A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 8. szám - Uri széki tárgyalás és itélet a mult században

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 8. számához. Budapest, 1893. február hó 19-én. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a kereset tárgya csak a keresetlevél tartalma alapján állapitható meg-, felzet alapján perfeljegyzésnek helye nincs. A győri kir. itélő tábla: Az elsöbiróság végzését megváltoztatja s H. Andrásné M. Máriát perfeljegyzés iránti kérelmével elutasítja. Indokok: Eltekintve attól, hogy a kereset tárgya csak a keresetlevél tartalmából határozható meg s ennélfogva felzet alapján perfeljegyzésnek helye nincs, a kir. Curiának 11. sz. polgári döntvénye szerint a perfeljegyzés csak a telekkönyvi rendelet XIV. fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el. Minthogy a H. Andrásné M. Mária által a szombathelyi kir. törvényszéknél 13,532/p. 92. sz. alatt folyamatba tett per tárgyát a bemutatott felzet szerint nem nyilvánkönyvi jognak kitörlése, hanem tulajdoni igény érvényesítése képezi, ilyen per pedig a kir. Curiának fent idézett döntvénye szerint a telekkönyvben fel nem jegyezhető, az elsöbiróság végzésének megváltoztatásával H. Andrásné M. Máriát perfeljegyzés iránti kérelmével el kellett utasítani. A felfolyamodásra okot nem az ellenfél szolgáltatván, a költségben el nem marasztalható. (1892. évi dec. hó 7. — 7,139. sz.) Szerződésen alapuló terhelési tilalom feljegyzése harmadik személyijei szemben joghatálylyal nem hir, ezért az ingatlannak végrehajtás alá vonását, illetve a végrehajtási zálogjog hekeblezését nem akadályozza. A győri kir. itélö tábla: Az első biróság végzését helybenhagyja avval a változtatással, hogy a végrehajtási zálogjognak a bejegyzési, illetve a fülesi 95. sz. tjkvben A) -f 215., 216. hrsz. a. felvett felülépitménynek végrehajtás alá vonása a felfolyamodónak a most emiitett tjkvben B) 1. alatt bejegyzett jogait nem érintheti. Indokok: A szerződésen alapuló és telekkönyvileg is feljegyzett terhelési tilalom megakadályozza ugyan a telekkönyvi tulajdonost az ingatlan megterhelésében, de nem akadályozza meg az ingatlannak végrehajtás alá vonását, mert az ilyen tilalom harmadik személyekkel szemben hatálylyal nem bir. Ebből az okból az első biróság végzését helyben kellett hagyni. Minthogy azonban a fülesi 95. sz. tjkvben A) j 1. sor sz. a. felvett felülépitmény a B) 1. a. bejegyzés szerint bizonyos idő lejárta után a felfolyamodó által meghatározott árban visszaváltható s a tulajdonjognak ez a korlátozása a később nyilvánkönyvi jogot szerzett mindenik fél ellen joghatálylyal bir, ki kellett mondani azt, hogy a végrehajtási zálogjog bekeblezése, illetve az ingatlannak végrehajtás alá vonása a felfolyamodónak a B) 1. alatti bejegyzéssel biztosított jogait nem érintheti. (1892. dec. 14. — 7,245.) Xem telekköny vezett ingatlanra intézett végrehajtás esetében az igényper eldöntésére — az a telekkönyvi hatóság illetékes, mely a végrehajtást a végrehajtási törvény értelmében foganatosította. A hajdu-böszörményi kir. járásbíróság: B. K. A. és társai felpereseknek S. S. alperesek elleni tulajdoni igényperében a biztosítási eljárás befejezése után következő Ítéletet hozott : Felperes M. Sz. A. közgyám mint kiskorú B. K. A. — A. I. — és S. képviselője keresetével elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. ("874/1892. P. sz.) A debreceni kir. itélő tábla: U. Sz. A. mint kiskorú B. K. A. — A. — I. és S. gondnoka felperesnek — S. S. alperes elleni ingóknak zár alól feloldása és járúlékai iránti sommás igény perében következő Ítéletet hozott: Az elsőfokú biróság ítéletének az a része, melylyel az A) alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv 2. tétele alatt összeirt, nem telekkönyvezett ingatlan iránti igény kereset is érdemileg bi'áltatott el, hivatalból megsemmisíttetik és a kir. járásbíróság utasittatik, hogy az ingatlan iránt tá. masztott igény eldöntése végett az iratokat tegye át az illetékes telekkönyvi hatósághoz, egyebekben pedig — ugyanaz az Ítélet helybenhagyatik. Ind okok: Nem telekkönyvezett ingatlanra intézett végrehajtás esetében az igényper eldöntésére az a telekkönyvi hatóság illetékes, mely a végrehajtást a végrehajtási törvény értelmében foganatosította. Minthogy tehát a per adatai szerint a K. A. és S. M. szomszédságában fekvő 1,004 négyszögöl területű nagybocskói kerti szőlőre vezetett végrehajtást a h.-böszörményi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság foganatosította, minthogy továbbá a telekkönyvi hatóság illetékessége alá tartozó ügyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs és igy a kir. járásbíróság hatáskörét túllépte akkor, mikor a kérdéses ingatlan iránti keresetet a helyett, hogy azt hivatalból visszautasította volna, érdemileg elbírálta, ennélfogva Ítéletének azt a részét, melylyel az A) alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv 2. tétele alatt összeirt ingatlan iránti keresetet érdemileg bírálta el az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának c) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni és ezen t.-c. 5. §-a értelmében az iratoknak az illetékes telekkönyvi hatósághoz való áttételét elrendelni kellett. Egyebekben pedig az első biróság ítéletét vonatkozó indokainál fogva helyben kellett hagyni. (1893. jan. 13-án, 8,045. sz.) Alperes részéről nem elég a kölcsön jogcímének puszta tagadása, hanem alperes köteles a kapott pénznek inás jogcímet adni es azt bizonyítani. Ha a kölcsön visszafizetésére lejárati határidő kikötve nem volt, az a hitelező által bármikor visszakövetelhető. Az aranyosmaróthi kir. tszék (1891. jan. 23. 3,115. sz) : Dr. Kiss István ügyvéd által képviselt Sz. Kálmán felperesnek, Mony Lajos ügyvéd által képviselt Sz. Ludovika alperes ellen 2,000 írt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja, a perköltségeket pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felperes által beterjesztett okmányokkal, de alperes beismerésével is be van ugyan igazolva, hogy felperes az alperes által vett ingatlanok vételára fejében az eladó Sz. Károlynak alperes kérelme folytán 2,000 frtot küldött, tehát alperes helyett 2,000 frt fizetést teljesített, a felperes által bemutatott okmányokból azonban azon körülmény, hogy felperes a kérdéses összeget alperesnek kölcsönképen adta s ez viszont kölcsÖnképen elfogadta volna, egyáltalában ki nem tűnik, mert a peresfelek között fennálló testvéri viszonynál fogva a C. alatti levélben alperes arra kéri felperest: »Légy szives rajtunk segíteni s a számunkra 2,000 frtot kiteremtenk; az A. alatti levelében pedig elismeri, hogy : »A pénzt igen köszönjük, te vagy az, ki minden bajunkban megvédsz, neked köszönhetjük majdan mindenünket, a mi van, elismerjük nagylelkűségedet; isten jutalmazza meg« stb. ; alperes ezen leveleiből azonban a kölcsönszerződés ismérvei, hogy felperes a pénzt alperesnek azon kikötéssel adta volna, hogy alperes azt viszont idő múlva visszafizetni tartozik és viszont alperes a pénzt a tőke és kamatainak visszafizetési kötelezettsége mellett kérte és kapta volna, meg nem állapithatók s felperes maga sem határozza meg a határidőt, a midőn alperes fizetni köteles lett volna s miután felperes a kölcsönügylet létrejövetelére egyéb bizonyítékot nem szolgáltatott, a felperes által kinált eskük pedig nem a kérdés lényegére vonatkoznak s következőleg megítélhetők nem voltak, felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A perköltségek a per körülményeinél fogva voltak kölcsönösen <megszüntetendők. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. nov. 4. 1,131. sz): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi a kereseti 2,000 frt tőke s járulékainak felperes részére leendő megfizetésére. Indokok: Alperes nem tagadta, sőt beismerte, hogy egy általa vett ingatlan vételárának kifizetése céljából kérelmére a felperestől a keresetben jelzett időben 2,000 frtot készpénzben kapott, de tagadja azt, hogy ezt a pénzt kölcsön címén kapta volna. A fenforgó körülményeknél fogva és ama célra való tekintettel azonban, a mely körülmények közt s a mely célra felperes a kérdéses összeget az alpereseknek oda adta, az ellenkezőnek beigazolásáig a felperes mellett szól a vélelem arra nézve, hogy ezt a pénzt csakis leendő visszatérítés mellett, vagyis kölcsön gyanánt adta az alperesnek. Ezzel szemben tehát alperes részéről nem elég a kölcsön jogcímének puszta tagadása, hanem az alperes köteles lett volna a kapott pénznek más jogcímet adni s azt bizonyítani. Minthogy pedig a felperes mellett szóló kölcsönjogcím vélelme ellenében az alperes a per során egyáltalában mivel sem bizonyította be azt, hogy a kérdéses pénzt felperestől akár ajándékul, akár más bármi címen kapta volna, a kereseti követelésnek kölcsön természete igazoltnak tekintendő s a mennyiben annak lejárata előre kikötve nem volt; az tehát a hitelező által bármikor visszakövetelhető, alperes mindezek folytán a kereseti tőkében s kamataiban és a perköltségekben el volt marasztalandó. A m. kir. Curia (1892. évi dec. 30. 1,453. sz.): A pozsonyi kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik.