A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Még egy díjnokot kérünk

46 A J O Gr. Nyilt kérdések és feleletek. I. A birói érdekeltség1 kérdéséhez. (1868. évi LIV. t.-c. 56. §-a.) (Felelet.) A »] o g« 5-ik számában feltett ezen kérdésre: »Fenforog-e az 1868 : LIV. t.-e. 56. § a b) pontjában körülirt érdekeltség, ha a peres felek valamelyikét oly ügyvéd s illetve mint helyettesitett meghatalmazott, oly ügyvédjelölt képviseli, ki az eljáró bíróval másodíziglen oldalrokonságban s illetve az idézett törvényhelyen meghatározott valamely rokonsági vagy sógorsági viszonyban áll ?« Válaszom a következő : Igenis fenforog! A semmitöszéknek 1869. évi október hó 30-áról 2,360. szám alatt hozott teljes ülési döntvénye és a m. kir. Curia állandó gyakorlatához képest, a melyet az igazságügyminiszter is 46,983/888. szám alatti rendeletével december 29-én szintén megerősített, a biró érdekelt és mint ilyen, azon ügyben el nem járhat. Dr. Krisanich József, kaposvári ügyvéd, II. Egy pár szó a szoros zár alkalmazása nélkül lefoglalt ingóságokra vonatkozó kérdéshez. A »J o g« mult évi 51. számában elméleti megfejtést kaptunk erre a kérdésre, mire én a gyakorlatból az ellenkezőt válaszolhatom. T. Mária ellen végrehajtást intéztem és követelésem biztosítására lefoglaltattam ingóságait, azok között varrógépét is. A foglalás után a végrehajtást szenvedett folytonosan halasztást kért fizetésre, melyet a türelemvesztésig megengedtem, de midőn utolsó levelét Aszódról vettem és igy más bírósági terület- : ről, mint a hol a foglalás történt, utána néztem az ügynek és ugy [ találtam, hogy alperesnő Budapestről elköltözött s ingóságait is ' magával vivén, Aszódon telepedett le. Dacára, hogy ezen átköltözésről engem nem értesített s a birói zárpecsétet itt hagyta, az árverést ellene kértem, mely Aszódon foganatosítandó lett volna, de hogy az alperesnő tudtul adta, hogy ingói egy részén túladott és fizetést igért, mit részletekben teljesített is, abban maradt az árverés foganatosítása. Több példával szolgálhatnék arra nézve, hogy itt a fővárosban is a végrehajtást szenvedettek egyik járásbirói területről a másikr,: teszik át lakásukat, a nélkül, hogy a végrehajtót értesítenék és épen ezen ok szülte azt, hogy Budapesten az V. ker. járásbíróság iett felruházva az összes területre a végrehajtások i foganatosításával. Ezek szerint nem tartozik a végrehajtást szenvedő lakása I változtatását a bíróságnak bejelenteni, arra sincs szükség, hogy a lefoglalt ingók a foglalás helyére visszavitessenek. Azt azonban, hogy a tárgyak hollétét bemondja, tőle követelhetni és ha azok hiányoznak, a btk. 359., illetőleg 355. §. súlya alá eső cselekményért perbe fogható. R. E. S. Sérelem Még egy díjnokot kérünk. A p é c s k a i kir. járásbíróság irodájában napról-napra szaporodik fel a hátralék, mert az irodai erő annak feldolgozására absolute képtelen. Hiába dolgozza fel a két biró és az önállólag működő i aljegyző a beérkezett darabokat, ugy, hogy a mult évről hátralék [ nem maradt ; különösen a járásbiró, ki több mint egy éven át | hivatali elődének betegeskedése és a késedelmes kinevezés folytán egyedül működött, hiába igyekszik, a telekkönyvvezető is hiába fejt ki szorgalmat és vezeti keresztül az ügyeket, a feleknek ez által nincs segítve, mert az ügydarabok halomszámra hevernek letisztázatlanul. Egyideig sikerült a járásbiró erélyének a meglevő erők túlfeszítése által az ügykezelés rendes menetét tűrhetően fentartani, de miután állandóan nem lehet senkit sem szorítani, hogy éjjel is dolgozzék, most már a hátralékok nagyobb és nagyobb mérvben felszaporodnak, ugy, hogy csak egy második díjuoki állás rendszeresítése által lehet a bajon segíteni. A járásbírósághoz 1891. évben 3,233 polgári, 1,788 fenyítő és 2o9 elnöki ügyszám érkezett és 3ö2 kis peres ügyi panasz adatott be, ezen összes ügyek kezelése egy irnok által láttatik el és a ki ismeri a bonyodalmas ügykezelést, nyilvántartást és azt, hogy mennyi időt vesz igénybe a felek sürgetése, különösen azon oknál fogva, mert az ügyek hosszú időn át leiratlanul hevernek, az be fogja látni, hogy az irnok a kezelést is alig birja ellátni, másolásra pedig egyáltalán nem marad idő. A telekkönyvhöz 1891. évben beérkezett 2,720 ügydarab, ott is egy telekkönyvi irnok van, ki iktató, kiadó, irattárnok stb. egy ' személyben és neki kellett az 1891. évben megrendelt 478 telekkönyvi kivonatot lemásolni, ugy, hogy a telekkönyvi irnok is csak ritkán fordithat egy pár órát az ügyek letisztázására. Az összes elnöki, polgári, fenyítő és kisebb peres ügyek és a telekkönyvi ügyek nagy részének tisztázására az egész bíróságnál 1, szóval egy díjnok áll rendelkezésére, kit bűnügyekben és vizsgálatoknál, boncolásnál stb. jegyzőkönyvvezetőül is kell a minist, rendelet értelmében alkalmazni. Ily körülmények közt a hátralékok a kiadóban napról-napra felszaporodnak és miután ezen állapot nemcsak a felek, hanem a magas kincstár kárára is van, azon oknál fogva, mert a kincstári ügyészség által beadott perek is leiratlanul hevernek és a hagyatéki ügyek és szerződések csak hónapok múlva közöltetnek illetékszabás végett az adóhivatallal, de ezen állapot a birói személyzet tevékenységére is bénitólag hat, mert az elintézett ügyek tisztázására csak hosszú idő múlva kerül a sor, reménylem, hogy a nagyméltóságú m. kir. igazságügyministeriumnál is be fogják látni ezen állapot tarthatatlanságát és annak egy második dijnoki állás rendszeresítése által mielőbb fognak véget vetni. Dr. Fehér Manó, pécskai ügyvéd. Irodalom. Az ártatlanul vizsgálati fogságba helyezettek és ártatlanul elitéltek kártalanításáról. Irta: dr. Doleschall Alfréd, Budapest. Franklin-társulat. Ára 20 kr. Szerzőnek ezen kis füzete azon nagyobb szabású fölolvasását tartalmazza, melyet a jogász-egyletben tartott és melyet annak idején ismertettünk. Teljes áttekintést nyújt a kérdés felett és saját javaslatát is terjeszti elő a kérdés megoldására. Ajánljuk az érdeklődőknek. A törvényszolgáltatás kézikönyve, Észak-Amerika Egyesült-Államaiban. Birói szervezet, peres bíróságon kivüli eljárás. Függelék: Földbirtok szerzése idegenek által. (Handbuch der Rechtspfltge in den Vereinigten Staaten von Nordamerika. Gerichtsverfassung, Prozessverfahren und freiwillige Gerichtsbarkeit. Anhang : Der Erwerb von Grundeigentum durch Auslánder.i Irta Vocke W. Köln. Bachem 1891. 167. 1. 2 50 m. Szerző, chicagói ügyvéd s az ottani német consulatus jogi képviselője sok évi praxis alatt meggyőződött egy olyan kézikönyv szükségességéről, mely útbaigazítaná jogkereső földiéit. Ezt a hiányt pótolja jelen mű és általánosságban el is fogja érni célját. Az első rész áttekintést nyújt a szövetség és az egyes államok birói szervezetéről és I örvénykezési eljárásáról, minek segélyével az idegen, kinek nincs jogi képviselője, megítélheti, hogy melyik bírósághoz kell fordulnia, minő lépéseket kell tennie, mily bizonyító eszközöket kell megszereznie stb. A második rész a perenkivüli bíráskodást tárgyalja, névszerint az örökösödési jogot végrendelkezéssel. Az örökjog nincs egységesen rendezve az Egyesült-Államokban s ezért szükséges volt közölni a különböző örökösödési rendszert. Ehhez járul a hagyaték rendezése, a hagyatékhoz tartozó ingatlanok eladása, az örökösödési kimutatás és illeték kiszolgáltatása és a hitvesi vagyonjoggal kapcsolatos egyikmásik kérdés legalább is jelentékenyen. Ugyan e fejezetben tárgyalt dolgok közt van szó a gyámságról, a consularis bíróságról s a csődeljárásról, mely az egyes államoknak a fizetésképtelenekre vonatkozó törvényeivel van rendezve, továbbá az ingatlanok elárverezéséről, nevezetesen a figyelembe veendő alakiságokról, s a kiállítandó megbízásokról, melyekhez mintákat nyújt. A függelékben szerző az egyes államoknak a földbirtokoknak idegenek által való megszerzésére vonatkozó határozatait közli. Itt is majdnem mindenütt az angol common Law képezi az alapot, mely idegeneknek a földbirtok szerzését akár a vétel, akár örökösödés utján megtiltja, mely ellen azonban folytonosan visszahatás mutatkozik, melynek hatásait szerző az államok törvényhozásaiban mutatja ki. Eltűnés és holttá nyilvánítás közönséges és porosz jog szerint (Verschollenheit und Todeserklárung nach gemeinem und preuss. Recht.) Irta: RisenfeldC. E, Breslau W. Köbner, 1891. 178 1. 3. m. A munka, mely egy, a boroszlói jogi kar által jutalmazott pályamű átdolgozása, történeti és dogmatikai részre oszlik. Amaz az eltüntneknyilvánitás intézményének a római és germánnal való érintkezési pontjait s fejlődését a közönséges és francia jogban tárgyalja, miben szerző Brunsnak a BekkerésMuther évkönyvei 1. kötetében foglalt hires dolgozatára támaszkodik. A dogmatikai részben az eltűntnek nyilvánítás anyagi előfeltételei a holttá nyilvánítás törvényes eljárása és jogkövetkezményei, valamint az utóbbi hatásának megszüntetése foglaltatnak, a tételes jog és az igazságszolgáltatási politikai szempontjából minden vitás kérdés és probléma feltüntetésével. Szerző kitér az uj polgári törvénykönyv szervezetére is. Jóllehet a könyv ezen javaslat megindokolása tárgyában felhozott anyagban semmi uiat sem mond, mindazonáltal az irodalmat illetőleg ép oly áttekinthető, mint meglehetősen kimerítő anyagot nyújt az eltűntnek nyilvánítás tanáról és az anyag leküzdése, valamint könnyű és folyékony nyelvezeteért teljes elismerést érdemel. Állatbüntetések és állatperek. (Tierstrafen und Tierprozesse. Innsbruck, Wagner 1891. 57 1. 1 M.) Irta: A m i r a K. A különös gonddal kidolgozott tanulmány a következő jogauyaggal foglalkozik. Régente és a középkorban állatokat az általuk okozott károk miatt nyilvánosan megbüntették; az államhatalom az állatokon az akasztást, élve elásatást és elégetést ugyan-