A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés

s7 szeregyezséget kötött, mely bíróilag jóváhagyatott; hogy T. mihelyt vagyona felett szabadon rendelkezhetett, üzletét L.-nek eladta; hogy L. azon célból, hogy árúin gyorsan és előnyösen túladhasson, oly eszközökhöz nyúlt, melyek concurrence deloyalenak minősülnek ; hogy L. 1891. szeptember és október hónapjaiban különböző toursi lapokban a következő hirdetményt tette közzé, melyet^ ezen kivül még falragaszok útján is terjesztett: »Köztudomású dolog, mily szomorú katasztrófa érte a coin de rue-féle nagy divatárú - kereskedést. Az összes árúkészletet szakértők által megbecsültette a bíróság és teljes végeladás megtartását rendelte el. A végeladás hétfőn, 1891. szept 28-án kezdődik, naponkint 9-től 5 óláig. Hihetetlen árengedményeid; és később : »A coin de rue-féle nagy divatárú-raktár teljes végeladása : hétfőn, október 2-án és a következő napokon 9 órától 5 óráig. Folytatása az óriási árúkészlet végeladásának birói felszámolás folytán roppant veszteséggel*; tekintve, hogy L. a helyett, hogy a közönséggel tudatta volna, hogy ő az üzletnek megvétele által T.-nek jogutódja lön, oly reklámot használt, mely alkalmas volt arra, hogy a közönségben azon hitet keltse, mintha üzlete bíróilag liquidáltatnék és az eladás birói kényszer következtében történnék ; hogy szeptember óta T.-nek számláin ennek nevét törölte és helyébe nem a maga nevét irta, hanem csak annyit: »A felszámoló«; hogy tehát a többi divatárú kereskedő megkárosítását célozta, a mennyiben a közönséggel el akarta hitetni, hogy kényszereladásról van szó, sőt a közönséget félre is vezette, alacsony árai következtében ; hogy a T.-től megvett árúkhoz, melyek állítólag biróilag eladattak, másokat is vegyitett, hogy L. ugyan azt állította, hogy ez által senkit meg nem tévesztett, mert ö nem hirdette, hogy ő csak a liquidatióból származó árúkat ad el, de tényleg az által, hogy kitűzte az eladás óráját, épen azt akarta jelezni, hogy kizárólag kényszer-eladásról van szó ; hogy L.-nek azon állítása, mintha ilyen üzleti fogások a szabad verseny természetéből folynának és általánosan szokásban vannak, nem fele! meg a valóságnak, hogy nem lehet elvül felállítani, hogy lehet valakinek joga másoknak szándékosan ártani, hogy a kereskedő ugyan hirdetheti, hogy az ő árúi a legjobbak s az ö helyisége a legszebb és legnagyobb ; hogy az ilyen hirdetés egyszerű túlzás, de pontos és praecis adatok közzététele, melyek nem felelnek meg a valóságnak, különösen ha ezen adatok hamis és hazug előadásoknak hitelt szerezni képesek, egészen más elbírálás alá esik; hogy S. és F. divatárú-kereskedőknek annak igazolására, hogy L. eljárása által kárt szenvedtek, nem kell bizonyitaniok, hogy vevőik egy részét elvesztették, hanem elégséges annak bizonyítása, hogy L.-nek hirdetései neki számos vevőt szereztek; hogy nyilvánvaló dolog, miszerint valamely kei eskedő megkárosittatik, ha egy más, hasonló árúkkal kereskedő ügyleteit oly hirdetések útján köti, melyek valótlanságokat tártai máznak és azt eszközlik, hogy üzletét oly egyének is felkeresikt a kik szükségleteiket másutt fedezték volna, a törvényszék L.-e, S. és F. irányában kártérítésre kötelezi. Nyilt kérdések és feleletek. Erdélyi birtokviszonyok. (Kérdés.) Ezen becses lapok megbecsülhetlen szolgálatot tettek már és tesznek folyton az igazságszolgáltatásnak az által, hogy alkalmat nyújtanak érdekes kérdések felvetésének és megvitatásának ezen hasáb alatt. Az alant felvetett kérdés ilyen különösen az erdélyi birtokviszonyok szempontjából. A kérdés pedig következő : Gyergyó-Várhegy községében lakik mintegy 400 kisebbnagyobb birtokos. Ezen birtokosok Várhegy községe nevezet alatt külön közigazgatási községet képeznek. Belső laktelkeik és külső ingatlanaik is Gyergyó-Remete községének telekjegyzökönyveiben fordulnak elő. A Várhegy községi lakosok ingatlanaikat ugy a belsőségeket, valamint a külsőségeket is egyes Remete községi szabad székely birtokosoktól szerzették teljes tulajdonjoggal és minden jogfentartás nélkül. A várhegyi lakos birtokosok telekjegyzőkönyveikben nincsen semmi szolgalmi jog, vagy egyéb teher, mely az ingatlant szóbelileg terhelte volna, vagy terhelné feljegyezve. Gyergyó-Remete közigazgatási községe mintegy 10-15 évtől kezdőleg azon gyakorlatot folytatta, hogy a gyergyó-várhegyi birtokosok (kik egyúttal tjkvi tulajdonosok is) ingatlanait minden második évben fele része, vagyis az ugar farda idején — mert minden második évben a határoknak egy része ugar farda — magának a birtok-tulajdonosoknak legeltetés végett 800—1200 frt bér fizetés mellett, haszonbérbe adta és gyergyó-várhegyi birtoktulajdonosok haszonbérbe vették. Remete községe e bérösszeget saját, majorsági pénztára javára fordította és használta a nélkül, hogy várhegyi birtoktulajdonosoknak az ily uton nyert jövedelemből legkisebb részt is adott volna. Remete közigazgatási községe által a tulajdonjognak ily kemény korlátozása ellen egyes várhegyi birtokosok a tulajdonjog korlátozásának megszüntetése iránt keresetet akarnak indítani. A kérdés már most az, hogy tekintve, miszerint a várhegyi birtokosok ingatlanaik a Remete községi telekjegyzőkönyvekben vannak felvéve, tekintve, hogy telekjegyzőkönyveikben a tulajdonjogot korlátozó semmi névvel nevezendő megszorítás nincsen feljegyezve, tekintve, hogy szabad székely ingatlanok voltak és az eladók a szerződésekben nem tartottak fenn semmi jogot, lehet-e a Várhegy községi birtokosoknak reményök, hogy az ingatlanaik tulajdonjogának korlátozásától Remete községe erkölcsi testületét a bíróság itéletesen eltiltani s ha igen, mily körülményeket kell kiválóan a várhegyi birtokosságnak bizonyítani ? A válaszolók hálára kötelezik A kérdezőt. Vegyesek. Meghívás. A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi március 26-án d. e. 10 órakor Budapesten, a megyeház nagytermében rendes évi és tisztújító közgyűlést tart. Napirend : 1. Az 1892. évi működésre vonatkozó választmányi jelentés. 2. Az évi számadások felülvizsgálása és a pénztármaradvány fölötti rendelkezés. 3. A költségelőirányzat megállapítása és mikénti fedezésének meghatározása s ezzel kapcsolatosan : 4. A tisztviselők és kezelőszemélyzet fizetésének megállapítása. 5. A kamara tisztviselőinek és választmányának megválasztása. Az évi jelentés nyomtatott példányai a kamara irodájában f. évi március 15-től a hivatalos órákban a kamara tagjainak rendelkezésére állanak. Vidéki tagok szavazataikat az 1874. évi XXXIV. t.-c. 23. §. 4. bekezdése értelmében is érvényesíthetik. A budapesti ügyvédi kamara választmánya folyó hó 3-án tartott ülésében elhatározta, hogy mindazon kamarai tagokat, a kik a mult évben náluk gyakorlaton volt ügyvédjelöltekre vonatkozó évi jelentéseiket folyó hó 20-ig a kamarához be nem adják, az ügyvédi rendtartás értelmében hivatalosan, ( pénzbírság terhe mellett fogja jelentésük megtételére felhívni. Érdekükben áll tehát a jelentéssel hátralékos tagoknak, hogy jelentéseiket a hivatalos felhívás bevárása nélkül a mondott határidőig benyújtsák. A budapesti árú- és értéktőzsdéhez 1892. évben érkezett 2,210 kereset, 391 végrehajtási kérvény, 107 felfolyamodás, 10 igazolási kérvény, 9 letéti kérvény és 3,942 óvás. Az összes ügyforgalom számokban 6,669-et tett ki. Tárgyalás ki volt tűzve ' 3,650, megtartatott 1,843. ítélet hozatott l,3t>7 (ebből makacssági 375, expertise 478), egyezség köttetett 61. Illetékességi végzés hozatott 112, ebből megállapító 63, leszállító 38, eskütől feltételezett 11. A nagyváradi ügyvédi kamara f. hó 5 én tartotta meg rendkívüli közgyűlését. Hlatky Endre elnök az ülést megnyitván, ugy a maga, mint a választmány nevében megköszönte a kartársak bizalmát s magát, mint a választmányt a kartársak jóindulatába ajánlotta és arra kérte a közgpülést, hogy a megtartandó választáshoz egy korelnököt jelölne ki s ezzel egyidejűleg azon indítványát is terjesztette elő, hogy a szavazás előbb a tisztviselői kar és azután a választmányra történjék meg, mely indítvány elfogadása után korelnökül Szász Ágoston kartárs kéretett fel, ki küldöttségül Kovács Béla, Dus László és Keledy József, jegyzőül Sveiger Ede és a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Mihelfy Adolf | és Ficzek Lajos kartársakat kérte fel. Ezek után a szavazatszedő küldöttség elnöke Kovács Béla kihirdette a szavazás eredményét, j mely szerint elnökül egyhangúlag Hlatky Endre, alelnökül Ber! kovits Ferencz, titkárnak Schveiger Ede, pénztárnoknak Ficek Lajos és ügyésznek Szacsvay Ákos kartársak választattak meg. A választmányba Frankó Endre, Tóth Dezső, Rádl Ödön, Mihelfy Adolf, Wallner Ödön, Zigre Miklós, Hegyesy Márton és Szász i Ágoston; póttagokul pedig Kovács Béla, Dus László, Pallay Lajos i és Jancsó Dezső lettek megválasztva, mire korelnök a közgyűlést befejezettnek nyilvánította. Ezek utáu Hlatky Endre elnök megköszönte a maga és a választmány nevében a bizalmat, Ígérte, hogy tehetségétől telhetőleg rajta lesz, hogy az ügyvédi kar érdekei megvédve legyenek, kérve a kartársakat, hogy őt és a választmányt ne tekintsék maguktól elszigeteltnek s közreműködésükkel támogassák a jövőben is. A közgyűlés ezzel, az elnök lelkes éljenzése mellett délután fél 1 órakor berekesztetett. Hirak hiánya Németországban. Németországban az utóbbi j időben nagyon érzik, hogy nincs elegendő biró, a mennyi a folyton növekvő szükségletnek megfelelne. A kérdés már annyira érett, hogy nemcsak a szaklapok, de a napi sajtó, a felsőbb bíróságok s a kormány is foglalkozik vele és különösen a körül forog a vita, hogy mi az oka ezen hiánynak, melyek a hátrányai és mi módon lehetne azon segíteni. A hiány abban "áll, hogy nincs megfelelő számban rendes biró és hogy túlságosan lábra kapott a kisegítő bírák intézménye. Okát ennek a ferde helyzetnek megtaláljuk, ha nézzük a porosz biróságok ügyforgalmát az utolsó években. így pl. az Amtsgerichtek előtt folyó polgári perek száma 1883-ban 644,042 volt s ez a szám 1890-ben már 743,298-ra, 1891-ben pláne 822,600-ra emelkedett; a Landgerichtek előtt lefolyt 1889-ben 59,927 polgári per, 1891-ben már 69,135. Bűnügy volt az első folyámodású bíróságoknál 1887-ben 349,696, 1891-ben 400,424, tehát 4 év alatt a szám emelkedett 50,000-rel. Már most, ha látjuk, hogy az ügyek ezen szaporodása folyton tart, nyilvánvaló, hogy ez csakis a birói személyzet megfelelő emelésével ellensúlyozható. A porosz kormány azonban ezt az ellensúlyozást ugy eszközölte, hogy néhány, elenyésző számú, rendes biró kinevezése mellett csupa kisegítő bírákat hívott be, a mi annyira ment, hogy tiz eset közül kilencben rendes birói kinevezése helyett kisegítő bírót hivtak be. És ugy látszik, ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni szándékoznak, mi által, tekintve az ügy-