A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - A brassói kir. törvényszék hivatalos helyiségeiről - Az exceptio doli a régi és a mai római jogban

206 A JOGr. tetése sem, hogy felperes a megrendelés visszavonása idejében még nem teljesítette a szerződést, mert hiszen alperes a D. alatti megrendelő levélben felkérte felperest, hogy a kereseti árút csak 1890. aug. 20-ig szállítsa s minthogy felperes e levélre nem válaszolt, hallgatása a keresk. törv. idézett §-a alapján a szer ződés elfogadását jelentette, a kereseti árút pedig augusztus 14-én. tehát a megrendelési határidőn belül szállította, ez tehát mindazt mutatja, hogy felperes a szerződést teljesítette. Alperesnek azt a tagadását, mintha ő kereskedő volna s mintha felperessel üzleti összeköttetésben állana, maguk a per tényei és körülményei döntvén meg, figyelembe venni nem lehetett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. október 26-án 1,659.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetéve' elutasítja. Indokok: Habár alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti árúkat egy felperes által alperes ellen korábban megindított per megszüntetésének feltétele alatt rendelte meg, alaptalannak bizonyúlt, mert a D. alattiban az a feltétel kikötése nem foglaltatik, sőt abból egyenesen az tűnik ki, hogy a megrendelés feltétlen volt, egyéb bizonyítékot pedig ez irányban alperes nem szolgáltatott, habár alperesnek a megrendelés visszavonására alapított kifogása is elesik, az elsőbiróság vonatkozó indokainál fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével mégis elutasítani kellett, mert azt beösmerte, hogy a D. alattival utánvét mellett megrendelt árúkon felül s ahhoz csomagolva még 5 kilót küldött j s így alperes, a ki magát az utánvételezés engedélyezésével az I árú előleges megvizsgálhatása tekintetében a keresk. törvény 346. § ban biztosított jogában korlátolta s a ki ez okból fel- i perestől is megkövetelhette, hogy magát szorosan a megrendeléshez tartsa, az árúk átvételét jogosan tagadta meg s így azok [ vételárának megfizetésére nem kötelezhető. A magy. kir. Guria (1892. november 5. 1,517.): A budapesti kir. ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával, az első fokban eljárt kir. járásbíróságnak Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú kir. bíróságnak ítélete az abban felhozott indo kokból és még azért is hagyatott helyben, mert a felperes az alperes által 100 kiló cukor iránt tett megrendelésre alperes csak 105 kilót küldvén, a szállított többlet nem haladta túl a megrendelt mennyiségnek ó°/o-át, ily százalékú többlet szállítására pedig az eladó nagyobb mennyiségű árúszállitásnál szokásszerűleg jogosítottnak tartandó, ennélfogva az 5°/o többlet szállítása miatt alperes a szállítmány átvételét meg nem tagadhatta és mert a vételárnak utánvételezése megfelelvén a megállapodásnak, felperes a megrendelt mennyiség mellett a többletre eső vételárt is utánvételezhette. Ha ;t teljesítésre kötelezett fél okozója annak, hogy a kikötött teltétel nem teljesült, a másik félre ez joghátráuynyal nem bírhat s a vétkes fél részéről a teljesítés ellen a feltétel be nem következtének kifogása nem emelhető. A b -gyulai kir. járásbíróság (1891. január 22-én, 1,575): Zöldi Géza ügyvéd által képviselt Sz. Mihály és Sz. Ferenc felpereseknek E. Juliánná és társai alperesek ellen 150 frt készpénz és 63 frt 10 kr. értékű ingók kiadása iránti perében felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: É. Albert által N. Zsuzsánna részére köteleztetett 100 frt hitbérkövetelés megszűnt az által, hogy N. Zsuzsánna hamarabb halt el, mint férje E. Albert, ugyanis a szerződéses hitbér csak akkor jár a nőnek, ha férjét túléli. A törvényes hitbér pedig, mely megáll a nö előbb történt halálozása esetén is s a mely igy az örökösödés tárgyát is képezheti, N. Zsuzsánnát nem illette, mert a szerződéses hitbér elfogadása által a törvényes hitbérről lemondottnak tekintendő, a törvényes gyakorlat értelmében. Nem igényelhetik tehát N. Zsuzsánna jogutódai felperesek sem a hitbéri összeget. A keresethez A. alatt mellékelt okmányban említett többi kiköttnények az okmány tartalma és a kihallgatott tanuk vallomása szerint felperesek jogelődjét N. Zsuzsánnát csak az esetre illette volna meg, ha férjét E. Albertet túléli, melv esetre ezen körülmények özvegyi jogainak kielégítéséül szolgáltak volna. Miután X. Zsuzsánna előbb elhalt, mint E. Albert, az emiitett kikötmény kiszolgáltatásához való jogot nem szerezte meg s így azt jogutódai sem követelhetik. Ezen felül a tanuk előadása szerint N. Zsuzsánna túlélése esetén is az A. alatti okmány az esetre szabályozta a viszonyokat, ha N. Zsuzsánna és férje között a házasság céljának megfelelőleg folyik. Azonban ezek kölcsönös ellenszenv folytán a házas együttélést megszakították. Megszűntnek tekiutendö tehát az A. alatti okmányban említett kiköttnények követeihetésc iránti jog annyival is inkább, mert N. Zsuzsánna az elválásból származott kárára nézve kártérítést követelt és nyert, mint ezt ezen kir. járásbíróság I. 1887/891. jegy alatt elhelvezett s ezen periratokhoz csatolt okmányok igazolják. A nagyváradi kir. itélő tábla (1891. dec. 22-én, 2,698.j : Az első bíróság ítéletét annyiban, a mennyiben felpereseket az .">() frt temetési költség iránti keresetükkel elutasította, helybenhagyja, többi részében pedig megváltoztatja és alpereseket kötelezi, hogy felpereseknek 100 frt hitbért, továbbá 5 köböl búzát 30 frt, 30 font szalonnát 9 frt, egy ágyat 2 frt, egy derékaljat 6 frt, egy dunyhát 6 frt, 2 párnát 9 frt 60 kr. és egy lepedő 50 kr. értékben természetben átadjanak, a mennyiben pedig ter mészetben át nem adnák, a megjelölt értéket 63 frt 10 kr. tőkét és ennek járulékait megfizessenek stb. Indokok: Az 1878. június 12-én kelt A. alatt csatolt okirat szerint néhai E. Albert és gyermekei, illetve alperesek kötelezték magukat, hogy E. Albert halála esetén N. Zsuzsánnának, E. Albert nejének 100 frt hitbért megfizetnek és az ott körülirt ingókat neki átadják. E. Albert 1890. augusztus 6-án meghalt, a miért is a teljesítési határidő lejárt. Alperesek az A. alatti okirat kiállítására és tartalmának valódiságára nézve mi kifogást sem tettek, de azt állították, hogy E. Albert az A. alattiban megjelölt összegeket és ingókat N. Zsuzsánnának csak arra az esetre hagyta, ha N. Zsuzsánna E. Albertet holta napjáig gondozza, de ez a feltét be nem állott, mert N. Zsuzsánna előbb halt el és mert N. Zsuzsánna férjétől elváltán élt és az örökhagyót holta napjáig nem gondozta. Az A. a. okiratban a felhozott feltétel, hogy t. i. N. Zsuzsánna E. Albertet holta napjáig gondozza, benn nem foglaltatatik, de ha benn foglaltatnék is, az tekintetbe vehető sem lett volna, mert az alperesek által I. a. hivatolt 1887/881. szám alatti periratok igazolják, hogy E. Albert a nejét, vagyis N. Zsuzsánnát betegsége miatt a háztól elűzte és minthogy visszafogadni nem akarta, E. Albert tartási költség megfizetésében jogérvényesen marasztaltatott és igy E. Albert N. Zsuzsánnától a gondozást nem is követelte, ugyanazért a tanuknak vallomásai sem voltak figyelembe vehetők még azért sem, mert ha az A. a. okirat kiállításánál a* állított feltétel megbeszélve is volt, az a feltét fennállásának nem tekiuthető, mivel az A. a. okiratba felvéve nem volt s különben is az A. a. okirat szerint nemcsak E. Albert, hanem alperesek maguk is személyes kötelezettséget vállaltak. A miatt pedig, hogy N. Zsuzsánna E. Albert előtt halt el, alperesek a kikötött hitbér kifizetésének kötelezettsége alól fel nem szabadulnak, mert a hitbér összege ily esetben felperesekre mint örökösökre háramlott. Végre alpereseknek az az állítása, hogy az örökhagyó N. Zsuzsánnának az 5 köböl búzából 6 vékát már kiszolgáltatott, figyelembe vehető nem volt, mert a felperesi tagadás ellenében azt bizonyítani meg sem kisérlették és minthogy alperesek az ingók felszámított értéke ellen kifogást sem emeltek, az első bíróság ítéletét a 100 frt hitbér és az ingókra vonatkozó részében ezekből az indokokból megváltoztatni s alpereseket a fenti módon marasztalni, ellenben az ítéletet az 50 frt temetési költségre vonatkozó részében helyben hagyni kellett, mert az A. a. alatti okiratból világosan kivehető nem volt az, hogy a temetési összeg N. Zsuzsánnának vagy E. Albertuek temetésére volt volna fordítandó stb. A m. kir. Curia (1892. nov. 10, 3,085.): A másodbiróság Ítéletének a 100 frt hitbér és a keresetben felsorolt ingóságok, illetve azok becsárának megfizetésére vonatkozó része megváltoztatik s e tekintetben is az első bíróság ítélete hagyatik helyben, ellenben felpereseknek a másod bíróság ítélete ellen közbevetett felebbezése visszautasittatik ; mert a temetési költség címén követelt 50 frtra nézve a másodbiróság Ítélete az első bíróság Ítéletével egybehangzó, ez ellen tehát az 1881 : LIX. t.-c. 47. §-a értelmében nincsen további felebbezésnek helye. Bűri'-ügyekben. Pohárköszöntő közben is valamely nemzetiség' ellen használt lázító, illetve meggyalázó kifejezések megállapítják a btő tvkv. 172. §-nak 2. bekezdésébe ütköző nemzetiség elleni izgatás vétségét. Az újvidéki kir. törvényszék (1891. május 19-én, 1,400.): M. Gusztáv vádlottat az ellene emelt s a btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző nemzetiség elleni izgatás vácija alól felmenti. Indokok: A végtárgyalás folyamán M. Gusztáv ellen az lett beigazolva, hogy ő a G. szigeten tartott majális alkalmával teljesen részeg állapotában a korcsmában tartott beszéd közben azt mondotta, hogy a »Duna szláv Duna volt. talán ismét az lesz, sok fűzfa van a partján, vajha mindegyikén egy-egy magyaron lógna«. A megjelent tanuk kimondása, de köztudomásúlag is e szavak a magyaron kifejezés alatt oly szlávokat értenek, kik faj és nemzetibeliektől elpártolva nem hazafiúság, hanem előny, érdek keresésből nekik ellenségeik lesznek s őket haszonlesésből a magyarok előtt denunciálják s igy a magyar és más nemzetiségben honpolgárok közt csak egyenetlenséget és gyűlöletet szitának. A btk 172. §-ának második bekezdése szerint azon egyének, kik nemzetiséget vagy hitfelekezetet a másik ellen izgatják, nemzetiség elleni izgatás bűntett vagy vétségét követik el. Vádlott azon óhaja, hogy a Duna ismét szláv Duna lenne, egy politikai felfogás nélküli idealismus, de az incriminált cselekményt nem foglalja magában. Azon további kifejezésre, hogy vajha a Dunánál levő fűzfáknak, mindenikén egy magyaron lógna, a vádbeli törvényszakaszba szintén nem ütközik, mert bármit értett is ez alatt vádlott ittas fejében s bármint érez is a nemzetiségek iránt, a magyar nemzet