A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Magyar állampolgárnak

A J alperes a tengeren túli eladást közte és Chr. H. & Comp. cég között közvetített felperesnek nem ugyan a K. T. 377. S-a értelmében, mint bizományosnak, hanem mint hitelezőjének megtéríteni tartozik az utóbbi által alperes javára nyújtott s ez által elfogadott előlegezés ama részét, a mely a tengeren túli eladás eredménye szerint fedezetlenül maradt. E megtérítendő összeg mennyiségére a per adataiból, nevezetesen az összevágó E. és 6"/- alattiakból kitűnik, hogy a számla szerinti érték 2/s-át és pedig számban és pénznemben kifejezve: 3,á65 márka 80 fillér erejéig előlegezte. A mennyiben pedig alperes nem igazolta, hogv a felperes nagyobb fedezetben részesült, mint a mennyit az A. és B. alatti elszámolások kitüntetnek, annálfogva alperes a szóban forgó előlegnek fedezet nélkül maradt és 557 márkát és 3 fillért kitevő részében a kereset szerint feltétlenül marasztalandó volt. Ellenben a felperes biztosító díj iránt való kétségtelen követelésének mennyisége az alperesi tagadásokkal szemben még bizonyításra szorulván, e részben a kir. járásbíróság felperesnek az 1868 : L1V. t.-c. 237. ^-ának irányadása szerint a becslöeskül ítélte meg s a per eme részének kimenetelét a per le vagy le nem tételétől tette függővé stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. nov. 24-én 3,620): Az első biróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Mindkét fél előadásából kétségtelen, hogy alperes S. Vince ügynök utján saját lisztárú tengeren'úl való eladásának kieszközlése végett felperessel üzleti összeköttetésbe lépett, hogy S. Vince a nem kifogásolt 2:/. alatti okirat tartalma szerint alperest arról értesitet'e, hogy neki felperes 200 hordó lisztnek Chr. H. & Comp. rio de janeirói cégre leendő consignálását ajánlja s egyúttal a liszt számlabeli értékének 7»-át előlegezni késznek nyilatkozik, s kétségtelen az is, hogy ezt az ajánlatot az alperes elfogadta, hogy erről a D. alatti szerint S. Vince felperest értesítette, hogy ez alapon tehát a peres felek közt létrejött megegyezés alapján történt az, hogy alperes a lisztet Rio de Janeiróba a vele összeköttetésben nem álló és szerződésre nem lépett Ch. H. & Coinp. cégnek tengeren megküldötte s hogy a najóelismervéuyeket hátirattal ellátva felperesnek szolgáltatta ki, ki egyúttal a liszt számlabeli ériékének 2'„-át alperesnek előlegezte. Az a kérdés, hogy S. Vince az emiitett ügylet közvetítésével melyik félnek, avagy mindkét félnek megbízottjaként járt-e el ? s hogy melyik fél volt az üzlet kezdeményezője ? teljesen közönbös. mert bármiként álljon ez, annyi kétségtelen, hogy az ügylet az előadott módon és pedig a peres felek közt tényleg létrejött. De lényeges kérdést képez a per eldöntésénél az, vájjon ez az ügylet a mint alperes vitatja a felek között létrejött bizományi szerződést, vagy csak — a mint felperes érvel — egyrészt alperes mint megbizó és másrészt Chr. H. & Comp. cég, mint eladási bizományos között létrejött bizományi szerződésnek puszta közvetítését képezi-e ? mert az előbbeni esetben, vagyis, ha felperes alperes bizományosának s igy figyelemmel arra, hogy tengeren túl való eladási bizomány forog szóban s hogy felperes jelölte ki azt a személyt, ki a tengeren túl az árút eladni fogja, úgynevezett kiviteli bizományosoknak tekintetik : felperest a kiviteli bizománynak a megbízás értelmében való eszközlésére nézve alperessel szemben a k. t. 369. §-a alapján — bárha ezt kifejezetten el nem vállalta, a szerződési viszony jogi természetéből folyólag felelősség terheli, melynek alapján neki az ügyletről elszámolni s a tengeren túli eladást eszközlő bizományos által teljesített eladást és ennek szerződésszerűségét igazolni köteles: ebben az esetben tehát az árúra adott előlegeknek, és a tett kiadásnak megtérítését alperestől csak ugy követelheti, ha bizonyítja, hogy azok az árúnak az eladási bizományos által felperesnek kiszolgáltatott eladási árából fedezetet nem nyertek, ha tehát igazolja, hogy az árú eladásából tényleg kevesebb folyt be. s hogy az eladása szerződésnek megfelelő volt, mig ellenkező esetben, vagyis ha felperes nem tekintetik bizományosnak, alperes egyedül a tengeren túl az eladást eszközlő cégtől, mint saját közvetlen bizományosától követelhet számadást, felperes pedig tekintet nélkül ennek eredményére, alperestől a neki előlegezett összeg és helyette tett kiadás megtérítését, a mennyiben még tényleg UÍLCS megtérítve, követelheti. De felperesnek az első biróság által is elfogadott az a nézete, hogy ő nem volt alperes bizományosa, s hogy igy alperesnek számadással nem tartozik, alaptalan, mert tengeren túl való eladási bizománynál, a menynyiben a megbizó azzal, ki a tengeren túl az eladást eszközli, nem közvetlenül lép összeköttetésbe, a megbízóval szemben közvetlenül kötelezettnek az tekintendő, ki az árúnak a tengeren túl harmadik személy által leendő eladását a megbízó részére kieszközli, vagyis az úgynevezett kiviteli bizományos s a megbizó és a tengeren túl eladást eszközlő harmadik személy között szerződési viszony nem áll fenn, hanem az utóbbi csupán a kiviteli bizományossal áll, mint ennek bizományosa közvetlen jogviszonyban. Már pedig jelen esetben alperes a tengeren túl eladást eszközlő Ch. H. & Comp. céggel közvetlen összeköttetésben nem állott, vele nem érintkezett, az ügyletet nem vele, hanem a felperessel kötötte s a nevezett cég az ügyletről nem alperesnek, hanem felperesnek, a mint ezt felperes a keresetben világosan beismeri, számolt el; kétségtelen tehát, hogy alperes és Ch. H. & Comp. cég között szerződési viszony fenn nem állott s igy alperesnek az ügyletről felperes mint az ő kiviteli bizományosa köteles számolni. Mit sem változtat ezen az a körülmén}', hogy az árút nem küldte előbb felpereshez Hamburgba s nem ez szállította azt innen tovább, hanem alperes azt Fiuméből közvetlenül a Ch. H. & Comp. céghez Rio de Janeiróba küldte, nem változtat pedig azért, mert ezt alperes egyedül felperes utasítása folytán, ki a nevezett céget eladási bizományosul kijelölte, tette, ő maga pedig a nevezett céggel semmiféle szerződési viszonyban nem állott, de az árú, különben a szállítás alatt már nem is alperesnek, hanem a hajós elismervények birtokaiban levő felperesnek, ki az árúra alperesnek előleget adott, s ki azt a szállítás tartamára biztosította is, rendelkezése alatt állott. Ezeknél fogva felperes az árúra adott előlegnek és a tett kiadásnak az állítólagos eladási árral nem fedezett részét alperestől csak ugy követelhetné, ha bizonyítaná azt, hogy az árúért tényleg annyi folyt be, a mennyit ő állit s hogy ez az összeg szerződésszerű eladásnak eredménye ; minthogy azonban alperes tagadja azt, hogy az árúért csalc annyi folyt bs s hogy az eladás a számlában kijelölt áron nem volt eszközölhető és az eladás alperest kártól óvta meg, felperes pedig mindezeket nem bizonyította és azt, hogy az alperes az eladást jóváhagyta volna, maga sem állítja : ugyauazért öt az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával az adott előleg a tett kiadás közt egyrészt s az állított eladási ár között másrészt alperes terhére felszámított különbözet fizetésére irányzott keresetével, mint alaptalannal elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1891. október 23., 109. v.): A másodbiróságnak Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Miután nemcsak azon perbeli adatokból, a melyekre az alperes védekezését alapította, hanem azokból is. a melyeket a felperes az alperesétől eltérő álláspontjának igazolásánál szintén elfogadott, más következtetés meg nem állapitható, mint az, hogy az alperes által tengeren túli eladásra a Rio de Janeiróban székelő Chr. H. cégre consignált árú eladása ügyletének lebonyolításánál az eladást a tengeren túl teljesítő eme céggel egyedül a felperes és nem egyszersmind az alperes is lépett jogviszonyba, a miből kifolyólag helyesen mondotta ki a másodbiróság azt, hogy felperes az alperesnek, a ki az árút az ő kijelölésére a tengeren túli cégre consignáltatta, az ily ügyleteknél különben is szokásszerű szárazföldi kiviteli bizományosának tartandó, és miután a tengeren túli eladásra consignatióba vett árúügyleteknél, a tengeren túl eszközölt eladásról az árú elküldőjének beszámolni, a bizományos tartozik és oly esetben, a midőn az eladás az elszámolt feltünőleg alacsony vételárnál fogva az árú elküldőjének károsodására vezető kedvezőtlen eredménynyel végződött, azon okokról, a melyek befolyást gyakorolhattak az ottani üzleti viszonyokra, tekintettel az eladásról kimutatott kedvezőtlen eredmény létrehozásánál, felvilágosítást beszerezni az eladást teljesítő tengerentúli eladási bizományostól, a vele egyedül jogviszonyban álló kiviteli bizományos kötelessége, a íenforgó esetben pedig alperes consignált árúinak eladásáról a Chr. H. cég által A •/. és lí •/. alatt kiállított, s a felperes részéről neki is megküldött elszámolást azon okból, mivel a beszámolt vételár távolról sem felel meg az árúval egyidejűleg megküldött 7 V. alatti számlában meghatározott annak a vételárnak, a melynek V«-ad része erejéig a D •/. alatti szerint felperes is az árúra alperesnek előleget nyújtott, s az ily módon elszámolt eladást alperes a maga részére el nem fogadta és felperes minden felvilágosítást a tengeren túl teljesített eladásnak az alperesre felette kedvezőtlen eredményét előidéző okokról megtagadván, annak a kötelezettségének, a mely őt mint kiviteli bizományost az árú elküldője irányában terheli, meg nem felelt, e szerint pedig az alperes ellen ugyanezen ügyletből kifolyólag a neki elszámolt vételár által nem fedezett előleg és az alperes érdekében az árúra tett kiadása iránt fennálló követelését sem lehet jogosítva érvényesíteni : a másodbiróság ítélete ezen és az abban felhozott egyéb megfelelő okokból helyben volt hagyandó stb. Bün-ü gyekben. Minek minősíthető vádlott azon cselekedete, mely szerint az valamely kiskorú lányt a cselédnek való szerződtetés ürügye alatt bordélyházba adta .' (Btk. 247, 321, 323. §-ai). A szolnoki kir. törvényszék. (1890. szept. 29-én 7,177.) K. Jánosné és T. Lászlóné vádlottakat a btk. 321. §-ba ütköző személyes szabadság megsértés bűntettének vádja alól felmenti; ellenben T. Lászlóné vádlottat a btk. 323. §-ba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek kimondja s ezért a btk. 323 és 326. §. alapján 1 havi fogházra itéli stb.. Indokok. A vád alapját azon panasz képezte, hogy 1889. évi január 10-én K. Jánosné az akkor még 16 éves K. Margitot cselédjéül felfogadta, de még ugyanezen hónapban azon ürügy alatt, hogy K. . .-hoz viszi cselédnek, T. Lászlóné bordélyháztulajdonosnéhoz vitte, hol nevezett K. Margit fajtalanságra kényszeríttetett, de február ll-én megszökött, azonban T.-né által visszahurcoltatott, s ott tartatott más napig, a mikor sikerült lábbeli nélkül zord időben könnyen öltözötten ismét megszöknie. K. Margit a végtárgyalás alkalmával maga akként módosítja a tényállást, hogy a mikor tapasztalta és tudta, miszerint K-né őtet