A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 8. szám - Észrevételek a biróságok büntető ügyvitelének szabályzatához

58 A JOG. az eljárásnak célja az, hogy meggátoltassák annak a lehetősége, miszerint valaki tanfolyam hallgatása nélkül csupán a jogtudományi, illetőleg csupán az államtudományi államvizsgálati bizonyítvány birtokába jutván, ez által némely állásra képesítést nyerhessen a nélkül, hogy a bifurcatio folytán egymástól elkülönítve levő tudomány-csoportok másikával foglalkoznék. Ugyanezt a célt részesítette figyelembe egyébként a miniszternek 1875. január ll-én 34,512/1874. sz. rendelete is, a mely kimondotta azt, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók kötelesek vagy mind a két államvizsgálatot letenni, vagy a jogi tanfolyamnak azt az évét, a melyből vizsgálatot nem tesznek, nyilvános tanintézetnél hallgatni. Ebben az esetben a kérdéses tanév rendkívüli hallgató minőségben töltendő. (Jelenlegi gyakorlat; 34,512/1874. sz. rend. és 24,086/1885. sz. rendelet.) 7. Az engedélyt nyerők az illető tanintézetnél nyilvántartatnak. Rendesen meg szokták tőlük követelni, minden elengedett tanév után az arra eső tandíjnak és a kisebb iskolai díjaknak a fizetését, az utóbbiakhoz tartozó beiratási díjat azonban csak az első ízben. Ok különben sem a rendes hallgatók leckekönyvét, sem a rendkívüli hallgatók jelentő-ivét nem kapják meg, csakis a sikerrel letett vizsgálatokról nyernek bizonyítványt. Az ilyenek végbizonyítványt sem kaphatnak és pedig még abban az esetben sem, ha a köteles két államvizsgálat egyikét az illető tanfolyam hallgatásával pótolnák. (P. u. az eperjest jogakad. szerv. szab. 48. §. ; a 9,807/1877. sz. rend. és 24.086/1885. sz. rendelet.) 8. A tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók rendszerint kétszeres, néhol háromszoros vizsgadíjat tartoznak fizetni. (Ez utóbbit mondja ki p. u. az eperjesi jogakadémia 1892. január 24-ki határozata, jóváhagyva a vall. és közokt. ügyi m. kir. minisztériumnak ugyanazon év márc. 15-én 4,354. sz. rendeletével.) 9. Az ily módon teendő vizsgálatok között — legkevesebb — három havi időköznek kell lennie. Ez ugyan egészen határozottan kimondva nincsen, de az 1888. június 20-án 24,062. sz. a. kelt miniszteri rendeletnek az az intézkedése, hogy az államvizsgálatok legalább három havi időközben tehetők le, a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatokra mindenesetre általában kiterjeszthető. 10. Az ily módon vizsgázók jogi vagy államtudori szigorlatokat nem tehetnek, mivel az 1883. évi szigorlati szabályzat 6. §-a szerint tudori szigorlatokra csak azok bocsáttatnak, kik a négy évi jog- és államtudományi tanfolyamot, még pedig fele részben hazai jogtanintézeteken, mint rendes nyilvános joghallgatók, szabályszerűen elvégezték és az eredeti leckekönyvet s a végbizonyítványt kérvényükhöz csatolják, mely kellékek az ily engedélylyel vizsgázókra nézve hiányzanak. (L. az 1875. január 5-iki legfelsőbb elhatározással jóváhagyott szigorlati szab. 3. §.; 1875. június 2-án 12,690. sz. a. kelt min. rend. és 1885. szept. 28-án 24,086 sz. min. rendeletet is.) 11. Az előbbi pont alatt előadottakból következik, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül miniszteri engedélylyel vizsgázók az ügyvédi vizsgálathoz — melyeknek egyik feltételét az 1874. évi XXXIV. t -c. 5. §-a szerint a jogtudorságnak elnyerése képezi — nem bocsáthatók. Máskép áll a dolog a gyakorlati birói vizsgálatra nézve. E tekintetben az 1869 : IV. t.-c. 7. §-ának 2. pontja — melyre az 1874 : XXIV. t.-c. 3. § a is hivatkozik — a gyakorlati birói vizsgálatra bocsátás tekintetében azt rendeli, hogy ki mutatandó, miszerint »a jogi tanulmányokból valamely felsőbb, akár hazai, akár külföldi nyilvános jogi tanintézetben, a hazai jogból pedig mindenesetre valamely magyarországi ily intézetben a szabályszerű elméleti vizsgákat letette, stb.« Kétséget sem szenved tehát — nézetem szerint — hogy ennek folytán az, a ki jogi vizsgálatait tanfolyam hallgatása nélkül sikerrel kiállotta és az igazolandó joggyakorlat tekintetében megkívánt feltételeket igazolja, mivel ehhez a tanulmányi időnek szabályszerű elvégé zése előfeltételül szabva nincsen : a gyakorlati birói vizsgálathoz bocsátható. Megvallom, hogy az a különbség az ügyvédi és a gyakorlati birói vizsgálat tekintetében mivel sem indokolható, ha csak nem azzal — az alapjában hibás — állásponttal, a mely a birói pályára lépőktől kisebb fokú képesítést kiván meg, mint az ügyvédektől. 12. Olyanoknál, a kik tanfolyam hallgatása nélkül teszik le a jogi vizsgálatokat, semminemű tanfolyam beszámításnak helye nem lehet. Ebben különbözik főképen ez az intézmény — a mint ezt már előbb is megjegyeztem — az 1874-ig létezett magántanulás intézményéről. Ebből a fontos körülményből pedig az következik, hogy mindenütt, a hol a képesítés tekintetében fennálló törvények a jogi tanfolyamok szabályszerű elvégezésének különös kiemelése nélkül — mint fentebb a birói gyakorlati vizsgára nézve láttuk és mint p. u. az 1883 : I. t.-c. ll. §-ában láthatjuk — csupán az egyik vagy másik államvizsgálacnak a letételét kivánják meg : azok, a kik tanfolyam hallgatása nélkül államvizsgálatot tettek, képesítéssel biroknak tekintendők. Ellenben a hol — pl. az 1883 : I. t.-c. 8., 13., 14. és 15. §-ai szerint — »valamelyik egyetemi tanfolyamnak*, illetőleg »a jogi . . . szabályszerű tanfolyamnak sikeres bevégezése«, vagy »a jogvégzettség« kívántatik meg, valamint ott, a hol — mint az 1883 : I. t.-c. 3., 5., 7. és 20. §-ai szerint — »legalább a jogi négyévi tanfolyamnak !: a fennálló szabályok szerint való bevégezése és az állam* Az önkéntes katonai szolgálatot teljesítő joghallgatók az 1889évi XXVI. t.-c. szerint hét félév alatt végezik tanulmányaikat. tudományi államvizsgálalnak sikeres letétele«, vagy »a jogvégzettség és jogtudományi államvizsga« vau megkívánva, nézetem szerint — eltekintve az 1883 : I. t.-c. 31. §-ának esetétől - a torvény rendelkezésének szó szerinti értelmében a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatokat a megkívánt képesítésre elegendőeknek venni nem lehet, annyival kevésbé, mivel a tanulmányok elvégezésének igazolására a végbizonyítvány szolgál, ilyet pedig — mint már emiitettem — a tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók nem kaphatnak. Ugy tudom azonban, hogy a gyakorlatban nem veszik ily szigorúan a közigazgatási szaknál a képesítést s az államtudományi államvizsgálatról szóló bizonyítványt magában is elengedőuek szokták tekinteni, a mit az a körülmény is igazolni látszik, hogy abban az időben, a mikor a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat volt a szőnyegen, a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok engedélyezéseért folyamodóknak a száma jelentékenyen megszaporodott s a kérvények azzal a határozott indokolással lettek benyújtva, hogy az illetők a közigazgatási szakra való léphetéshez szükséges képesítést óhajtják megszerezni. Egybe állítottam ily módon azokat a szabályokat, a melyek a tanfolyam hallgatása nélkül teendő jogi vizsgálatokra nézve jogi oktatásunk terén alkalmazást nyernek s még csupán az képezi a feladatomat, hogy az ily vizsgálatoknak az értékéről mondjak el röviden egyet-mást. Ha a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek a közoktatás állapotáról szóló jelentését az 1891/92. tanévre vonatkozólag figyelemre méltatjuk, azt találjuk, hogy jogakadémiáinknál a miniszteri engedélylyel vizsgázók száma a következő volt: Alapvizsga Államvizsga I-só' Il-ik jogtud. államtud. Debrecen — — 1 2 Eger 1 1 1 2 Eperjes — 2 2 1 Győr - — 1 5 Kassa — 1 1 Kecskemét 4 5 6 5 M.-Sziget 2 2 1 3 Nagyvárad — 2 3 5 Pécs . . . 1 1 - Pozsony 2 2 — 1 Sárospatak 1 2 — 1 EgyütT ... 11 18 15 27 Ezek szerint az adatok szerint tehát jogakadémiáinknál összesen 71 olyan alap- és államvizsgálat tartatott, melyen a jelölt miniszteri engedélylyel lett a vizsgálatra bocsátva. Ezek között kétségtelenül voltak olyanok is, a kik egyik tanintézet helyett a másiknál tettek — miniszteri engedélylyel — vizsgálatot; a túlnyomó rész azonban a tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázókra esett. Dacára annak, hogy ezeknek az adatoknak a tanúsága szerint a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatoknak a száma nagynak nem mondható, hogy tehát az erre vonatkozó engedélyek csakugyan ritka kivételt képező esetekben látszanak meg adva lenni, én, megvallom, tanári tapasztalataim alapján, semmiképen se tudok ennek az intézménynek barátja lenui, mely ellen — bármennyire különbözzenek is egymástól — ugyanazokat a kifogásokat lehet felhozni, mint a magántanulás intézménye ellen s határozott meggyőződésem az, hogy ezt nem lehet olyannak tekinteni, a mely a szakképzettség érdekében megfelelő hatásúnak volna nevezhető. Igaz, hogy emlékszem én olyan tanfolyam hallgatása nélkül tett vizsgálatokra is, melyeken a jelölt teljes készültséget tanúsított; de ez az eset csak a légritkábbak közé tartozónak mondható. A tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók átlaga olyan készültséget :em tanúsít, mint a tanulmányokat rendesen végzők leggyengébbjei s a vizsgáló bizottság tekintettel arra, hogy a jelölt az előadásokat nem hallgatta, valamint tekintettel arra, hogy előhaladott életkorú, rendszerint távolról jött hivatalos alkalmazásban levő, nem ritkán családos férfiúval áll szemközt, a ki az ily vizsgálatokkal járó jelentékenyebb költségeket is sokszor igen nehezen viseli : formális kényszer alatt áll arra nézve, hogy az ily vizsgálatot elvégre is elfogadja. Nem kis megnyugvással gondolok tehát arra, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok intézménye már nem lesz hosszú életű, mivel az 1891. év decemberében a jogi államvizsgálatok reformja tárgyában vallás- és közoktatásügyi minisztériumunkban tartott értekezlet — a mint azt erről szóló müvemben is felemlítettem * — kimondotta, hogy az újonnan szervezendő egységes jogi államvizsgálatra nézve a tanfolyamok hallgatása nélkül való vizsgálatok rendszere semmi esetre se legyen fentartandó. Észrevételek a bíróságok büntető ügyvitelének szabályzatához. Irta: EISERTH ISTVÁN, kir. ügyész Lőcsén. A bíróságok büntető ügyvitelének X. fejezetre osztott 178 §-ból álló szabályai már a mult hó első napján léptek életbe, * Jogi államvizsgálataink reformja. Budapest, 1892. 36. 1.