A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Magyar állampolgárnak

A .J A ni. kir. Curia (1891. okt. 6-án 794.): A kir. itélő tábla ! ítélete a felperes keresetére vonatkozó részében megváltoztattatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatván helyben, felperes keresetével e helyütt is elutasittatik, többiben pedig a kir. I itélő tábla Ítélete helybenhagyatik stb. Indokolás: Felperes, mint a bánát-komlósi 187. számú telekjegyzőkönyvben 17. sorszám alatt felvett (1878—1881) hrsz. alatti vásártérnek telekkönyvi tulajdonosa keresetét arra intézi, hogy alperes község a fent jelzett területen gyakorolt legeltetéstől bíróilag tiltassék el. Az első bíróság felperest e kerese ével helyesen utasította el, mert jóllehet az emlitett vásártér telekkönyvi helyszíneléskor j egyedül felperes részére vétetett fel s az, hogy alperest azon í vásártéren legeltetési jog illeti, a telekjegyzőkönyvben kitüntetve nincs, mindazonáltal minthogy a per adataiból kitűnik, hogy az emiitett terület még 1824. évben, mikor t.. i. felperes földesuraság vásártartási jogot nyert, a közlegelőből lett vásártérnek kihasítva, továbbá, hogy azon idő óta e területre nézve a használat, a felperes, mint földesuraság és alperes község közt megosztva volt akképpen, hogy azt felperes csupán vásárok tartására, alperes pedig '. legelőül használta és hogy e megosztott használat a jelen per megindításáig az elbirtokláshoz megkívántató időt és meghaladó állandó gyakorlattal erősíttetett meg, ellenben felperes földesuraságnak azon állítása, hogy ő a közlegelöből kihasított tér helyett saját földeitől alperes községnek más területet adott, a fentemiitett hosszú gyakorlattal szemben sem a község által a földesuraság ellen a közlegelőből elfoglalt területekért való kárpótlás iránt még 1841. évben indított 1861. évig folytatott, de elintézetlenül maradt i úrbéri perre vonatkozó ügyiratokkal, sem máskép bizonyítottnak nem tekinthető: felperes keresetének helyt adni nem lehetett, i illetve a kérdéses vásártér használatára nézve az eddigi állapotot { fennhagyni kellett. Alperes két rendbeli viszonkeresetére nézve helybenhagyandó volt a kir. itélő tábla ítélete és pedig a vásártérhez való tulajdonjog iránti viszonkereset elutasítására nézve azért, mert alperes község az emiitett úrbéri perben maga sem követelte a kérdéses vásártér visszaadását, hanem általában csak kárpótlást kért a földesuraság által a közlegelőből elfoglalt ezen és még több más területért, mi által megnyugvását fejezte ki abban, hogy legelőbeli illetménye annyiban, a mennyiben az a földesuraság foglalásai által csonkittatott, úrbéri uton egészíttessék ki. A vásártér használatáért 1860. évtől fogva követelt vásári díjak megfizetése iránti viszonkereset elutasítására nézve pedig azért kellett a kir. itélő tábla Ítéletét helybenhagyni, mert alperes nem bizonyította, hogy felperes ily dijaknak a község részére való fizetésére magát kötelezte. Osztrák bíróságnak feltétlenül marasztaló jogerőre nem emelkedett határozata alapján a zálog-jog' előjegyzését elrendelni nem lehet. Telekkönyvi rendtartás 92. §-a, 6,382 1^78. évi és 13,113 1885. évi igazságügyminiszteri rendeletek. (M. kir. Curia 1891. dec. 1-én, 3,472. sz.) A zálogjog telekkönyvi előjegyzése félbeszakítja a követelés elévülését. (M. kir. Curia 1891. nov. 11-én, 8,415. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A szárazföldi kiviteli bizományos a tengeren túli eladásra consignatióba vett áruügyleteknél a tengeren túl eszközölt eladásról az árú elkiildöjének elszámolni tartozik; kötelessége továbbá oly esetben, a midőn az eladás az elszámolt feltiinőleg alacsony yételárnál fogva az árú elkiildöjének károsodására vezető kedvezőtlen eredménynyel végződött, azon okokról, a melyek befolyást gyakorolhattak az ottani üzleti viszonyokra, tekintettel az eladásról kimutatott kedvezőtlen eredmény létrehozására, felvilágosítást beszerezni az eladást teljesítő, vele egyedül jogviszonyban álló tengeren túli eladási bizományostól. A VIII—X. ker. kir. járásbíróság' (1890. április 18-án 5,206) : M. ... & H cég felperesnek a Concordia gőzmalom részvénytársaság alperes ellea 605 német birodalmi márka 53 fillér s jár. iránti kereskedelmi perében. Alperes tartozik a felperesnek 557 márkát és 3 fillért s jár. megfizetni. Ha pedig a felperes M. A. Károly személyében leteszi a becslő esküt arra, hogy a felperes biztosító díj fejében az alperes helyett az F. alattiban kitüntetett 48 márka 50 fillért előlegezte, az esetre az alperes tartozik még a felperesnek az esetleg kisebb összegre is letehető becslő esküvel megerősített összeget és jár. megfizetni. Az eskü le nem tétele esetében a kir. járásbíróság keresetével feltétlenül meg nem ítélt részétől elmozdítja stb. Indokok: Az alperes védekezésének lényege az, hogy a felperes a keresetben körülirt tengeren túli eladásnál mint bizományos járt el. A miből aztán okszerüleg ama következtetést vonja le, hogy a felperes neki a hajó - elismervény átvétele ellenében nem kölcsönt nyújtott, hanem a bizományi lisztárú számlaszerü értékével 7s-át előlegesen kifizette. Azonfelül az ügylet eredményére utalva, azt is kifejtette az alperes, hogy ő mint megbízó a tengeren túli eladásnál kárt szenvedett, a melynek megtérítését ugyan a jelen perben nem igényli, de a mennyiben felOG. merült kárát állítólag a felperes mint bizományosa okozta^ pedig akkép, hogy eljárásábau a rendes kereskedői gondossá; nélkülözte, annálfogva a felperest előleg és biztosító díj m< térítése iránt támasztott keresetével ez okból is elutasít; kérte. Az alperes e védekezésének alapját azonban vagyis a\ körülményt, hogy a felperes neki bizományosa volt: a kir. jár; biróság a kinyomozott tényállással össze nem egyeztethetőnek ehhez képest a K. T. III. fej. és tüzetesen annak 36S._ t által kizártnak ismerte fel. Mert a per kétségtelen adataiból I vont való tényállás ez : Az alperes lisztárúnak forgalma érdél ben tengeren túli összeköttetést keresett s ez összeköttel módját S. Vince hamburgi ügynök létesítette a peres fel között. És pedig következőleg: Az alperes 200 hordó liszl ajánlott fel a tengeren túl és lehető legjobb áron való eladási Ezzel szemben a hamburgi felperesi cég a Chr. H. & Corap. r de janeirói céget jelölte meg, mint olyant, a melylyel a kere kedelmi érintkezés szokott kifejezését használva : üzleti barátsá ban áll. A peres felek között történt megállapodás értelmébalperes a 200 hordó lisztárút a saját nevében adta fel Fiuméb; az »Adria« tengeri gőzhajótársulat »Zichy« nevű hajójára s szállítmányt, valamint a lehető legjobb áron belátás szerint va eladásra küldött árúszámláját Chr. H. & Comp. rio de janeir cégre címezte. Viszout a felperes a hajóelismervéuy ellenébi alperesnek a lisztárú-számla szerinti értéke 2/9-át hitelezte s tengeren való szállítás biztosítását is elvállalta. A lisztárú azut; megérkezvén Rio de Janeiróba, Chr. H. & Comp. ottani cég a eladta, s az eladásról felperesnek, mint a hajóelismervény birt kosának elszámolt. De ez elszámolás szerint a felperes az álta alperesnek nyújtott hitelre nézve csak részben nyert fedezetet. Más szóval a lisztárúuak Rio de Jaueiróban Chr. H. & Com cég által belátása szerint lehető legjobb áron való e'adása ; alperes veszteségével végződött s az elért eladási árból még felperes által nyújtott előleg sem került ki teljesen. E tényállá sal a kir. járásbíróság összevetette a K. T. 368. §-át. £s mennyiben a hivatkozott szakasz akkép rendelkezik, hogy bizmányosnak az tekintendő, a ki valamely kereskedelmi ügylet megbízásból a saját nevében, de más részére eszközöl, az eldöi tendő kérdés az volt, hogy a felperes a szóban forgó tengere túli eladást, mint az alperesnek export bizományosa eszközölte-e E kérdést a biróság nemlegesen oldotta meg. Álért emez eladá ügyletet felperes nem a saját nevében eszközölte, hanem a Chr. H. & Comp. rio de janeirói cég és az alperes között csa közvetítette. Az alperesnek szakszerű érvelései, továbbá az üg; létnek ama körülményei, a melyek a felperesnek az ügyletn való szereplését egy export - bizományos eljárásához némik hasonlóvá teszik: a törvény világos rendelkezését meg nem vá toztathatják. És e részben a kir. járásbíróság kiemeli, hogy a 1 T. 265. §-ához képest nem annyira a per csatolmányokba foglalt kifejezések betűszerinti értelmet, hanem a szerződés pere feleknek a tényállásban nyilvánult akaratát tekintette irányadói s ehhez képest megállapította azt, hogy a felperes a tengere túli eladást az alperes részére csak közvetítette, de az alpere: nek export-bizományosa nem volt, mert az alperes nem gondo kodott arról, hogy az eladási ügyletet a felperes a saját nevébe és ehhez képest bizományosi felelősséggel eszközölje. E megáll pitásnál a kir. járásbíróság figyelembe vette, hogy a hajó eli mervény zálogba vétele az árúnak jogi átvételét még nem képez Továbbá, hogy a K. T. 379. §-a bizományos törvényes zálo< jogát a hajóelismervényre tüzetesen felemlíti ugyan, de ebbí az nem következik, hogy a ki a hajó elismervényre zálogjogi szerez, az már e zálogjognál fogva bizományosnak tekintendő. Mérlegelőre vette a kir. jbiróság az alperes amaz előterjes; tésének nyomatékát is, hogy Magyarország egyik legnagyobb ipa telepe nem szorult arra, hogy valamely hamburgi cég az ő lisz árújára kölcsönt nyújtson, de ugy találta, hogy ez nem változt; ama tényen, hogy a hitelezést az alperes elfogadta s hogy enné fogva a peres felek közt ama jogviszony jött létre, a mely hitelező és az adós között fenforog, s a melyet a magyar jo; műnyelv: kölcsönügyletnek nevez. Fontolóra vette azon felül kir. járásbíróság, hogy az alperes által a tengeren túli eladási szállított lisztárúk eladási ára tekintetében a felperes jótállá nem vállalt, a minimális árt az alperesnek nem garantirozt hanem az alperes a saját nevében és közvetlenül szállított Fiúin bői a legjobb áron belátás szerint való eladás végett a földgöm másik oldalára oly árúkat, a melyek minőségéről és az alpere számlának megfelelő értékéről a felperes meg sem győződhete s arra nézve, hogy emez árúk a földgömb túlsó oldalán mi áron fognak elkelni: még hallgatag sem vállalt felelőssége Figyelembe vette végre a kir. járásbíróság az alperes által híva kozott általános német kereskedelmi törvénykönyvet és az alpen kifejezését használva : a felperes hazájabeli jogászoknak és a né' szerint hivatkozott: Puchelt Ernő Zsigmond dr.-nak vonatkos commentárjait. De e részben sem az általános német törvén' könyv, mint a hazai 1875. XXXVII. t.-c. hű eredetije : nem nyu tott támpontokat arra nézve, hogy a kir. járásbíróság felperest per alapját képező ügyletre nézve az alperes export-bizományi sának tekinthesse; sem pedig Puchelt Ernő Zsigmond dr. nag becsű commentárjaiból oly jogelveket levonni nem lehetett^ melyek ^törvény felismert értelmével ellenkeznek. Mindezekb a kir. járásbíróság levonta tehát ama jogi consequentiát, hogy ;