A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 12. szám - A közokirat-hamisitás,tekintettel az iskolai bizonyítványok hamisitására

48 A JOG. hogy az eljárási rendelet 20. § a ezen büntetendő csalekraényekre vonatkozólag a magánvádlónak a kir. ügyésztől független és önálló jogot biztosított. Minthogy pedig ekként nincs oly törvény, a mely a sértett fél indítványára üldözendő vétségi és kihágást ügyekben a kir. ügyésznek kifejezetten vagy egyébként a felebbezési jogot megadná, ezeknél fogva a kir. itélő tábla, mint harmadfokú bíróság a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt s kizárólag a sértett fél indítványára üldözendő vétségi ép kihágási ügyekben a kir. ügyész önálló felebbezését el nem fogadja. Hozatott Győrött, a kir. itélő táblának 1S93. évi február hó 21-én tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a győri kir. itélő táblának 1893. évi március hó 2-án tartott teljes ülésében. A méhmagzat elhajlása miatt emelt vádnál beigazolandó az eshetőségnek kizárt volta, hogy az idöelőtti szülés nem mesterséges módon idéztetett elő. A vádlottnak a vizsgálat elején tett, később visszavont vallomása ellene nem bizonyít. A lugosi kir. törvényszék (1891. június 26-án, 2,681): M. Ikonia vádlottat bűnösnek mondja ki a terhére rótt és a btk. 285. §-ba ütköző és e szerint minősülő magzat elhajtás bűntettében és ezért őt a 285. és 289. §§-ok alapján 6 havi börtönre ítéli. Indokok: M. Ikonia vádlott beismerésével és az orvosi látlelettel meg van állapítva, hogy vádlottnő az 1888. ápril havában Macován a külső kertjükben egy idétlen leánygyermeket szült, mely a helyszínén elásva és kevés földréteggel betakarva is megtaláltatott. A megtalált magzat-hullának orvos-törvényszéki boncolata kiderítette, hogy az egy teljes ideig ki nem hordott és a méhélet végső határát el nem ért, hanem ennek körülbelől 8-ik hónapjában levő életképtelen magzat volt, a mely tehát a terhességnek idő előtti természetellenes megszakítása folytán jött a világra. Vádlott ugy a rendőri előnyomozat, mint a bú'nvizsgálat rendjén beismerte, hogy a megtalált méhmagzatnak idő előtti szülését szándékosan ő maga idézte élő, vagyis méhmagzatát elhajtotta. Ugyanis előadta, hogy Zs. Juonnal szerelmi viszonyt folytatván, ez által teherbe ejtetett és hogy a bekövetkező szégyenétől szabaduljon, kedvese tanácsára s biztatására attól kapott pénzen egyik karánsebesi gyógyszertárban olyan szert vásárolt, mely vádlott lakhelyén és a környéken méhmagzat elhajtására alkalmas szernek ismertetik és általánosan használtatik és ezen szert otthon három adagban be is vette és ezután méhmagzatát titkon elszülte s a fentebb emiitett helyen elásta. Ezen beismerő vallomását azonban vádlott még a bűnvizsgálat rendén utóbb visszavonta és ekkor, valamint az eddig megtartott végtárgyalások rendén azt vallotta, hogy szeretője Zs. Juon, ki őt elhagyva más nőt vett féleségűi és őt a magzat elhajtására biztatta, egy alkalommal — az emiitett magzat elhajtó szer vásárlása után — találkát adott neki a külső kertben és miután szeretőjének kérdésére, hogy a szert bevette-e, nemmel felelt, ez őt megverte és megtaposta, ugy, hogy ott nyomban szülési fájdalmak lepvén meg, méhmagzatát elszülte a nélkül, hogy az említett szert bevette volna és az élettelen magzatot ott hagyta betakarva és harmadnapra elásta. Vádlottnak ezen vallomása azonban elfogadható alappal nem bír, mert ha ez utóbbi tényállás felelne meg a valóságnak, miért vádolta volna magát vádlott a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt és miért hallgatta volna el vádlott az állítólagos bántalmaztatását még legközelebbi rokonai, sőt édes anyja előtt is, midőn erre oka nem volt, de másrészt valószínűtlennek látszik az, hogy vádlott olyképen bántalmaztatott volna, mint azt előadja és hogy ebből kifolyólag vádlott testi sérelmeket vagy súlyosabb betegséget ne szenvedett volna. Ezen kivül Zs. Juon is határozottan tagadta, hogy vádlottat a magzatelhajtásra biztatta, vagy megverte volna, a vádlottnak orvosi megvizsgálásáról szóló lí. szám alatti látlelet sem tanúskodik arról, hogy vádlott testi bántalmazást szenvedett volna. Vádlottnak a bűnvizsgálat folyamán tett részletes előbbi beismerése, valamint azon megállapított tény folytán tehát, hogy vádlóit idő előtt szülte meg magzatát, habár a szer, melylyel vádlott a saját vallomása szerint a magzatelhajtást elkövette, előkeríthető nem volt és igy szakértői uton sem volt megállapítható ; hogy ezen szer mily vegyelemekből áll és hogy alkalmas volt-e a magzat elhajtására és továbbá habár állítólag a nadragulya, vagy fekete hunyorból készült »buec penlru copik-féle szer a szakértői orvos véleménye szerint magzatelhajtásra alkalmatlan, a mennyiben a nadragulya épen alkalmatlan, a fekete hunyor pedig magzatelhajtást idézhet elő, de annak használata veszélyes betegséget idézhet elő, ilyen jelenségek pedig vádlottnál az általa bevett szer után nem mutatkoztak, mindazonáltal beigazoltnak kellett venni, hogy vádlott, ki mint hajadon figyelte teherbe esését, maga szándékosan szabadította meg magát idő előtt méhmagzatától. Mindezeknél fogva tehát és tekintettel arra, hogy a fentebbiek szerint be van igazolva az, hogy vádlott méhmagzatának szándékosan elvesztése végett általa ily célra alkalmasnak ismert szert vásárolt és vett be és ennek következtében körülbelől 8 hónapig rendellenesség nélkül hordott méhmagzatát az ital bevétele után mindjárt tényleg el is vetélte, ennek folytán az okozatról az okra következtetve, a vádlott által bevett szert a méhmagzat elhajtására valóban alkalmasnak kellett véleményezni és igy vádlottat a vádbeli bűncselekményben bűnösnek kimondani annyival is inkább, mert vádlottnak a cselekmény terhét Zs. Juonra háritó későbbi előadása mivel sem levén igazolva, az csak utóbb vádlott által a saját mentségére kigondoltnak és talán Zs. Juon ellen ennek hűtlensége miatt táplált bosszú által is sugaltnak látszik, másrészt pedig oly ténykörülmények, melyek az orvos szakértők véleménye szerint a véletlen elvetélésnek rendszerint okozói szoktak lenni, vádlott eseténél fenn nem forognak. A büntetés mértékének megállapításánál vádlott fiatal kora, eddigi büntetlen előélete, elcsábittatása, mely egy reá nézve szerfölött megszégyenítő állapotba juttatta, mint hajadon leányt, továbbá tudatlansága, müveletlensége enyhítő körülményeknek voltak tekintendők és ezen nyomatékos enyhítő körülményeknél fogva a büntetés a kiszabott mérvben volt megállapítandó és abból vádlottnak két hónapig tartó vizsgálati fogsága által egy hó kitöltöttnek veendő, stb. A temesvári kir. itélő tábla (1891. november hó 17-én, 2,564.): Az első bírósági ítélet megváltoztatásával vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A járási orvosnak 1890. július 12-én, a törvényszéki orvosnak pedig ugyanazon hó 16-án és 1891. február 3-án kelt nyilatkozata szerint nem lehet megállapítani, hogy a vádlott méhmagzatának elhajtására, valamely e célra alkalmas szert használt s hogy ekként a koraszülést a vádlott szándékosan idé/.te volna elő, minthogy tehát vádlottnak a vizsgálat kezdetén tett ama beismerő vallomását, hogy méhmagzatát az úgynevezett »Bujec pentru copii«-a szesznek bevételével elhajtotta, az eljárás adatai nem támogatják, de ezen beismerését később a vádlott vissza is vonta s minth )gy a szakértő orvosok nyilatkozata szerint nincs kizárva az az eshetőség sem, hogy az idő előtti szülés nem mesterséges módra idéztetett elő, hanem valamely véletlen közbejött esemény folytán következett be, mely utóbbi esetbea pedig a vádlottat büntető jogi felelősség nem terheli, ugyanazért a kir. itélő tábla az első bírósági Ítélet megváltoztatásával vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmentette. A m. kir. Curia (1893. január 20-án, 6,140.): Tekintve, hogy a bűnvádi eljárás adatai által a vádbeli magzatelhajtás bűntette meg nem állapitható ; tekintve, hogy ezen oknál fogva a kir. itélő tábla helyesen mentette fel vádlottat a Btk. 285. §. alá eső magzatelhajtás büntette miatt ellene emelt vád alól; tekintve azonban, hogy a bűnvádi eljárás adatai szerint vádlott szülésének eltitkolásával s a szült méhmagzat holttestének egy gyümölcsös kertben való elásatásával a holttestek eltemetésére s a temetés helyére fennálló szabályokat szegte meg; tekintve, hogy vádlott ezeu cselekménye a kbtk. 123. §-ba meghatározott kihágást képezi; a kir. itélő tábla Ítéletének részben való megváltoztatásával, M. Ikonia vádlott a Btk. 285. §-ba ütköző magzatelhajtás bűntettének vádja alól felmentetik ugyan, de a kbtk. 123. §-ban meghatározott a közegészség és a testi épség elleni kihágásban vétkesnek mondatik ki és ezért az idézett 123. §. alapján, a 22. §. szerint behajthatatlanság esetében 2 napi elzárásra átváltoztatandó | 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik, mely pénzbüntetés s illetve az azt I helyettesítő elzárás büntetés a vádlottnak 18.^8. ápril 28-tól 1888. | juuius 28-ig tartott vizsgálati fogsága által lerovottnak s illetve ' kitöltöttnek vétetik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : "VVeiszbrun Adolf e., gyulai tszék, bej. máj. 6, félsz, máj. 30, csb. Pallay Jenő, tmg. Szeberényi József. — Römer Ármin e.r budapesti keresk. és váltótszék, bej. ápr. 21. félsz. máj. 20, csb. dr. Forrássy Ferencz, tmg. dr. Róth Pál. — Űllmaiin és Haas e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. ápr. 17, félsz. máj. 16, csb. Szebeny Vidor, tmg. dr. Schulek Géza. — Brascll Terézia e., nagy-kikindai. tszék, bej. márc. 31, félsz. ápr. 12, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. Vuchetich Ödön. — Sznbotelyszki Lázár c, nagy-becskereki tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 28, csb. dr. Végh Imre, tmg. dr. Davidovics Bogdán. — Braun Ignác e., szombathelyi tszék. bej. máj. 5, félsz. máj. 26, csb. Sarlay Ferenc, tmg. Horváth György. — Klein Péter e., egri tszék, bej. ápr. 19, félsz. máj. 12, csb. dr. Kállay Árpád, tmg. dr. Brünauer Bálint. — Drncker Lipót e., szolnoki tszék, bej. ápr. 4, félsz. ápr. 14, csb. dr. Jósa Gyula, tmg. dr. Végh Sándor. — Katzenbaeh Lajos e., szegzárdi tszék, bej. máj. 1, félsz. máj. 15, csb. Biróy Béla, tmg. Ujfalusy Imre. — Simon Gjnla e., szegzárdi tszék, bej. ápr. 15, félsz. máj. ö, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Abaffy Gyula. — Simon Gynláné e., szegzárdi tszék, bej. ápr. 15, félsz. máj. 5, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Abaffy Gyula. — Szongott Bávldné e., zilahi tszék, bej. máj. 25, félsz. jun. 22, csb. Nyikos János, tmg. Kőrösy László. — Grünwald Ignác e., zombori tszék, bej. ápr. 20, félsz. máj. 23, ab. Fogler Béla, tmg. dr. Vicsek András. — Brúder Schönlieim Cég e., fehértemplomi tszék, bej. máj. 20, félsz. jun. 12, csb. dr. Répászky Béla, tmg. Osztoics Iván. — Kohn és Spitzer e., szolnoki tszék, bej. ápr. 15, félsz. ápr. 28, csb dr. Jósa Gyula, tmg. Nyíri Kálmán. Pályázatok: Az akna-rahói kir. jrbságnál aljegyzői áll. márc. 21-ig. — A beregszászi kir. tszéknél b i r ó i áll. márc. 24-ig. — A sárkányi jrbságnál járásbirói áll. márc. 25-ig. — A pestvidéki kir. tszéknél birói áll. márc. 27-ig.— A nyitrai kir. tszéknél aljegyzői áll. márc. 28-ig. — A. lőcsei kir. tszéknél aljegyzői áll. márc. 28-ig. — A budapesti kir. tszéknél birói áll. márc. 25-ig. — A beregszászi kir. ügyészségnél alügyészi áll. márc. 30-ig. — A turócz-szt.-mártoni kir. jrbságnál aljegyzői áll. márc. 30-ig. —- Az aradi kir. jrbságnál albirói áll. ápr. 2-ig. — A nagy - szent - miklósi kir. jrbságnál aljegyzői áll. ápr. 2-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társasÁgu-nál. iHold-utcza 7. szam.)