A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Az igazságügy mozzanatai 1887 -1891. I . Közjegyzőség

Tizenkettedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1893. március 26. Szerkesztőség : V.j Rudolf-rakpart Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) KP A/ nmm ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A mm ÜGYVÉDI, BIBÓI, mu\ ÉS KO/JEGY/ŰJ KI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél * 3 » — » Egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynral küldendők. TARTALOM: AZ igazságügy mozzanatai 1887 — 1891. — Észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra. Irta : R u t t k a y Aladár, alsókubini kir. albiró. — A végrehajtási költségek reformja. Irta : Somlyói V. Ignác, komáromi bir. végrehajtó. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara 1802. évi jelentése. Folytatás.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : dr. S i s m a n o v St. Milán, bolgár legfőbb semmitöszéki biró Sofiában.) — Sérelem. (A m. kir. Curiához felebbezett ügyek lassú elintézése. Irta: x. y. z.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Tályázatok.) Április hó 1-től új előfizetést nyitunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése folyó hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújitani. Ennek könnyebb eszközölhetése végett jelen számunkhoz postautalványt mellékeltünk. Az előfizetések a »J o g« kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá küldendők. Az igazságügy mozzanatai 1887 —1891. I. Közjegyzőség. S a v i g n y már félszázad előtt megállapította a jogintézmények közötti szoros összefüggés fenforgását és szükségességét. »Továbbá fel kell ismernünk, hogy minden jogintézmény egy rendszerben összefoglalva áll fenn és hogy csak ezen nagy rendszer összefoglalatában, melyben szerves természetük nyilvánul, érthetők meg. Bármily nagy legyen is az egyes jogintézmény és a nemzet egész rendszere közt a látszólagos különbség, az nem annyira a lényegben, mintsem a külső megjelenési formában fekszik«. (System des heut. röm. Rechst.) Ezen állítás ép ugy alkalmazandó azon jogintézményekre is, melyek a jogszolgáltatás szervezetét állítják elő. Es ebben a bíróságok mellett a közjegyzőség s ügyvédség intézményei a legkiválóbb helyet foglalják el. Hogy a közjegyzőség, teljes öszhangzásban az igazságügy többi tényezőivel, a jogbiztosság emelésére, az igazságszolgáltatás érdekeinek előmozdítására jótékony befolyású intézményt képez, ez nem lehet többé vita tárgya; az elismerve levén, mind a tudomány, mind a törvényhozások körében. Ezen elismerés eléggé nyilvánul az által is, hogy az európai törvényhozások s jogászok reform-törekvéseinek egyik tárgyát képezi ezen intézménynek tökéletesbitése, korszerűbb alakítása. így különösen Franciaországban, hol többi közt a díjszabályzat egységesítése, a pályázati rendszer s erre külön szakértőkből álló jury alakítása sürgettetik és a hol két év előtt a közjegyzői könyvek szerkesztése tüzetesen szabályoztátott. Németországban is észlelhetők ily reformmozzanatok. Miután a birodalmi kormány nem akart vállalkozni az egységes német közjegyzőség codificálására, azt az egyes államok vették kezeik közé. így a Szászország igazságügyi kormányzata és pedig számos korszerű újításokkal, melyek közt a jegyzőkönyvek felvételének egyszerűsítése, a hatáskör kiterjesztése, azon hiányok szabatos meghatározása, melyek a közokirati minősítést kizárják s új fegyelmi rend és szervezet alakítása, kiválóbb helyet foglalnak el. Örvendetes jelenségnek vehetjük tehát, hogy a közjegyzőség, mely iránt kezdetben nem csekély ellenszenvek nyilvánultak s a melyről némely, de csekélyebb felsöbirósági körben az volt a gyanús vélemény, hogy annak tényezőivel leginkább csak bűnvádi esetekben találkozhatni, ennek cáfoI,apunk mai szám I lására ujabb időkben már nálunk is igen szép s jótékony 1 kifejlődésnek tényeit mutathatja fel. Igénybevétele mindinkább j terjedez s a mi fő, közreműködése, hasznossága, sőt szükj ségességének tudata mind nagyobb s nagyobb tért foglal el, behatolva a jogélet minden rétegébe. Ennek tanúságául szolgál mindenekelőtt az, hogy 1888. év óta szükségességét látta igazságügyi kormányzatunk annak, miszerint új közjegyzői állomások rendszeresittessenek. 1888-ban Erdélyben a dicső-szentmártoni, 1890-ben a sásdi, a vízaknai, nagymihályi, zólyomi, bogsáni, 1891-ben a zentai második és sümegi, 1892-ben a nagybitsei, Nagyváradon a második és battonyai új közjegyzői állomások létesíttettek. Még közvetlenebb bizonyítékai a közjegyzőségünk nagyobb mérvű kifejlődésének azon működési adatok, melyeket a »Magyar kir. igazságügyministerium 1888 —1891. évekre kiterjedő működéséről« szerkesztett, nagy fáradsággal s alapossággal kidolgozott s e napokban megjelent jelentésből meríthetünk. Ezen adatok világosan mutatják a közjegyzői ügyletek s okiratok folytonos szaporodásával, a közjegyzőség hivatásának nagymérvű kifejlődését; a mi nemcsak a nemzetgazdászat érdekeinek tesz nagy szolgálatot, hanem az igazságügy céljait is tetemesen előmozdítja, különösen a tökéletesb jogbiztosság előállítása által; ugy a birói megbízatások tel| jesitésével. Sőt ezen meglepően növekedett tevékenységtől a politikai jelentőséget sem tagadhatjuk meg az oly életkérdést képező nemzetiségi kérdésben. Azért is nem vonakodhatunk utóbbi tekintetben elsőbbséget adni a hivatalos jelentésben foglalt igen örvendetes adatoknak. Ezek szerint a magyar nyelvű okiratok száma utóbbi években folyvást emelkedett; míg az idegen nyelvűek tetemesen kevesbültek, még az annyira elterjedt németség okiratolása is. 1887. évben a magyar nyelvű okiratok száma volt 80,279, 1888-ban 89,942, 1889-ben 92,057, 1890. évben 98,991 és 1891-ben már 101,846. Ellenben mig a német okiratolás 1887. év folyamán csak 6,678 esetben fordult elő és ezen kis szám is 1891. évben felére apadt le, tudniillik 3,368-ra. Még feltűnőbb az aránytalanság a román és tót nyelvű okiratoknál. Amazok 1887-ben csupán 1,432 számot képviseltek s ez 1891-ben 297-re esett le évenkénti apadással 1888-ban 597-re, 1889-ben 307-re, 1890-ben 226-ra. A tót nyelvűek még ritkábbak. 1887-ben 737, 1888-ban 411, 1889-ben 118, 1890-ben 146, ez 1891-ben 439-re szaporodván, a mi azonban még mindig csak fele az 1887-dikinek. A szerb s horvát nyelvű okiratok alig vehetők számba, amazok 1887-ban 12, 1891-ben 6 esetben fordulván elő; a horvát pedig 1887-ben 1 s 1889-ben 4, 1890—91. években egy sem. Orosz (ruthén) szintén nem jött elő, ugy angol, francia, olasz sem. A nemzetiségi mozzanatok szempontjából érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy 1891. évben idegen nyelvű okiratok legnagyobb számban a pozsonyi és szombathelyi kamarák körében jöttek elő, ott 890 s itt 862. Ezeket követte a temesvári kerület 782-vel és a budapesti 649 idegen nyelvű okirattal, a 10 tót híjával mind némettel. A német nyelv legterjedtebb alkalmazásban volt a szombathelyi kamaránál 862 esetben, ezután Budapesten 639 okiratban. Ezeket követte Temesvár 602 s Pozsony 500 német nyelvű okirattal. Debrecenben minden más nyelvek kizárásával csak 1 német közjegyzői okirat fordult elő. A t ó t nyelvűek, melyek a németeken kivül legújabban legnagyobb számot képviseltek, csekély kivétellel s leg1 13 oldalra terjed.