A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 12. szám - A közokirat-hamisitás,tekintettel az iskolai bizonyítványok hamisitására

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 12. számához Budapest, 1893. március hó 19-én. Köztörvényi ügyekben. Azon egyén, kl jogtalan ténye által :i tkvi tulajdonosokat a vételártól megfosztotta, a vételár megfizetésére kötelezendő. A bonyhádi kir. járásbíróság (1891. okt. 22. 4,664. sz.): Kirchoff Ágoston ügyvéd által képviselt B. Katalin s társai felpereseknek, dr. Schwétz Antal ügyvéd által képviselt H. György alperes ellen 402 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felpereseknek 402 frt tökét s jár. megfizessenek. Indokok: A mucsii 366. sz. tjkvben A + 2,647. hrsz. a. felvett ingatlanhozi tulajdonjogukat a becsatolt hiteles tkvi kivonattal kétségen kivül igazolták felperesek, maguk elismerik, hogy néhai édes atyjuk a fentebb jelzett ingatlant néhai M. Jánosnénak eladták és hogy a megvett szőlőt az örökhagyó e cimen birta és használta is, de tagadják, hogy 10 frt foglalón kivül bármit is kapott véte'árba akár jogelődjük, akár a jelenlegi felperesek. A periratokhoz csatolt hagyatéki iratokkal, ugy V. Béla tanú vallomásával kétségtelenül igazolva van, hogy alperes néh. M. Jánosné vevőnek egy rendes szerződést adott és a vételárt abban nyugtatta, tanúsítván elhalt B. Ádám volt tkvi tulajdonos aláírását. Miután a szőlő felperesek birtokában nincs, tehát annak birtokát, esetleg annak vételárát jogosan követelik. Miután pedig a vevő a vételár lefizetését a csatolt szerződéssel igazolta, alperes pedig nem tudja kimutatni, hogy B. Ádám a vételárt a vevőtől felvette és hogy mily jogon nyugtatta a vételár kifizetését nevezett eladó nevének meghamisításával; őt, a ki jogtalan ténye által a tkvi tulajdonosokat a vételártól megfosztotta, annak megtérítésére kötelezni kel'ett. A pécsi. kir. itélő tábla (1892. márc. 30. —. sz.) : Az elsőbíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy a mucsii 366. sz. tjkvben 2,647. hrsz. a. felvett ingatlanra vonatkozólag, mely az Í887. okt. 57-én tartott árverés folytán felperesek jogelődének, B. Ádámnak képezte tulajdonát, ennek elhalálozása után 1882. szept. 24-én B. Margit részére B. Ádám nevében egy adásvevési szerződést állított ki, melyre B. Ádámnak, mint eladónak nevét aláirta. Tekintve azonban, hogy ezen eladott ingatlan a becsatolt tkvi másolat szerint B. Ádám nevéről a vevő nevére átírva nem lett, hanem a bonyhádi kir. járásbíróságnak 1887. évi 1,580. sz. a. kelt végzése folytán felperesek nevére tulajdonjogilag bekebeleztetvén, jelenleg is felperesek tkvi tulajdonát képezi; tekintve ennélfogva, hogy felperesek abbeli állítását, hogy alperes ezen ingatlant jogtalanul eladta volna, a tkvi állapot megcáfolja, ennek alapján pedig még abban az esetben is, ha alperes az általa készített álszerződés folytán a vevőtől a vételárt felvette volna, nem felpereseknek lenne joguk alperestől a felvett vételár megfizetését követelni, hanem a vevőnek, ki az álszerződés alapján vételi jogait nem érvényesítheti; tekintve továbbá, hogy alperes tagadásával szemben felperes azt, hogy alperes a vevőtől a kereseti összeget tényleg felvette volna, mivel sem bizonyították ; ugyanazért kereseti követelésüknek semmi jogalapja nem lévén, őket keresetükkel elutasítani kellett. A m. kir Curia (1893. jan. 19 5,677. sz.): A másodbíróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva annyival inkább : mert a néhai B. Ádám és M. Jánosné között kötött adásvételi szerződés ténye joghatályát nem vesztette el azért, hogy ez ügyletről később az Írásbeli szerződést alperes állította ki, mert maga az ügylet tényleg foganatba ment, a mennyiben M. Jánosné a fekvőséget birtokba vette és a vételárt kifizette. A kérdés tárgya tehát csak az lehet, hogy a kifizetett vételár megilleti-e az alperest? minthogy pedig a per során kétségtelenül kiderült, hogy az őt nem illeti meg, az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. Tartozatlan fizetés esete csak akkor forog fönn, ha a fizetés tévedésből vagy megtéve-ztés következtében történik. A birói ítélet alapján teljesített fizetés tartozatlan fizetésnek nem tekinthető s a fizetett összeg ezen a címen vissza nem követelhető. A tapolcai kir. járásbíróság (1891. nov. 9. 2,673. sz. a.): Ujváry Géza ügyvéd által képviselt B. Zsuzsánna felperesnek Czigány Károly ügyvéd által védett E Gábor mint kk. Sándor (mint n. E. Gáborné sz. D. Mária örököse) és t. gyámja alperes elleni 190 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott : Alperes köteleztetik a keresetbe vett 190 frt tőkét stb. a kővágóőrsi ingatlanokból kifizetni, illetve a kielégítési végrehajtást azokra nézve eltűrni, stb. Indokok: A kereset jogalapját képezi azon ténykörülmény, hogy felperes néhai atyja B. Mihály által második neje E. Borbála, felperes mostoha anyja javára kötelezett 300 frt hitbért. Ezen hitbér kifizetése esetleg fennállása lesz megoldandó. Felperes keresetéhez A) alatt becsatolt, alperesileg nem kifogásolt adóslevéllel igazolta azt, hogy a 300 frt hitbérből 1870. évi szept. 23-án, vagyis az adóslevél kiállítása napján már csak 160 frt állott fenn; a B) alatt szintén nem kifogásolt nyugtával pedig igazolva lett azon körülmény, hogy ezen 160 frt még 1883. január 7-én M. Péter által kifizettetett s igy az alperes részére megítélt 100 frt tőke és jár. címén kifizetett és alperes által felvettnek elismert 190 frtot tartozatlan fizetésnek kellett tekinteni és az felperesnek annyival inkább visszatérítendő, mert M. Péter és M. Gábor tanuk vallomásával igazoltatott, hogy az A) alatti adóslevéllel néhai E. Borbálának hitbérkövetelése kiegyenlítve lett, továbbá az, hogy ezen adóslevéli 160 frt és jár. címén M. Péter 222 frt 60 krt illetékes helyre kifizetvén, ezen adóslevél reá engedményeztetett s az 5. sz. a. szerint jogosítva volt ezt alperes terhére felperes javára elszámolni, mely elszámolást alperes is beismeri. Ebből következőleg bizonyítva van az, hogy felperes az egész 300 frt hitbérkövetelést közvetlenül a 200 frtos nyugta és közvetve a 160 frtos adóslevéllel, utóbb pedig 222 frt 60 kr. kiegyenlítésével teljesen kifizetvén, alperest az általa mindezen tények után hitbér címén érvényesített és végrehajtás útján is behajtott 190 frt tőke és járulékainak még tartozatlan fizetése visszatérítésére kötelezni kellett, stb. A győri kir. itélő tábla (1892. május 27. 1,244. száma.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes kereseti követelését azon az alapon kívánja megítéltetni, hogy ö ezt az alperes jogelődjének D. Mária férj. E. Gábornénak tartozatlanul fizette. Tekintve azonban azt, hogy tartozatlan fizetés esete csak akkor forog fenn, ha a fizetés tévedésből vagy megtévesztés következtében történik : mi az adott esetben nem történt, mert felperes kereseti követelését az ellene az alperes jogelődje részéről indított perben a saját beismerése alapján hozott ítélettel történt elmarasztalása következtében fizette ; tekintve továbbá, hogy a birói ítélet alapján teljesített fizetés tartozatlan fizetésnek nem tekinthető és a fizetett összeg ezen a címen vissza nem követelhető ; az elsőbiróság Ítéletét ez okokból megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1893. február 4. 8,654, sz. a.): A másodbíróság Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Valamely jogügylet megkötésénél az abban részt nem vett harmadik személyek javára is lehet jogokat kikötni. A budapesti kir. törvényszék (1891. május 20. 11,697. sz. a.): Dr. Eranosz István ügyvéd által képviselt K. Mártonné szül. B. Paula felperesnek Nyíri Dániel ügyvéd által képviselt K. fánosné szül. H. Anna alperes ellen 1,000 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy: »nem igaz az, hogy ő 189Ö. évi május havában felperes férjének felperes részére, a felperes által 13 éven át teljesített szolgálatok jutalmazásául az árvaszéknél levő 400 írthoz még 600 frtor igért«, akkor felperes keresetével elutasittatik; ellenkező esetben köteles felperesnek 600 frt tőkét stb. lefizetni stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes őt házához fogadta s ő ott 13 éven át szolgálati munkákat végzett ; midőn azután felperest jelenlegi férje K. Márton alperestől 1890. év május havában megkérte, alperes kijelentette K. Márton előtt, hogy felperes férjhez menetelekor az árvaszéknél levő 400 frthoz ád még 600 frtot és tisztességes kiházasitást is. Ezen igéretét alperes ujabb felszólítás és az alkalommal tett ujabb ígérete dacára sem teljesítette s mindez ideig a 600 frtot meg nem adta, kiházasitásul pedig csak körülbelül 100 frtnyi értéket kapott. Kéri tehát alperest a kérdéses 600 frtban s felperest társadalmi állásánál fogva megillető 500 frtnyi kiházasitásból a 100 forint levonása után fenmaradó 400 frtban, azaz összesen 1,000 frtban marasztalni. Alperes azon kifogása, mely szerint felperes keresetével az 1868. évi LIV. t.-c, 64. §-a értelmében már azért is elutasítandó, mivel a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, elő nem adja, a mennyiben örökbe fogadást nem igazol, nem volt figyelembe vehető, mivel felperes nem ezen címen indította keresetét, hanem a fentebb előadottak szerint, azt alperes kötelező ígéretére alapítja, ez irányban pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 64. §-ának teljesen eleget tett. Érdemben: Miután pedig felperes keresetét egyedül al-