanukénti kihallgatása, mint e perben közvetve érdekelt egyéné, mellőzendő volt. Tekintettel arra, hogy felperes nem is állította s nem is igazolta azt, hogy a 270 frtos váltó felvétele a csődleltárba jogtalanul történt s az, hogy a váltó visszaadandó-e és hogy az felperest illeti-e? csakis e perben eldöntendő kérdést képez. A debreceni kir. ítélő tábla (1892. február 4-én, 3,277.): Az elsőfokú bíróság Ítélete megváltozlatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: A csődtörvény 42. §-a szerint, ha a tömegben olyan dolgok találtatnak, melyek nem *a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, ezek visszakövetelhetők. A csődtörvény eme szakaszának rendelkezéséből tehát kétségtelen, hogy csak oly dolgok követelhetők vissza, a melyek nem a közadós tulajdonát képezik, ámde felperes keresetében maga beismeri, hogy a visszakövetelt 270 frtos váltót egy 300 frtról kiállított és 1890. szeptember 7-én lejárandó váltó elfogadmányának kicserélése fejében oly célból küldötte, hogy az az általa hitelben vásárolt és vásárlandó ecetárúk vételárának biztositékául szolgáland, hogy tehát ez a váltó a benyújtott és nyújtandó hitelezések fedezetére szolgáló váltót képez, miből az is kétségtelen, hogy a kereseti váltónak tulajdonjogát a közadós, tekintet nélkül arra, hogy mit és mily értéket szolgáltatott ki a hitelt igénybe vevő részére, feltétlenül megszerezte és az többé nem felperes, hanem a közadós tulajdonát képezi. Felperest ezek szerint a visszakövetelt váltónak tulajdonjoga meg nem illetvén, a váltót a csődtömegtől visszakövetelni nem jogosult, miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia '1893. január 20-án, 409/92.): A debreceni kir. itélő táblának Ítélete helybenhagyatik, az abban felhozott indokokból és főleg azért: mert a váltójog szerint igazolt • váltóhitelező a váltónak tulajdonjogát annak birtokával megszerzi, e szerint miután felperes az alperes csődtömeg vagyonaként leltározott s ezzel a keresettel tulajdonaként visszakövetelt 270 frtos váltót saját állítása szerint az ő elfogadmányával ellátva, a közadósnak mint váltóhitelezőnek elküldötte, ennek a váltónak tulajdonjogát a közadós megszerezte és azt a felperes saját tulajdonaként a csődtömegtől vissza nem követelheti és az annak visszakövetelése iránt indított ebben a perben azokat a kifogásokat, melyek a váltón alapuló követelési jog érvényesithetése ellen irányulnak, sikerrel fel nem hozhatja. A mennyiben a csőd választmány az egyes csődhitelezőnek a tömeggondnok számadásaira vonatkozó észrevételeit, illetve az azokban foglalt nehézményeket magáévá nem te zi, a csődbíróság intézkedésének szükségessége fenn nem forog. Ezen észrevételek feletl jegyzőkönyvi tárgyalás ki nem tűzhető s azok ítélettel el nem dönthetők. A szabadkai kir. törvényszék 1890. dec. 30-án, 25,250. sz. a.): F. Ferenc csődügyében Sz László tömeggondnok által beadott számadás tárgyában következő Ítéletet hozott: A tömeggondnoki számadás ellen F. Jakab által előterjesztett kifogást a kir. törvényszék elutasítja és megállapítja, hogy az ált. csődtömeget képező ingóságokból 506 frt 90 kr. folyt be és ezzel szemben 570 frt 56 kr. kiadás merült fel, továbbá hogy a külön ingó tömeget képező ingóságból 4,103 frt 30 kr. folyt be és ezzel szemben 321 frt 50 kr. kiadás merült fel. Ehhez képest utasittatik a tömeggondnok, hogy a külön j ingó tömegből befolyt összegből még kezei közt lévő 515 frt I 50 kr. tőkét kamataival együtt netán létező elsőbbségi igények ! elbírálása végett az illetékes zentai járásbírósághoz terjeszsze be. Indokok: Az ált. tömeget illető bevételek és kiadások ugy a külön ingó tömeget képező bevételek tekintetében kifogás I nem emeltetvén, ezek a csődválasztmány jóváhagyása alapján J bíróilag is megállapitandók voltak, a mi pedig a külön ingó | tömeget képező és mennyiségileg kifogásba nem vett 4,103 frt 30 kr. elszámolását illeti, minthogy a csődválasztmány tömeggondnoknak erre vonatkozó azt az eljárást, hogy a bevételezett összegből a külön kielégítésre jogosított hitelezőket kielégítette, utólag jóváhagyta és minthogy a csődiratokból kétségtelenül kiderül, hogy a csőd előtti foglaltatok követelése a külön ingó tömegből befolyt vételárt kimerítette s minthogy végül azt a körülményt, hogy tömeggondnok a csőd előtti foglaltatok követelését meg nem támadta, a választmány utólag szintén jóváhagyta, arra nézve pedig, hogy ezen eljárás által a csődhitelezőknek bebizonyithatólag kár okoztatott volna, kellő adatok fenn nem forognak, mindezeknél fogva a számadások ellen tett kij fogásokat elvetni kellett. A szegedi kir. itélő tábla (1891. szeptember 14-én, 1,086. sz. a.) : A kir törvényszék Ítélete a tömeggondnoki számadásnak a választmány által történt jóváhagyására fektetett indokolása alapján helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1893. január 24-én, 1,410/1893.): Mindkét alsóbb fokú bíróságnak ítélete, az elsőfokú bíróságnak 24,098/890. sz. a. hozott végzésével és az ezt követő eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a csődválasztmánynak 24,098/90. sz. a. beadott nyilatkozata egyszerűen a csődügyiratokhoz csatoltatni rendeltetik. I n d okok: A csődtörvény 163. §-a értelmében a tömeggondnoki számadás jóváhagyása vagy kifogásolása a csődválasztmány s esetleg az új tömeggondnok hatásköréhez tartozik, a kik a hitelezők és a közadós észrevételeit figyelembe venni kötelesek. Rendeli továbbá e szakasz, hogy ha a számadások felett a 162. §. értelmében kitűzött csődbiztosi tárgyalásnál a számadások rendezése békés úton nem sikerül, azok a csődbíróságnak bemutatandók, mely a kifogásolókat és a számadót jegyzőkönyvi tárgyalás útján meghallgatva, a netalán szükséges bizonyítási eljárás után ítélet által határoz. A törvénynek ezen, továbbá a 157. §-ban foglalt rendelkezéseiből, melyek a csődválasztmány hatáskörének a csődhitelezőkkel szemben való korlátozhatását szabályozzák, kétségtelen, hogy F. Jakab csődhitelezőnek a tömeggondnok számadásaira vonatkozó észrevételeit a csődválasztmány oly értelemben, hogy azok felett nyilatkozni tartozott, figyelembe venni volt ugyan köteles, de a mennyiben az észrevételekben foglalt nehézményeket magáévá nem tette, hanem azok dacára már meghozott határozatához, vagyis mint a fenforgó esetben történt, a számadások jóváhagyásához ragaszkodott, a midőn tehát kifogás az arra jogosítottak részéről nem tétetvén, a 163. §. értelmében a csődbíróság intézkedéseinek esete és szüksége fenn nem forgott: a/, alsóbb fokú bíróságok nyilván a 163. §. ellenére jártak el, midőn a nevezett hitelező észrevételei felett a csődbíróság által szabályellenesen elrendelt megtartott jegyzőkönyvi tárgyalás alapján a számadás kérdésében Ítéletet hoztak, a helyett, hogy a választmány nyilatkozatáról az észrevételező hitelezőt értesítették s illetőleg ha az már értesült, a nyilatkozatot egyszerűen az iratokhoz csatolhatták volna. Ezekhez képest annak megjegyzésével, hogy a 163. §. alapján megoldandó számadási kérdések keretébe az a kérdés, vájjon a csődválasztmány, illetőleg tömeggondnok a csődtörvény 109. és 100. §-ai alapján a külön kielégítésre jogosított hitelezők követelésének meg nem támadása miatt a csődtömegnek felelősséggel tartoznak-e és mennyiben vagy nem, különben sem foglalható, továbbá hogy felebbező a külön kielégítésre igényt tartható hitelezők által netalán emelhető panasz előterjesztésére sem jogosult, a rendelkező részben foglaltakhoz képest volt határozat hozandó. A kereskedő, illetve a kereskedelmi társaság keresk. üzletinek folytatásából kifolyó minden peres ügyben a bírósági idézésnek a cégvezető kezéhez való történt kézbesítése épen oly hatálylyal bir, mintha az maga a kereskedő vagy a társtagot a képviseletre