A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 8. szám - Uri széki tárgyalás és itélet a mult században

A J O Q. 31 A keresetnek a további 565 frt 63 krt tárgyazó részóvel, mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával azért volt felperes elutasítandó ; mert abból, hogy alperes a kézizálogul adott hitelintézeti betéti könyveket a K. T. 305. és 306. §-aiban előirt eljárás mellőzésével értékesítette, felperesre mi kár sem háramolt; s mert a C) alatti jegyzőkönyv tartalma szerint felperes az alperes által arról, hogy a lebonyolítás után fenmaradó összeget a felperes veszélyére és költségére fogja a közjegyzőnél letenni, eleve értesittetvén, ha felperes abba beleegyezni nem kívánt : tartozott volna erről alperest értesíteni: ezt azonban az erre El alatt adott válasza szerint nem tette s minthogy alperes törvénynél fogva különben sem volt köteles a felperes pénzét magánál tartani, vagy azt neki posta útján elküldeni: a letétel jogosultnak tekintendő ; az ezzel járó költség tehát felperest terheli. Felperes teljesen pervesztes lévén: a felmerült perköltséget a prts. 2öl. §-a értelmében viselni tartozik. (1892. dec. 13-án, 195. sz.) A vasúti szállítás végetl feladott tárgyak tartalmának helytelen bevallása eseten a/ ez által netán megrövidített szállítási díjon kiviil a megrövidített vasat által bírság fejében a megrövidített dljazabásszerfi illeték kétszerese szedhető be. A budapesti TI. ker. kir. járásbíróság (1891. május 3. 14,915.): Dr. Sonnenfeld Zsigmond ügyvéd által képviselt Deutsch K. felperesnek Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 50 frt töke s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 50 frt tökét s járul, megfizesse. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy a D) alatt csatolt fuvarlevél szerint egy vaggon porcellánt adott fel, a melyet a fuvarlevélben tévesen kőedénynek .Steingutnak nevezett meg, e miatt a m. kir. államvasutak igazgatósága által helytelen bevallás miatt 403 frt 74 kr. erejéig megbirságoltatott, a melyet később az igazgatóság, miután maga is meggyőződött, hogy a hamis bevallás miatt semmi kára sem támadt, a bírságot 50 frtra leszállította, ezen felperes által lefizetett 50 frt pénzbírságot követeli felperes, mint jogtalanul kiszabottat, vissza. Á mi alperesnek kifogásait és pedig az elsőt, az elévülésre alapitottat illeti, hogy t. i. az árú 1888. május havában érkezvén rendeltetési helyére, a kereset 1839. augusztus 29-én elkésetten lenne benyújtva, ez figyelembe nem vétethetett, mert a keresk. törv. 390 §-a szerint a szállítmányozó ellen az árú elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható igényekről szól s ezekre vonatkozó igényeivel évül el egy év alatt, de a jelen kereseti jogcímen támasztott igények elévüléséről nem intézkedik, ugy tehát jelen ügynél a rendes elévülési határidőt kellett alapul venni. Alperesnek azon további kifogását, hogy felperes követelésével azon alapon lenne elutasítandó, mert a birság az e tekintetben illetékes legfőbb hatóság a kereskedelmi minisztérium által jóváhagyatott, az birói úton visszakövetelhető nem lenne, ez sem vétethetett figyelembe, mert alperes társulat felperessel szemben nem egyéb, mint fuvarozó s nem hatóság s ha üzletszabályai neki meg is engedik a fuvarozási ügyletekből kifolyólag a bírságolási jogot s ha ezen kérdés az alperesi igazgatóság részére véglegesen a m. kir. keresk. minisztérium által lesz eldöntve, ez felperest azonban meg nem fosztja azon jogától, hogy a társulat ellen reá nézve káros eljárásával a törvény, különösen pedig a keresk. törvényben adta jogát a bíróságnál ne érvényesíthesse, kérdés tárgyát képezi tehát csak az, hogy felperes a fuvarozási ügyletből folyólag a fennálló rendszabályok alapján jogosan birságoltatott-e meg vagy sem ? Alperes elismeri, hogy a porcellán és kőedény szállítási díjtétele ugyanegy s hogy felperes bevallása, illetve a szállítandó anyagnak helytelen elnevezéséből alperesnek kára sem támadt, ennek ellenében alperesnek az üzletszabályokra történt hivatkozása, hogy neki a bírságoláshoz feltétlen joga lenne, sem fogadtatott el, mert az üzletszabályok 50. §. 4. pontjának utolsó bekezdése ekképen szól : ha a suly vagy tartalom helytelenül lett bevallva, a vasútnak jogában áll a feladási és rendeltetési állomás közti útra eső netán megcsonkított, saját szállítási díjak kipótlásán felül saját külön határozmányaihoz képest feladótól vagy átvevőtől bizonyos birságdíjat is követelni, e szakaszból tehát azon jogot levezetni, hogy már csupán a helytelen elnevezésből alperest bírságolási jog illetné, nem lehet, mertezen szakasz világosan megállapítja azt, hogy a bírságolásnak csak akkor van helye, ha díjak kipótlásának, tehát kártérítésnek esete forog fenn, ugyanily értelme van a díjszabály I. része XXI. pontjának, a mely a birság nagyságának megállapítását irja elő. Mindezeknél fogva alperesnek a birságoláshozi jogosultságát a jelen esetben megállapítani nem lehetvén, alperest az illetéktelenül kiszabott és behajtott 50 frt pénzbírság s járulékai megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1892 január 25-én, 392.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az alperes által NB. alatt becsatolt s bemutatott hirlap példány szerint kihirdetett díjszabási határozmányok XXI. Bírságok fejezet C) pontja szerint a vasúti szállítás végett feladott tárgyak tartalmának helytelen bevallása esetén, az ez által netalán megröviditett szállítási díjon kívül birság fejében a megrövidített díjszabásszeríi illeték kétszerese szedetik be. Emez intézkedésből folyólag a vasutaknak birság kiszabása iránti jogosultsága, a szállítás végett feladott tárgyak tartalmának helytelen bevallása esetén, kétségtelen lévén s a birság a netán megrövidített szállítási díjon kivül lévén kiszabható, a jelen per tárgyát képező, annak a kérdésnek elbírálásánál, tartozik-e alperes az áltála felperestől beszedett bírságot s illetve ennek általa visszatartott 50 frtnyi részét felperesnek visszafizetni vagy sem, düutü körülményt csak az képez, igaz-e, hogy a szállított tárgyak tartalmára nézve helytelen bevallás történt s ha ez igaz, a kiszabott s illetve 50 frtra leszállított birság nem haladja-e meg az idézett intézkedés szerint kiszabható bírságösszeget, ellenben az a kérdés, hogy a tartalom helytelen bevallása kárositási szándékkal tőrtént-e s eredményezett-e kárt vagy sem, közömbös, szintén közömbös az a kérdés is, hogy a birság kiszabása végett tényálladéki jegyzőkönyv lett-e felvéve vagy sem, mert annak felvitelét az idézett díjszabási határozmányoknak birság kiszabására vonatkozó intézkedései nem irják elő. Minthogy pedig felperes beismeri, hogy a szállított porcellán-árút kőedényként adta fel, azt az állítását pedig, hogy porcellán és kőedény azonosok, bizonyítani meg sem kísérletté és igy a tartalom helytelenül bejelentettnek tekintendő; minthogy továbbá az alperes által kiszabott birság s illetve ennek 50 frtra leszállított része a D) alatti fuvarlevél szerint kivetett díjszabásszerű' illeték kétszeresét nem haladja túl, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1893. január 18-án, 396.): A másodbiróság Ítélete a benne felhozott, a vasúti díjszabályzatnak helyesen értelmezett s a jelen esetre helyesen is alkalmazott rendelkezésére alapított indokainál fogva helybenhatik. A tömeggoiidnokiiak a csődtömeg képviseletében van kereshetőségi joga arra, hogy a közadós által tartozatlanul kiállított váltót visszakövetelje. (M. kir. Curia 1892. dec 2, 5,736. sz. a.) A megrendelt árú nem bocsátható rendelkezésre azon okból, inert azzal euryiitt attól elválasztható akár egynemű, akár másnemű árú is küldetett. Ha az eladó a vevő által át nem vett árúról rendelkezik, ugy a vételtől elállottnak tekintendő. A kikötöttnél magasabb vételár felszámítása csak többletfizetés megtagadására, de nem az árú rendelkezésre bocsátására szolgálhat indokul. (M. kir. Curia 1892. dec. 10, 485. sz. a.) Bün^ügyekben. A btk. 287. §. 3. bekezdésében meghatározott emberélet elleni bűntett ismérvei fenforogni látszanak akkor, ha valaki a gondozására bizott személy gondozását és ápolását elhanyagolja s e mostoha bánásmód által az illető személy halálát okozta. A péesi kir. törvényszék (1891. dec. 30-án, 4,399. sz.): B. Ignác vádlottat a btk. 287. §-ába ütköző emberélet elleni bűntett miatt vád alá helyezi. Indokok: Pécs város rendőrségénél tett azon feljelentés folytán, hogy B. Ignácnak József nevű fia minden ápolás nélkül és már hosszabb idő óta egy teljesen elhagyatott bognárműhely ben fekszik betegen, a vizsgálat megindittatván, a rendőrség részéről kiküldött közegeknek jelentése szerint B. Józsefet egy istállóhoz hasonló helyiségben találták, melyben oly dögleletes bűz volt, hogy alig lehetett ott tartózkodni, ezen helyiség telve volt szeméttel, mely a padlásról a deszkák hézagán át hullott a helyiségbe, melynek egyik sarkában állott egy ládához hasonló alkotmány, abban szalma és azon néhány és már rothadásnak indult rongydarab és azon egy rongyos női inghez hasonló hálókabát-féle ruhában B. József feküdt. A beteg alig látszott ki az ágyára hullott szemét alul, a teste pedig telve volt sebekkel és férgekkel, mellette pedig a falhoz támasztva és neve felírásával ellátott koporsó állott. Ezen tényállás folytán B. József a pécsi rendőrség intézkedésére a városi közkórházba szállíttatott, hol 1891. május 4-én meghalt. A felvett boncjegyzőkönyv és annak alapján adott szakértői vélemény szerint igazolva van, hogy B. József halálára nagy befolyással volt és annak bekövetkeztét siettette az ápolás hiánya s habár a végett kérdőre vont édesatyja B. Ignác a vizsgálóbíró előtt tett vallomása szerint nem akarja elismerni azt, hogy állapotánál fogva önsegélyre képtelen fiát, ki felügyelete alatt állott, elhagyta és gondozását teljesen elhanyagolta volna, minthogy azonban a vizsgálat soráu kihallgatott tanuk igazolják, hogy azon helyiség, hol B. József elhelyezve volt, a legnagyobb hidegben is fűtve nem volt, hogy B. József, mint teljesen tehetetlen szélhüdött egyén, nagyobb rondaságban fetrengett, tisztogatása csak ritkán s akkor is ugy történt, hogy dermesztő hidegben teljesen levetkőztetve, az udvarban álló kut alá állíttatott és meztelen teste egy seprűvel vakartatott meg saját nővére B. Júlia által; tekintve továbbá, hogy B. Ignác tagadásával szemben tanuk bizonyítják azt, hogy többször ugy nyilatkozott: »bár dögölne meg«, sőt midőn a kórházba szállíttatott, bottal megverni akarta,