A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 11. számához. Budapest, 1893. március hó 12-én. Köztörvényi ügyekben. A kisajátítási ügyekben a törvényszék kártalanítási határozata ellen fokozatos felebbezésnek van helye a igy az 1881 : XI.I. t.-c. •»". §-a végpontjában foglalt azon intézkedés által, hogy ez ügyekben más jogorvoslatnak helye nincs, nem tekinthető kizártnak az. hogy ily ügyekben a felebbezési határidő vétlen elmulasztása esetében a mulasztó fél a felebbezési jogorvoslat érvényesít- I hetése céljából igazolással ne élhessen. A szombathelyi kir. törvényszék 1892. július 9 én, 9,166. | szám): Dr. Engel Sámuel ügyvéd által képviselt P. Sándornak Mátok Béla jogbiztos által képviselt Loealbahn Actien-Gesellschaft, mint a pozsony-szombathelyi h. érdekű vasút engedményese : ellen elmulasztott felebbezési határnap igazolása iránti ügybeu j kérvényezőt az igazolás iránti kérelmével elutasítja. Indokok: Az 1881: LIX. t.-c. 61. §-a alapján az igazolásnak helye van, ha a mulasztó fél hitelt érdemlöleg kimutatja, \ hogy a mulasztás vétlen volt. Minthogy pedig igazolást kérő ugy a kérvényben, mint a 1 tárgyalás alkalmával beismerte, hogy a 4,782/1892. szám alatti határozatot meghatalmazott képviselője által átvette, azon körülménv pedig, hogy a határozat a képviselőnek a kir. törvényszék j folvosóján kézbesittetet'. és a képviselő ennek folytán a határozat átvételéről megfeledkezett s igy a felebbezési határidőt elmulasz- 1 totta, a mulasztást vétlenné nem teszi, ennek folytán igazolást kérő kérelmével elutasítandó és ennek folyományaként a tárgya- ! lás által okozott költségek megfizetésére kötelezendő volt. A sryőri kir. itélö tábla Í1892. szeptember 28. 5,261.) : [ Tekintve, hogy az 1881 : LIX. t.-c.-nek az igazolást szabályozó 61- 6CL §-ai csak a peres eljárásban alkalmazhatók, tekintve, hogy 1 a kisajátításról szóló 1881 : XLI. t.-c. 57. §-a szerint a kártalanítási ügyekben a kártalanítási határozat ellen engedett felebbezésen kivül más jogorvoslatnak helye nincsen; tekintve e szerint, hogy ' az elsöbiróság szabályellenesen fogadta el és vette érdemi elbirá- t lás alá jelen perenkivüli ügyben a kisajátítást szenvedő részéről a felebbezési határidő elmulasztása miatt beadott igazolási kérvényt : a kir. itélő tábla az elsöbiróság végzését, az azt megelőző és az igazolást tárgyazó eljárással együtt hivatalból megsemmisíti és az igazolási kérvényt a kisajátítást szenvedőnek visszaadatni rendeli. A in. kir. Curia (1893. január 10-én, 11,452.): Minthogy 1 az 1881 : XLI. t.-c. 57. §.-a kisajátítási ügyekben a törvényszék kártalanítási határozata ellen fokozatos felebbezést enged: az j ugyanazon szakasz végpontjában foglalt azon intézkedés által, hogv ez ügyekben más jogorvoslatnak helye nincs, nem tekinthető kizártnak az, hogy ily ügyekben a felebbezési határidő vét- j len elmulasztása esetében a mulasztó fél a felebbezési jogorvoslat érvényesithetése céljából az 1861 : LIX. t.-c. 61. §-a értelmében igazolással élhessen. Ennélfogva a kir. itélő tábla végzése megváltoztatta tik, a P. Sándor igazolási kérvénye tárgyában az első- | bíróság által hozott végzés P. Sándornak felfolyamodása folytán másodbiróságilag érdemleg megvizsgálandónak mondatik ki s ehhez képest az össze3 ügyiratok visszacsatolása mellett a kir. 1 itélő tábla további törvényszerű eljárásra utasittatik. Azon körülmény, hogy a hitvestárs az örökhagyótól különváltan élt, öt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb, a házastársi viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja. — Azon körülmény, hogy a hitvestárs a különválás alkalmával vagyoni igényei, í ól lemondott, egyedül közjegyzői okirattal igazolható. — A hitbér mint adósság természetű követelés, első sorban a férj szerzeményi vagyonát terheli. A pécsi kir. törvényszék (1890. nov. 7. 9,114.): Dr. Kiss Emil ügyvéd által képviselt özv. T. Jánosné felperesnek Dreher Antal ügyvéd által képviselt H. Jánosné és társai alperesek ellen örökösödés, özvegyjog, hozomány és hitbér iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék a Baranyavár községben 1887. december 3-án elhalt T. János hagyatékát képező, a baranyavári 148- sz. tjkvben felvett 170. sz. ház, belsőség és 736. hr. sz. fekvőség, ugy az aránylagos illetőség az 594. sz. tjkvben 1—3. r. sz. a. felvett faizást pótló birtokra nézve a törvényes öröklés rend- } jét megállapítja s kimondja, hogy ezen ingatlanokban az örökjog j egymás között közös egyenlő arányban T. Annát és T. Katalint 1 illeti, ugyanezen ingatlanokra pedig felperesnek özvegyi haszonélvezeti szolgalmi jogát 3. rendű alperes özv. T. Péternének i 1886. december 22-én történt elhalálozása napjától bekebelezési I joggal megitéli, továbbá a leltárba 1 — 33. t. a. összeirt s a tárgya- i lás alkalmával eszközlött helyesbítéssel megállapított meunyiség szerinti 88 frt 50 krra becsült ingókra és a leltár 77. t. a. felvett H. Teréz-féle 55 frt követelésre nézve felperes örökjogát hitvestársi öröklés cimén megállapítja, a hagyatékot ekkép nevezetteknek átadja s illetve a követelés tulajdonát utóbb nevezettre átruházza, kötelezi ennélfogva 1. és 2. r. alperest ezen ingóságoknak természetben vagy 88 frt 50 kr. egyenértéknek felperes részére leendő átadása, illetve az értéknek megtérítésére, továbbá kötelezi ugyancsak első- és másodrendű alperest az ingatlanok T. Péterné halála, vagyis 1886. december 22-től elvont hasznai fejében évenkint számított 22 frtnak, nemkülönben az említett ingatlanokból 20 frt hitbérnek és járulékainak felperes részére leendő megfizetésére, ellenben a 150 frt készpénzhozomány 3 darab 2 — 2 éves sertés és 1 db. 4 éves hamuszőrü tehén kiadása, vagy 275 frtot tevő egyenérték megfizetése iránti keresetével, valamint 3. rendű alperes bekebelezett szolgalmi jogának törlésére irányuló kérelmével felperest, mint szintén 1. és 2. rendű alperest az elleniratban 1 — 14. tétel alatt felsorolt tárgyak 110 frt becsértéke, esetleg ennek felperes részére megítélendő összegbe leendő beszámítására irányuló viszonkeresetével elmozdítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: A hagyatéki iratok s a keresethez csatolt tlkvi hit' les másolattal megállapítást nyert, miként az örökhagyó T. Jánosnak hagyatéka a leltárban 1—33. t. a. felvett 858 frt 25 krra becsült ingó vagyonból a 37. sz. a. felvett 55 frt követelésből, továbbá a baranyavári 148. sz. tljkvben felvett ingatlanok s ennek tartozékaiból áll s felperes keresetét is ezen leltári vagyonra alapítja, a haláleset-felvételből pedig kitűnik, miként az örökhagyó után leszármazó örökösök nem maradtak, a hagyaték-tárgyalási jegyzőkönyv szerint pedig az időben életben volt, de a per folyama alatt elhalt anya K. Margit a hagyaték ellenében igénynyel fel nem lépett. A 7.110/1890. sz. beadvány mellett felhozott családi anyakönyvi kivonat pedig teljes bizonyítékul szolgál azon körülmény igazolására, a mely szerint az örökhagyónak két életben lévő nőtestvére 1. és 2. r. alperesek, továbbá felperes mint hitvestárs jogosultak, raint örökösök fellépni : minthogy pedig felperes már keresetében elismeri, miként az ingatlan vagyon az örökhagyóra nézve is családi ági vagyont képezett s hogy az örökjog arra nézve 1. és 2. r. alperest illeti, ennélfogva felperes kifejezett kereseti kérelméhez képest is törvényes öröklés rendje ily értelemben volt megállapítandó s az ingatlan mint örökség, nevezett alpereseknek, ugyanazoknak haszonélvezete pedig felperesnek volt megítélendő annálfogva, mert hazai törvényünk szerint az özvegyet lemenő örökösök nem létében férjének egész hagyatékára nézve megilleti a haszonélvezet s mert azon körülmény, hogy a kérdéses ingatlan állagából 1. és 2. r. alperes részére 2ü0—200 frt örökség kifizetésére kötelezte magát az örökhagyó az özvegyi jog alapján haszonélvezetnek útját nem állhatja annálfogva, mert jelen esetnél az ingatlan vagyon tulajdona-a hitelezőre öröklés folytán átszállott, az adósnak a hitelezőveli egyesülése folytán a tartozás elenyészettnek tekintetik; egyéb leltári terhek pedig felperes ellenében nem igazoltattak. A leltári ingóság s követelésre nézve felperes hitvestársi öröklési joga ellen alperesek kifogást nem tévén, ennélfogva az mint örökség, alperesek által elfogadott leltári értékben felperesnek megítélendő s ehhez képest alperesek az érték kiadásában marasztalandók voltak. Megítélendő volt ezen kivül felperesnek 20 frt hitbér a hagyatéki vagyonból s annak kiadására alperesek, mint az ingatlan birtok örökösei voltak kötelezendők, mert a hitbér honi törvényeink értelmében feltétlenül megilleti, azt a nő férje bármely vagyonából követelheti az örökösöktől, minthogy azonban felperes 200 frt hitbérhez való jogát ki nem mutatta, csakis a kevesebb, vagyis 40 frt vétetett alapul s tekintve, hogy a joggyakorlat szerint a másodízben fériesült nőt csak fele illeti a rendes hitbérnek, s hogy az ellenvégirat mellett becsatolt anyakönyvi kivonattal igazolva van, miként felperes korábban K. Istvánnak volt törvényes neje, csakis 2u frtban volt az e címen való követelése meghatározandó. Ellenben elmozdítandó volt felperes a 150 frt hozománv, 3 drb sertés és tehén kiadatására irányuló keresetével, msrt a hozománynak valóságát s annak a férj kezére átadását s illetve a férj vagyonában való befektetését az 1840. évi VIII. t.-c. értelmében nem igazolta, 2 drb sertés s 1 drb tehén pedig, mely a leltár 32. és 33. t. a. felvéve van, felperesnek megítéltetett s mert felperesi válasziratban azon beismerés foglaltatik, miként felperes ezen ingóságokat, mint ajándékot, férjétől át is vette, egyrészt tehát, mert 2 sertés és 1 tehén már megítélve van, másrészt a mit tényleg megkapott, azt az örökösöktől többé Dem követelheti.