A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra

A .1 1891-ben 25, l8*8-ban 19, 1887-ben 29. Többnyire csak megintés használtatott, ritkábban pénzbírság ; 18&7-ben 5— 1 1888-ban 4—2. 1889-ben 7--5, 1890-ben 4-2, 1891-ben 5—6 volt az arány. A közjegyzői fegyelmi bíróságok előtt pedig következőleg alakultak a fegyelmi ügyek. Panasz, feljelentés 1875 —1886. időszakban, tehát 12 év folyamán évenkén csak ötször haladta meg a 20 számot, 1879-ben 31, 1880-ban 24, 1881-ben 36, 1883-ban 25, 1881-ben 22, míg 1886. után minden évben felemelkedett 20-ig s azon túl ; igy 1887. volt 23, 1888-ban 20, 1889-ben 37, 1890. s 1891-ben 27. Figyelmet igényelhet, hogy a panaszok túlnyomott része nem magán felektől, hanem a bírósági, közjegyzői s egyéb hatóságoktól származik. lg}- volt ez már 1887. előtt is. — 1876—1878. években 4—4 jött a magán felektől, a hatóságoktól 5—15—14, 1879-ben 3 magán s 28 hatósági, 1881-ben 8 magán és 28 hatósági ; 1882—I8í>4- években összesen magán panasz 14 és hatósági 50. Az ujabb években nevezetesen 1887-ben 23 panaszból 7 származott magánosoktól s 16 a hatóságoktól, 1888-ban 20 közül 9 magánfelektől s 11 a hatóságoktól, 1889~ben 37-ből 8 magán s 29 hatósági, 1890 ben 27-ből 9 magán s 18 hatósági, 1891-ben 27-ből 13 magán s 14 hatósági jelentés volt. A vád alá helyezés is kedvezőtlenebb az ujabb években. Az említett 12 év alatt három évben lett 7 ellen a vád elrendelve összesen 9 megszüntetés ellenében ; 1885., 1883., 1881., 1880. években 5—5 vád alá helyezés fordult elő 21 megszüntetéssel, 1879. és 1886. években 3—3 vád alá helyezés 7 megszüntetés mellett. Ellenben 1889., 1890. 1891. években 10-15—10 esetben lett vád alá helyezés kimondva, 6—3 s 2 esetben az eljárás megszüntetésével. A vétkesség 1875—1886. időszakban'egy évben (1878.) lett 7 ellen megállapítva, két évben 1881. s 1887-ben 6—6 esetben, 1882-ben 4 esetben, a többi években 2—3 esetben; mig az utolsó öt évben egy évben (1890.) ötször, 1891-ben hétszer mondatott ki a vétkesség; 1888—1889-ben pedig 3—3-szór; tehát 5 év alatt 18-szor; az előbi 12 év alatt pedig 3ü-szor. Elmozdítás a fegyelmi bíróság által 1875—1886. évek alatt 3-szor lett kimondva, 1887 — 1891-ben pedig kétszer (1891. évben). Felfüggesztés az előbbi 12 év alatt 9 esetben rendeltetett; az utolsó 5 év alatt egyszer sem. Pénzbírság 1875—1886. alatt 9 szer, az utóbbi öt év alatt 11-szer alkalmaztatott s írásbeli feddés 3 szor, előbbi 12 év alatt 15-ször. Észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra. Irta : RUTTKAY ALADÁR alsókubini kir. járásbirósági albiró. A képviselőház igazságügyi bizottsága által már letárgyalt s igy nemsokára törvénynyé válandó törvényjavaslatra, annak némely S§-aira mielőtt szerény észrevételeimet megtenném — kijelentem : hogy én ugy vagyok, hogy a jelenleg érvényben levő sommás eljárási törvényünkben nem látom azon bajt, hogy a felebbezett perek és felebbvitt ügyek szaporodnak olyannyira, hogy a birói létszám emelése és annak dacára, hogy felsőbb I bíróságaink, miként különösen mutatja azt a pozsonyi kir. itélő tábla, melynek működését a Szemlében figyelemmel kisérem a legmegfeszitőbb, odaadó és alapos munkát végeznek, a folyton növekvő per- és ügyhalmazt jelentékenyen apasztani még sem képesek. Az én szerény véleményem szerint nálunk a kötött bizonyítási rendszer perrendünk elkopott ruhájának nem tekinthető, hanem a felebbezések nagy zöme onnan ered, hogy nincs magánjogi codificált törvényünk. Én figyelemmel kisérem a felebbezéseket s azon tapasztalatra jutottam, hogy azok érdemben, az ügy anyagi vonatkozásaiban látott sérelem miatt intéztetnek s nagyon csekély arányban az eljárási törvényszakasz nem helyes alkalmazása következtében. Az érintett és mindenütt emlegetett bajt, az igazságszolgáltatásunkon rágódó filloxerát eredettnek ötből tekintem és pedig: 1- ször.Hogy magánjogunk codifikálva nincs. A magánjogi elvek nem tisztázottak, sőt a táblák decentralisatiója következtében azok még inkább bonyolódnak, egymással controversek. 2- szor. Hogy a sommás eljárásunkban a képviselet ügyvédi képviseletre szorítkozik; mert hiába való az, hogy ügyvédi karunk nagy részt nem igyekszik az általa képviselt felét meggyöződtetni a legigazságosabb Ítélet, avagy határozatról, hanem felebbez, mindig találva olyan szalmaszálat, melyhez kapaszkodhatik. A felebbezések nagy mérvét épen a kir. táblák decentralisatiója is előidézte, noha állandó bajnak nem tekinthető. Az ügyvédi kar, miként gyakorlatomban személyesen meggyőződtem, OG. 99 csak azért felebbez, hogy a decentralisált új tábla judicaturáját megismerhesse, vájjon az új a régivel hason felfogást érvényesit-e egy vagy más ügyben. Állandó baj jellegével azonban nem bírván, nagyobb figyelmet nem is érdemel. 3- szor. Ugy az alsóbb, mint a felsőbb bíróságaink ott vagy amott elegendő munkaerővel nem bírnak. A hol pedig az igazságszolgáltatás ama követelményének, hogy az gyors legyen, eleget tenni óhajtunk — ezzel annyit ártunk az alaposságnak, régi dolog lévén az, hogy a gyors munka kevésbé alaposabb, megbízhatóbb, mint a lassúbb, minden oldalról meghányt-vetett, meggondolt munka. 4- szer. A felebbezések korlátainak széles volta szintén nagyban emeli azoknak szaporulatát. Igaz, hogy elsőfokú biró végérvényesen nem határozhat a nélkül, hogy a jogbiztonság ne szenvedjen, mert több szem, többet lát; de vannak mégis oly csekélyfontosságú kérdések, melyeknek eldöntését, ha nem is egy, de két tapasztalt biróra minden esetre bíznunk veszedelem nélkül lehet. Végül 5-ször kereshetjük a baj okát magunkban is. Bizony himezés s hámozás nélkül be kell látnunk azt, hogy birói karunk kehelében vannak még oly elemek, melyek a közigazgatással kapcsolatos igazságszolgáltatásban helyesen érvényesülhettek, lévén a politikai érdek becsesebb, mint az igazságszolgáltatási, de jelenleg a magas nivón nem állanak: mert miként Goethe mondotta: »elmélet nélkül az ember olyan, hogy beszél, de nem tudja, hogy mit moud!« A célzat szemmeltartásával, mint gyakorlat embere, bátorkodom szerény észrevételeimet a törvényjavaslatnak pusztán azon §§-aira megtenni, azokat kiemelni, a melyek a czélt nézetem szerint elő nem mozdítják s azok pedig a következők: Általános határozatok. Nagyon helyesnek tartom, hogy a mindenki által könnyen hozzáférhető kir. járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése képezi a törvényjavaslat egyik alapelvét; mert ezen alapelv bizonyos mérvben hat az állam gazdászatára, a mennyiben olcsóbbá teszi a jogkereső közönségre nézve igazainak érvényesítését s igy adózó képességük indirect növeltetik. Azonban épen ezzel szemben nem helyeselhetem az 1. §. 3. pontjának rendelkezését, a mely szerint | az 188l. évi LX. t.-c. 6- §-ában a birtokbiróságok hatásköréhez, valamint az KS68. évi LIV. t.-c. 44. §-ában a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek, a sommás eljárásra csak 300 frtnyi érték erejéig utasíttatnak a kir. járásbíróságok hatásköréhez. Én a magam részéről nem látok alapos indokot arra, hogy a járásbirósági hatáskör az érték tekintetében kettőn oszoljék. Az 500 forintnyi értékű birtokperek szintén csak kisperek számba mehetnek s olyanok, melyekben felmerülő költségek a per tárgyával arányban nem állók, már pedig a törvényjavaslat célja az, hogy a kisebb perek minél olcsóbbak legyenek és minél gyorsabban bonyolittassanak le. Helyesnek találnám ezért, ha a megjelölt perek mind 500 frtnyi értékig szintén a sommás eljárásra utaltatnának s annyival is inkább, hogy azoknak azon eljárás szerinti tárgyalása amúgy is bekövetkezend. A szakképzettség pedig ugy megkívántatik az egyes bírótól, mint a társas bíróságnál alkalmazottaktól. A per maga pedig olyan bonyodalmas lehet, vagy még inkább 300 frton alól, mint azon felüli. Maga az érték a tapasztalás szerint gyakorolhat ugyan befolyást a biróra, de az csak annyiban történik, a mennyiben őt nagyobb óvatosság és éberség kifejtésére inti. Ha pedig az eljáró egyes biró azért, mert egyes, önálló, helytelen felfogást is érvényre juttatna, a perfelek nem szenvedhetnek annak következtében^ mert a peres felek keze törvényjavaslat engedte jogorvoslatok használatában megkötve nincs. A hatáskörnek ily módoni kiterjesztése ellen egyedüli akadályt képezhetne csak az, hogy a kir járásbíróságok annak következtén a munkát nem győznék. Ez azonban elfogadható indokot nem tartalmazhat, mert az államnak kötelessége a munkaerőt megadni, az egyes bíráknak szaporítása pedig, tekintve, hogy albirák is alkalmaztathatnak, kevésbé érinti ugy a budgetet, mint a társbiróságoknál; mert javadalmazásuk silány. A 4. §-t olyannak tartom, a mely a gyors eljárásnak gátat vet, mert az eljárást, a pernek gyors lebonyolítását legalább egy tárgyalás megejtése által akadályozza; miért célirányosabbnak tartanám azon intézkedést, hogy az érték megállapításánál egyedüli s mindenki által elfogadandó bizonyítékul szolgálna a mult évi adóösszeg s tovább az vitatható nem lenne, épen ugy, miként van ez a végrehajtási eljárásunkban. Szóbeli tárgyalás. Gyakorlati szempontból nem helyeselhetem a törvényjavaslat 21. §-ának azon intézkedését, a mely szerint az iratok tartalmára hivatkozni nem lehet. Ezen intézkedése a javaslatnak a célt szintén elő nem mozdítja, mert annak ismétlése, mi valamely iratban, mint bizonyítékul felhasználandó okmányban benfoglaltatik — a tárgyalás gyors menetét szintén akadályozza. De maga az arra hivatkozó fél sokszor, sőt a legnagyobb részben az irat tartalmát, tekintve hogy gyarló feledékeny emberek vagyunk — helyesen az évek multán nem is ismeri, élő szóval hiven elő sem adhatja ; már pedig az irat tarta'ma a fogalmazása tekintetében is olyan lehet, mely valamely vitás tényt a legtisztábban, legvilágosabban minden kétséget kizáró módon adja elő. Különben is ellenkezésben van e §. a javaslat 34. §-ával, melynél fogva a