A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés

42 A JOG. A 3. rendű aiperes javára bekebelezett szolgalmi jog törlésére való felhatalmazás iránti kérelem azért volt elutasítandó, mert egyrészt valótlan, hogy arról a jogosított lemondott s igy a jogosítottat haláláig feltétlenül megilleti, másrészt pedig annak halála után a kitörlés bármely tlkv. szerint érdekelt által kieszközölhető. Hasonlóképen elutasitandók voltak l. és 2. r. alperesek az elleniratban 1 — 14. t. a. felsorolt ingók 110 frt becsértékét illető követelésük, mint viszontkeresetükre nézve, mert azon javak visszaadását, a melyeket a férj a külön élő nejének ellátás céljából átad, vissza nem követelhető, sem örökjogból származó követelésében ezen külön jogalapnál fogva be nem számitható : a hozományi összeg s ajándék tárgyaira nézve ajánlott eskü általi bizonyítás a fentebbi okoknál fogva mellőzendő volt. A perköltséget azonban a felek egymáshozi viszonya s a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. A pécsi kir. ítélő tábla (1890. nov. 7-én, 914. sz.): Az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét nem érinti, a 150 frt hozomány, továbbá az özvegyi jog és elvont haszonvételek, nemkülönben a hagyatékhoz tartozó ingók ugy a hitbér és viszonkereset iránt a rendelkező felebbezett részét pedig helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a hozomány és hitbér iránt rendelkező része a kir. törvényszék által vonatkozóan felhozott indokok alapján és még azért is helybenhagyandó volt, mert a perben olyan körülmények fenn nem forognak, melyek a felperes által a hozományra nézve felajánlt egyoldalú főeskü alkalmazását indokolnák, az özvegyi jog iránt rendelkező része pedig azért volt helybenhagyandó, mert az özvegyet férje hagyatékában özvegysége tartamáig lakás és tartás, illetve leszármazók hiányában, mint a jelen esetben az egész hagyatéki vagyon haszonélvezete megilleti. Alperesnek az a kifogása pedig, hogy a leltározott ingatlanok nem tekinthetők egész értékükben hagyatéknak, a mennyiben azokból az örökhagyó apai örökségük fejében 400 frtot kifizetni tartozott volna, figyelembe vehető nem volt, mert a becsatolt tlkv. szerint a kérdéses ingatlanok kizárólagos tlkvi tulajdonjoga az örökhagyót illette, de különben is az özvegyi jog nem korlátozza az Örökhagyó netáni hitelezőjét követelése érvényesítésében. A leltározott ingókra nézve az elsőbiróság helyesen állapította meg felperes hitvestársi örökösödési jogát, mert az O. B. E. 7. §. a) pontja értelmében a szerzeményi vagyonban a törvényes örökösödés leszármazók hiányában a túlélő házastársat illeti, azt pedig, hogy a kérdéses ingók nem szerzeményi, hanem öröklött ági vagyon volna, alperesek nem is állították, azt az állításukat pedig, hogy felperes hitvestársi örökösödési joggal nem bir, mert férjét elhagyta és az ez alkalommal magával vitt ingókkal teljesen kielégíttetett, alperesek nem bizonyították. Végre a viszontkeresetre nézve azért volt helybenhagyandó az elsőbiróság Ítélete, mert a viszonkeresetbe vett ingókra nézve örökösödési jogukat alperesek ki nem mutatták, a mennyiben nem bizonyították, hogy a kérdéses ingók öröklött vagyont képeznek, sőt azoknak a felperes által vitatott szerzeményi természetét alperesek nem is tagadták. E szerint a kérdéses ingók elvitelére nézve kinált és felperes által elfogadott főeskü is mellőzendő volt. A m. kir. Curia (1893. jan. 11-én, 1153.): A hitbérre s az özvegyjogra vonatkozó rendelkezéseiben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik akként, hogy felperes keresetének a hitbérre irányzott részével egészen elutasittatik és hogy a baranyavári 148. sz. tljkvben felvett ingatlanok s ezeknek faizást pótló járuléka özvegyi haszonélvezetül felperesnek azzal a kötelezettséggel ítéltetik oda, hogy ugyanő tartozik 1. és 2. r. alperesnek 1888. dec. 22-től számítva évenkint 12 — 12 frt kamatot negyedévenkint előre 4 egyenlő részletben olyan módon fizetni, hogy eddig lejárt részletek a részére 1. és 2. r. alperes ellen megítélt elvont haszonvételből levonassanak, egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A hitvestársi öröklésre s a viszonkeresetre vonatkozólag a másodbiróság ítélete s rendelkezéseinek megfelelő indokaiból s azért hagyatott helyben, mert egyrészről egymagában az a körülmény, hogy felperesnő férjétől, az örökhagyótól különváltan élt, őt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb, a háztartási viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja és másrészről az a körülmény, hogy felperes a különválás alkalmával vagyoni igényeire kielégíttetvén, ilyen igényeinek érvényesítéséről lemondott volna, az ennek bizonyítására az 1874: XXXII. t.-c. 54. §. a) pontja értelmében egyedül alkalmas közjegyzői okirattal sem bizonyittatott. A 150 frt hozományra irányzott keresetével azért utasíttatott el e helyen is felperes : mert ő az örökhagyóval a XVI. alatti tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt családi értesítő szerint 1880. évben lépett házasságra, hozományának férje által történt átvétele tehát az idézett törvényszakasz e) pontja értelmében csakis közjegyzői okirattal lenne bizonyítható, ilyen okiratot pedig fel nem mutatott. A hitbér, mint adósság természetű követelés, első sorban a férj szerzeményi vagyonát terheli. Minthogy pedig felperes férje után törvényes hitbérét meghaladó értékű szerzeményi vagyont örökölt: ugyanannak, t. i. hitbérének az 1. és 2. r. alperesre szállott ági vagyonból kielégítését jogszerűen nem követelheti. Az özvegyi haszonélvezetre vonatkozólag helyesen mondta ki a másodbiróság, hogy az leszármazók hiányában az egész hagyatékra kiterjed, tekintve azonban, hogy az özvegyi haszonélvezet tárgyául szolgáló s 1. és 2. r. alperesnek oldalági öröklés címen megítélt ingatlanok értékéből az a 400 frt, melyért orokha"-yó T János az ősi ingatlanokat magához váltotta s a melyet ő a közös apa néh. T. Péter hagyatékában 1878. április 13-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint 3. r. alperes halála után 2 év alatt kamat nélkül lefizetni köteles volt, nem képez nevezett T. Jáuos után örökséget, ez értéknek élvezésére tehát felperesnek i özvegyi joga ki nem terjed és tekiutve, hogy a hagyatéki ingatlanok csakis e 400 frttal terhelten képeznek ági vagyont, azokban tehát 1. és 2. r. alperest csakis e tehernek átvállalásával, illetőleg akként illeti meg az öröklési jog, hogy az örökség átvétele idejében a hitelező és adós bennük egyesülni fog: egyrészről a szóban forgó 400 frtuak kifizetésére felperes nem kötelezhető, másrészről felperesnek sincs annak haszonélvezetére jogos igénye, hanem annak az esedékesség időpontjától járó törvényes kamatát 1. és 2. r. alperes részére mindaddig fizetni tartozik, mig az ingatlanokat, melyeket e 400 frt terhel, haszonélvezi. A kamatnak évnegyedenkint előre fizetése s az eddig lejárt részleteknek a felperes részére megítélt elvont haszonvételből levonása a dolog természetéből s a peres felek kölcsönös érdekében történik, illetőleg következik. A perköltség azért találtatott e helyen is kölcsönösen megszüntetendőnek : mert teljesen pernyertes vagy vesztes egyik peres fél sem lett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az ügynökhöz intézett azou felhívás, hogy a váltóadós ellen per útján lépjen fel, az ügynök kereshetőségi jogát kellően igazolja. A debreceni kir. törvényszék (1891. február 6-án 14,626. sz. a.) : Dr. Medve Kálmán ügyvéd által képviselt első magyar általános bizt. társaság felperesnek, dr. Kardos Sámuel által képviselt özv. M. Jakabné alperes ellen 3,902 frt 34 kr. s járulékai iránti váltópereben következőleg ítélt: Az 1890. október 31-én 1,211. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának részben fentartása mellett köteles alperes a Debrecenben 1890. június 17-én 3,000 és 1,500 írtról kiállított váltók alapján, mint kibocsátó 3,902 frt 54 kr. tőkét s járulékait a liquidált 1,118 frt 75 kr. betudásával felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes a kereseti váltón látható kibocsátói aláírásának valódiságát, tőle származását meg nem tagadván, a váltó kifizetéseért a törvény 7. §• értelmében váltójogilag felelős. A kereset tárgyát képező A. alatti 3,000 frtos váltóra nézve felperes perelhetőségi jogát illetőleg előadja alperes kifogásképen, hogy az az első magyar általános biztosító társaság rendeletére lévén kiállítva, csakis az illető biztosító társaság s nem annak valamelyik főügynökségének állott jogában azt érvényesíteni s ennek folytán a váltón telepesként megnevezett debreceni főügynökség, kire nézve ebbeli minősége csak azon jelentőséggel bír, hogy a visszkereseti jogok megóvására szükséges óvásnak nála kell felvétetnie, nem volt jogosítva a szükséges váltócselekmények eszközlésére, nem elegendő annyival is inkább, mert a telepes debreceni főügynökség arra, hogy a váltót fizetés hiánya miau megóvatoltassa, megbízva nem lett s a felperes által az ebbeli meghatalmazás bizonyítására H. alatt becsatolt levél nem elegendő, mert a váltóból eredő jogok csakis magára a váltóra vezetett nyilatkozatok hátiratok utján ruházhatók át s különben is a becsatolt levél nem a kereseti váltóra vonatkozik s az, hogy a rendelvényes ily módoni megnevezése tollhibán alapulna, mint azt felperes állítja, nem felel meg a valóságnak, ebbeli kifogásai azonban mellőzendők voltak alperesnek azért, mert a törvény 15. §. értelmében, ha a forgatmányhoz ezen megjegyzés behajtás végett meghatalmazásul vagy más, a meghatalmazást kifejező megjegyzés csatoltatik, a forgatmányos a váltóösszeget felveheti, óvással élhet, a ki nem fizetett váltót beperelheti, ilyen meghatalmazást pedig akár magán a váltón, akár pedig — mivel a törvény intézkedése azt ki nem zárja — egy külön okiratban is lehet adni, már pedig a H. alatti becsatolt, a budapesti főügynökség által kiállított levélben egyenesen megbizatik a debreceni főügynökség a kereset tárgyát képező váltóknak alperes elleni érvényesítésére s igy joga volt az óvást kivenni s a váltó értékének alperestől leendő behajtását szorgalmazni. A kereset tárgyát képező másik 1,500 frtos váltóra nézve ugyancsak felperes perelhetőségi jogát illetőleg előadja alperes, hogy ámbár a kereseti váltó a debreceni főügynökség rendeletére állíttatott is ki, azonban rendelvényesnek mégis nem ő, hanem az első magyar általános biztosító társaság budapesti bejegyzett cég tekintendő, mert a részvénytársaság képviseletében ennek bármely közege által szerzett jogok közvetlenül a részvénytársaság részére megszerzetteknek tekintendők s ennek folytán a kereseti váltót a debreceni főügynökség keresettel érvényesíteni jogositva nem volt, ebbeli védekezése azonban figyelembe vehető azért nem volt, mert az első magyar általános biztosító társaság debreceni főügynöksége a társaságnak önálló hatáskörrel felruházott közege lévén, fel van jogositva, mint az az e kir. törvényszék irattárában levő iratokból is kitűnik a biztosító szerződések megkötésére s az abból eredő jogoknak minden különös meghatalmazás nélkül