A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - Jogi reformjaink 1892. év végén. Befejezö cikk 2. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1893. március 5. Szerkesztőség; Jf T f\ Előíizeíesi árak: A JOG Kiadóhivatal: V.j Rudolf-rakpari .">. »/. JLLUJIH^ | ^ B m Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) Negyed érre 1 frt 50 kr. HETILAP A/* IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A IIAGVAR ÜGYVÉDI, 811, ifGYÉSZf ES KOMI KAR KGZLÖMYE. ™ » * » - » Rudolf-rakpart 3. sz. Saámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Egész » <> „. . . , . Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. AZ előfizetési pénzek Köziratok vissza nem adatnak. .. , „ . , , ügyvedek. legcélszerűbben bermentesen Megrendelések, felszólalások Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. postautalvány nyal a kiadóhivatalhoz intézendók. küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Jogi reformjaink 1892. év végén. (Befejező közlemény.) — Szemelvények a kir. táblák judicaturájából. Irta : Polgár József, vámos-mikolai kir. iárásbirö. — A székely udvarhelyi kir. törvényszék területén müködö kir járásbíróságok. Irta: Régi előfizető. — Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Vége.) - Belföld. (A pécsi ügyvédi kamara 1S92. évi jelentése. (Befejező közlemény.) — Sérelem. (Sérelmes igazságügymmiszteri rendelet. Irta : E i m a n László, palánkai ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A javító-intézetekről. Irta : F u t s e k Sándor, kir. javitó-intézeti családfő Aszódon. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog tórvénytára••« t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 18Q3. évi igazságügyi rendeletek 3. 4. és 5. ivét (33 — 74. lap). As esetleges reklamációkat kérjük 8 napon, bellii hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Jogi reformjaink 1892. év végén.* ^efejezö cikk.) Azon igazságügyi reform-munkálatok közt, melyek most nálunk szőnyegen vannak a magánjogi codificatio mellett, jogéletünket legmélyebben átható az, mely törvénykezési rendszerünkben a közvetlenség meghonosítására irányul. Már azért is, mert ez a legtöbb jogintézménynyel áll szoros kapcsolatban. — És az erre vonatkozó s általunk előbb már kiemelt alapelv foganatosítása körüli mozzanatok valóban figyelemre méltók. A közvetlenséggel kezdetben a sommás eljárásban, az egyes bíróságok hatáskörében terveztek kísérletet tenni — külön a bírósági szervezet többi közegeitől. — Ujabban, a codificationalis közlemények szerint, tervbe vétetik annak a törvényszékekre is kiterjesztése. — Ez mindenesetre haladás, nemcsak azért, mivel az egyes bírósági szervezet a közvetlenség telepét nem képezheti ; az ott a maga valóságában, az annál nélkülözhetlen jogi garantiák hiányában érvényesülést nem is nyerhet; hanem azon okból is, mivel kiterjesztetvén az összes elsőfokú bírósági szervezetre s törvénykezésre, a jogintézmények közötti összefüggés, mi a reform sikerének fofeltétele, így legalább részben létesíthető. Főkép azon esetben, ha megtartatnék azon, általunk nem helyeselhető, mert nagyon is kétes sikerű reformeszme, miszerint a felebbezés polgárjogi ügyekben a törvényszékekhez lenne intézendő ; mi azt idézné elő, hogy a törvényszékek részben a szóbeliség, részben pedig az írásbeliség alapján ítélkeznének; mi az egyöntetűség hiányának legsúlyosabb bajait vonná maga után. Azzal azonban az egyöntetűség elve teljesen még távolról sem lenne salválva. Igazi jogsikert a közvetlenség behozatalától mi csak akkor várnánk, ha azt kiterjeszthetnénk az egész bírósági szervezetre. — Azon visszásság s ellentét, melyet imént kiemeltünk a törvényszékekre vonatkozólag, előállna akkor is, ha a felebbviteli bíróságok bele nem vonatnának is a közvetlenség rendszerébe. Azt azonban nemis tudjuk képzelni, hogy a közvetlenségre alapított törvényszékek felebbezett ügyeit a feltörvényszékek hogyan lennének képesek Írásbeliség utján elintézni. Azért is azt hisszük, hogy akkor, midőn a törvényszé- | kek körében a valódi közvetlenség behozatala elhatároztatik * Előző cikk a »Jo g« 9. számában. Lapunk mai száma s munkába vétetik, együttesen s összhangzólag megállapittatnak azon elvek is, melyek szerint a feltörvényszékek a közvetlenség szellemében szervezendők s átalakitandók. Megoldandó ugyanakkor, polgári ügyekben a legfelsőbb fórum kérdése is. A nagyképzettségű jogásznak, az igazságügyi ministerünknek figyelmét bizonyosan nem kerüli el az, hogy a Curia jelenlegi szervezetében s rendszerével a közvetlenség keretébe be nem illeszthető. Két felebbviteli fórumot a szóbeliség költséges apparátusa mellett nem is bírhatunk fentartani. Vissza kell térnünk a megszüntetett semmitőszék intézményéhez, de nem 1870-ki ferde, tökéletlen rendszerében, hanem a semmitőszék modern eszméjéhez, mely képesített a polgári s büntetőjogi ügyekben egyaránt a jogegységet teljesen érvényesíteni. Csak ez uton lesznek orvosolhatók a mai Curiának bajai s terhei is, melyek, dacára a bírói szaporításnak, nem engedhetik a jogszolgáltatásnak sem tökélelesb alakulását, sem a mint kellenék, gyorsabb lefolyását. Mindezen szervezkedések együttesen eszközlendők a közvetlenség rendszerének megállapításával. Vagy maradjunk az írásbeliség mellett, ellentétben az összes jogállamok irányzatával, vagy a közvetlenség rendszerét minden alkatrészeivel együttesen kell megalkotnunk. A zagyvalék rendszer, részben a szóbeliség, részben az írásbeliség intézményeiből, sikerre nem vezethet, sőt csak zavarokat idézhet elő. A szervezkedés ezen egyöntetűsége mellett juthatunk el a felebbezési jog modern szabályozásához is, mi szintén elválaszthatlan a közvetlenség szervezetétől. Mi, kik évtizedek óta hangoztatjuk a szabad felebbezési jogosultság ártalmas kifolyásait és sürgetjük korlátozásának szükségességét, megnyugvással vettük, hogy a codificatio legújabb tervezetében e térre már egyszer átment. Azon reform azonban, mely az egyes biróságoktóli felebbezést csak 50 frtra szorítaná, nem lehet kielégítő: azon összeg vagyoni viszonyaink tekintetében is csekély, a modern államok ebbeli rendszerétől nagyon hátramaradott. De talán még nagyobb s hátrányosabb elmaradottság lenne, ha ezen korlátozás a járásbíróságokra szorítkoznék s nem terjesztetnék ki a törvényszékekre is; a mint ezt látjuk, az azt sürgető okok s törvénykezési érdekek azonosságánál fogva minden előhaladottabb államban. És pedig azon további korlátozással, hogy, mint már fentebb érintettük, a közvetlenség rendszerében csak egy felebbezést engedjünk és ezen túl csupán a semmiségi panasz érvényesithetését. Nagy hiba lenne, ha codificatoraink reform-műveletükben, a közvetlenség megállapításánál mindezekre ki nem terjesztenék az átalakítást s ujjáalkotást. Es kiterjesztik-e figyelmüket arra is hogy az elsőfokú bíróságok, különösen a törvényszékek, tekintve azon nehéz feladatot, mely reájok a közvetlenségi működésben várakozik és azon nagy felelősséget, mely a felebbezés korlátozásával reájok kétségtelenül háramlik, jelenlegi szűkkörű szervezetükben fenn nem tarthatók ? Erre a cultur-államokban mindig kiválóbb gond fordíttatott. — Az arra vonatkozó reformeszmék, kiterjedöleg napjainkra is, folyvást foglalkoztatták a legnagyobb elméket, legjelesb jogászokat s törvényhozókat, még ott is, hol a közvetlenség már megalakult, meg is szilárdult. Az egyes bíróságok túlnyomó többségben legyenek-e; a törvényszékek száma emeltessék, a birói személyzetük szaporittassék-e ? Qualificatiójuk mikép szabályoztassék; elnökeik hatásköre hogyan állapittassék meg ; bizonyos functiók, melyek nem jogszakiak, elkülönittessenek-e ? Mily ellenőrzési intézmények létesíttessenek ? Mind oly kérdések, melyek a közvetlenség rendszerének alakításától el nem választhatók. Nálunk különösen még az is, hogy a törvényszékek hatásig oldalra terjed.