A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - A brassói kir. törvényszék hivatalos helyiségeiről - Az exceptio doli a régi és a mai római jogban

A JOG. 207 elleni gyűlöletnek és izgatásuak uem qualificálható, mert eunek nem izgató, hanem legfeljebb nevetséges hatása lenne akkor is, ha nem mint igazolva lett a magyaron, de a magyarokat értette volna alatta. De K. és G. közvetlen tanuk egybehangzó vallomása szerint magyarónokat, vagyis olyanokat óhajtott a fűzfákon lógni látni, kik politikájukból tökét csinálni törekednek a magyar állam területén levő állampolgárok között denunciálások és rágalmazások által, bár csak saját érdekből egymás elleni gyűlöletet szitának. Különben az összes tanuk által be van bizonyítva, hogy M. Gnsztáv valóban nagyon ittas volt s az ily állapotban lévő egyénnél az animus doli meg nem állapitható. Különösen nem, hogy az incriminált kifejezései csakugyan arra irányoztattak volna, hogy a magyar állam nemzetiségei között gyűlöletre izgasson. Mindezeknél fogva a kir. törvényszék nem találván vádlott ellen a btk. 172. §-ába ütköző vétség tényét beigazolva, ennek vádja alul felmentette. A szegedi kir. itélö tábla (1891. október 28-án, 1,557): Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A ni. kir. Curia (1892. november 17-én, 3^487.) Mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával vádlottat a btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző nemzetiség elleni izgatás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért ugyanazon törvényszakasz alapján hat havi államfogházra és 60 írt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Vádlottnak egy májusi mulatságra kirándult •nagy társaságban számos szláv nemzetiségű honpolgár előtt pohárköszöntő közben kifejezett az a reménye, hogy a Duna, mely valaha szláv folyam volt, előbb-utóbb ismét az lesz, kapcsolatba azzal a nyomban kijelentett óhajtással, vajha a partján levő sok íüzfa mindegyikén egy »magyarón« lógna, a szláv nemzetiségnek a magyar elleni izgatását foglalja magában, mert a magyar nemzetiség elpusztulásának reményét a gyors, erőszakos és meggyalázó kivégzés teljesedésével, mint reá nézve kívánatos eseménynyel hozza összefüggésbe, mely nyilatkozata a magyar nemzetiség elleni legmélyebb gyűlöletre vall és nyilván elárulja azt a törekvést, hogy a szláv hallgatókban a magyar nemzetiség ellen ugyanazon gyűlöletet keltse. Nem gyengíti eme megállapítást a védelemnek az az állítása, hogy a használt »magyarón« kifejezés alatt csak a testvéreiket üldöző nem magyar ajkú honpolgárok értetnek, mert ama kifejezése a Duna elszlávosodására való vonatkozásában a magyar és a magyar állameszméhez hű más nemzetiségű állampolgárok összességét jelenti. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vád'ottnak büntetlen előélete s hogy tettét bortól felhevült állapotban követte el. Ráfekrés nőre és a nőnek átkarolva tartása a ]{. T. K. 233. §-a alá e*ik. Mellékbüntetés correctionalisatio esetén nem alkalmazható. A ínármaros-szigeti kir. törvényszók: Popadinecz Stefán Hiszem vádlottat a B. T. K. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűntettének vádja és következményei terhe alól felmenti : ellenben a P. Anna ellen elkövetett, a B. T. K. 323. §-ába ütköző személves szabadság megsértésének vétségében bűnösnek nyilvánítja és azért a B. T. K. 323. és 326. §-ai alapján a foganatba vétel napjától számítandó hat heti fogházra s a büntetés kiállásától kezdődő egy évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: A vizsgálat és főtárgyalás adataiból merített tényállás szerint 1890. évi január hó 30-án este P. Anna panaszolt, ki harmadmagával Ganguz Mitru lakodalmáról haza felé az uton haladt s haza felé igyekezett, vádlott, ki a jelzett lakodalmi ünnepélyen hasonlóan részt vett, megtámadta, utjában feltartóztatta, átkarolta, ráfeküdt s őt személyes szabadságában mindaddig megfosztva tartotta, míg a tett színhelyére érkezett Ganguz Vaszily Petru és Ganguz Iván Luku panaszost e helyzetéből megmentették. Ugy panaszos előadásával, mint a bit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival igazolva van, hogy vádlott panaszost erőszakkal megfogta, száját betömte, reá feküdt; arra nézve azonban, a mit különben maga panaszos sem állit, legkisebb bizonyíték sem állíttatott elő, hogy vádlott panaszost szemérem testén, emlőjén avagy az érzékiség vágyának felkeltése céljából egyéb testrészén érintette volna, hogy cselekményével fajtalanságot követett volna el. Ezek szerint, minthogy nem forog fenn támpont arra nézve, hogv vádlott cselekménye fajtalanságra irányult volna, annálfogva vádíott a kir. ügyészség által a IS. T. K. 233. §-a alapján szemérem elleni erőszak büntette miatt emelt vád és következményeinek terh<; alól felmentendő, a mennyiben pedig cselekménye a B. T. K. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétsége ismérveit foglalja magában, abban bűnösnek kimondandó s figyelemmel ittasságára, műveletlenségére, büntetlen előéletére s a 2. naplószám alatti bizonylattal igazolt jó erkölcsi viseletére, mint enyhítő körülményekre, az ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sújtani kellett. (1891. évi május hó 7-én, 3.085. szám.j A debreceni kir. ítélő tábla: Az elsőfokú bíróság ítélete részben megváltoztatik, vádlott a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával és a B. T. K. 20. §-a felhívásával, a B. T. K. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak vétségében mondatik ki bűnösnek ; ezért elitéltetik három hónapi fogházbüntetésre; a B. T. K. 2ó0. §-ában emiitett hivatalvesztés mellékbüntetése nem alkalmaztatik; a vizsgálati fogság által eltöltött időtartamnak a kiszabott fogházbüntetésbe való betudása tekintetében, valamint egyebekben is az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy vádlott a B. T. K. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűntette alól felment! hető nem volt akkor, midőn vádlott más minősítés mellett bűnösI nek mondatott ki és hogy vádlott esetleg csak a panaszolt csei lelemény alól volt volna felmenthető, de akkor egyúttal elitélhető sem volt volna, mert a panaszolt cselekmény képezheti csak a ] felmentés vagy ez elitéltetés tárgyát, ellenben nem a minősítés. Az ügy érdemét tekintve, az alsófokú bíróság ítélete a jelen itélet rendelkező része szerint meg volt változtatandó azért, mert a vádlottnak azon, az eljárás anyaga által biztosítást nyert cselekménye, hogy a sértett P. Annát földre terítvén, arra ráfeküdt és azt ily helyzetben átkarolva tartotta : egyrészt erőszakkal hajtatott végre, másrészt pedig fajtalanságot képez, a mennyiben vádlott a nevezett nőnek ily helyzetben lefogva tartása által annak szemérem érzetét mélyen sértette és az enuélfogva a fajtalansági cselekedetek sorába tartozik; a cselekményben ezek szerint a B. T. K. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűncselekményének minden ismérve fenforog. Vétségnek eme cselekmény azért minősíttetett, mert a B. T. K. 92. §-a alkalmazása jelen esetben indokoltnak mutatkozván és a büntetési tétel ennélfogva fogházban szabatván ki, a B. T. K. 20. §-a értelmében a különben bűntettet képező cselekmény vétséggé volt lefokozandó, a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását, valamint a fogházbüntetésnek a jelen Ítéletben kitett tartamát azok az enyhítő körülmények indokolják: hogy a vádlott a tanuk és sértett előadásai, valamint annak saját vallomása szerint is, ittas, tehát szeszesz italoktól felizgatott kedélyállapotban volt, végül, hogy a cselekménynek valamely súlyosabb utókövetkezményei nem voltak. A B. T. K. 250. §-ában említett mellékbüntetés azért nem volt alkalmazható, mert az a felhivott törvényszakasz értelmében csak bűntettek eseteiben alkalmazandó. Egyebekben az elsőfokú bíróság Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. (1892. január 8-án, 1,654. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben Az ügyvéd, ki ügyvédi képesítéssel nem bíró harmadik személy szolgálatába szegődvén, ennek közvetítése folytán jut ügyvédi meghatalmazáshoz, fegyelmi vétséget követ el. A pozsonyi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1892. június 8-án, 224.): Id. F. Károly és T. István pozsonyi ügyvédek ellen az 1874: XXXIV. t.-c. 10. §. rendelkezésébe ütköző s a 68. §. a) pontja szerint minősülő fegyelmi vétség jelenségei miatt a fegyelmi eljárást elrendeli. Indokok: Id. F. Károly ügyvéd Z. Erzsébet képviseletében beperelte F. Pált 1,812/1891. sz. sommás keresettel a m.óvári kir. járásbíróság előtt 400 frt örökségi tőke és jár. megfizetésére. A kereset tárgyalására kitűzött határnapon alperes képviselője dr. B. István ügyvéd felperesnönek egy-két tanú előtt kiállított nyilatkozata alapján tagadásba vette felperesi ügyvédnek a kereset beadására kapott megbízását s felperesnőnek személyes megidézését kérte. A bíróság ezen kérelemnek helyt adva, felperesnőt megidézte s ugyanez meghallgatása alkalmával a bíróság előtt azon kijelentést tette, hogy ő sem F. ügyvédet, sem senki mást a kereset beadásával meg nem bízott s hogy a keresethez mellékelt s általa valódinak elismert meghatalmazást H. Ernő részére állíttatta ki azon célra, hogy ez a fivére F. György számára megszerzendő kölcsönből azon 400 frt összeget, melylye! neki (t. i. Z. Erzsébetnek) az utóbbi tartozott, felvehesse. Z. Erzsébetnek ezen kijelentése azonban nem felel meg teljesen a valóságnak, mert a járásbirósági iratok kőzött fekvő s 1889. december 17-én és 1890. december 2-án felvett és Z. Erzsébet és férje Z. János, illetve csak ez utóbbi által aláirt két rendű ir formáció tartalma szerint Z. Erzsébet megbízása az ezen in formációkban foglalt tényállásból kifolyólag a megbizónőt ugy F. György, mint F. Pál ellen is megillető egyenkint 400 frt követelésének behajtására szólott s így ezen információk s az azokkal összefüggő hatalmazvány tartalma mellett Z. Erzsébet abbeli kijelentését, hogy ö a kereset megindítására megbízást nem adotl, valónak elfogadni nem lehet s igy ezen kijelentés magában véve nem szolgáltat törvényes alapot idősb F. Károly ügyvéd ellen valamely fegyelmi vétség jelenségének megállapítására s a fegyelmi eljárás elrendelésére. De kitűnik Z. Erzsébet előadásából s főleg az általa Zurányon 1891. március 22-én kiállított s szövegére nézve törlés által részben olvashatlanná tett nyilatkozat tartalmából, hogy ezen ügyben a tulajdonképi megbízott nem idősb F. Károly, sem T. István ügyvéd nem volt, hanem hogy ezek mindketten, mint H. Ernő megbízottjai jártak el. Tekintve pedig, hogy az információknak a Z. Erzsébet előadásával megvilágított tartalma és alakja arra mutat, hogy ugy idősb F. Károly, mint T. István ügyvéd is oly harmadik személy közvetítése útján s oly harmadik személy érdekeinek szolgálatában jutottak ez ügyben ügyvédi megbízáshoz, a ki maga ügyvédi képesítés hiányában ily megbízások elfogadására és teljesítésére jogositva nincs s ki az információk szerint nemcsak kölcsönök