A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - Irni-olvasni nem tudó kereskedő-cég bejegyezhető-e?

38 A JOG. nézve^talán már érezhető járulék alól ki ne vonják, akkor nem bizhatjuk tetszésükre azt, kívánja-e valaki családját is részesíteni a nyugdíj jóiéteményében, avagy nem. Bevallási kényszert kell tehát behozni és elvileg kimondani, hogy nyugdíj-igénye csak azon kartárs családjának van, ki a megállapított díj-többletet is fizette. A járulék ezen többlete alól azonban méltánylandó esetekben inkább lehetne felmentést adni és ezért számítási alapul a 920 tagnak mintegy negyedrésze, 250 tag után veszek fel járuléktöbbletet s ezt is igen mérsékelten 10 frttal veszem fel, ugy hogy e címen a nyugdíj-alapba befolyandó összegként csupán 2,500 frtot veszek fel. I. A nyugdíj-alapba befolyandó összes évi járulékot, tehát 13,500 + 2,500 = 16,000 frttal veszem fel. Ez összegből a fent előadottakhoz képest évenként 2,0<)0 frtot a segély-, illetve rendelkezési alapba tartok átutalandónak a végből, hogy azok, kik e szervezet hatálybalépte előtt szorulnak segélyre, szabályosan legyenek gyámohthatók s a jövő érdekében ne szenvedjen a jelen. A mi a rendelkezési alapból valamely évben fel nem használtatott, a nyugdíj-tőkéhez csatolandó. E szerint legalább évi 14,000 frtra számíthatna a nyugdíjalap feltétlenül. II. A legközelebbi kérdés az, m i I y idő után és mily előfeltételek beállása esetén álljon be a nyugdíjigény? Már azon célból, hogy az időközi, igénybe nem vehető évi járulék tőkésítése által a nyugdíj-alap tetemesen növeltessék és az évi járuléktól független alaptöke teremtessék, szükséges több évi intercalaret állapítani meg. De nem is méltányos, hogy 1 — 2 évi járulék már jogot teremtsen nyugdíjra, mert az általam ajánlott szervezet mellett a nyugdíj-igény minden ügyvédet egyenlően megillető szerzett jog volna s csak az igény beálltának kezdőpontja, feltételei változnak az egyéni szükség, az anyagi körülményekhez képest. Az ellenszolgáltatás, a mely a jogot megteremti, tehát több évi hozzájárulás. E tekintetben azonban szinte a minimumot veszem fel s bár minden más nyugdíj-egylet és szervezet legalább 10 évi tagságot feltételez, én számítási alapul csupán öt évi interealarét veszek. Erre egyrészt a már létező jelentékeny tőke bátorít, másrészt azon alapgondolat, hogy ez idősebb kartársainkkal szemben méltányos, az alapra pedig, tekintve a felosztás módját, nem veszélyes. Az öt évi intercalare alatt felgyűl az évi 14,000 frtból s annak időközi (4n/o-os) kamataiból mintegy 78,000 fit. A hatodik évben tehát, a midőn a nyugdíj igények először lépnek hatályba, az alap tőkéje, eltekintve minden rendkívüli jövedelemtől, adományok, tőkésített feleslegektől álland a ma létező 70,000 írt és fenti 78,000 frtból. Annak vizsgálatánál, hogy a 6 ik évtől kezdve mily összeg álland — a tőke érintése nélkül — rendelkezésre, következőket tartom szem előtt. (Folyt, köv.) Belföld. Szaktanácskozás az igazságügyminiszteriumban. Az igazságügyminiszteriumbau T e 1 e s z k y István államtitkár elnöklete alatt szaktanácskozási tárgyalások vannak folyamatban két törvényjavaslatra vonatkozólag, melyeknek elseje a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe bejegyzéséről, a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről és a tulajdonjog bejegyzésének előmozdítását tárgyazó intézkedésekről, másodika az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szól. A szaktanácskozmány tagjai: Czorda Bódog államtitkár, Halmosy Endre, Süteő Rudolf, dr. Imling Konrád, curiai birák, Mezey Albert, dr. Lányi Bertalan, Eábry Gyula, kir. itélő táblai birák, Osváth Imre, törvényszéki biró és dr. Weinmann Fülöp, kir. közjegyző, jegyzője pedig dr. Karádi Bertalan, albiró. Ausztria és külföld. A bécsi ügyvédi kamara. Ügyvéd 1890. év végéig be volt jegyezve 845; ebből Bécsre esik 728, a vidékre 117.1891-ben 42 ügyvéd jegyeztetett be (Bécsben 38, a vidéken 4) s kitöröltetett 18 (Bécsben 15, a vidéken 3.) Számuk tehát 24-el szaporodott s így vannak összesen 869-e n. Ezekből Bécsre esik 750 s a vidékre 119. Ügyvédjelölt volt 1890. dec. 31-ig 370 és pedig 346 bécsi és 24 vidéki; 1891-ben bejegyeztetett 61, töröl tetett 69. Összesen van tehát 362 ügyvédjelölt; 338 bécsi és 24 vidéki. 1890. év végén maradt elintézetlen sérelem (fegyelmi és más természetű) 17. 1891-ben bejelentetett 241 sérelem, ebből visszautasittatott 175, visszavonatott 7, megszüntettetett 15, 12 pedig a fegyelmi tanácsnak kiadatott. Az ártatlanul elitéltek kártalanításának kérdése Ausztriában. Az ártatlanul elitéltek kártalanításának kérdése, mely már 1884. és 1890-ben is az osztrák parlamentben hosszas viták tárgya volt, nagy lépéssel közeledett megoldásához. Miután J a ques és Kóser képviselők ez ülésszakban ismét felvetettéke tárgyat, a felsőház bizottsága egy alapjában megegyező, de a kivitel módozatában elütő javaslatot terjesztett be, mely — ugy látszik — haladást jelez Az állam kárpótlási kötelezettségében a bizottság teljesen megegyezett. A kárpótlási kötelezettség megállapításában a felsőházi bízottság tagjai csatlakoztak annyiban a képviselőház bizottságához, miszerint az ártatlanul elitéltek igényét jogosultnak tartják. Ebből a nézetből aztán oly következtetéseket vonnak, minőkre a képviselőház nem is gondolt. Mindenekelőtt a kisebb mérvű kártalanítás eszméjét elvetették és elfogadták az ideiglenes javaslatot, mely megengedi a kártalanítás követelését azoknak, kik ártatlanul bűnhődvén, vagyonuk- és keresetükben kárt szenvedtek. Kétségtelen dolog, hogy az esetek legnagyobb részében az elitéltnek vesztesége nemcsak vagyonának megkárosításában, hanem elitéltetése folytán bekövetkezett keresetképtelenségében is rejlik. A munkaerő megbénul s a kiállott büntetés folytán nagyon meggyengül, a hitel alászáll és összeköttetései megszakadnak. Materialis és ideális tényezők együttműködésére van szükség, hogy a physicai munkaidőt s a psychicai munkakedvet visszanyerjék az elitéltek. A kar, mint mindig, midőn elmaradt haszonról vau szó, absolute kiszámithatlan, csak megközelithetőleg állapitható meg és, ekkor is magában foglalja már az ideális és materialis hátrányt. Epen ezen nehézségnél fogva az amerikai és angol törvénykezés úgynevezett ideális veszteséget vesz figyelembe. Hasonló ügyben gyakorlatilag is csak megközelítőleg lehet a tényleges kárt megállapítani és nem marad egyéb hátra, mint teljes kárpótlást követelni, mely figyelembe veszi az elitélt állását, körülményeit, büntetésének tartamát, nehézségeit, stb. így aztán az ügy vitelének mikéntjétől fog függni, hogy a törvény elérte-e célját. Sok függ az összeg megállapításának módjától és e tekintetben célszerűnek látszik a felsőház javaslata. Az előbbi, ideiglenes javaslatot teljesen elejtették. Az újabb javaslat szerint a szakértők és tanuk véleményezései s jelentései alapján az igazságügyminiszter meghatározza a kártalanítási összeget, melynek megállapítását károsult 60 nap alatt megfelebbezheti. Krdekes, hogy Belgiumban hasonló intézkedést akartak létesíteni, de a dolog abban maradt. A felsőházi javaslatból hiányzik azon határozat, hogy a büntető eljárásban illetéktelenül fizetett pénzbírságok és költségek hiánytalanul megtérítendők. Párisban Bovier-Lapierre a kártalanítást a fölmentett vádlottakra és az eljárás megszüntetésének eseteire is ki akarta terjeszteni, mely javaslatát azonban visszavonta. Nagyon meg kell fontolni a dolgot, mielőtt ezt az elvet létesítenék. Előreláthatólag a messze terjedő indítványoknak azon váratlan eredménye lesz Franciaországban, hogy ismét vissza fogják őket vetni. Mig ellenben Bécsben hosszú évek után végre meg fog valósulni azon eszme, hogy az államnak az ártatlanul elitélteket némileg és korlátozva kárpótolni kötelessége. (J. B.) Nyilt kérdések és feleletek. 1. írni-olvasni nem tudó kereskedo-cég bejegyezhető-e í (Felelet.) A »J o g« folyó évi 4-ik számában Homo azon kérdést veti fel, hogy vájjon irni-olvásni nem tudó kereskedőnek cége, tekintettel a kt. 10. §-ára, bejegyezhető-e a cégjegyzékbe vagy sem és miként ? Igénytelen nézetünk az, hogy igen. Midőn a kereskedelmi törvény a hivatkozott paragraphusban azt mondja, »hogy a cég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja és melyet aláírásánál haszuál«, ugy az »aláirás« szót nem a »subscriptura« (aláírás, Handfertigung) szó értelmében veszi, hanem ezzel egyszerűen csak azt akarja mondani, hogy azon kereskedőnek, a ki a bejegyzett kereskedő előnyeiben akar részesülni, annak egy kereskedői névvel (= céggel) kell birni, mely név alatt köteles ő azonban minden, pl. a kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyleteket és ügyeket vinni, igy azon név alatt szerződhetik és ezen esetben pl. azon szerződést egyedül a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett név Írásával Írhatja alá. Vagyis, ha valamit aláir, ugy egyedül azon név lehet (né v)-a 1 á i r á s a. Ezen állitásom igazolására felhozom még egyébként a német kt. megfelelő paragraphusának (15. §.) sokkal világosabb szövegezésű hasonintézkedését, mely igy szól: »Die Firma eines Kaufmanns ist der Name, unter welchem er im Handel seiue Gescháfte betreibt und die Unterschrift abgiebt.« Hogy a törvény nem akarta kizárni az irni-ol vásni nem tudó kereskedőket a cégbejegyzés előnyeitől, az kitűnik két körülményből. Először is abból, hogy a cégbejegyzés csak másodsorban előny és első sorban (16. §.) kötelességé mert »minden kereskedő, ki az 5. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésekor cégét bejegyeztetni tartozik.« Másodsorban kitűnik az onnan, hogy ha egy törvény az analphabétákat bizonyos jogoktól megfosztani vagy bizonyos jogok használatában megszorítani kívánt, ugy mindig határozottan ezt ki is fejezi. Így pl. a váltótörvény 101. §-a : rendeli, hogy váltónyilatkozatok, melyek névaláírás helyett keresztvonással, vagy más kézjegygyei eszközöltetnek, váltójogi hatálylyal rendszerint nem birnak.« Vagy az 1874 : XXXV. t.-c. 83. §-a szerint »végrendelet csak olyan féltől fogadtathatik el, ki az okirat nyelvén irni és olvasni tud . . . .« Ezen példák utján is azt hiszem, sikerült bizonyítanom, hogy a törvény ugy akart intézkedni, hogy irni-olvasni nem tudó , cége is bejegyezhető. De a kérdés jogos része az, hogy midőn