A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Magyar állampolgárnak

A JOG. 47 azon módon hajtatta végre, mint az embereken. Az egyházi hatóság az állatokra ugyanazon alakban mondotta ki az egyházi átkot, mint az emberekre s a halálbüntetést a világi hatóság mondotta ki halálitéletévol. Az állatok elleni ilynemű büntetőjogi eljárás leginkább a 13—17 századokban uralkodó. Az állatok nyilvános megbüntetését az Ó-Testamentumból vették (Exod. XXI. 28) a mi azonban az O-Testamentoraban vallásos cselekmény volt az a középkorban világi törvénynyé lett. Az állatok, de nem a háziak nak. hanem egereknek, patkányoknak és rovaroknak exeorumunieálása eredetileg csak maledictió. Az állatperben való Ítéletet nem ugy kell felfogni, mint állatok elitélését, hanem mint az emberi és dumonlelkek büvészies elátkozását s az állatpert, mint szellemek perét. Érdekes a munka nem csupán a régi jog, de az emberiség művelődése szempontjából is. Igazságügyministeri határozatok. A kir. ügyészek és aliigyészek illetményeiket minden esetben az eskiiletétel napjától kapják. A kir. igazságügyminister egy felmerült eset alkalmából ekképen határozott: Minthogy az 1869 : IV. t.-c. 14. §-ának azt a rendelkezését, hogy »a fizetés kezdete az eskületételtől száraittatik«, az 1891 : XVII. t.-c. 58. §-a — az utóbb emiitett szakaszban az eskületételi kötelesség határidejére vonatkozólag foglalt módositással — a kir. ügyészekre is kiterjesztette ; minthogy továbbá a 4,291/1891. 1. M. E. számú uj birói ügyviteli szabályok 37. §-ának második bekezdése szeririt az előléptetett itélő birónak a magasabb fizetés az 1869: IV. t.-c. 14. §-a alapján az uj eskü letételének napjától jár; minthogy ez a szabály az ügyészekre és alügyészekre is alkalmazandó : ezeknél fogva az egyébként hatályban levő 1872. évi január hó 2-án 1,586. sz. a. kibocsátott ügyészségi utasítás 5. §-ának a fentebbiekkel ellenkező rendelkezése hatályon kivül helyezettnek tekintendő és a kinevezett ügyészek s alügyészek magasabb fizetésüket és tiszti pótlékukat akkor is az eskületétel napjától kapják, ha korábban is államszolgálatban voltak. (42,339/1891. I. M. sz.) Több fegyelmi büntetés erkölcsi hatályának időtartama. A kir. igazságügyminister figyelmeztette egyik kir. törvényszék elnökét, hogy azon felfogás, mintha a későbbi fegyelmi büntetés erkölcsi hatálya nem vehetné kezdetét mindaddig, mig a korábbi büntetés erkölcsi hatálya meg nem szűnt, a fegyelmi törvényben nem talál támogatásra. Az 1871 : VIII. t.-c. 24. §-ának ugyanis csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a fegyelmi uton büntetett bíró vagy bírósági hivatalnok a rosszalásnak, feddésnek és pénzbüntetésnek minden erkölcsi hatálya alól egy, két vagy három év multával felszabadul, ha csak időközben ujabb fegyelmi büntetés alá nem esett s ennek oly erkölcsi hatályát nem vonta magára, a mely esetleg a korábbi büntetés erkölcsi hatályának egy, két vagy három évi időtartamán túl is terjedhet, mint a hogy rendszerint szokott is azon túl terjedni. Szabályul azt kell elfogadni, hogy minden fegyelmi rosszalás, feddés és pénzbüntetés erkölcsi hatálya a fegyelmi ítélet jogerejűvé váltával veszi kezdetét és annak időtartama folyhat más — korábbi vagy későbbi — fegyelmi büntetések még meg nem szűnt erkölcsi hatályának időtartamával együttesen. Tekintetbe veendő itt még az is, hogy a mikor több rendbeli fegyelmi vétség egy Ítéletben egy büntetéssel, péld. pénzbüntetéssel sujtatik, ilyenkor sem lehet a pénzbüntetésnek erkölcsi hatályát három éven túl kiterjeszteni. (42,689/1891. I. M. sz.) A kir. közjegyző és a kir. járásbiró hatásköre. A kir. igazságügyminister, elébe terjesztett kérdés folytán, akképpen válaszolt, hogy oly teendőket, melyek kizárólag a közjegyzői hatáskörbe tartoznak, minden járásbiró csakis a közjegyző akadályoztatása és helyettes nem léte esetén és csupán annyiban láthat el, a mennyiben azok halasztást nem tűrnek; ezen teendőkben a járásbiró csak az akadályozott közjegyzőt helyettesíti. Ámde más tekintet alá esik a névaláírások hitelesítése és a közvégrendeletek készítése: az előbbi az 1868 : LIV. t.-c. 548. és következő §-ai, az utóbbi pedig az 1876: XVI. t.-c. 21. §-a értelmében a járásbirónak is hatáskörébe tartozik és ő ezekben épen ugy jár el saját hatáskörében és nem tekinthető a közjegyző helyettesének, mint a közjegyzői székhelyen kivül eső járásbíróságok a váltóóvások felvételénél az 1876: XXVII. t.-c. 98. §-a alapján járnak el. (36,376/1891. I. M. sz.) Vegyesek. Egy, a ki nem akarja a főnyereményt. Nem mindennapi nyereményt küldtek be a napokban egy un embernek, a ki a nyáron Zwickauban való rövid tartózkodása alatt egy márkáért vett az iparkiállitáson egy sorsjegyet. Most arról értesítették, hogy sorsjegyére »nagy« nyeremény esett és beküldtek neki a szerencsés nyerőnek egy óriás nagy ládát, melyért még 372 márkát kellett fizetnie. Fölnyitván a ládát, egy roppant nagy bádog torony-kupolát talált benne, melyet egy érchegységi fémöntöde ajándékozott a kiállításnak. A boldog nyerő pert indított a nyeremény visszavételére és a szállítási költségek megtérítése iránt, mert ő a sorsjegy vételével nem kötelezte magát arra, hogy I a főnyereményt át is veszi és igy nem is kötelezhető, hogy a I nyeremény szállítási díjait megfizecse. Hányszoros bigamista, a kinek tizenhat felesége van ? I Ezen kérdéssel fog a clevelandi (amerikai) bíróság foglalkozni. Más szegény embernek egy feleség is sok, Anderson János tizenöt feleséggel sem érte be, mert neki még egy tizenhatodik is kellett. A rettenhetetlen embert elfogták s most Clevelandban várja az ítéletet. Eddig tizenhat »feleség« jelentkezett. A dolog annyira érdekli az amerikaiakat, hogy egy st.-iouisi tiz centes múzeum tulajdonosa ezer dollárt ajáulott fel Andersonnak, ha megengedi, hogy harminc napon át »ki legyen állitva«, miután a st.-louisiak nagyon szeretnék látni azt az embert, a ki tizenhat feleség dacára sem mondott csődöt. Anderson háromezer dollár kezességi díj alatt áll; a múzeum tulajdonosa ezt is lefizetné érte, de Anderson nem akar St.-Louisba menni, mert »rösteli« a dolgot. Olasz igazságszolgáltatás. Cosenzában Scandurra többször rálőtt új és szerencsésebb kedvesével templomba vonuló régi menyasszonyára, Grazia Gualtie r-re, de G r a z i a helyett nővérét, Máriát találta el s a hűtelen csak veszélyes sebet kapott. C o s e n z a esküdtjei a szerelmét annyira fájlaló Scandurrát nagy lelkesedéssel fölmentették s a nép erre az esküdteket a szokásos ovatiókban részesítette. Különös »pendant«-ja ez esetnek a messinai esküdtszék által bevégzett pör. Gaetano és VincenzoZuccaro testvérek megölték a gazdag G r a s s o mérnököt, ki nővérüket elcsábította. A messinai esküdtszék nővérük megbosszulóit az olasz traditiók dacára hosszú fogságra ítélte. Az a különös a dologban, hogy épen ezen a napon ítélt a c a t a n i a i esküdtszék egy hasonló esetben s a vádlott fölmentetett, mig messinai társai a »Bagno«-ba mentek. Hol van itt az igazság ? Érdekes könyvárús-pör. A »Berlini könyvkereskedők tőzsdeegyesülete« 1889-ben egyik ülésében eltiltotta a rabatt adást (vételárból százalékadás) és kimondotta, hogy az állandó vevőknek adható csak rabatt, melynek maximuma 5%, bizonyos esetekben 10%. A »Mayer és M ü 11 e r« berlini cég azonban nem tartotta magát e szabályokhoz és nagy rabattot adott, mi ellen az egyesület kényszert alkalmazott. Azonban a cég sem engedett és midőn az egylet minden kiadót felszólított, hogy a cégnek semmit se szállítsanak, illetve hitelezzenek többé, Mayer és Müller 1889. tavaszán az egyesület akkori elöljárói ellen pert indítottak Berlinben és jövedelmük megcsonkítása címén 29,499 márkát kártérítést követeltek. Azt állítják, hogy az egyesület eszközei nem feleltek meg az illendőségnek s hogy a »Börsenblatt«-ban és a körözvényekben ellenük felhozott állitások és sértő kifejezések hitelüket megingatták és megtámadták kereskedői becsületüket : két hatóság visszautasította már őket, midőn a birodalmi törvényszék az egyesület felhívását, hogy ne szállítsanak, illetve hitelezzenek a cégnek semmit, jogtalannak mondotta ki és az ügyben új tárgyalást tűzött ki. Az eljáró bíróság is jogtalannak mondá az egyesület ezen eljárását s a beperelt elöljárókat 2,100 márka kártérítési összeg megfizetésére kötelezte. Paray és Groie fellebbezése folytán az ügy még egyszer a birodalmi törvényszék elé jutott, de kérelmük visszautasittatott az előbbi okoknál fogva. A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem mindnégy karában a rendes beiratások az 1891/2. tanév II. felére f. év február hó 1-től kezdődnek és bezárólag 12-ig tartatnak. Az egyes tanároknál csak 12-től számított 3 nap alatt lehet beiratkozni. A személyazonosság az indexbe illesztett fényképpel igazolandó. A kiknek valamely elhárithatlan akadály miatt a 12 napi határidőn belül személyesen jelentkezniük lehetetlen, kötelesek ezen határidőn beiül az illető kar dékánjához intézett és az akadályt hitelesen igazoló okmánynyal felszerelt folyamodványt benyújtani, melyben a megjelenhetés jelzendő ; ez azonban március 6-án túl nem terjedhet. — A szülésznői tanfolyamra a beiratkozások február hó 1-én kezdődnek és bezárólag 15-ig- tartatnak az orvoskari dékanátusban. Párisi ügyvédi iroda. Egy körlevelet kaptunk Párisból dr. S. Mayer ügyvédtől és kormánytanácsostól (lakik: 14., rue Drouot), ki magyarországi kartársaktól mérsékelt díjért szívesen átvállalja az ottani törvénykezési és közigazgatási teendőket és egyéb megkeresvényeket. Magyar állampolgárnak az izlam hitre való áttérése törvényeink szerint tilva van. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a belügyminiszterhez 1880. évi február hó 7-én, 2,105. szám alatt intézett következő átiratában: A magyar-osztrák alattvalóknak az izlam hitre való áttérése iránt folytatott tárgyalásokra vonatkozó s velem a rn. kir. igazságügyi miniszter ur által folyó évi január hóban 1,064. sz. alatt kelt átirattal közlött összes ügyiratokat van szerencsém címednek szives további intézkedés végett azon tiszteletteljes kijelentéssel átküldeni, miszerint az igazságügyi miniszter ur hivatok átiratában kifejezett azon véleményt, hogy törvényeink szellemében magyar alattvalónak az izlamra való áttérés meg nem engedtetik, továbbá, hogy ebből folyólag osztrák-magyar közeg nem vehet részt mint hivatalos tanú egy magyar állampolgárnak 1