A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 7. szám - Csemegi Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

A JOG. 27 saját akarata szerint rendelkezett, folyó kamatokban marasztalni kellett. A 946 frt S7 kr. iránt támasztott keresetével azonban felperes elutasítandó volt, mert önmaga elismeri, miszerint a használatra kölcsön vett magyar arany járadékpapirok használatáért használati díj kikötve volt és ennek összege is meghatározva lett; azon körülmény tehát, hogy felperes a használati időtartam lejártával kötelezettségét nem teljesítette, t. i. a papírokat vissza nem adta, valamint alperes azon cselekvése, hogy öt ennek teljesítése iránt megintette és az esetre, ha felperes kötelezettségét 24 óra alatt nem teljesítené, kijelentette, miszerint magát a zálogtárgyból kielégíteni fogja, a fentebb jelzett megállapodások joghatályát nemcsak nem szüntetik meg, söt ellenkezőleg alperes a megiutés állal jogait óvta és a felperesnek engedett idöhaladék által magát jogaitól nem fosztotta meg; ezen eset csak akkor állott volna elő, ha felperes önmaga nyíltan kijelentette volna, hogy az alperes kielégítését önmaga is kívánja, vagy ha kétségtelenné vált volna, miszerint felperesnek a kötelezettség teljesítése feltétlenül lehetetlenné vált, ez azonban nem történt meg; nem állott elő különösen ez utóbbi ténykörülmény, mivel a kölcsönadott értékpapírok egyéb kiváló tulajdonsággal nem birván és ilyenek közforgalom tárgyát képezvén, helyettesíthetők volt ik ; nem képezett lehetetlen akadályt azon körülmény sem, mint ezt felperes állítja, mert alperes ugyanazon papírokat követelte vissza, melyeket kölcsön adott; azok pedig másnak birtokában lévén, felperesre a visszaadás lehetetlenné vált: mert ezen birtokbaadást felperes teljesítette, így a saját cselekvéséből eredő hátrányokat önmaga köteles viselni. Mindezek alapján indokolt a szakértők többségének azon véleménye, hogy felperes a használati idő egész tartamára az időtartam arányában ugyanazon használati díjat követelheti, mely a meghatározott időtartamra kikötve volt. Mely alapon alperes a használati díjat annál inkább jogosan számította fel, mivel az értékpapírok árváltozásoknak lévén alávetve, alperes felperes késedelme miatt a használati díjért az árcsökkenési kockázatot is viselte. A kassai kir. ítélő tábla ítélt: A kir. ítélő tábla az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, melylyel alperes 565 frt 63 kr. tőkének és 1888. évi jul. 1-sö napjától folyó 6°/o kamatának megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja; az elsőbirósági ítéletnek többi részét ellenben megváltoztatja és alperest a fentebbi 565 frt 63 kr. marasztalási összegen felül még 946 frt 87 kr. tökének, továbbá a fentebbi lejárattól számított 6°/o kamatainak s a perköltségnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével leendő megfizetésére is kötelezi. Indokok: Az elsőbirósági Ítéletnek az 543 frt 43 kr. letétösszegre, valamint a közjegyzői 22 frt 20 kr. díjakra és emez 565 frt 63 kr. tőkének kamataira vonatkozó része felhozott indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert alperesnek módjában állott ama letétösszeget felperes részére postai utalványnyal is megküldeni, másrészt pedig, mert alperes a közjegyzői díjak összegét kétségbe nem vonta Minthogy azonban alperes az A) •/. alatti jegyzőkönyvben felperest 1877. évi január hó 26-ik napján a kölcsön tárgyát képezett papirjáradéki kötvényeknek 24 óra alatt leendő visszaadására azzal hivta fel, hogy ellenesetben magát azok értékére nézve a kézizálogból kielégíteni fogja, felperes pedig ama felhívásra nem válaszolván, ekként betéti könyveinek az alperes által szabott 24 órai határidő elteltével leendő értékesítése ellen nem tiltakozott s így alperes nem volt jogosítva a betéti könyvnek értékesítését saját felhívásától eltérően későbbre halasztani és a használati díjat 505 napra felperes terhére felszámítani. Végül pedig a szakértők véleménye figyelembe nem jöhet, mert azokkal alperes nem kereskedelmi szokás létezését kívánta igazolni. Ennélfogva az elsőbirósági ítélet többi részének megváltoztatásával alperest a 946 frt 87 kr. használati díjnak és kamatainak s a perköltségnek is megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia ítélt: A másodbiróság ítélete abban a részében, mely szerint alperes a kereseti követelésből 949 frt 87 kr. tőkének és 6°/o kamatának fizetésére köteleztetett, megváltoztatik és e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Egyebekben mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével a további 565 frt 63 kr. tőkére és kamataira nézve is elutasittatik s a perköltséget viselni tartozik. Indokok: A használati díj rímén alperes által felszámított s a kézizálog értékéből levont 946 frt 87 kr. tőkének s kamatának visszafizetése iránti keresetével felperes az elsőfokú bíróság által helyesen lett elutasítva ; mert a használati díj a kölcsönvett értékpapírok után, felperes beismerése szerint is és pedig az első 8 napra 15 frtban kiköttetett; alperes tehát jogosítva volt eme használati díjat a C) alatti jegyzőkönyvben jelzett időpontig, vagyis addig, míg a kölcsönadott értékpapíroknak ö volt a tulajdonosa, ugy a felek között létrejött megállapodásból, mint a kereskedelmi törvény 283. és 284. §-ainak analóg rendelkezéséből folyólag felszámítani és a kézizálog értékéből levonni; mert felperes az által, hogy az értékpapírokat a kikötött időben vissza nem adta, mulasztásba esett, a mely mulasztás joghatályának megítélésénél a kereskedelmi törvény 267. §-a értelmében a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokások lévén irányadók, el kellett fogadni a perben kihallgatott szakértőknek azt a véleményét, mely szerint ily esetben ugyanoly mérvű használati díj jár, mint a kikötött időre volt megállapítva ; mert a használati díj mindaddig járván, mig a kölcsönadott értékpapírok alperesnek tulajdonát képezték, tulajdonosi minősége az A) alatti megintesse! sem szűnt meg és pedig annyival kevésbé, mivel felperes abba, hogy az ügylet már az A) alattiban jelzett időben lebonyolittassék, kifejezetten bele nem egyezett, sőt a per adatai szerint az ügylet lebonyolítása részben a felperes kiváuata folytán halasztatott el és mert a B) és E) alatti jegyzökönyvek szerint maga felperes is ugy az ügylet lebonyolítása előtt, mint a lebonyolítás után, alperest tekintette az értékpapírok tulajdonosának. A keresetnek a további 565 frt 63 krt tárgyazó részével, mindkét alsóbb fokú biróság ítéletének megváltoztatásával azért volt felperes elutasítandó : mert abból, hogy alperes a kézizálogul adott hitelintézeti betéti könyveket a kereskedelmi törvény 30". és 306. §-aiban előirt eljárás mellőzésével értékesítette, felperesre mi kár sem káramolt; mert a C) alatti jegyzőkönyv tartalma szerint felperes az alperes által arról, hogy a lebonyolítás után fenmaradandó összeget a felperes veszélyére és költségére fogja a közjegyzőnél letenni, eleve értesittetvén, ha felperes ebbe beleegyezni nem kívánt: tartozott volna erről alperest értesíteni: ezt azonban az erre E) alatt adott válasza szerint nem tette s minthogy alperes törvénynél fogva különben sem volt köteles a felperes pénzét magánál tartani, vagy azt neki posta utján elküldeni ; a letétel jogosultnak tekintendő: az ezzel járó költség tehát felperest terheli. (1892. évi december 13-án, 195/892. v. sz. a.) A lömcggoiMlnok a felszámolási tárgyaláson minden egyes követeié* valódisága és osztályozása iránt határozottan lévén köteles nyilatkozni, nyilatkozatát sem a jövőre fenn nem tarthatja, sem lelt éleitől függővé nem teheti. A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperes által 4,063. szám alatt bejelentett 274 frt 73 krnyi követelést valódinak kimondja s annak a csődkövetelések II. osztályba sorozását elrendeli. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy felperes kereshetőségi joga sem a felszámolási tárgyaláson, sem a perben meg nem támadtatott, hivatalból pedig nem vizsgálható, a keresetnek az elsőbirósági ítélet megváltoztatása mellett feltétlenül helyt kellett adni, mert a felszámolási jegyzőkönyvnek az iratokhoz csatolt hiteles kivonata szerint alperes felperesnek ezen követelését a felszámolási tárgyaláson nem kifogásolta, hanem az »a hitelesített könyvkivonat felmutatásának feltétele alatt« valódinak és a csődkövetelések II. osztályába sorozandónak elismerte, mert a tömeggondnok a csődtörvény 139. §-a értelmében a felszámolási tárgyaláson minden egyes követelés valódisága és osztályozása iránt határozottan lévén köteles nyilatkozni, nyilatkozatát sem a jövőre fenn nem tarthatja, sem feltételtől függővé nem teheti, következőleg a fenti beismerő nyilatkozathoz csatolt az a feltétel, »a hitelesített könyvkivonat felmutatásának feltétele alatt« hatálytalannak és nem létezőnek, felperes követelése pedig nem kifogásoknak tekintendő, mert ezen mit sem változtat azon körülmény, hogy a csödbiróság, mely a perreutasitás kérdésében határozni hivatva nincs, 9,160. sz. végzésével felperest tévesen perre utasította, mert végül alperesnek a felszámolási tárgyaláson tett nyilatkozata visszavonhatlan lévén, a perben előterjesztett tagadásai és kifogásai figyelembe nem vehetők. A pervesztesség következménye, hogy alperesi csődtömeg a csődtörvény 150. §-a értelmében a per- és felebbezési költséget viselni tartozik. Ellenben felperes azon kérelmének, hogy az alperesi tömeggondnok a per- és felebbezési költség fizetésére saját személyében köteleztessék, helyt adni nem lehet, mert a személyes marasztalásnak a csődtörvény 150. §-ában meghatározott előfeltétele fenn nem forog. A in. kir, Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892. nov. 15 én, 155.) A szállítmányozó zálogjogának érvényesítése. A nagybecskereki kir. törvényszék: Kérvénye F. Sándornak, az O. Julcsa által elzálogosított ruhaneműek eladhatása iránt. Végzés: A kir. törvényszék a kérelmet elutasítja, mert i az 1875: XXXVII. t.-c. 305. §-ából és ennek a szakasznak a i 306. §-al való egybevetéséből kitűnik, miszerint arra nézve, hogv a szállítmányozó az idézett törvény 388. §-a alapján őt illető zálogjogot az adós ellen kereset indítása előtt érvényesíthesse. Írásbeli szerződés szükséges, ilyen pedig a kérvényhez csatolva nem lett. (1891. febr. 19. 1,815.) A szegedi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával folyamodó kérelmének hely adatik, F. Sándor javára a birtokában lévő és a kérvényhez A) alatt csatolt szállítólevélben kitüntetett egy láda ruhaneműnek veszélyére és költségére, az A) alatt csatolt szállítólevéllel teljesített szállitmányo-