A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 12. szám - A közokirat-hamisitás,tekintettel az iskolai bizonyítványok hamisitására

46 A JOG. peres kötelező ígéretére alapítja, a döutö körülmény e perben az volt, vájjon ezen igérettétel tényleg magtörtént-e; mivel felperesnek alperes házáuál 13 évig tartott időzését alperes maga is beismeri, a mennyiben az ez irányban kinált esküt sem el nem fogadja, sem vissza nem kínálja. A döntő körülményre vonatkozólag azonban alperes tagadásával szemben felperes bizonyítékul esküt kínál, melyet alperes elfogadván, azt neki odaítélni s őt ezen eskütől feltételezetten marasztalni kellett. A kiházasitást illetőleg felperes maga is beismeri, hogy ezen címen alperestől 100 frtnyi értéket kapott. Miután pedig ezen 100 frt értékű kiházasitás még azon esetbeu is, ha valónak vétetik, hogy alperes felperesnek tisztességes kiházasitást ígért, a biróság által felperes társadalmi állásához illőnek s teljesen megfelelőnek találtatott : a szakértők meghallgatása és az ez iránybani eskü mellőzendő és felperes keresetének e címen követelt részével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. januái i9. 25,657. sz.): | a kir. törvényszék Ítéletét felebbezett abban a részében, mely szerint a felperes keresetének 600 frt tőke és jár. iránti részkeresetével csak az alperes főesküjétöl feltételezetten uttasittatott el, megváltoztatja, felperest keresetének eme részével is feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét határozottan alperes Ígéretére alapítja s keresetében azt adja elő, hogy alperes, kinél ö 13 j éven át, mint fogadott gyermek tartózkodott és kinek házából férjhez is ment, 1890. évben abban az alkalommal, midőn tőle I K. Márton felperesnek akkori vőlegénye s jelenlegi férje felperes kezét megkérte és a leendő hozományt szóba hozta, kijelentette ; és kötelező Ígéretet tett arra nézve, hogy ő (t. i. alperes felperes részére) ennek férjhez menetelekor az árvatárban levő 400 forinthoz még 600 frtot ad. Az Ígéret azonban törvényes joggyakorlatunknál fogva az igérettevöre nézve csak akkor válik kötelezővé, ha az által, kinek az javára történt, szabályszerűen elfogadtatik, máskülönben mint puszta ígéret, jogok és kötelezettségek megállapítására nem alkalmas, felperes pedig az ígéret tételénél jelen sem volt s annak megtörténtét saját előadása szerint csak az akkori vőlegényétől s jelenlegi férjétől tudta meg ; azt tehát a felperesnővel szemben el nem fogadta s el nem fogadhatta; következéskép a kereset alapjává tett Ítélet, még ha valósággal megtörtént volna is, mi- | után annak törvényszerű elfogadása s önkénytes teljesítése be nem következett, a peres felek közt olyan jogügyletet nem létesített, melyből a felperes követelési jogot formálhatna; miért is az Ígéret megtörténtére nézve ajánlott és elfogadott főeskü alkalmazásának szüksége fenn nem forog stb. A ra. kir. Curia (1893. febr. 7. 2,975. sz.): a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben, indokolása alapján és még azért is, mert valamely jogügylet megkötésénél, az abban részt nem vett harmadik személyek javára is lehet jogokat kikötni és minthogy felperesnek a per alapját képező kötelező Ígérethez való hozzájárulását, illetve az Ígéret elfogadását a jelen kereset is nyilvánvalóvá teszi, a kereset az ígéret el nem fogadása indokából annál kevésbé volt elutasít- \ ható, mert alperes a keresetnek az Ígéret elfogadására vonatkozó kitételét nem tagadta és ez alapon kifogással nem élt. Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A bejelentett követelés fennállása iránt a töineggondnok kötelessége a közadósnál magát tájékozni, ennek hiányában az általa alaptalanul megtámadott követelés iránti per költségeiben nem a csődtömeg, hanem a tömeggondnok marasztalandó. A m. kir. Guria: A debreceni kir. itélő táblának ítélete azzal a hivatalból tett változtatással, hogy a perbeli és felebbezési költségben való marasztalás nem a csödvagyon, hanem a tömeggondnok ellenében mondatik ki, helybenhagyatik. Indokok: A kereset főtárgyára üézve helybenhagyatott a másodfokú bíróságnak Ítélete az abban felhozott és az elsőfokú bíróságnak ítéletéből átvett indokokon felül még azért is: mert felperes a kereseti követelést a csődbe első izben váltó alapján jelentvén be és akkor történt perre utasítása folytán a váltóra alapított követelési igénye biráltatván el, mi sem állhat útjában annak, hogy miután a váltóra alapított kereseti igényével annak a váltójog szerint való nem érvényesithetése miatt elutasittatott, ugyanazt a követelést a váltó kiállításának alapul szol- [ gáló köztörvényi tartozási viszonyból kifolyólag, mint a közadósnak hitelben szállított árúknak hátralékos vételárát, az előbb érvényesített jogalaptól eltérő jogalapon a csődbe újból bejelenthesse és per útján a csődtömeg ellen érvényesítse és mert váltónak adása egymagában véve nem szünteti meg a váltó kiállításának alapul szolgált köztörvényi tartozási viszonynak fennállását, azt pedig az alperes csődtömeg gondnoka, a felperes tagadásával szemben puszta állításán kivül mivel sem bizonyította, hogy közadós a kereseti követelés erejéig a váltót, a hitelezővel létre jött megállapodás szerint, a neki szállított árúk hátralékos vételárának törlesztéséül kifejezetten fizetésül adta át, ilyen megállapodás hiányában pedig a váltó a hitelező követelésének csak biztosításul szolgálván, a váltó mellett az adósnak köztörvényi tartozási viszonya továbbra is fennáll, a miből kifolyólag az alperes tömeggondnok a közadós által váltóval biztosított követelésének ezzel a keresettel köztörvényi jogalapon való érvényesítésénél, ugyanannak a követelésnek a váltóra alapított igény alapján történt elutasításából, az itélt dolog (res judicata) kifogást sikerrel nem érvényesítheti. A fent előadottak szerint tömeggondnok felperesnek követelését egészen alaptalanul kifogásolván, a pernyertes felperes részére a perköltségben való marasztalást a csődtörvény 150. §-a alapján nem a csödvagyon, hanem a tömeggondnok ellenében kellett kimondani; mert a bejelentett követelés fennállása iránt a tömeggondnok kötelessége a közadósnál magát tájékozni, azt pedig tömeggondnok nem is állította, hogy a közadós személyes információ jára alapította védekezését. (1893. január 25-én, 654.) Ha a váltón egy telephely, de vagylagosan két telepes van jelölve, a váltóbirtokos köteles a váltót fizetés végett mindkét telepesnél bemutatni és csak ha mindkét telepes tagadja meg a váltónak kifizetését, tekinthető a fizetés megtagadása megállapítottnak. Az elfogadó elleni váltókereset fentartására szükséges óvás az ekként telepitett váltóknál csak akkor maradhat el, ha lejáratkor mindkét telepes egyaránt ós egyidejűleg birtokosa a váltónak, a mi csak oly körülmények között fordulhat elő, ha a két telepes rendelvény es vagy forgatmányos társ egy és nem különböző forgalmán) alapján. A lugosi kir. törvényszék (1892. január 9-én 130. sz. a.) : Popovics Gyula ügyvéd által képviselt S. Sámuel felperesnek, dr. Makay Ágost ügyvéd által képviselt S. István alperes ellen 480 frt s járulékai iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Az 1891. szeptember 2-án 5,881/91. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartásával a Lúgoson 1891. február 18-án 480 frtról kiállított váltó alapján kötelezi a kir. törvényszék alperest, mint a telepitett váltó elfogadóját, hogy felperesnek a sommás végzés értelmében 480 frt tőkét s ennek járulékait fizessen. Indokok: Alperesek az 1876: XXVII. t.-c. 92. §-ára alapított azt a kifogását, hogy a kereseti váltóbeli kötelezettség újítva lett s igy a kereseti váltó sem perelhető, felperes tagadván és ennek dacára alperes azt nem bizonyítván, bírói figyelmen kivül volt hagyandó. A v. törv. 93. §-án gyökerező abbeli kifogást, hogy telepesül a kibocsátó váltóbirtokos, t. i. a felperes csak utólag és pedig megállapodás ellenesen lett a váltóra vezetve, felperes szintén tagadja, minek folytán az emiitett törvényszakasz rendelkezéséhez képest kifogásbeli állítását alperes tartozott volna bizonyítani. Alperes azonkívül a sommás végzésnek hatálytalanítását és felperes elutasítását azért is kéri, mert állításaként felperes áluton jutott a váltó birtokába, a mit kimutat az is. hogy a hátiratok egy része irónnal vannak kihúzva, tehát törölteknek nem tekinthetők, az igy fennálló hátiratok szerint pedig a váltó pályáját már lefutotta, értéke kiegyenülvén, az már nem érvényes váltó. Ámde arra való tekintettel, hogy a váltó birtoka nemcsupán a forgatók leirt láncolatával, hanem a v. törv. 36. §-ának első bekezdvénye szerint üres forgatmánynyal is jogosan szerezhető meg, sőt az ily üres forgatmány jogossága mellett a törvényes vélelem kifejezetten is szól; továbbá arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó hátiratai tintával és kék irónnal szembeszököleg és teljesen kihúzvák s igy ezek a forgatmányok a vt. 24 §-ának 4. bekezdvénye és a 36. §. 2. bekezdése értelmében nem létezőknek és szándékosan kiküszöböltekül tekintendők : elesik felperes tagadására való figyelemmel az az alperesi érv, hogy a váltó már elértéktelenült; valamint a váltónak felperes birtokába jutása jogosnak és jóhiszeműnek annál inkább tekintendő, mert a kifejtettek szerint és felperes tagadására való szemügygyei alperest terheli a rosszhiszemű birtokszerzés bizonyításának a kötelessége. Ezen bizonyítási kötelezettségnek folyománya az, hogy felperes tanubizonyitéka, a ki azt ajánlkozott igazolni, miként a váltót jogos úton váltotta magához birtokába — mellőzendő' Figyelembe véve most már, hogy a kereseti váltó nem lett megállapodás ellenére kikötve; tekintve, hogy a váltón felperes is szerepel telepesként ; tekintve, hogy a vt. 3. §-ának 7. pontja értelméből vont okszerű következtetés szerint felperest, mint első helyen irt telepest kellé fizetési helynek venni; tekintve, hogy a kibocsátónak a váltóbirtokossal való azonosságának alperes tagadása általa bizonyítandó lévén, figyelembe nem jöhet s igy tekintve, hogy a váltóbirtokos felperes azon egy személy, a ki a telepes, minélfogva a vt. 44. §. rendelkezéséhez képest óvás felvétele nem szükséges, azt a vt. 21. és 20. §-ai jelezte váltókötelezettség fennállásánál fogva az 1881: XXVIII. t.-c. eljárási szabály 30. §-ára való utalással alperest a kereset értelmében hozott sommás végzés joghatályának fentartásával marasztalni kelleti. A temesvári kir. itélő tábla (1892. febr. 15-én 385. sz. a.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével az 5,881/91. sz. sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett elutasítja s kötelezi a perköltségeket viselni. Indokok: A keresethez A/, alatt csatolt váltó következő szavakkal van telepítve: »Zahlbar in Budapest beim Aussteller, oder bei der Vereinigten Budapester Hauptstádtischen S.«, azaz a