A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A javító-intézetekről

74 A JOG. körében a polgári ügyek a bűnvádiakkal egyesítve maradjanak-e ? Mindezek a közvetlenség szellemében, szükségei s igényei kielégithetésére, tehát azzal együttesen, összhangzólag oldandók meg. Ezen megoldás iránt korunkban különböző irányeszmék, számos reformjavaslatok merültek fel. Behtham a törvényszékek szaporítása mellett harcolt az ügyforgalom érdekében s más tekintetekből is. »Szükséges még, — mondá — hogy a törvényszékek számát a helyi távolságok szerint szaporitsuk. hogy a feleket megkíméljük az idő- s költségveszteségtől, a távoli törvényszékhez teendő utazásnál« (De l'organisat i o n j u d i c i a i r e. Ch.i.) D'Eyraud a törvényszéki birák számának szaporításában keresi a reformot. »A régi Francziaország legkisebb megyéje— mondá — parlamentje is 7 — 8 kir. tanácsossal bir, a nélkül, hogy a különböző jurisdictiók korunknál kisebb számban lettek volna. És most, midőn a kereskedelem végtelenül növekedett, midőn a kétszeres értékre emelkedett ingatlan sokkal több kézen forog, nem lehet a törvényszékek számának leszállítására gondolni. A három tagú törvényszékeknél az egyik biró önmagában befolyásolja a judicaturát, vagy egyéni befolyása, vagy a másik kettő közötti ellentét következtében.« (De l'a d m i n i s t r a t i o n de 1 a j u s t i c e.) A legújabb francia jogtudósok közül dr. Regnard a fősúlyt a birák szigorúbb qualificatiójára s a fizetés emelésére helyezi mert ^bármilyen legyen is a bíróság tisztessége, az ifjak nem lehetnek hajlandók a számos évet igénylő kiképzés áldozatait meghozni, hacsak nem biztosak, hogy azon hivatás, a mely kitartásuknak jutalma leend, meg fogja nekik szerezni az eszközöket arra, hogy azon kitűnő állást, mely őket megilleti, a társadalomban fentarthassák.« (De l'organisation judiciaire et de la procedure civile en Francé. Pag. 101,) A francia törvényhozás már a 30-as évek óta foglalkozik ezen szervezési kérdésekkel. 1835-ben az a javaslat fordult elő, hogy a kerületi törvényszékek közül szüntettessenek meg mindazok, melyek kevéssé vannak elfoglalva, tehát csekélyebb ügyforgalommal bírnak. 1848-ban pedig a biróságszervezési bizottság azon indítványt terjesztette a parlament elébe, hogy minden megyében csak egy törvényszék hagyattassék meg s a kerületiek szüntettessenek meg, a békebirák hatáskörének felemelésével. Ily reformtervezetek ott ma is szőnyegen forognak Most az sürgettetik s javasoltatik a törvényhozó testületben, hogy a 3 bíróból álló törvényszékek, mint a jogszolgáltatás magasb igényeinek meg nem felelők, oszlattassanak fel. Továbbá indítvány tétetett múlt évben, hogy a feltörvényszékeknél Ítélethozatalra a tanácsok kevesebb bíróból alakíttassanak — 7 helyett mindenütt 5 bíróból; a semtnitőszék bírói száma ped ig 49-ről 36-ra leszállittassék — a tanácsok szintén kevesebb bíróból lévén alakitandók. Németországban is nem kevéssé foglalkoztatja a törvényhozásokat a bírósági reform, de a megállapított rendszer mellett csak részlegesen, mint Franciaországban. A folytonos ügyszaporodás folytán a német birodalomban a birói létszám szaporítása van főleg napirenden. A birodalmi törvényszék 1889-ben 10 biróval szaporíthatott — az előbb1 években már 13-mal; a feltörvényszékek 14-gyel s előbbi négy év folyamán 16-tal; az elsőfokú törvényszékek rj7-tel s előbb 62-vel. Ezen szaporítással szemben általánosan rosszaltatik, hogy az egyes bíróságokra is ki nem terjesztetik, miután mint J u I i u s b e r g kifejti: »A jogszolgáltatás érdekében csakis az egyes bíróságoknak lehető legnagyobb szaporítása fekszik, mint a melyekre nehezedik majdnem kizárólag a folyamatba tett ügyek szaporulata.« (Deutsche Civil Justiz-Statistik. 1891.) És az 1892. évi budget értelmében Berlinben az egyes bíróságok 3 biróval szaporittatnak, azonkívül a törvényszék G biróval; a Kammergericht egy tanácselnökkel, 2 tanácsossal. Ezen adatok annak igazolására szolgálhatnak, hogy a törvénykezés folyama s a bírósági szervezet közt a legszorosabb kapcsolat létezik; az legnagyobb figyelmet igényel a rendezett s megállapított törvénykezési rendszerben is, menynyivel inkább ott, hol új, a kor színvonalán álló rendszer alakítandó. Igazságügyi reform tehát sikeresen nem létesíthető, ha a szervezésben ezen két jogintézmény egymástól külön vétetik, együttesen nem alakittatik. Mi a tervezett közvetlenség meghonosítására elkerülhetlennek tartjuk, hogy a felebbezési jog korlátozása mellett az egyes bírósagok száma szaporittassék és azok nagyobb részenél legalább külön birói állomás szerveztessék a polgári s külön a bűnvádi ügyek elintézésére. A törvényszékeknél — kevés kivétellel a birói létszám szintén emelendő. Foganatosítandó továbbá igazságügyministerünknek azon már munkába vett üdvös reformja, hogy a törvényszékeknél bizonyos nem peres ügyek, nevezetesen a gazdászatiak, számvevőségiek stb. elkülönittessenek és külön közegekre bizattassanak. Meghonosítandó azon intézmény is, hogy némely jogi vitát s tárgyalást nem igénylő ügyek elintézése az elnökök hatáskörébe utaltassék. Ily reformokat felebbviteli törvényszékeink sem fognak nélkülözhetni a közvetlenség sikeres létesitésénél. Szükségesek azok általában nemcsak bii óságaink túlterheltsége, a nagy ügybejövetel és szaporodás következtében, hanem azért is, mivel a közvetlenség még nagyobb terheket fog reájuk róni. TÁRCA. A javító intézetekről. Irta: FUTSEK SÁNDOR kir. javitó-intézeti családfő Aszódon. — A »Jog« eredeti tárcája. A magy. kir. igazságügyministeriurn egy 90 lapra terjedő füzetet adott ki, mely körülményesen leírja az általa fentartott három javitó-intézet 1891. évi állapotát. E füzet annál is inkább érdekes, mivel egy, hazánkban még igen fiatal intézmény működéséről számol be s életrevalóságát megdönthetlen számadatokkal igazolja; de értékes is e jelentés, a mennyiben lehetővé teszi, hogy a javító-intézetek rendszerével és működésével azok is megismerkedjenek, a kiknek környezetébe az innen kihelyezett ifjak kerülnek s kik épen ezen okból kiegészítik a javitó-intézeti nevelést az által, hogy a zárdai élethez szokott ifjakat lassanként szoktatják a szabad élet örömeihez A munkaadóknak ismerniök kell ama missiót, mely hogy teljesen valósulhasson, ahhoz az ő s általában a társadalom közrehatása is szükséges. De értékes másrészt azért is, mert oly statistikai adatokat tartalmaz, melyek a bűnügyi krónikában nagyfontosságúak, a mennyiben a bűnügyi elbírálás tárgyát képező kihágások államjogi és erkölcsi elbánását s ezen elbánás eredményét helyezik kellő világításba. A jelentés előszava a javító-intézetek létesítésének indokával s céljával foglalkozik. Ebből megtudhatjuk, hogy ezeknek célja korántsem a bűnüldözés, vagy megtorlás, hanem szeretet, jól és idejében alkalmazott ráhatás, iend, észszerű fegyelem, értelmi képességeik fejlesztése s valamely élethivatásra való kiképzés által a sokszor önhibáján kívül erkölcsi elzüllésnek indult ifjút arra képesíteni, hogy az életben a becsületes munkás emberek között helyet foglalhasson. Hogy mily elemmel van az intézetnek dolga, arról a jelentésben felhozott példák elijesztő tanúságot tesznek. A lopás, hazudozás, istenkáromlás, dacosság, engedetlenség, bosszúvágy, csavargási hajlam, munkakerülés, fajtalanság, sőt még a vérszomj sem ritka azon esetek között, melyek ezen ifjakat a kényszerneveltetésre uialják. Egy 12 éves fiú atyjától pénzt lop s megszökik, egy ideig csavarog s azután öngyilkossági kísérletet tesz. — Egy 14 éves növendék a katonai iskolából kizáratván, anyja füszerkereskedő , cukrász-, mézeskalácsos-, fényképész-, kovács-, szíjgyártó-, könyvnyomdász-, pincértanoncnak adja, ő azonban mindenünueu megszökik s anyját is megöléssel fenyegeti. — Egy másik 12 éves korában megszökött a szülői háztól s egy legénytársával szövetkezve egy éven át tervszerűen s professionatus betörőkhöz illő furfauggal számtalan kisebb-nagyobb lopást vitt véghez. A fővárosban ágyas lakást tartott s minden este orpheumba ment s nyilvános helyeken uriasan étkezett. Elete azonbau nem volt egészen zavartalan, mert lopás gyanúja miatt egy havi fogságot szenvedett, mely gyanúból — bár bűnös volt - ügyes védekezésével menekült. Égy évi szereplése alatt még nyolcszor gyűlt meg a baja a rendőrséggel és 72 napon át volt letartóztatva. Tetteit, melyeknek következményeivel tisztában volt, ügyes fogásokkal tudja szépíteni. A szülei háztól való megszökéseért mostoha anyját okolja, ki rosszul bánt vele; a javító intézetbe való beszállítását pedig társának rója fel hibául, ki elég bolond volt mindent bevallani és őt is elárulni. Kérkedik vele, hogy őt is vallatták, még sem voltak képesek egy szót is kicsikarni. De a kérkedése nem is ok nélküli, mert gyermek létére ugy túljárni a rendőrség eszén, nem mindennapi dolog. Egy váci-utcai boltot pl. ugy törtek fel, hogy lakatot ment javíttatni s mig a lakatos a lakaton dolgozott, ellopta annak közös kulcsait, melyek segélyével felnyitották a bolt ajtaját s elvittek ékszereket, melyek árából neki 75 frt jutott. Ez összeget azonban csekélynek tartja s állítja, hogy került ennél több is. Jellemző, hogy oly helyeken fordult meg, hol a 75 frtot 3 nap alatt elköltötte. Hogy ily hosszú időn át folytatott bűnös élet mennyire képes egy gyermek szivét elfásitani, bizonyítja a szóban forgónak ama számítása, melvlyel vétkeinek következményéül gondolatban ' az akasztófát ismerte fel, de azért nem rettent tőle vissza. A növendékek úgynevezett s rendszerint 20—35 főből álló I családokba vannak beosztva, mely család élén egy paedagogiailag