A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - A végrehajtási költségek reformjához

86 Végül még a bírák fizetésűnek kérdéséhez kiváltunk néhány szót szólani. Ha azt akarjuk, hogy kifogástalan bírói karunk legyen, ha megköveteljük a bírótól, hogy függetlenül ítéljen, hogy minden idejét teljes lélekkel és kedvvel pályájának szentelje, ha ezekkel karöltve igazságszolgáltatásunkat is emelni és azért megillető helyre juttatni kívánjuk, akkor a bíró fizetésének javításától, tisztességes megélhetéséről kell gondoskodni. Nem azt értjük alatta, hogy a/, pár forinttal emeltessék, hanem, hogy e kérdésnél az állani a fiskális szűk markú politikától eltekintve csak egyet: az igazságszolgáltatás valódi érdekét tekintse, melynek kellő méltánylására fordított összeg más téren dúsan meghozza a maga hasznát. A szegedi kamara közgyűlése. A szegedi ügyvédi kamara február hó 26-án tartotta meg évi rendes közgyűlését. — A gyűlés jóváhagyta az 1892-ik évi zárszámadást és megszavazta az 1893-ik évre szóló költség-előirányzatot. Élénkebb vitát idézett fel a kamarai tagdíjak elengedése iránt benyújtott kérvények elintézése és a kamarai választmány által a »Szegedi Jogász Lapok* részére indítványozott 100 frtnyi szubvenció megszavazása. — A tagdíjak elengedésénél és leírásánál dr. Szivessy László utalva a kir. Curia azon gyakorlatára, mely a tagdíjak fizetésének következetes megtagadását fegyelmi vétségnek deklarálja, nem tartja helyesnek, hogy egyesek tagdíjhátralékai leiratnak a nélkül, hogy a választmány meggyőződést szerezne magának arról, hogy vájjon az illetők valóban képtelenek-e hátralékaik megfizetésére, vagy hogy részükről pusztán hanyagság forog-e fenn ? Kérdést intéz ennélfogva a választmányhoz, hogy ezen eljárást minő adatokra alapítja? Dr. Rósa Izsó válaszolva a felvetett kérdésre, kifejti, hogy a választmány különbséget tesz azok között, kik a tagdíjak fizetésére egyáltalában képtelenek, miről sikertelen végrehajtási jegyzőkönyvek és köztudomás utján győződik meg és azok között, kik a tagdíjak fizetését ok nélkül megtagadják. Azoknál, kiknél roszakarat meg nem állapitható, a tagdíjak behajtásának erőltetése szekatúránál egyébnek nem lenne tekinthető, itt tehát a tagdíjak elengedése és leírása indokolva van. Az elnök ezen válaszát ugy dr. Szivessy, mint a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. — A »Szegedi Jogász Lapok« részére indítványozott szubvenció megadását csupán Magyar Miksa ügyvéd ellenezte, kivel szemben dr. Balassa Ármin hangsúlyozta, hogy e lapok a subvenció felajánlását és az ebben nyilvánuló elismerést annyival is inkább megérdemlik, mert oly színvonalon állanak, hogy maguknak a budapesti szaksajtó méltánylását is kivívták. — Ajánlja ennélfogva, hogy a közgyűlés a »Szegedi Jogász Lapok« iránti elismerését ezen subvenció megszavazása által is dokumentálja. Erre a közgyűlés a választmány által ajánlott szubvenciót megszavazta. — Ugyancsak dr. Balassa indítványozta, hogy miután oly jelenségek mutatkoznak, mintha a elsőbiróságok ítélkezése és szabad meggyőződése a felső bíróságok judikaturája által túlságosan is befolyásoltatnék, keressék fel az igazságügyminisztert, miszerint ulasitsa a kir. táblák elnökeit, hogy rendeleteikben oly intézkedésektől, melyek az első bíróságokat szabad meggyőződésükben feszélyeznék, tartózkodjanak. Az indítványt a közgyűlés elfogadta, annak formulázását azonban későbbre hagyta fenn. Panasz a szegedi kir. törvényszéknél lévő hátralékok miatt. Panasz merült fel a miatt, — írják a »Szegedi Jogász Lapok« — hogy a szegedi kir. törvényszék telekkönyvi és a járásbíróság polgári osztályánál a kiadóhivatalokban felszaporodtak a hátralékok. Utána jártunk a dolognak és illetékes helyről nyert informátióink alapján jelezhetjük, hogy a törvényszéki elnök ur a hátralékok elosztása érdekében a kellő intézkedéseket már minden irányban megtette. — A baj oka ugyanis az volt, hogy míg a telekkönyvi osztálynál egy segéd-telekkönyvvezetői állás megüresedett, egy segéd-telekkönyvvezető pedig állásától felfüggesztetett; addig a járásbíróságnál előbb az irattáros betegedett meg, kinek teendőit a segédkiadónak kellett végeznie, majd ismét a négy díjnok közül kettő jelentett beteget. Az ekként megcsökkent személyzet természetesen a hátralékokkal megküzdeni képtelen volt. A bajt még tetézte az, hogy a kerületi börtön-igazgatóság sokszorosító gépe, melylyel az összes sokszorosítások végeztetnek, elromlott, sőt a sokszorosítást eddig teljesített személyzet is változott. A törvényszéki elnök ur most már a bajon akként iparkodik segíteni, hogy a napi hivatalos órák számát egygyel megtoldotta, e mellett a kellő ellenőrzés érdekében minden egyes díjnok végzett munkájáról magának naponként pontos jelentést adat. - Az eredmény már is nyilvánul annyiban, a mennyiben a hátralékok száma napról-napra 50 —1?0 darabbal fogy és így remél hető, hogy a kívánatos rend 8 —10 nap alatt teljesen helyreáll. A bírósági végrehajtói intézmény államosítása érdekében a következő emlékirat lett az érdekeltek által az országos ügyvédi kamarákhoz intézve : Nagyiekintetíí ügyvédi kamara! A budapesti ügyvédi kamara mult évi nov. 13-án tartott közgyűlésében a végrehajtói intézmény államosítása mellett foglalt állást s hozott határozatát a végrehajtási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag teendő véleményes jelentésében az igazságügyi kormányhoz fölterjesztendi. OG. Az államosítás kérdése létérdekeinkkel annyira egybe van forrva, hogy engedelmet kérünk a nagytekintetű ügyvédi kamarától arra, hogy e kérdésre vonatkozólag a tapasztalatból merített némely adatokat felsorolhassunk s jelenlegi helyzetünket vázolván, alázatos tisztelettel könyörögjünk az iránt, hogy a végrehajtói intézmény államosítása érdekében a budapesti kamaráéhoz hasonló határozatot hozni s azt az igazságügy miniszter ur ő nagy méltóságához fölterjeszteni kegyeskedjék. A végrehajtói karnak óriásilag túlnyomó része, mondhatjuk, vidéki székhelyeken lévő 2/s része, a szó teljes ^ értelmében nyomorral küzd. Ezek évi jövedelme ritkán haladja túla300frtot és csak kivételes esetekben éri el a négyszázat. Es ez nem is lehet mindaddig másként, míg az államosítás be nem következik. A fennálló rendszer mellett, a mely napon nem functionálhat a bírósági végrehajtó, az nap nem nyújthat családjának kenyeret s méltóztassék szavunkra elhinni, hogy több napon van szünetelés, mint ahányra eljárás esik. Szomorú képét tárhatnók fel a végrehajtók uyomorának ; de nem akarunk visszaélni a nagytekintetű kamara becses türelmével és csak egy eset felsorolására szorítkozunk. Egy bécsi ügyvéd valamely nagyobb összegű végrehajtásnál személyesen járván közbe, mielőtt a helyszínére ment volna, előbb a szegény ruharongyos végrehajtót ruhakereskedésbe vezette s ott felöltöztette. Ha nem is nyilatkozik a végrehajtók nyomora mindenütt ily kirívóan, a hasonló állapotok nem ritkák s az állam e mostoháinak helyzete a lehető legvigasztalanabb, mely hogy sem a köz-, sem a magánétdekeknek előnyére nem szolgálhat, nyilvánvaló. Ezen állapotokon nem segíthet egyéb, mint a bírósági végrehajtók államosítása. Ezen államosítás két módon történhetik meg: vagy fixfizetés meghatározása által: vagy ugy, a mint az a német birodalomban fennáll : jövedelem-minimum biztosítása és azon maximum meghatározása által, mely után a végrehajtó nyugdijat igényelhet. Mi az államositás ezen utóbbi módját tartanok olyannak, a mely nemcsak a végrehajtók igényeinek, de az állam érdekének is leginkább megfelel. A jövedelm -minimumnak a rendes fizetéssel és jövedelemmel el nem látott bír. végrehajtók számáia való biztosítása ugy humanitárius szempontból, mint a szolgálat érdekében kívánatos ; másrészről mégis nem jár az államnak olyan megterheltetésével, mint a fix-fizetésnek egészen az állampénztárból való kijárultatása. Az államositás ezen módja szerint az állam csak azon különbözetet fizeti, mely a jövedelem-minimumból—a végrehajtói könyvek kimutatása szerint — hiányzik. Az oly végrehajtó fizetéséhez, a kinek jövedelme a biztosított minimumot megüti, az állam pótlással nem járulna. így van ez a német birodalomban s az államositás ezen módja nemcsak takarékossági szempontból, de annálfogva is célszerűbbnek látszik, mert a végrehajtót nem zárja el azon lehetőségtől, hogy esetleg a minimumnál magasabb jövedelemre tegyen szert, a mi őt munkásságra fogja ösztönözni. Mig ellenben a fix-fizetéssel ellátott végrehajtó inkább fog a kényelmi szempontoknak hódolni, mi által az ügymenet és jogos magánérdekek szenvedhetnének gyakran helyrehozhatlan hátrányokat és károsodást. A fix-fizetéses végrehajtó csak annyit fog tenni, a mennyire szotosan véve kötelezhető s nem fogja déli pihenőjét vat,y éjjeli nyugalmát feláldozni, hogy sürgős esetekben a városból, hol functiója van, a faluba s egyik községből a másikba siessen, a midőn már napi feladatának megfelelt. S aligha csalódunk, ha állítjuk, hogy az esetben, ha az államositás fixfizetéssel vétetnék alapul, a végrehajtók számát tetemesen szaporítani kellene. Az államositás mellett a bir. végrehajtói intézménynek újjászervezését is égetően szükségesnek tartanok, oly irányban, hogy a végrehajtótól qualificatio és óvadék letétele kivántassék meg, munkaköre kibővittessék és a helyettesi rendszer behozassak. Mindezen kívánalmainkat az I. alatti törvénytervezetbe foglaltuk s pontonként megiudokoljuk. Az újjászervezéssel együtt a díjszabályzatot is módositandónak s méltányosan fölemelendőnek tartjuk, mert az érvényben álló díjszabályzat sorsunk óhajtott javulását nem hozta meg. E célból is dolgoztunk ki tervezetet, melynek érvényesithetése céljából a nagytekintetü ügyvédi kamarának hatáskörében leendő jóakaratú hathatós támogatását alázattal kérjük. Midőn magunkat a nagytekintetü ügyvédi kamara nagybecsű pártfogásába ajánljuk, ismételve esedezünk, hogy az I. és II. alatti tervezetünket kamarai gyűlésen tárgyalni, elfogadni és azok életbeléptetését illetékes helyen szorgalmazni kegyeskedjék. Mély tisztelettel a magyarországi bírósági végrehajtóknak 1890. évi jul. 26. és következő napjain tartott országos értekezletén nyert megbízásból: Somlyói V. Ignác, bir. végrehajtó. Ausztria és külföld. A tisztességtelen verseny. Az orleausi fötörvényszék a tiszteségtelen verseny tárgyában következő érdekes ítéletet hozott: Tekintve, hogy T. toursi divatárú-kereskedő ellen a bírói felszámolás rendeltetett el; tekintve, hogy T. hitelezőivel kény-