A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - A végrehajtási költségek reformjához

A JOG. 85 gáltatási factor anyagi tekintetben való boldogulásának és szellemi és erkölcsi niveaujának előmozdítását az ügyvédi rendtartás törvényjavaslatainak elkészíttetésénél és annak az ügyvédi kamarákkal történt közlésével napi rendre méltóztatott tűzni. Ezen törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeinket külön felterjesztésben hozunk Nagyméltóságod tudomására, a helyütt' tehát csak azon óhajunknak bátorkodunk kifejezést adni, vajha ezen törvényjavaslat ne sokáig maradna ilyennek, hanem a szükséges és célszerű módosítások mellett mielőbb törvénynyé váljék. Az i g a z s á g ü g y t e r é n a közel múltban hozott törvények, minők a tkvi betétekre vonatkozó törvény s ennek célba vett módosítása, továbbá a legutóbbi időben napirendre került törvényjavaslatok reményt öntenek karaaránkba és bizalommal töltenek az iránt, hogy a várva-várt és általánosan óhajtott reform különösen ha a gyakorlati téren működő ügyvédi kamarák a bíróságok véleményének kellő érvény fog biztosíttatni e téren — az egész nemzetköz megelégedésére fokozatosan célszerűen és üdvösen létesíttetni fognak. Áttérve a jogszolgáltatás terén tapasztalatainkra, — első sorban köszönetünknek adunk kifejezést Nagyméltóságod nak azért, hogy a több alkalommal felsorolt igazságszolgáltatási bajok és hiányok egy részén némileg segíteni méltóztatott. Örömmel vettük azon intézkedést, hogy a nagyváradi törvényszéknél két albirói és a nagyváradvérosi kir. járásbíróságnál szintén egy albirói állást méltóztatott rendszeresíteni; a törvényszéknél, a hol a hét albiró már több hónap előtt kineveztettek, már észlelhető is az ügymenet némi javulása, igaz, hogy az a polgári ügyosztály menetére épen nem mondható, mert itt bizony most is még teljesen betárgyalt perek hónapokig elhevernek, mig azokban ítélet hozatik, vagy ítélet hozatal helyett, hónapok elmultával egy pótlást rendelő végzéssel befejezésétől még inkább eltávolíttatnak; a városi kir. járásbíróság ügymenetének javulására is nagy befolyással lesz a most rendszeresített új albirói állás betöltése s ezzel egyidejűleg eleje lesz véve annak, hogy ezen járásbíróság tagjai csaknem agyon gyötörtessenek a munka halmazzal és remélhetőleg nem fog ismétlődni az a sajnos eset, hogy egy becsületben és köztiszteletben megőszült, az egész város közönsége által a legnagyobb tiszteletben tartott bíró, ki reggeltől estig tartó szakadatlan munkával sem volt képes a részére kiosztott óriási ügyhalmazt feldolgozni, e miatt majdnem fegyelmi eljárás alá vonatott. Azonban midőn constatáljuk ezen szaporítások üdvös hatását, nem mulaszthatjuk el Nagyméltóságod figyelmét felhívni többi bírói ágainkra is, melyek mindenike a munkaerő hiánya miatt a hátrányokkal küzd. De ki kell emelnünk azt is, hogy a kir. tszéknél szaporított két albirói állás mellett is ezen bíróságnak oly nagy a forgalma, hogy azon létszám mellett is szaporításra van szükség, azért, mert különösen a vizsgáló bírótágra háruló óriási munka emelkedés ezt feltétlenül megköveteli. Az új ügyviteli szabályoknak azon intézkedése, hogy a vizsgálatok rendszerint a vizsgálóbíró által vitetnek keresztül, csak azon esetben lesz végrehajtható, ha több vizsgálóbíró fog kineveztetni és a segéderő is szaporittatni fog. Nem hagyható figyelmen kívül a kérdés elbírálásánál az sem, hogy a sajtóbirósági ügyek, vizsgálatok a munkaanyagot nagyban növelik. Mult évi fölterjesztésünkben az iránt bátorkodtunk Nagyméltóságodat felkérni, hogy tekintettel arra, hogy Nagyvárad város a kir. itélő tábla és kir. pénzügyigazgatóságnak székhelye és hogy Nagyvárad városa egy esküdtszék összeállítására kellő intelligens lakossággal bír, a nagyváradi kir. tvszéket egyrészt a sajtó vétségek, másrészt a jövedéki kihágások feletti bírói hatáskörrel felruházni méltóztassék ; az előbbit megkaptuk, az utóbbira azonban semmi intézkedés nem történt, pedig egyáltalán nem indokolható, miért kelljen a nagyváradi kir. tszék területén elkövetett jövedéki kihágásoknak a debreceni törvényszéken elintéztetniök. És miért ne volna megváltoztatható azon ferde helyzet, hogy mig a gyulai és aradi törvényszékek területéről a jövedéki perekben a felebbezések a nagyváradi kir. itélő tábla elbírálása alá tartoznak, addig a nagyváradi kir. tszék területéről az ilynemű felebbezések nem az itt helyben székelő, hanem a debreceni kir. itélő táblához vándoroltatnak. A nagyváradi kir. törvényszéknek a sajtó utján elkövetett vétségek feletti bíráskodással történt felruházásáról tevén említést, ezzel kapcsolatosan el nem mulaszthatjuk Nagyméltóságodnak figyelmét ismételten a nagyváradi kir. törvényszék helyiségének szűk, hiányos és rendkivül alkalmatlan voltára felhívni! A bűnügyi tárgyalások megtartására épen nincs alkalmas terme a törvényszéknek ; az a helyiség, hol mostanság a végtárgyalások tartatnak, még szobának is kicsi, az esküdtszéki tárgyalások megtartására pedig teljesen alkalmatlan, ugy, hogy az esküdtszéki tárgyalások csakis kölcsön kért helyiségekben lesznek megtarthatók, tekintélyével és méltóságával, hogy kaz ölcsön kért helyiségekre legyen utalva. Törvényszékünk helyiségei közül az a helyzet, hogy egy szobában 3 biró van elhelyezve, másik bíró szobáján egész nap keresztüljárni kénytelenek, a másik birót kereső fe'ek, 3 biró oly szük szobában van elhelyezve, hogy egészségét is veszélyezteti. — A segéd, a kezelő személyzet helyiségei is szűkek. A telekkönyvek egy oly szobában vannak összezsúfolva, hol a közönség számára is alig van álló hely. Leülésről, mi pedig a kijegyzéseknél szükséges volna, szó sem lehet. — Tanuk, ügyvédek szobája nem létezik, az árverelő helyiség pedig olyan, hogy arról megbotránkozás nélkül szólni sem lehet. Többször rámutattunk e hiányokra feliratunkban, de most különösen felemlítjük szavunkat s kérjük, hogy egy ilyen nagyforgalmú tszék helyiségein oly városban, hol kir. tábla is vau, gondolni s azokon segíteni méltóztassék. Rendkivül szükségesnek tartjuk tehát a törvényszéki épületnek célszerű és oly mérvű kibővítését, hogy egyrészt abban a törvényszék kellő elhelyezést nyerjen, másrészt abban a Váradon székelő másik két alsó fokú bíróság is elhelyezést nyerjen. Igaz ugyan, hogy a nagyvárad-vidéki járásbíróság elég jó helyiségben van, nem mondható ez a városi járásbíróságra, a mely sokkal rosszabb beosztású helyiségbe költözködött el, mint a minőben eddig volt, a kinevezendő új albirónak alig lesz helye a most bérben tartott helyiségben, a bűnügyekben foglalkozó két aljegyző pedig oly zug szobában vau elhelyezve, hogy kötelességünknek ismerjük ezen szerintünk embertelen elhelyezésre Nagyméltóságod figyelmét felhívni. Nem nagyítás ez, hauem szomorú való. Hogy a nagyváradi kir. itélő tábláról megemlékezzünk jelentésünkben, ennek működéséről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk; a birák rendkívüli tevénységet fejtenek ki, többet dolgoznak, mint a mennyire jogosan kötelezhetők volnának és ha ennek dacára a munka óriási halmazával a jogszolgáltatás gyorsaságának rovására alig képesek megbirkózni, ez csak azt bizonyítja, hogy a birói létszám szaporítása múlhatatlanul szükséges a kir. itélő táblánál is, ugyanekkor az első bíróság tagjaira nézve is meg kell jegyeznünk, hogy ezek munkássága és szorgalma ellen kifogást nem emelhetünk, ha itt-ott vannak kivételek, ezek az illető felsőbb bíróságok által elismerve vannak. Minden évi jelentéseinkben rámutattunk volt alsó bíróságunk kezelő személyzeteinek csekély és elégtelen voltára s miután javítás és orvoslás ezen a téren nem történt, ismételten kénytelenitve érezzük magunkat Nagyméltóságodnak figyelmét ezen sanyarú helyzetre felhivni. Nemcsak a nagyváradi, de a zilahi törvényszéknél is és az ezekhez tartozó kir. jbiróságoknál a kezelő személyzet túl van halmozva munkával s hónapokig elhevernek a már elintézett ügydarabok expedialatlanul, sőt a mit szintén az iroda túlterheltségének lehet betudui, a kiadmányozások felületesen eszközöltetnek, miből aztán gyakran az időveszteségen kivül egyébb kellemetlen zavarok is keletkeznek. Ezen bajon az ügymenet gyorsítása szempontjából múlhatatlanul segítendő. Áttérünk ezzel az ügyvédség speciális bajainak és sérelmeinek némi részletezésére. Ezek között első helyen kívánjuk fölemlíteni azon rendkivül zaklató, boszantó és egyúttal az ügyvédi karra igen káros eljárást, mely a bélyegilleték helytelen fölvételével és ezek alapján bírságok kiszabásával és behajtásával követtetni szokott. A bíróságoknál alkalmazott kezelő személyzet rendszeres jövedelmi forrásnak tekintvén a bíróságtól a leletezőnek járó jutalékot, jövedelmének szaporítása végett derüreborura veszi fel a legalaptalanabb leleteket nem is az ügyvéd terhére rendszerint, mert hiszen ez jogorvoslattal élne az alaptalan kivetés ellen, hanem a járatlan és sokszor tudatlan fél terhére, remélve, hogy ez jogorvoslattal nem fog élni, könnyű szerrel hozzájuthat majd a birság egy részéhez, azzal aztán nem törődnek, hogy az ügyvédet teszik ki gyanúsításnak. —• Arra kérjük tehát Nagyméltóságodat, méltóztassék oda hatni, hogy ezen a bajon az általunk javasolt módon mielőbb segitve legyen. Egy másik igen nagy sérelme az ügyvédi karnak az, hogy dijai megállapítása tekintetében teljesen ki vannak szolgáltatva a biró önkényének és szeszélyének. Ezen tapasztalatunk összes bíróságainkra egyaránt vonatkozik; a tek. Ítélőtáblára és a nagyméltóságú kir. kúriára épen ugy, mint elsöbiróságunkra. Mindennapi dolog, hogy felsőbíróságaink a felebbezésekért, melyek pedig miután a per befejezésétől az ítélet hozataláig hosszú idő múlik el, csak ujabb tanulmány alapján készülhetnek el, 2 — 5 frtot állapítanak meg. A rendes perekben az ügyvéd díjazása igen gyakran oly csekély, hogy ha befektetett kiadásait abból bevonja, akkor részére semmi sem marad. Hogy ne csak általánosságban szóljunk, hanem közelebbi felterjesztésünkben concret adatokkal is szolgálhassunk, gyűjtjük az adatokat s ha azok összegyűjtve lesznek, fel fogjuk terjeszteni, hogy lássa méltóságod, miként jutalmaztatik az ügyvédi munka, egy élet összehordott tanulmánya. Mi ezen eljárás alapindoka, nem tudjuk elképzelni. Hogyha legnemesebb indokot akarunk keresni, ugy meg kell elégednünk azzal, hogy bíróságaink nem képesek felfogni az ügyvédi állás fontosságát, nem tudnak megismerésére jutni azon sok nehézségeknek, melylyel az ügyvédnek küzdeni kell. E tekintetben javulást csak akkor várunk, midőn maga a törvényhozás is rálép azon térre, mely az ügyvédi állás emeléséhez, tekintélye fokozásához vezet.