A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 8. szám - Tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgálatok

Tizenkettedik évfolyam. 8. szám, Budapest, 1893. február 19. Szerkesztőség : o V., Radoffóiikparl :>. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart sz. Köziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) tt ÍGAZSAGÍIGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELEM A Ilid ÓGÍlífJ, BÍRÓI, ÍfiííS/1 É5 ÍO/JEGÍ/ÖI KI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. oíizeíesi árak: Ifelvben, vagy vidékre bérmentve küldve . Negyed évre 1 fit 60 kr. yft Tél » .•{<,_» Egész >< (i >> — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postaulalvánjnyal küldendők. VARTALUM : Tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgálatok. Irta . dr. Horváth Ödön. dékán-tanár az eperjesi jogakadémián. - Észre vételek a bíróságok büntető ügyvitelének szabályzatához. Irta: Eiserth IstváD, kir. ügyész Lőcsén. — Árverésnél vevő megbízásból. (Az 1881. évi LX. t.-c. 174. ^-áról.) — Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Folytatás.) — Belföld. (Törvényalkotási működésünk l,s92-ben. — Hajószállitási szokványok. — A nagyváradi kir. itélö tábla székhelyén működő birák, ügyészek, albirák, alügyészek, jegyzők és aljegyzők kérvénye a képviselőházhoz.) — Ausztria és külföld (Csődeljárás Szerbiában.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsobirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlony«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgálatok. Ir ta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékán-tanár az eperjesi jogakadémián. Csak kis ideje mult annak, hogy a vezetésem alatt álló tanintézethez, a nm. vallás- és közoktatásügyi ra. kir. ministeriumhoz intézve, egy kérvény érkezett, melynek beadója annak megengedését kérte a ministeiium előtt, hogy ő a jogi tanulmányokat magán úton végezhesse és magánvizsgálatokat tehessen. Ez a kérvény, melyet tanintézetünk természetesen annak benyújtójához származtatott vissza, mindennél jobban jellemzi azt a nagy tájékozatlanságot, a melyet jogi szakoktatásunk kérdései tekintetében — sajnos — általában tapasztalhatunk, sőt tapasztalhatunk olyanoknál is, a kiknek a kellő tájékozottság megszerzése egyenesen saját érdekükben állana. Az 1874. évi márczius 8-áu 6,017. szám alatt kelt vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeri rendelet volt az, a mely — az abban az időben általában igen gyakori — magántanulást szabályozni és korlátozni óhajtotta, rendelkezéseit azzal a most is megszivelendö indokolással látván el, hogy : »A jog- és állam tudományi tanintézetek egyhangú jelentése szerint az oktatási eredmény csökkenésének egyik föokát a magántanulás iránti korlátlan szabadság képezi, melynél fogva a magántanulók száma már is majdnem egyenlő a nyilvános tanulókéval s annál inkább fog növekedni, minél magasabbra csigáztatnak a komolyabb tanulmányozás, alapos szakkészültség és a valóságos tudományos igyekezet iránti igények a köztanintézetek részéről s minél inkább kötelességüknek tartandják a tanárok, maga a tanuló ifjúság saját javára — s az abba reményeit helyező ország és nemzet érdekére való tekintettel a szigor magasabb mérvével élni azok iráuyában, kik a nyilvános intézetben gyűjtik életpályájuk szellemi kincsét, minthogy annál közelebb fekszik az indok, hogy a kényelmesebb magántanulás utja választassék, mely ellen, ha, mint az eddigi tapasztalás mutatja, ily tömegesen vétetik igénybe, a vizsgálati rendszer egy maga nem képezhet elegendő óvszert arra nézve, hogy az illetők kellő képessége alaposan megítéltethessék.« Tehát szabályként azt mindenkinek nem lehet . . . megengedni, minthogy ez a köztanintézetek tudományos működését veszélyeztetné s nem szükséges követelménye, hanem inkább félremagyarázása lenne a tanszabadságnak«. Ez a rendelet az akkor fennálló szabályzatok értelmében, ismételve kijelentvén azt, hogy »a magán tanulás utján végezett tanfolyam« a jogszigorlatokra nem képesít, valamint hogy a tudomány-egyetemeknél és a négy évi tanfolyammal biró jogakadémiáknál, magántanulásnak helye nem lehet, kimondja, hogy magántanulók csak azok lehetnek, a kik közszolgálatban való rendszeres alkalmazásuk vagy feltűnően előhaladott életkoruk folytán, a tanintézet tanári karának javaslata alapján, erre a vallás- és közoktatásügyi ministertől engedélyt nyernek. Ez a rendelet egyike volt a legrövidebb életű rendeleteknek, mivel már két hó múlva, 1874. május 19-én 12,917. szám alatt megjelent a jogtanodák újjászervezéséről szóló szabályzat, a mely a jogi tanintézeteket négy évi tanfolyammal biró jog- és államtudományi karokká alakitotta át, vagyis olyan tanintézetekké, a melyeken — az előbb látottak szerint — a magántanulás megengedve nincsen. Lapunk mai száma Es csakugyan azt mondotta ki az 1874 ik évi szabályzat 25. §-a, hogy: »A magáutanulás az ekkép külön jog- és államtudományi karokká átalakult jogtanintézeteknél, ugy, a mint az a f. évi 6,017. sz. alatt kelt rendeletben megengedtetik, jövőre megszüntetteti k.« A jogakadémiák szervezeti szabályzataiba ez a rendelkezés szó szerint át lett véve. Ide s tova husz esztendeje lesz tehát annak, hogy a magántanulás intézménye a jogi oktatás terén megszűnt s az elől emiitett kérvény beadójának esete igazolja, hogy vaunak olyanok, a kik ezt még ma sem tudják. Az 1874-ik évi szabályzat idézett §-a nemcsak megszüntette a magántanulás intézményét, hanem állított helyébe egy más intézményt, a melyet fejtegetésem tárgyául választottam, t. i. a tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsg illatok intézményét. »Kivételes esetekben — mondja az idézett §. — midőn előhaladott kor, vagy közszolgálatban való sikeres alkalmazás a tanulmányok alóli felmentést méltányossá teszi, a közoktatási m. kir. minister a kar meghallgatása után az illetőnek a tanfolyam elengedése mellett engedélyt ad az előszabott alap, illetőleg állam vizsgálatok letételére.« Elég a két intézményt egymással szembeállítani, hogy a közöttük észlelhető jelentékeny különbséget belássuk. Az engedélyezés módjának és feltételeinek a meghagyása mellett, meg lett szüntetve ez által az új intézmény által a tanfolyamoknak magánúton való elvégezése, mely magánúton végzett tanfolyam a rendes tanfolyamba is be volt számitható s annak helyébe a rendes jogi vizsgálatra léptek, melyeknél tanidő beszámításának többé helye nem lehet. Minél világosabb előttünk a két intézmény között észlelhető különbség, annál érthetetlenebb az, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok rendszeresítése után is keltek ministeri rendeletek, a melyek »magántanulásról« és »magán uton teendő vizsgálatokról szólanak. A tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgálatokra vonatkozó szabályaink nincsenek összefoglalva. Azokat a különböző időben kelt szabályzatokban és rendeletekben elszórtan találjuk. Azt hiszem : nem végezek egészen felesleges munkát, ha ezeknek összeállítását megkísértem. 1. A tanfolyam nélkül való vizsgálatokhoz az engedélyt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium adja. (1874. évi szab. 2.3. §. U. o. 64. §. e) pont.) 2. A kérvény, melyben mindenkor megnevezendő az a jogi tanintézet, melynél kérvényező — az engedély elnyerése esetén — a vizsgálatokat letenni óhajtja, ennek a tanintézetnek az igazgatóságánál a minisztériumhoz egyenesen nyujtatik be, ennek részéről az illetékes tanintézet- véleményének kikérése végett ahhoz úgyis beküldetik. (Jelenlegi gyakorlat.) 3. A minisztérium ily kérelmek ügyében az illetékes tanintézet tanári karának meghallgatása után határoz. (1874. évi szab. 25. §.) 4. A kérvényhez a végzett tanulmányokat igazoló bizonyítványok — s első sorban az érettségi vizsgálati bizonyítvány — mellékelendők. Általános elvként állitható fel az, hogy érettségi vizsgálatot nem tett egyén tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatokra engedélyt nem nyerhet, mivel — a fennálló tanulmáuyi szabályzat értelmében — az ilyenek a jogi vizsgálatok letételéhez megkívánt tanidőt sem végezhetnék rendes hallgatói minőségben, hanem csak rendkívüli hallgatók lehetnének, mely minőségben jogi vizsgálatokhoz ugy sem volnának bocsáthatók. Mellékelendő azután az elöhaladott életkor igazolására a keresztlevél, vagy esetleg a közszolgálatban való sikeres alkalmazásban létei igazolására egy, az illető hivatal főnöke által kiállított bizonyítvány. (1874. évi szab. 25. §. és jelenlegi gyakorlat.) 5. A minisztérium, ha a kérvényt kedvezően intézi el, rendszerint egyelőre az első alapvizsgálatnak a letételét, ennek sikerülte után az államvizsgálatoknak a letételét szokta, mindig különkülön benyújtandó kérvényre megengedni. (Jelenlegi gyakorlat.) 6. Az államvizsgálatoknak a letételére az engedély az alapvizsgálatoknak sikerülte után együttesen szokott megadatni oly módon, hogy ezekről a bizonyítványok csak mind a két államvizsgálatnak sikeres letétele után együttesen adhatók ki. Ennek líí oldalra terjed.