A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 8. szám - Uri széki tárgyalás és itélet a mult században

30 A JOG. Ha a közadós egyik hitelezőjének oly követelés fejében, mely szerződésen alapszik, rövid lejáratú váltót adott, a váltóügylet sikerrel megtámadható, mert a váltónak kiállítása által a hitelező a váltótörvény és a váltóeljárás kedvezményeiben részesülve, követelését biztosabban és gyorsabban érvényesítheti és ez által megelőzheti közadósnak azon hitelezőit, kik követeléseiknek érvényesítése végett a köztörvényi hosszabb perútra ntalvák. (A kassai magyar kir. itélö tábla. 1892. dec 12-én 5,423. sz. r..) Kereskedelmi, osőd- és váltóügyekben. A kézi zálog mellett kölcsön adott értékpapírok után kikötőit használati díjat a hitelező jogosítva van addig az ideig, a míg az értékpapíroknak ő volt a tulajdonosa, a K. T. 283. és 284. §-ainak analóg rendelkezéséből folyólag felszámítani és a kézi zálog értékéből levonni. Az értékpapíroknak a kikötött időben vissza nem adása által bekövetkezett mulasztás joghatályának megítélésénél a K. T. 267. $;-a értelmében a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokások lévén irányadók, elfogadandó a szakértőknek az a véleménye, mely szerint ily esetben ugyan oly mérvű használati díj jár, mint a kikötött időre volt megállapítva. A miskolci kir. törvényszék : S. Márton felperesnek, P. Jakab alperes ellen 1,512 frt 50 kr. és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta : Alperes P. Jakab 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles felperes S. Márton javára 565 frt 63 kr. tőkét és ennek 1888. évi július 1-től folyó 6°/o kamatait megfizetni, felperes keresetének többletével elutasittatik, a psrköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Felperes önmaga előadta és beismerte, miszerint P. Jakabtól 8 napi használatra 15,000 frt értékű állampapírt kölcsönzött és ezért kézi zálogul 15,000 frt értékű pénzintézeti betétkönyvet adott át P. Jakabnak és kötelezte magát, miszerint az értékpapírnak 8 napi használásáért 15 frt dijat fizet, ő azonban a papírokat 8 nap alatt vissza nem adhatván, felperes a pénzintézeti betétkönyvre elhelyezett pénzt felvette és abból magát önkényüleg kielégítette; felperes ezen cselekvésekből sérelmesnek tartja alperes azon eljárását, hogy a betétkönyvekre elhelyezett pénzt birói beavatkozás nélkül vette fel; továbbá, hogy dacára annak, miszerint az eredetileg kikötött 8 nap elteltével felperes megizente, hogy magát ki fogja elégíteni, mégis ezt 505 napig nem tette, hanem csak ezen idő elteltével és ezen időre 8 naptól 8 napra 15 frt használati díjat, összesen 946 frt 87 krt számított fel és ezen összeget, ugy az ügyben közbenjáró közjegyző díjait a felperes pénzéből önkényüleg levonva, magát kielégítette, végre, hogy a felperesnek visszajáró 543 frt 43 krt a közjegyző kezénél helyezte el. Felperesnek ezen általa előadott tényállásra fektetett keresete egy részének helyt adni kellett és pedig azon részének, melyben felperes nehezteli, hogy alperes a felperes által kézi zálogul adott betétkönyvbe elhelyezett összeget, bírói beavatkozás mellőzésével vette fel, mivel erre irásbelileg felhatalmazva nem volt, továbbá, hogy a pénz felvétele és azt előző eljárásnál felmerült költségeket birói felhatalmazás nélkül, illetve felperesnek fizetésre köteleztetése nélkül terhére felszámította és a maradványösszeget 543 frt 43 krt nem felperesnek adta át, hanem a közjegyzőnél helyezte el; mivel alperesnek ezen cselekvései az 1875 : XXXVII. törvénycikk 305. és 306. §-aiban körülirt eljárásba ütköznek, mely okból alperes a kereseti kérelemhez képest marasztalandó volt, marasztalandó volt pedig alperes védekezése dacára is ezen irányban és pedig azért, mivel magát a ténybeli állításokat részint beismerte, részint azok a becsatolt közjegyzői okiratok által is igazolva vannak, eljárását pedig azon kifogása nem mentheti, hogy a betétkönyvre elhelyezett összegek mennyiségükre változást az eljárás módja által nem szenvedtek, mivel azon tény, hogy az illető fél cselekvése által birói beavatkozás nélkül sem okoz kárt, a cselekvő személyt a törvényes formák megtartása alól nem menti fel, továbbá mert a felmerült költségekben való marasztalást is csak bíróság állapithatja meg, végre mert az ellenfelet illető pénz csak akkor volt letétbe helyezhető, ha ezt a jogosított fél megkinálás után sem fogadta el. Ezen okokból alperest a felperest illető letétbe helyezett összegnek 22 frt 20 kr. eljárási költségnek és ezen összegek már 1888. július 1-től, mint mely napon ezekkel alperes saját akarata szerint rendelkezett, folyó kamatokban marasztalui kellett. A 946 frt 87 kr. iránt támasztott keresetével azonban felperes elutasítandó volt, mert önmaga elismeri, miszerint a használatra kölcsön vett magyar aranyjáradék-papirok használásáért használati díj kikötve volt és ennek összege is meghatározva lett. Azon körülmény tehát, hogy felperes a használati időtartam lejártával kötelezettségét nem teljesítette és a papírokat vissza nem adta, valamint alperes azon cselekvése, hogy őt ennek teljesítése iránt megintette és az esetre, ha felperes kötelezettségét 24 óra alatt sem teljesítené, kijelentette, miszerint magát a zálogtárgyból kielégiteni fogja, a fentebb jelzett megállapodások joghatályát nemcsak nem szüntetik meg, sőt ellenkezőleg alperes a megintés által jogait óvta és a felperesnek engedett időhaladék által magát jogaitól nem fosztotta meg, ezen eset csak akkor állott volna elő, ha felperes önmaga nyíltan kijelentette volna, hogy az alperes kielégítését önmaga is kívánja, vagy ha kétségtelenné vált volna, miszerint felperesre a kötelezettség teljesítése feltétlenül lehetetlenné vált, ez azonban nem történt meg, nem állott elő különösen ez utóbbi ténykörülmény, mivel a kölcsön adott értékpapírok egyedi kiváló tulajdonnal nem birván és ilyenek közforgalom tárgyát képezvén, helyettesíthetők voltak, nem képezett lehetetlen akadályt azon körülmény sem, mint ezt felperes állítja, mert alperes ugyanazon papírokat követelte vissza, melyeket kölcsön adott, azok pedig másnak birtokában lévén, felperesre a visszaadás lehetetlenné vált, mert ezen birtokba adást felperes teljesítette, így a saját cselekvéséből eredő hátrányokat önmaga köteles viselni. Mindezek alapján indokolt a szakértők többségének azon véleménye, hogy felperes a használati idő egész tartamára az időtartam arányában ugyanazon használati díjat követelheti, mely a meghatározott időtartamra kikötve volt. Mely alapon alperes a használati díjat annál inkább jogosan számította fel, mivel az értékpapírok árváltozásoknak lévén alávetve, alperes, felperes késedelme miatt a használati díjért az árcsökkenési kockázatot is viselte. A kassai kir. itélő tábla a következőleg itélt: Á kir. itélő tábla az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, melylyel alperes 565 frt 63 kr. tőkének és 1888. évi július hó 1-ső napjától folyó 6°/o kamatának megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja és a képviselők járandóságára vonatkozó megállapítást fentartja, az elsőbirósági Ítéletnek többi részét ellenben megváltoztatja és alperest a fentebbi 565 frt 63 kr. marasztalási összegen felül még 946 frt 87 kr. tőkének s jár. megfizetésére is kötelezi. Indokok: Az elsőbirósági ítéletnek az 543 frt 43 kr. letétösszegre, mint a közjegyzői 22 frt 20 kr. díjakra és emez 565 frt 63 kr. tőkének kamataira vonatkozó része felhozott indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert alperesnek módjában állott ama letétösszeget felperes részére postai utalványnyal is megküldeni, másrészt pedig, mert alperes a közjegyzői díjak öszszegét kétségbe nem vonta. Minthogy azonban alperes az A) alatti jegyzőkönyvben felperest 1877. évi január hó 26. napján a kölcsön tárgyát képezett papirjáradéki kötvényeknek 24 óra alatt leendő visszaadására hívta fel, hogy ellenesetben magát azok értékére nézve a kézizálogból kielégiteni fogja, felperes pedig ama felhívásra nem válaszolván, ekként betéti könyveinek az alperes által szabott 24 órai határidő elteltével leendő értékesítése ellen nem tiltakozott s igy alperes nem volt jogosítva a betéti könyvnek értékesítését saját felhívásától eltérően későbbre halasztani és a használati díjat 505 napra felperes terhére felszámítani. Végül pedig a szakértők véleménye figyelembe nem jöhet, mert azokkal alperes nem kereskedelmi szokás létezését kivánta igazolni. Ennélfogva az elsőbirósági ítélet többi részének megváltoztatásával alperest a 946 frt 87 kr. használati díjnak és kamatainak, valamint teljes pervesztessége folytán az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján egyúttal a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett. A m. kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete abban a részében, mely szerint alperes a kereseti követelésből 946 frt 87 kr. tőkének és 6°/0 kamatának fizetésére köteleztetett, megváltoztatik és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Egyebekben mindkét alsóbb fokú biróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével a további 565 frt 63 kr. tőkére és kamatára néz/e is elutasittatik. Indokok: A használati díj címén alperes által felszámított s a kézi zálog értékéből levont 946 frt 87 kr. tőkének s kamatának visszafizetése iráuti keresetével felperes az elsőfokú biróság által helyesen lett elutasítva; mert a használati díj a kölcsönvett értékpapírok után, felperes beismerése szerint is és pedig az első 8 napra 15 írtban kiköttetett; alperes tehát jogosítva volt eme használati dijat a C) alatti jegyzőkönyvben jelzett időpontig vagyis addig, mig a kölcsön adott értékpapíroknak ő volt a tulajdonosa, ugy a felek között létrejött megállapodásból, mint a K. T. 283. és 284. §-ainak analóg rendelkezéséből folyólag felszámítani és a kézi zálog értékéből levonni; mert felperes az által, hogy az értékpapírokat a kikötött időben vissza nem adta, mulasztásba esett, a mely mulasztás joghatályának megítélésénél a K. T. 287. g-a értelmében a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokások lévén az irányadók, el kellett fogadni a perben kilallgatott szakértőknek azt a véleményét, mely szerint ily esetben ugyanoly mérvű használati díj jár, mint a kikötött időre volt megállapítva: mert a használati díj mindaddig járván, mig a kölcsön adott értékpapírok alperesnek tulajdonát képezték, tulajdonosi minősége az A) alatti megintéssel sem szűnt meg és pedig annyival kevésbé, mivel felperes abba, hogy az ügylet már az A) alattiban jelzett időben lebonyolittassék, kifejezetten belé nem egyezett, sőt a per adatai szerint az ügylet lebonyolítása részben a felperes kivánata folytán halasztatott el és mert a B) és E) alatti jegyzőkönyvek szerint maga felperes és ugy az ügylet lebonyolítása előtt, mint a lebonyolítás után, alperest tekintette az értékpapírok tulajdonosának.