A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Bolgár igazságügy

A J O Gr. 103 denkit szívesen Iát kebelében, a ki odavaló; azon helyes és jogosult törekvés tekintetében pedig, hogy minden egyes kamarai tagnak existentiája a lehetőség korlátai közt biztosittassék, már ugy az országos ügyvédgj ülés, mint e kamara 1888. dec. 2-án és folytatólag megtartott rendkívüli közgyűlése is kimerítően tárgyalta, kijelölte a megfelelő módozatokat s e részben illetékes helyen előterjesztéseket is tett és azt tartja, hogy ama felterjesztésekhez a kar érdekében mostan is kell ragaszkodnia. Visszautasít minden oly javaslatokat, a melyek irányuk és tartalmuknál fogva ellenkeznek az általános igazságszolgáltatási érdekekkel, ellenkeznek az ügyvédi hivatás természetével, de sőt a jogkereső közönség indokolatlan megterheltetését vonnák maguk után ; már pedig az ügyvédi kar ez áron síját érdekeit elő nem mozdíthatja*. Kimondotta másrészt e közgyűlés, hogy »érthető és méltánylandó az a nyughatatlanság, a mely a létező bajok miatt a kar kebelében időnként támad s szükségesnek tartja azok orvoslását, ugy a mint azt a kamara az igazságügyministerhez előterjesztett tervezetében előadta, s elhatározta, hogy felterjesztés intéztessék Nagyméltóságodhoz az irányban, hogy a 7/89. eln. sz. a. rendkívüli közgyűlési felterjesztés kellő méltánylásával a jelzett irányban mielőbb törvényjavaslat terjesztessék be az országgyűléshez*. Ugyanezen rendkívüli közgyűlés ezenkívül még egy 21 tagból álló bizottságot is küldött ki, hogy ez az ügyvédi érdekek megóvása és emelésének kérdését ujabb tanulmány tárgyává tegye és munkálatának eredményét egy újabban összehívandó rendkívüli közgyűlés elé terjeszsze. Mindezen, az ügyvédség egyetemét érintő általános kérdések mellett igyekezett kamaránk és a választmány a maga szűkebb területén és törvényes hatáskörében oly intézkedéseket és intézményeket létesíteni, a melyek az e kamarához tartozó ügyvédi kar anyagi és szellemi jólétének emelésére hivatvák szolgálni. Kamaránk ugyanis a kamarai tagok áldozatkészsége folytán, dacára annak, hogy ez a törvény szerint nem kötelező, egy oly segélyalapot teremtett, mely az alábbi kimutatás szerint immáron mintegy 73,000 frt törzsvagyonnal rendelkezik s a melynek jövedelméből, hozzávéve a kamarai tagdíjakból nyújtott javadalmazást, az 1893-ik évben már 4,588 frtot rendelt az elszegényedett és munkaképtelen tagok, valamint ezek özvegyei és árvái számára kiosztatni. S bár a fenforgó viszonyok közt már maga ez is jelentékeny eredmény, de még mindig érezzük és jól tudjuk, hogy ez a rendelkezésre álló eszköz korántsem felel meg a meglévő szükségletnek. Kamaránk már évek hosszú sora óta foglalkozik a segélyezés kérdésével s különösen azzal, hogy miképen volna ez az ügyvédi nyugdíj kérdésével kapcsolatba hozható és megnyugtató módon megoldható. De épen ez a beható foglalkozás győzött meg bennünket arról, hogy e kérdés az ügyvédi foglalkozás természeténél fogva egyike a legnehezebben megoldhatónak, holott másrészt nem épen az ügyvédi kar tagjai azok, a kik ily intézményre leginkább reá szorulnak. Karunk tagjai közül csak keveseknek adatik meg az, hogy a munkaképesség korában oly keresetre tegyenek szert, melyből oly vagyont tehetnének félre, mely az illetőnek öregségére a saját én családja, halála esetére pedig hátrahagyott özvegye és árvái megélhetését biztosítja. Az ügyvédi foglalkozás az, mely csak egy időleges munkaképtelenség esetén is az illetőt nemcsak ez időtartamra fosztja meg az életfentartásra szükséges keresettől, hanem egy ily szerencsétlenség megtámadja további kereseti viszonyait s esetleg nélkülözésnek és nyomornak teszi ki. Ha a bajok gyökerére akarunk menni, ugy épen itt kell kezdeni az orvoslást, a mit a legszigorúbb fegyelmi biráskodás sem pótol, de sőt a mi sokszor épen a nyomort sújtja. Az a tudat, hogy szerencsétlenségében, halála esetén özvegye és árvái biztosítva vannak a nyomortól, növelné az egyesek lelki erejét, fokozná a kar összszellemét. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. Bolgár i£;izságügy* (Kodifikácio. — Anyakönyvvezetés. — Emeritalis pénztár. — Uj igazságügyminiszter. — Igazságügyi budget. — Jogi fakultás. — Jogi szaklapirodalom. — Nemzetközi jogirodalom. — Semmitöszéki elvi határozat.) I. Ezelőtt három évvel, midőn az 1889. évben Bulgáriában hozott igazságügyi törvények és intézkedésekről évi közleményemet e lap hasábjain szerencsém volt közzé tenni, a többi között megemlitettem, hogy a magánjog kodifikációjához hozzáfogtunk, a mennyiben a francia és olasz polgári törvénykönyvek alapján a családjog egy részét t. i. a gyámság és gondnoksági jogot és az öröklési jogot, illetve törvényt kidolgoztuk, mely törvényeket az akkori szobranije — mint mindig — készségesen megszavazott. Három évi szünet után ezen kodifikációnális munka a múlt év őszén folytatását nyerte. Ezúttal a kötelmi jogot dolgoztuk ki, azaz talán kis merészség is volna azt mondani, »kidolgoztuk«, mikor egész teendőnk arra szorítkozott, hogy az olasz polgári * Nagy köszönettel tartozunk a szerzőnek, kitűnő munkatársunknak, hogy a derék bolgár nép jogéletének fejlődéséről nagybecsű jelentéseit ismét felvette. Elégtételül szolgáljon neki, hogy cikkei a legnagyobb érdeklődést keltenek mindig. A szerkesztőség. törvénykönyv megfelelő részének (contrats et obligations) bolgár fordítását átnézzük és fölötte vitatkozzunk. Szabadságára volt bizva természetesen mindenkinek t^azaz, az enquéte minden tagjának) más törvénykönyvekből is javaslatokat tenni, de ezek csak oly parányi részben lettek figyelemre méltatva és elfogadva, hogy a »kötelezettségek és szerződésekről szóló törvény, ugy a mint az a szobranije által is el lett fogadva, nagyban és egészben a megfelelő olasz törvényszakaszok hűséges fordítása. Mérvadó körökben ugyanis azon véleményben voltak és vannak, hogy jobb a j ó idegen törvényt ugy átvenni a mint van, mint sem rossz ujat, eredetit alkotni. Mindamellett vaunak pár eredeti dolgok is e törvényben. így a bölcs szobranije jónak látta a törvénytervezetbe beilleszteni az u. n. elővételi vagy szomszédmegintési jogotingatlanok eladásánál. Dacára, hogy annyi ferdesége és gyakorlati nehézsége van ezen a törököktől öröklött intézménynek, a »szabadelvíí« szobranije legalább e tekintetben akart conzervativ lenni s visszaállította ezen középkorias intézményt, melyet a jogügyi enquéte fel sem vett tervezetébe. Megjegyzendő, hogy az illető képviselőnek ez iránti javaslata az első és második olvasásnál megbukott s csak a harmadik olvasásnál néhány Trnovo kerületbeli képviselő »ékesszólása« annyira meghatotta a szobranije többségét, hogy a »sefiluk« (így nevezik törökül ezen szomszédjogot) győzött a modern társadalmi és gazdasági viszonyok dicsőségére! Csak azon nem lehet eleget csodálni, hogy épen ezen urak, a kik oly nagyon heveskedtek ezen intézmény mellett, ügyvédi minőségükben minden telhető, megengedett és meg nem engedett eszközhöz folyamodnak, hogy concrét esetekben ez intézményből folyó jogok gyakorlását megakadályozzák s most egyszerre ezen állítólag gyűlölt és a szabad forgalmat gátló intézmény védelmére kelnek! Ki tudja, talán itt is, mint honatyáink sok más elhatározásában is, valami »salus privata« játsza a főszerepet ? No de hagyjuk »érdektelen« képviselőinket és térjünk vissza a fenti törvényre, illetve a jelentésre, melylyel az akkori igazságügyminiszter Szallabásev (ki időközben a pénzügyi tárcát átvette) a tervezetet a szobranijének benyújtotta. E jelentésnek a tervezet kútforrásaira vonatkozó része ekkép hangzik: »Fő kútforrásokul ezen törvénytervezet kidolgozásánál szolgáltak a francia és olasz törvénykönyvek, melyek nem csak a kötelezettségek és szerződésekre, de az egész magánjogra vonatkozólag zamatját képezik annak, a mit ugy az elmélet, valamint a gyakorlat találtak legésszerűbbnek és legigazságosabbnak a polgárok közötti személyi és vagyoni viszonyok eldöntésénél. De ezen két idegen törvénykönyv között mi inkább az olaszhoz tartottuk magunkat, melyről H u c, toulousi jogtanár mondja, hogy benne az elmélet és gyakorlat összes adatai összepontosulvák. Laurent, híres belgiai jogász pedig ugyanezen (olasz) törvénykönyvről megjegyzi, hogy az egy figyelemre méltó alkotás, mely minden oldalán »a jog számára született olasz nép« pecsétjét hordja magán. A fenti két törvénykönyvön kívül, e tervezet kidolgozásánál figyelembe vettük* az új spanyol törvénykönyvet (1889. évből), a svájci törvényt a kötelmekről, a német polgári törvénykönyvi tervezetet, az ozmán (török) polgári törvénykönyvnek a kötelezettségek és szerződésekről szóló részét és különféle más törvénykönyveket (szász, osztrák) és hírnevesebb magánjogi irók műveit*. Ezen tervezet — a francia-olasz mintához híven — az előjogokat és jelzálogjogot (pri viléges et hypothéques) sőt az elévülési szabályokat is tartalmazta, ámde ezen részek, az idő rövidsége miatt már nem kerülhettek tárgyalás alá, még az enquéteben sem, a mi különben jobb is, mert valóságos zűrzavar keletkezett volna, ha a dologi jog kodifikálása nélkül annak egy integráns részét a jelzálogot külön s előzőleg kidolgoztuk volna. Úgyis elég gyorsan túl estünk az egész — 668 szakaszt — átölelő tervezeten. E részben megint a régi hibába estünk, a mennyiben az enquéte tagjainak idő sem hagyatott magukat kellőleg előkészíteni. Ugyanis az enquéte szeptember hó végén — (26-án) — lett kinevezve s már október hó 1-én, tehát 4 nap múlva kezdődtek a tárgyalások, melyek kellemes magánjogi repetitorium jellegével bírtak. Tartottak pedig ezen ülések szakadatlanul minden nap este (8 — 12 óráig) bezárólag november hó 5-éig, a midőn a hamarosan redigált javaslat legott a szobranijének beterjesztetett. Ez utóbbi, természetesen, a tervezetet előzetesen a jogügyi bizottsághoz utasította. Hogy milyen alapossággal nézte át és tárgyalta a szobranije e javaslatot, mutatja legjobban az a tény, hogy az egész oly fontos és terjedelmes tervezet november hó végéig, tehát alig három teljes hét alatt, harmadik felolvasásban is »el volt intézve«, azaz helyesebben mondva, legnagyobbrészt egyszerűen megszavazva. Érdekes volt ezen tervezet tárgyalásánál észrevenni, hogy abban az édes kevés vitában, a mely tényleg keletkezett egy-két szakasznál, mindig egy és ugyanazon (jogi képzettséggel biró) képviselők vettek részt, a többiek vagy szunnyadtak, vagy mint például a török nemzetiségű képviselők kényelmesen aludtak. Hála az égnek tehát, hogy az alkotmány módosítása folytán ezen »szunnyadó honatyák száma* alaposan csökkenni fog. (Folyt, köv.) Dr. Sismánov Sí. Milán bolgár legfőbb semmitőszcki bíró Sopábau. * Bizony igen csekély részben. A szerző.