A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 7. szám - Csemegi Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

A JOGh tásban a fent idézett 34. §. szerint rejlő jogokat nem érinti és azoknak sérelmére nem szolgálhat. A gyulafehérvári icir. törvényszék mint banyabiróság S. Lajos felpereseknek, S. Sámuel alperes ellen bánya-adományozás érvénytelenítése s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles elismerni, hogy a zalatnai m. kir. bányakapitányságnak 1884. márc. 4-én 483/84. sz. a. kiadott adományozási okmánya érvénytelen s köteles tűrni, hogy a jelzett adományozás alapján a bányatkv. XII. kötete 183. lapján a bányatelekkönyvbe Anna védnéven alperes javára bevezetett bányabirtok törlése bekebeleztessék. Á perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A zalatnai m. kir. bányakapitányságnak 483/84. sz. adomány-okmányával igazolva van, hogy alperes mint I. Alajos jogutóda ennek 949/83. sz. adomány iránti kérése alapján az »Anna« védnevíí b.-telekre nézve adományt nyert, mely ezen bíróságnak 1,586/84. számú végzése alapján a btkv. XII. kötete 183. lapján be is iktattatott, miután azonban a keresethez 8-/. a. csatolt és alperes által nem kifogásolt bányakapitánysági határozattal bizonyítva van, hogy S. Lajosnak a 2 —5-/. a. szabadkutatási terület körei ugyanazon térre terjednek, melyre az Anna b.telek adományoztatott, igazolva van továbbá, hogy S. Lajos hivatkozott kutatási jogai idősbek az alperes adományozás alapjául szolgált szabadkutatási jogosítványánál, ennélfogva tekintettel a b.-törv. 70. §-ára, mely szerint az adományozás a régibb jogosítványnyal bírt megszerzett jogai sérelmére nem szolgálhat, az alperes részére törvényellenesen történt adományozást érvénytelennek s az ennek folyamában eszközlött btkvi iktatást törlendőnek kellett kimondani. Alperesnek a bírói hatáskör iránt emelt kifogása figyelembe vehető nem volt, mivel az adományozás körüli vitás magánjogi igények tekintetébeni intézkedés a btkv. 61. és az 1871 : XXXI. t.c. 21. §. 2. tétele által a bíróság hatásköréhez van utalva. Alperesnek az Anna b.-telek adományozása jogszerűségére felhozott azon érvelése, hogy az ennek alapul szolgált s az I. Alajos tulajdonát képezett 1,944/1. 1882. számú A. a. szabadkutatásnak az I. r. alperes 653 —883/H —II. alatt szabadkutatásait meghaladó idősbsége képezné, a b.-kapitányságnak 8-/. alattiban foglalt jogerős határozatával szemben figyelembe azért sem vehető, mert az Anna b.-telek ugy a B., mint a 13. alatti okmányokból kitetszőleg nem az 1,944—82. számú, hanem a 896/83. szám alatti szabadkutatási jogosítvány alapján adományoztatott, ez pedig I. r. felperesnek 653 — 883. sz. szabadkutatásainál a számok különbözetéből kitetszőleg is későbbi, de e mellett az A. alatti alperes állításának igazolására nem szolgálhat, mert az A. alatti szabadkutatás alapján nem is alperes, hanem S. Alajosné nyert Zsigmond védnéven adományt. De mellőzendő volt alperesnek azon védekezése is, hogy az adományra alapul szolgált az 1,279/CXV. számú szabadkutatási jogosítványa is, mely szintén idősb a felperes szabadkutatásánál; mert ugyancsak a 87'. a. határozatból az tűnik ki, hogy a hivatkozott felkérés más bányatelekre vonatkozott, mint az Anna védnevíí adomány ; a 9. alatti fekvési térképből láthatólag a két határ még nem is érintkezett, tehát az 1,279/CXV. 1881. számú szabadkutatás az Anna-telek megszerzésére alperesnek előjogot nem nyújtott. Az Anna-telek bejárásánál jogai védelmére felperes meg nem jelenvén s ez által jelen perre saját mulasztása szolgáltatván okot, de a per adatai szerint alperes különben is konok perlekedőnek tartható nem lévén, a perköltségeket kölcsönösen meg kellett szüntetni. (1891. május ll. 4,951. sz. a.) A kolozsvári kir. itélő tábla. Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete indokolásánál fogva s a felebbezésben felhozottakra való tekintettel azért is helybenhagyandó volt, mert S. Lajos elsőrendű felperes a R. Berta II. r. felperestől nyert meghatalmazást és a perben nevében tett lépéseket jóváhagyó nyilatkozatot a kir. táblának 105/891. sz. a. intézkedése folytán m. évi december 20-án beterjesztvén, S. Lajos kereseti jogosultsága ellen emelt alperesi kifogás ezzel tárgytalanná vált, az alperesnek az az érvelése, hogy a keresetet már ebből az okból el kellett volna utasítani, minthogy a felperes a kereset feletti tárgyalásra meg nem jelent és az alperes ellenbeszédére választ nem adott, sem vehető tekintetbe, mert a törvk. rts. 40. §. szerint az esetre, ha a kereset feletti tárgyalásra a felperes nem is jelenik meg, a keresethez mellékelt bizonyítékai tekintetbe veendők, az elsőbiróság tehát ítéletét felperesnek a keresethez bemutatott és az alperestől valódiaknak ismert bizonyítékra helyesen alapította. (1892. február 22. 135. sz. a. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az alperes által felkért s 15'/. a. adománylevél szerint Anna védnév alatt részére adományozott bányatelek, I. Alajos alperes jogelődének folyamodására 6-/. alatt hozott határozatból kivehetőleg Kolozsvár megyében Dank község határában fekszik s az 1883. évi 896. számú szabadkutatás alapján adatott meg, de az nem tűnik ki sem a B. a. bányajárásról felvett jegyzőkönyvből, sem a peres felek által becsatolt térképek és egyéb iratokból, hogy az Anna védnév alatt alperes S. Salamonnak adományozott kőszénbánya felnyitó pontja melyik szabadkutatásba esik, nevezetesen hogy a felkérés alapjául szolgáló 896/883. számú I. Alajos vagy a 653/83. I—V. S. Lajos részére engedélyezett szabadkutatások valamelyikében foglaltatik-e l és van-e alperes ellenirati abbeli állításának valamely alapja, »hogy I. Alajos részére 1,944/1. 1882. számú szabadkutatási joga lennállott és hogy az Anna-telekre vonatkozó adományozás alperes javára ennek alapján eszközö!tetett« ; tekintve, hogy az ált. bányatörvény 34. §. értelmében minden szabadkutatás legalább egy - kőszénnél pedig legalább^ két, esetleg négy egymást leghosszabb oldalaival érintő vájna-mérték adományozására ad igényt a szabadkutatónak, az pedig sem a B. a. bányajárási jegyzőkönyvből, sem a 6\. a. bányakapitánysági határozatból ki nem tűnik, hogy felperesnek a most idézett bányatörvény 34. §-ában biztosított joga az adományozásnál figyelembe vétetett volna, illetve hogy alperes részére két, esetleg négy bányamérték azoknál a szabadkutatásoknál, melyek alperes részére adományozott Anna bányatelek által bizonyos részben befÖdettek, fenmaradt-e és részére a törvény rendelete szerint szükséges terület megvan-e avagy nem? Minélfogva mindkét alsóbirósági Ítélet feloldatik s utasittatik az elsőfolyamodású bíróság, hogy felekkel tárgyalást tartván, a mennyiben köztük egyezség nem jöhetne létre, befolyásukkal készíttessen egy bányatérképet és ebbe rajzoltassa be mindazon szabadkutatásokat, melyek fel- és alperes, illetőleg jogelőde részére kiadattak és az adományozott Anna bányatelekkel érintkeznek — azután vezesse reá a térképre az Anna védnevű bányatelket s tüntesse ki világosan és határozottan a nviltpontot, melyből a négy kettős bányamérték az ott talált barnaszénre adományoztatott. Végre állapítsa meg azt is, hogy a mennyiben az Anna bányatelek által felperes szabadkutatása, illetőleg annak valamely része befödetett. maradt-e még felperes részére annyi terület, mely őt a 34. §. értelmében megilleti és ha igen, annak vájnamértékét, illetőleg annak fekvését, ha felperes alkalmas felnyitó pontot előadni képes, szintén rajzoltassa be, mindezek után pedig hozzon a kifejlendőkhöz képest új ítéletet. (1892. szeptember 22. 7,214. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Használatra átengedett értékpapírok után a használati díj a megállapodás arányában mindaddig jár, mig az értékpapírok vissza nem adatnak. A miskolci kir. törvényszék: Alperes P. Adolf 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles felperes S. Márton javára 265 frt 63 kr. tőkét s ennek 1888. évi jul. 1-től folyó 5°/o kamatait megfizetni; felperes keresetének többletével elutasittatik. Indokok: Felperes önmaga előadta és beismerte, miszerint P. Jakabtól 8 napi használatra 15,000 frt értékű állampapírt kölcsönzött és azért kézizálogul 15,000 frt értékű pénzintézeti betétkönyvet adott át P. Jakabnak és lekötelezte magát, miszerint az é'tékpapirnak 8 napi használatáért 15 frt díjat fizet; ő azonban a papírokat 8 nap alatt vissza nem adhatván, felperes a pénzintézeti betétkönyvre elhelyezett pénzt felvette és abból magát önkényűleg kielégítette; felperes ezen cselekvésekből sérelmesnek tartja alperes azon eljárását, hogy a betétkönyvekre elhelyezett pénzt bírói beavatkozás nélkül vette fel; továbbá, hogy dacára annak, miszerint az eredetileg kikötött 8 nap elteltével felperest megintette, hogy magát ki fogja elégíteni, mégis ezt 505 napig nem tette, hanem csak ezen idő elteltével és ezen időre 8 napról 8 napra 15 frt használati díjat, összesen 946 frt 87 krt számított fel és ezen összeget, ugy az ügyben közbenjáró közjegyző díjait a felperes pénzéből önkényűleg levonva, magát kielégítette; végre, hogy a felperesnek visszajáró 543 frt 43 krt a közjegyző kezénél helyezte el. Felperesnek ezen általa előadott tényállásra fektetett keresete egy részének helyt adni kellett és pedig azon részének, melyben felperes nehezteli, hogy alperes a felperes által kézizálogul adott betétkönyvbe elhelyezett összeget birói beavatkozás mellőzésével vette fel, mivel erre irásbelileg felhatalmazva nem volt: továbbá, hogy a pénz felvétele és azt előző eljárásnál felmerült költségeket birói felhatalmazás nélkül, illetve felperesnek fizetésre köteleztetése nélkül tethére felszámította és a maradványösszeget, 543 frt 43 krt nem felperesnek adta át, hanem a közjegyzőnél helyezte el; mivel alperesnek ezen cselekvései az 1875. évi XXXVII. t.-c. 305. és 306. §-aiban körülirt eljárásba ütköznek, mely okból alperes a kereseti kérelemhez képest marasztalandó volt; marasztalandó volt pedig alperes védekezése dacára is ezen irányban és pedig azért, mivel magát a ténybeli állításokat részint beismerte, részint azok a becsatolt közjegyzői okiratok által is igazolva vannak; eljárását pedig azon kifogása nem mentheti, hogy a betétkönyvre elhelyezett összegek mennyiségükre változást az eljárás módja által nem szenvedtek ; mivel azon tény, hogy az illető fél cselekvése által birói beavatkozás nélkül sem okoz kárt, a cselekvő személyt a törvényes formák megtartása alól nem mentheti fel ; továbbá, mert a felmerült költségekben való marasztalást is csak bíróság állapithatja meg; végre, mert az ellenfelet illető pénz csak akkor volt letétbe helyezhető, ha ezt a jogosított fél megkinálás után sem fogadta el. Ezen okokból alperest a felperest illető letétbe helyezett összegnek, 22 frt 20 kr. eljárási költségnek és ezen összegek után 1888. évi július 1-töl, mint mely napon ezekkel alperes