A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A pécsi ügyvédi kamara

bíróságot további eljárásra, illetve a kötelesrész tekintetéből új Ítéletnek hozatalára utasította. A in. kir. Curia (1893. január 13-án, 2,738.): A budapesti kir. itélö táblának ítélete raegváltoztattatik és a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben. Indokolás: Ha megállapítható lenne is az, hogy néhai N. Áron által hátrahagyott az a vagyon, mely a nevezett örökhagyó hagyatékának tárgyalása soráu felvett leltár szerint 1,590 frtra értékesíttetett, a N. Áron és neje közös örökhagyók többi vagyonával együtt ugy, a mint azt a felperes keresetében felszámítja, összesen 48,300 frt értéket képvisel, tekintettel arra, hogy örökhagyóknak 6 gyermekük volt, egyik gyermeke örökrésze 8,050 frtot tenne, mely értéknek kiadását mindegyik gyermek követelhetné azoktól az örököstársaktól, kik azt visszatartják, de csak az esetben, ha az örökhagyók életükben már másképen nem rendelkeztek, ellen esetben a jogaiban sértett gyermek, kitagadás esete nem forogván tenu, csak a kötelesrészre és illetve annak pótlására tarthat igényt. Tekintve pedig azt, hogy a közös örökhagyók a leltározott dolgok kivételével vagyonuk többi részét életükben már átadták gyermekeiknek tulajdonjoggal, tekintve, hogy e vagyou átruházói ellen a felperes által a válaszirathoz I) K) és L) alatt mellékelt adásvételi szerződésekre vonatkozóan ezeknek egyébiránt nem bizonyított szinlegességére alapítottan felhozott érvelés figyelembe azért nem vehető, mert a tekintetben nem a szerződés címe vagy alakja, hanem a felek szándéka az irányadó, az pedig ama szerződések, valamint a perhez D) alatt beügyelt végrendelet tartalma szerint nyilvánvalóan arra volt irányozva, hogy a N. Láza és N. Rózsa részére szánt osztályrészek ezeknek a javára telekkönyvileg is bekebeleztessék, minél fogva az magában véve, hogy az az átruházás adásvételi szerződés alakjában lett Írásba foglalva, azoknak a szerződéseknek és az azoknak alapján eszközölt telekkönyvi bekebelezésnek érvénytelenségét annál kevésbé vonja maga után, mert a tanuk határozottan bizonyítják, hogy az az átruházás tényleg megtörtént és hogy az e részben létrejött jogügylet a feleknek és jelesül N. Áronnak kifejezett akaratával lett adásvételi szerződés alakjában írásban foglalva és épen N. Áron bemondása szerint megírva, mindezeknél fogva tehát közönyös a felperesre nézve az átruházást tárgyazó szerződés alakja és azt ő, mint a közös örökhagyók egyik gyermekének néh. N. Péternek egyedüli örököse, a közös örökhagyók unokája csak annyiban támadhatja meg, a mennyiben azzal kötelesrészében sértve van és ezt ő maga vagy atyja még meg nem kapta. Minthogy azonban a felperes beismerése és a per adatai szerint az örökhagyóktól osztályrészébe N. Péter is kapott 1/i telket és egy házat, melynek értéke szintén a felperes által tett számítást véve alapul, az 5,000 frtot és ekként a N. Péternek kiadott vagyon értéke a kötelesrész értékét, vagyis ez esetben a 4,025 frt értéket jóval meghaladja, annak a vagyonnak értékéből, melyet a közös örökhagyók gyermekeiknek életükben már érvényesen kiadtak, a felperes sem törvényes öröklés, sem kötelesrész kiegészítése címén valamely részt nem igényelhet és pedig utóbbit azért nem, mert az atyjának kiadott vagyon értékének a nagyszülők hagyatékából általa igényelhető kötelesrészbe való beszámítása elől ő sem zárkózhatik el és pedig nem az általa felhozott abból az okból, hogy ő az atyjának kiadott vagyon értékéből tényleg csak 1,650 frt értéket kapott, mert az a körülmény, hogy atyja a szülei életében kikapott osztályrésze felett akként rendelkezett, hogy egyedüli gyermekét, a felperest, csak a kötelesrészre szorította, a jelen per elbírálásánál nem mérvadó. A fentebbiek szerint tehát a felperes örökösödési igénye legfeljebb a N. Aron által hátrahagyott 1,590 frtra értékesített hagyatéki vagyonra szoritkozhatik. Eltekintve azonban attól, hogy a D) alatt mellékelt végrendelet szerint N. Áron e vagyon iránt is másként rendelkezett és eltekintve eme végrendelet érvényének vagy érvénytelenségének kérdésétől, felperes keresetének e vagyont illetően sem adható hely, mert azt, mint olyant, melyhez a többi örököstársak igényt nem tartanak, saját osztályrésze fejében N. Felica, a közös örökhagyók egyik gyermeke tartja birtokában, annak értéke ama 3,000 frt hozzáadáf-ával is, melyet Sz. Vláda tanú vallomása szerint N. Áron N. Felica javára helyezett az aradi I. takarékpénztárba és a mely összeget utóbbi fel is vette, annak a vagyonnak az értékét, mely őtet törvényes öröklés címén a N. Áron és neje összes vagyonából megilletné, nem haladja meg, sőt még annyit sem tesz ki, mint a mily értéket a felperes atyjának kiadott vagyon képvisel, e részben tehát N. Felica egyenlő jogalapon állván a felperessel, az ő osztályrészében maradt ama vagyonból felperes valamely részt szintén nem követelhet. Ez okokból kellett a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni. A haszonélvezet személyes szolgalmat képez, ennélfogva az a földtulajdonos beleegyezése nélkül harmadik személyre át nem ruházható. A körmendi kir. jbiróság: Azon kérelme folyamodónak, hogy az egyházas-rádóci 652. sz. tjkvben felvett A) f 2. sor 781. h. sz. a. ingatlanra a haszonélvezeti jog javára bekebeleztessék: megtagadtatik és ezen végzés az illető telekjegyzőkönyvbe jogerőre emelkedésig feljegyeztetni rendeltetik. Mert özv. Hódossy Józsefné haszonélvezeti joga, melyet folyamodóra átruházott, személves jog levén és mint ilyennek csak használata, de nem maga a jog képezheti átruházás tárgyát, következve a jog átruházhatlau levén, telekkönyvi jogot arra folyamodó nem szerezhet. Jelen kérvény az engedmény és másolattal saját hatáskörében teendő intézkedés végett a vasvári tkvi hatósághoz visszavárólag áttétetik. (1892. okt. 24. - 2,338.) A győri kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság végzését helybenhagyja indokaiból és azért, mert a haszonélvezet személyes szolgalmat képez, az tehát a mennyiben az átruházhatás, illetve elidegenithetés kikötve nincs, az ingatlan tulajdonosának beleegyezése nélkül másra át nem ruházható. (1893. jan. 18. — 11/93. p.) Az árvapénztár alperesként perben nem állhat. Ha az árvapénztár vagyona támadtatik meg harmadik részéről peres utón, az árvapénztár szabályszerűen csak a törvényhatóságnak a törvény szerint hivatott képviselője utján vonható perbe. (1893. jan. 24-én, 6,541/92.) Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. Elmozdítható (trausportal) és sem telekkönyvezés, sem kisajátítás tárgyát nem képezd úgynevezett iparvasutak készítésével és berendezésével iparszerüleg foglalkozó egyénre nézve ily iparrasutra vonatkozólag kötött vételiigylet kereskedelmi ügyletet képez. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságit: Az A) alatti szerződés szerint felperes alperestől egy erdei vasutat vett meg. Tekintve, hogy felperes nem kereskedő, ezen bíróság hatásköre a kikötés mellett, csakis az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. d) pontja alapján állhat meg, azaz csakis azon esetben, ha a keresk. törv. 258. §. 1., 2., 3, illetve 259. §. 1., 6. és 7. pontja alá eső keresk. ügyletről volna szó az A) alatti szerződésben. Mellőzve tehát annak a vizsgálatát, vájjon az A) alatti szerződésben körülirt iparvasut ingó vagy ingatlan dolog természetével bir-e, valamint tekintet nélkül arra is, vájjon az A) alattiban foglalt ügyletek, mint alperesi cég üzlete folytatásához tartozó szerződések a kt. 260. §. szerint kereskedelmi ügyleteknek minősithetők-e vagy sem, a birói hatáskör kérdésében egyedül az a döntő, vájjon az A) alatti szerződésben foglalt ügylet a kereskedelmi törvény 258. §. 1., 2., 3, vagy a 259. §. 1., 3., 6. és 7. pontjai alá vonható-e. Minthogy pedig a gőzvasut eladása alperes részéről s annak megvásárlása felperes részéről az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. d) pontjában hivatkozott törvényszakaszok egyike alá sem vonható, alperes kifogása folytán a birói hatáskört le kellett szállítani. A budapesti kir. itélö tábla: A kir ítélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságát ezen per elbírálására illetékesnek mondja ki s ugyanazt további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának c) pontja szerint az alkalmi egyesülések tagjai között az egyesülési viszonyból felmerülő peres kérdések, továbbá a d) pont értelmében az egyfelől kereskedők, másfelől nem kereskedők között létrejött olyan ügyletből felmerült peres kérdések, a mely ügylet az 1875. évi XXXVII. t.-c. 258. §• 1., 2., 3. pontjai, valamint ugyanazon törvény 259. §-ának 1., 3.. 6. és 7. pontjai értelmében, habár csak az egyik szerződő félre nézve is kereskedelmi ügyletet képez, ha a felek magukat a kivételes bíróság illetékességének írásban kifejezetten alávetették, az emiitett törvényszakaszban megjelölt külön birÓ8ágok hatáskörébe tartoznak. Az elsőbiróság hatásköre mind a két idézett pont alapján megáll. Ugyanis az A) alatti szerződés az alkalmi egyesülés ismérveit kétségtelenül tartalmazza. Továbbá alperes nem vonta kétségbe, hogy bejegyzett kereskedő, a ki ugy az A) alatti kiegészítő részét képező szerződés fejezete, mint alperes cég aláírásának tartalma szerint elmozdítható i transportal) és sem telekkönyvezés, sem kisajátítás tárgyát nem képező úgynevezett iparvasutak készítésével és berendezésével iparszerüleg foglalkozik. Tekintve, hogy a kereset alapjául szolgáló A) alatti szerződés tárgyát ily iparvasutra vonatkozó vételügylet képezte, mely szerint tartozékainak, mint ingó dolgoknak előállítása és eladása alperesre nézve, a keresk. törv. 259. §. 1. pontja értelmében, kétségtelenül kereskedelmi ügyletet képez és pedig annyival inkább, mert alperes a vasutat nem azzal a területtel együtt adta el felperesnek, melyre a vasút sinei lefektetve vannak s a melynek nem is tulajdonosa, hanem csak haszonbérlője; tekintve, hogy az A) alatti szerződés végpontjában a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága illetékességének alperes kifejezetten alávetette magát, tekintve, hogy e szerint az 1881 : LIX. t.-c. 94. § c) és d) pontjában felsorolt valamennyi feltétel fenforog, az elsőbiróság végzését megváltoztatni, ugyanőt a per elbírálására illetékesnek kimondani és további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1893. jan. 24. 183. Csődügyekben felmerült és perenkivüli költségek és díjak megállapítása a csődbíróság hatásköréhez tartozik. A szegedi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzése megváltoztatok, a kir. törvényszék, mint csődbíróság illetékessége