A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Az igazságügyi állami tisztviselők fizetésének emeléséhez

386 A JOGK E helyütt azonban megemlitjük, hogy annak a törvényjavaslatnak szövege fekszik előttünk, mely a mult 1891. évi december 22-én tétetett a képviselőház asztalára; a mely tehát azóta bizottsági tárgyaláson s igy módositáson is ment keresztül; * eltekintve tehát a szerkezet nehézkességétől, szerintünk a javaslat 1. §-a tán helyesebb lenne a következő rendelkezéssel: »Az állami tisztviselők — a gyakornokok kivételével — tizenegy rangosztályba soroztattak.« »Az állami tisztviselők rangosztályát és minden egyes rangosztálynak fizetési fokozatát, valamint a rangosztályokba és e törvényben meghatározott szolgálati idő után a fizetési fokozatokba való sorozást ez a törvény állapítja meg.« »Az egyes rangosztályba tartozó tisztviselők, alkalmaztatásuk helyére való tekintet nélkül, rangosztályuk egyes fizetési fokozatában megállapított egyenlő törzsfizetésben és lakpénzben, ezen felül alkalmaztatásuk helyének megfelelő és Budapest fő- és székvárosban, ugy a magyar korona országain kivül fekvő állomáshelyeken, valamint Debrecen, Fiume, Győr, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Máramaros-Sziget, MarosVásárhely, Miskolcz, Nagy-Kanizsa, Nagy-Várad, Pécs, Po zsony, Sopron, Szabadka. Szeged, Székes-Fehérvár, Sziszek, Temesvár, Újvidék, Veszprém és Zágráb városokban, különleges helyi pótlékban is részesülnek.« »Hogy mely állami tisztviselők tartoznak az I., II., III. és IV. rangosztályba, azt ennek a törvénynek kiegészítő részét képező A. alatti, az V—XI. rangosztályba tartozó állami tisztviselőket pedig az egyes rangosztályokban megállapított fizetési fokozatokkal s e fokozatokban a szolgálati időre való tekintettel meghatározott törzsfizetések és lakpénzek mérvét a B. alatti melléklet tünteti föl.« Hogy mely állami tisztviselők tartoznak az V—XI. rangosztályba s e rangosztályok egyes fizetési fokozatába, ép oly szükséges a törvényben meghatározni, mint az I—IV. rangosztályba tartozókra vonatkozólag tétetett; mert ebben lehetetlenség nincs és mert a törvény e rendelkezés nélkül nem egész; végre mert a tisztviselők legnagyobb zömét nem szabad kitenni annak a bizonytalanságnak és kételynek, melyet ez intézkedésnek a törvényből magából való kihagyása előidéz. Ezzel kapcsolatban föltétlenül megállapítandó minden egyes rangosztálynak — az ahhoz tartozók létszámához megfelelően szükséges fizetési fokozata, valamint az is, hogy a szolgálati idő figyelembe vétele mellett kik és hányan tartoznak az egyes fizetési fokozatokba ? Ezt sem tartjuk lehetetlennek s mindezek a fizetés-fölemelés mérve mellett legfőbb sarkpontját képezik a törvénynek. Mert tudva van az, hogy hány tisztviselő van az országban s hány van az állam szolgálatában a magyar korona területén kivül eső állomásokon s ezekből hány van olyan, ki a megfelelő rangosztályokba tartozik; továbbá megállapítható az, hogy az egyes rangosztályokba tartozók szolgálati idejükre való tekintettel miként oszlanak meg a rangosztályuk egyes fizetési fokozatában ? Ez szerintünk egy kis statisztika, semmi más s igy nem lehet akadály annak a törvénybe való iktatására. Ha ez megállapittatott, nem áll útjában annak semmi, hogy a kinevezéseknél a szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság legyen leginkább a döntő motívum. Tegyünk csak kísérletet a B. melléklet szerint föltüntetett V—XI. rangosztály némelyikének kitöltésénél. Mert ha ez az 1871. évi XXXII. t.-c. 8. §-ában és az 1874. évi január 29-én kelt 3,341. sz. igazságügyministeri rendeletben lehetséges volt, miért kellene azt ép most a törvényből kihagyni ? Mindenekelőtt a segédtelekkönyvezetői címet eltörölnénk és ezt az osztályt a telekkönyvvezetőkkel egyesítenénk, esetleg a IX. rangosztályban 1—5 fizetési fokozattal. Mert segédtelekkönyvvezető vagy telekkönyvvezető segéd tényleg nem létezik; a segédtelekkönyvezető ép oly telekkönyvvezető, ép oly képesítéssel és munkakörrel bir és van felruházva, mint a telekkönyvvezető, tehát nem segéde senkinek. I. Ilykép ezeket összlétszámba foglalnék a IX. rangosztályba, ugy hogy azok, a kik kinevezésüktől számítva 20 évi szolgálati időt már betöltöttek, az 1-ső fizetési fokozatban 1,100 frt törzsfizetést és 200 frt lakpénzt kapjanak; a 2-ik fizetési fokozatba azok, a kik 15—20 évi szolgálati időt betöltöttek 1,000 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; * A javaslat most a pénzügyi bizottságnál van. Szerk. a 3-ik fizetési fokozatba azok, a kik 10 — 15 évi szolgálati időt betöltöttek, 950 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; a 4-ik fizetési fokozatba azok, a kik 5 — 10 évi szolgálati időt betöltöttek, 800 frt fizetést és 200 frt lakpénzt és végre az 5-ik fizetési fokozatban azok, a kik 1—5 évi szolgálati időt betöltöttek, 750 frt fizetést és 200 frt lakpénzt kapjanak. II. Az irodatiszteket esetleg a X-ik rangosztályba helyeznénk ugy, hogy ezek közül azok, a kik 15 évi szolgálati időt betöltöttek, az 1-ső fizetési fokozatban 700, esetleg 750 forint fizetést és 200 frt lakpénzt; a 2-ik fizetési fokozatba azok, a kik 1 —15 évi szolgálati időt betöltöttek, 600, esetleg 650 frt fizetést és 200 frt lakpénzt kapjanak. III. Az írnokokat szintén egy összlétszámba, a Xl-ik rangosztályba, de ebben a rangosztályban két külön kategóriába soroznánk, szintén 1—5 fizetési fokozattal és pedig ugy, hogy: az 1-ső fizetési fokozatba azok, a kik telekkönyvvizsgát tettek és 15 évi szolgálati időt betöltöttek, 700 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; a 2-ik fizetési fokozatba azok, a kik telekkönyvi vizsgát tettek és 10 — 15 évi szolgálati időt betöltöttek, 600 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; a 3-ik fizetési fokozatba azok, a kik telekkönyvi vizsgát tettek és 1—-10 évi szolgálati időt betöltöttek, 500 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; a 4 ik fizetési fokozatba azok, a kik telekkönyvi vizsgát nem tettek s 15 évi szolgálati időt betöltöttek, 600 frt fizetést és 200 frt lakpénzt; végre az 5-ik fizetési fokozatba azok, a kik telekkönyvi vizsgát nem tettek s 1 —15 évi szolgálati időt betöltöttek, 500 forint fizetést és 200 frt lakpénzt kapjanak. Vagyis az egyes rangosztályok fizetési rangfokozatába törvény szerint megállapított időig bezárólag kell szolgálni s ha ez időpontot a kinevezéstől számítva ki-ki elérte, hivatalból előlép a rangosztályában megállapított fizetési fokozatnak közvetlen előtte álló magasabb fizetési fokozatába. Vagyis a kit ugyanabba a rangosztályba ma kineveznek, bezárólag 10 évig 500 frt fizetést és 200 frt lakpénzt élvez; a tíz év után következő első napon, hivatalból belelép az előtte álló fizetési fokozatban megállapított 600 frt fizetés és 200 frt lakpénz élvezésébe s ezt húzza — ha csak magasabb rangosztályba kinevezve nem lesz —- bezárólag 15 évig; a 15 év után következő első napon pedig belelép a szintén előtte álló fizetési fokozatban megállapított 700 frt fizetés és 200 frt lakpénz élvezetébe s igy tovább ; ha pedig rangosztályában levő legfelsőbb fizetési fokozatot is ilykép elérte, a javaslat 7. §-a szerint esetleg megállapítandó személyi pótlékban való részesülés mellett ebben marad mind végig, ha csak magasabb rangosztályba ki nem neveztetik. Ismételjük tehát, hogy szerintünk mindezt a törvénybe fölvenni és megállapítani lehet s ez ilykép lenne helyes és méltányos. Ez intézkedés mellett a javaslat 5. §-a megállhat, míg a 7. §. első bekezdése megfelelően módosítható. Ellenben a 7. §. utolsó bekezdését, mely szerint az előléptetésre való igény megszerzéséhez szükséges időtartam, a már alkalmazásban levő tisztviselőkre a törvény hatályba léptétől számittassék. helyeselni nem tudjuk. E helyett tehát az V —XI. rangosztályok fizetési fokozatába való előlépésre megfelelő időt, mint a IX—XI. rangosztályoknál fentebb jeleztük, kivétel nélkül a kinevezés napjától állapítanánk meg. Ilykép természetesen a törvénynek a már alkalmazásban levő tisztviselőkre nézve, visszaható erőt adnánk. Mert nem lenne méltányos, hogy az a tisztviselő, a ki a törvény hatályba léptekor már 10—15, sőt ennél több évi szolgálati időt is betöltött: azért a 2-ik, 3-ik vagy rangosztályában megállapított legmagasabb fizetési fokozatba, csak még további 10—15 év után jusson s igy eddigi szolgálati idejét e részben elveszítse. Szívesen elismerjük, hogy ez átmenetnél a különböző idők, szolgálati érdekek és igények bizonyos összeütközése nélkül a törvényt megalkotni nem lehet, de e részben keresnünk és megtalálnunk kell azt a közép utat, mely a probléma megoldásánál az érdekek megnyugtató és kölcsönös kiegyenlítéséhez vezet. A mi a IX., X. és XI. rangosztálynál általunk jelzett fizetésnek és lakpénznek mérvét illeti, nem mathematikai szá-